Esztergom és Vidéke, 2002

2002-02-14 / 6. szám

2 Esztergom és Vidéke 2002. február 14. A MAGYAR KERESZTENYSEG EZER EVE A fenti címmel volt a Vatikáni Múzeumban az elmúlt évben az a nagyszabású kiállítás, melynek előkészületeiről, majd megnyitásáról annak idején hírt adtunk lapunk hasábjain. Most, hogy a kiállítás anyaga visszakerült Magyarországra, felkerestük Cséfaluay Pál kanonokot, a Keresztény Múzeum igazgatóját, a vatikáni kiállítás főrendezőjét, tájékoztassa lapunk olvasóit itáliai tapasztalatairól és a kiállítás anyagának további sorsáról. - Mindenekelőtt a magyar kereszténység ezer évét felölelő anyag fogadtatására lennénk kíváncsiak. - A kiállítás sikeresnek mondható, már csak azért is, mert a kereszténység fővárosában, a világnak talán a legnagyobb múzeumában bemutatott időszakos kiállítások sohasem vonzanak nagyobb tömegeket, hiszen az odalátogató külföldiek elsősorban a vatikáni állandó tárlatokat akarják megnézni. Ennek ellenére mintegy 10 ezer látogató tekintette meg, ami ottani viszonylatban is igen jónak mondható. Amit a látogatók a vendégkönyvbe beírtak, s amit a magyar munkatársaknak elmondtak, az nagyon pozitív volt, nem csak e nagyszabású bemutatkozás tényével, de a tárlat tartalmi részével is elégedettek voltak. A szakma pedig főleg az installációt, az anyag tálalását dicsérte, ami zömmel Héjjas Pál belsőépítész érdeme. - Mi minden szerepelt a bemutatott anyagban? - A célkitűzésünk az volt, hogy a magyar egyháztörténelem minden korszakából mutassunk meg jelentős dolgokat. Sőt a magyar egyház megalakulása előtti időkből származó anyagokat is vittünk ki, hiszen amikor a magyar törzse letelepedtek a Kárpát-medencében, nem légüres teret találtak itt. Bemutattuk hát azokat a tárgyi emlékeket is, melyeket a korábban itt élt keresztények hagytak hátra. A kiállított tárgyak sorát így a pécsi ókeresztény sírkamrának egy felnagyított fotójával nyitottuk, mely igazolja, hogy már a 4.-5. században is éltek Pannóniában keresztények, Szent Péter és Szent Pál követői. Bemutattuk Pannónia nagy szülöttét, Szent Mártont is, aki a mai Szombathely környékén látta meg a napvilágot, s akit - bár életének jórészét a mai Franciaország területén élte le - a magyarok mindig nagy tisztelettel öveztek, olyannyira, hogy például Géza fejedelem is az ő oltalmába ajánlotta a mai Pannonhalma elődjét. A magyar kereszténység legnagyobb alakjának máig is Szent István királyunkat tekintjük, s ezt a kiállításon úgy jelenítettük meg, hogy nagyon hangsúlyosan a kalocsai Szent István hermát tettük a főhelyre, és közelébe helyeztük a Szent Korona nemes másolatát és a pápai tiara, mintegy jelképezve, hogy a magyar kereszténység kezdetén első királyunk a pápától kért és kapott koronát, amely ki is jelölte helyünket Európában. Bemutattuk Szent István művét, ország- és egyházalapító munkáját, de azt a tényt is, hogy az Árpád-ház az az uralkodó dinasztia, amely a legtöbb szentet adta a kereszténységnek. Nem feledkeztünk meg arról sem, hogy mi a kelet és a nyugat határán élünk. Valaha összekötő kapocs voltunk nem csak politikai, de vallási értelemben is a keleti és nyugati birodalmak és egyházak között. így nem véletlen az ortodox egyház relikviáinak jelenléte a kiállításon: a bizánci sztaurothéka, III. Béla koronázási ékszerei, a nyíregyházi gyűjteményből vagy a szentendrei ortodox egyháztól származó kincsek, II. Bartholomaiosz konstantinápolyi püspök ikon-ajándékai hogy csak néhányat említsek - Ezek szerint ez a kiállítás ökumenikusnak mondható? - Bár a Vatikán lelkileg nyitott az ökumenizmusra, de múzeumába mind ez ideig a protestáns művészeti termékek nem kerültek be. Mi voltunk az elsők, akik - a már említett ortodox műtárgyak mellett - bevittük Luther Mártont és Kálvin Jánost a Vatikánba, és ez művészeti szempontból igazi áttörésnek, jelentős lépésnek számított. - Mennyire kapott helyet a kiállításon az újkor művészetel - A kiállításnak ez a része viszonylag rövidebbre sikerült. A 19. században azt a gondolatot szerettük volna aláhúzni, hogy a már szinte közmondásszerűvé vált elvallástalanodás, ami sokak szerint a francia forradalom nyomán vált széleskörűvé, valójában minden alapot nélkülöz, hiszen sem a történelem, sem a kultúrtörténelem nem igazolja. Jóllehet az ún. nazarénus iskola, a hivatalos vallásos művészeti irányzat nem tudott átütő sikert elérni az impresszionizmussal szemben, de a néptömegek ízlését mai napig meghatározó műveket hozott létre. És itt nem csak az egyházi tárgyú képekre gondolok, hanem például Munkácsy és kortársai számos világi témájú festményére is, például annak a Liszt Ferencnek a portréjára, aki csodálatos miséivel mégiscsak részese egyházunk ezer évének. A huszadik század egyházi tárgyú művészetét megszabdalta a két világháború és háttérbe szorította az elnyomás éveinek egyházellenessége. A század elejének az ún. római iskolához tartozó művészeit, mint például Aba-Novák Vilmost vagy Molnár C. Pált csak jelzésszerűen érintettük, a kommunizmus korából Kondor Béla és a számunkra oly kedves Kákonyi Asztrik alkotásai szerepeltek, a ma élő művészek közül pedig egyedül a 89 esztendős Hajnal János művei, aki személyesen is ott volt Rómában. - A kiállítás minden költségét a Vatikán állta ? - Nem. Az ottani kiadásokat - a 800 négyzetméteres kiállító-helyiség minden költségéét - ugyan a Vatikán fedezte. De minden egyéb költség fedezetét - a szállítás és biztosítás tetemes kiadásait is - nekünk kellet biztosítanunk. Ennek háromnegyed részét a magyar állam, negyedrészét pedig a magyar katolikus egyház fizette. - Mi lesz a vatikáni kiállítás hazahozott anyagának sorsa ? Láthatja-e majd a magyar közönség is ? - Amikor ez az anyag összeállt, mindenkinek, aki látta, az volt a véleménye, hogy ezt a gyűjteményt a hazai közönségnek is be kell mutatni. A Nemzeti Múzeum idei jubileuma és centrális helyzete azt a döntést eredményezte, hogy ott legyen a magyarországi kiállítás helye. Ezt indokolja, hogy Budapesten ebben az időben lesz a Tavaszi Fesztivál, melynek kulturális rendezvényeire sok külföldi érdeklődőt is várnak. Sajnos, Esztergomba nincs mód lehozni ezt az anyagot, de hát itt már volt 1996-ban egy hasonló jellegű, millecentenáriumi kiállítás, melynek témája a Szentszék és Magyarország ezeréves kapcsolata volt. így aki az esztergomiak közül látni szeretné a kiállítást, annak Budapestre kell utaznia, ahol a Nemzeti Múzeumban március l-jén nyílik meg a tárlat és június 30 -áig lesz nyitva. Az itteni kiállítás nem pontosan ugyanaz lesz, mint amit a Vatikánban bemutattunk. Egyrészt felerősödik, bővül a protestáns anyag, másrészt viszont a Vatikán nem adta oda saját, értékes, féltve őrzött kincseit. A rendelkezésünkre álló hely is csupán fele annyi, mint amennyit a Vatikánban elfoglaltunk, így kicsit zsúfoltabb is lesz a budapesti tárlat. De reméljük, így is kedvezően fogadja majd a magyar közönség a bemutatandó anyagot. És abban is bízom, hogy a publicitása legalább olyan kedvező lesz, mint Rómában. - Úgy tudom, nemcsak a kiállítás anyagát, de díszes és a szokásosnál jóval vaskosabb katalógust is megtekintheti a magyar közönség. Kik állították össze ennek az anyagát? - A vatikáni katalógus - melyet olasz és angol nyelven nyomtattunk ki - szép és nagyszerű, de mégsem olyan, amilyet mi szerettünk volna létre hozni. Mi ugyanis egy tudományos igényű művet akartunk írni, de a Vatikán szakemberei sok mindent kihúztak az anyagból. Igaz viszont, hogy a katalógus színes képanyaga kárpótol a szöveg hiányosságaiért, és a kiadvány így is többszázoldalas, vastag kötetté, díszes albummá dagadt. A kiállított anyag ismertetésén kívül - amelyet én írtam, illetve szerkesztettem - igen érdekes történeti áttekintés is szerepel a kötetben, mintegy húsz tanulmány, Zombori István, szegedi muzeológus összeállítása. Kettőnk munkáját a Vatikán részéről Maria-Antonietta De Angelis módosította némileg. E katalógus magyar nyelvű kiadása a budapesti kiállítás megnyitójára el fog készülni, de már nyomdában van e könyvnek egy rövidebb, olcsóbb, a nagyközönség számára készített változata is. Mindkettő kapható lesz Esztergomban, a Keresztény Múzeumban minden bizonnyal, de talán a könyvesboltok polcain is találkozhatnak vele a szép és értékes könyvek kedvelői. - Gratulálunk a sikeres vatikáni kiállításhoz, a csodálatos katalógushoz, és izgatottan várjuk, hogy ha Esztergomban nem is, de legalább - Budapesten megtekinthessük a magyar kereszténység ezer évét bemutató egyedülálló tárlatot. SzáBa Fotónkon: Hajnal János üvegfestménye A Filmszemle és Esztergom? Különösen hangzik, de van esztergomi vonatkozása a 33. Magyar Filmszemlének, bár ez nem példátlan eset. A 2000-ben megrendezett seregszemlén például két filmben is feltűnt a város - legalább részben - háttérként, forgatási helyszínként. (A Sas Tamás által rendezett Rosszfiúk a mozikban és a magyar televízióban is látható volt, Tősér Adám versenyen kívül vetített kisjátékfilmjét, a Bogárkarikát az Esztergomi Városi TV tűzte műsorra.) Idén ennél szorosabb volt az összefüggés. A Városi Televízió egyik munkatársa, Csincsi Zoltán közreműködött Saár Tamás dokumentumfilmjének elkészítésében. A színház mindig legenda a rendszerváltás előtti évtizedek vidéki színházainak társulati életéről, kísérletezéseiről, szerepvállalásáról szól. A film felvételeit több operatőr készítette, s ezek egyike volt a dorogi fiatalember, aki alkotóként a 33. Magyar Filmszemlén maga is részt vett a mű bemutatóján. Erre kedvező időpontban, szombat (febr. 1.) délben került sor, ami lehetővé tette az érintettek és az érdeklődők nagyobb számú jelenlétét. E közönség előtt a film sikert aratott, s bár díjjal a zsűri nem jutalmazta, már e vetítés is elismerésnek tekinthető: a Corvin Budapest Filmpalotában a szemle alatt ugyanis csak az elő-zsűri által megrostált dokumentumfilmek voltak láthatók. Ez 188-ból 35 művet jelentett, az ismeretterjesztő filmekkel együtt. A színház mindig legenda nyilvános vetítéséről, esetleg a televízióban való sugárzásáról egyelőre még keveset lehet tudni, de már ehhez a sikerhez is csak gratulálhatunk a stábnak, s köztük Csincsi Zoltánnak. A dokumentumfilmekkel szemben a játékfilmek könnyebben utat találnak a közönséghez, ám városunk vetítő termeiben e hónapban különösen sok magyar, a tavalyi illetve az idei szemlén szerepelt mű kerül bemutatásra. Az Üvegtigris a városi moziban látható még 14-étől 17-éig, 25-én pedig a tavaly megosztott elsőfilmes, a legjobb női mellékszereplőnek járó és a közönségdíjjal jutalmazott Moszkva tért vetíti az Árt Kino, a film rendezőjének jelenlétében. A Petőfi Filmszínházban eközben a Hamvadó cigarettavég lesz műsoron (21-24.), majd 28-ától március 6-áig az ígéretes vígjátékot, a Valami Amerikát tekinthetjük meg. Február 28-án díszelőadásra is sor kerül ugyanitt: az Ének a csodaszarvasról című egész estés animációs film vetítésének vendége a rendező és a zeneszerző, Jankovics Marcell és Szörényi Levente. Ez a választék is jelzi, Esztergom nemcsak kulisszaként szolgál egyes filmjelenetek forgatásához, de aktív szerepet vállal a kis hazánkban termő örömöket és gondokat leghívebben bemutatni képes filmek, a magyar játékfilmek közvetítésében. Csincsi Zoltán személyében idén az alkotók között is nyertünk egy parányi képviseletet. Példája, reméljük, ösztönzőleg hat másokra is. Istvánffv Miklós Szentgyörgymezőiek Muzslán Szlovákiai fellépésen járt a városi néptánccsoport. Muzslán hatodik alkalommal rendezték meg „Szomszédolás" névvel a farsangi népviseleti bált, melynek fővédnöke Duka Zólyomi Árpád, a Magyar Koalíció Pártja alelnöke volt. Színes forgatag, népviseletekben pompázó csoportok, népzene, népdal, néptánc fogadta a bál vendégeit február 9-én a muzslai művelődési házban. A vendégek között Nyergesújfalu, Mogyorósbánya vezetőit. Az est alaphangját - ismét hatalmas lelkesedéssel, vendégek és fellépő partnerek által egyaránt megcsodált tánctudással jellemezhetően - a párkányi Kisbojtár néptánc együttes adta meg. A Tücsök zenekar által kísért felszabadult táncukkal, énekükkel elvarázsolták a közönséget. A búcsiak gyönyörű ruhái, népszokásaik egy kis szeletét bemutató műsoruk méltán vívta ki a közönség elismerő tapsát. A muzslai hagyományőrzők soraiban örömmel láttuk az éneklő polgármestert is. Az ebedi citerások és énekesek nyújtotta élmény is nehezen feledhető. Az Esztergom Városi Néptánccsoport kalocsai lánytáncot és széki táncrendet mutatott be. Mindkettő koreográfusa Szénássy Attila, a csoport egyik művészeti vezetője. A lánytáncban pedig láthatta a közönség Szénássy Attilánét, csoportunk másik művészeti vezetőjét is. Szép sikert könyvelhet el a csoport, melynek egyik eredménye, hogy néhány meghívást kaptunk már az este folyamán. A reggel 4 óráig tartó bál jó hangulatára jellemző, hogy csoportunk nagyobb része szinte végig együtt vigadott a vendéglátókkal, akiknek ezúton is köszönet a megtisztelő meghívásért, a barátságért, a finom vacsoráért! A Szentgyörgymezői Olvasókör sem maradt rendezvény nélkül ezen a napon. E sorok írója Muzsláról hazatérve - nagyon jó hangulatban találta a Nőklub farsangi báljának résztvevőit. Hajnalig állt a bál. A Nőklub vezetői meghatódva fogadták azt a virágcsokrot, mellyel muzslai vendéglátóink köszönték meg a néptáncosok fellépését. S hogy milyen apropóból jutott ez a csokor a Nőklubhoz? E klub keddi foglalkozásai időben egybeesnek néptáncosaink próbáival, akik e csokorral mintegy a muzslai siker részeseivé avatták a Nőklub tagjait. Polgár József