Esztergom és Vidéke, 2002

2002-12-19 / 51-52. szám

Esztergom és Vidék

e 9 Betlehem múltja, jelene és a betlehemi jászol 2002. december 19. Mikor született Jézus? „Az pedig az örök élet, hogy megismerjenek téged, az egyedül igaz Istent, és akit elküldtél, a Jézus Krisztust." (Jn. 17:3.) A karácsony Jézus születésének ünnepe. Hogy valójában mikor született Jézus, máig vita tárgya. Sokan a napkeleti bölcsek csillagát tekintik a legfontosabb támpontnak Jézus születését illetően, amiről a XVIII. századi csillagász, Kepler feltételezte, hogy a csillag, amit a napkeleti bölcsek láttak és a zsidó király megszületésejelének értelmeztek, a Jupiter és a Szaturnusz együttállása volt a halak csillagképében, ami i.e. 7-ben volt látható. Ha a bibliai kinyilatkoztatás Istenről ihletettségét komolyan vesszük, ezt az adatot nem tekinthetjük alapul, mivel az égi jelekből való tájékozódás és a csillagjóslás minden formája" szigorúan megítélt pogány gyakorlatnak minősül az Ószövetségben (Esa. 47:13; V.Móz. 18:10-12.). Másrészt azt mondja a csillagról az evangéliumi leírás, hogy „vezette a bölcseket": előttük ment Jeruzsálemtől Betlehemig, és „megállt a hely fölött, ahol a gyermek volt" (Mt. 2:9). Tehát ez a „csillag" nem lehetett csillagászati jelenség. Az evangéliumok sok csodálatos dolgot beszéltek el Jézus életéről, megjelölve a helyet és az időt, amikor ezek történtek. Az események szereplői és szemtanúi közül a legtöbben még éltek az evangéliumok írásakor, akik így tanúi és ellenőrei lettek a leírtak igazságának. Jézus születésének időpontjára vonatkozóan két támpontot találunk az evangéliumokban. Az első támpont: Lk. 2:1-6. Arról értesülünk, hogy akkor született Jézus, amikor anyja, és annak férje, József, Betlehembe mentek adóösszeírásra, amelyet Augustus császár rendeletére Cirénius szíriai helytartó valósított meg. Valószínűleg arról a vagyonösszeírásról van szó, amelyet i.e. 8-ban rendelt el Augustus. A pontos év meghatározásában nem segít ez az adat, mert semmit nem tudunk arról, hogy mikor érte el Palesztinát a rendelet végrehajtása. (Lukács evangélista, aki azt állítja magáról, hogy „elejétől fogva mindennek szorgalmasan utánajárt", sem tudja megadni Jézus születésének pontos évét.) A másik támpont Máté evangéliumának leírása a Heródes-féle gyermekgyilkosságról. Josephus Flavius részletesen leírja Heródes halálának körülményeit a Zsidók történetében. Többek közt azt is említi, hogy a király egyik utolsó rémtette idején holdfogyatkozás volt Jeruzsálemben. Nem sokkal ezután, húsvét ünnepe előtt meghalt Heródes. A csillagászok pontosan meghatározták, hogy i.e. 4. március 12-én volt holdfogyatkozás a húsvéti ünnephez közel eső időben, Heródes valószínűleg április legelején halt meg. Az evangéliumi leírások alapján számításba kell venni, hogy Jézus születése után mintegy 40 nappal volt az elsőszülöttként való bemutatása a templomban, ez idő tájt lehetett a napkeleti bölcsek látogatása, mindezek után menekült József Egyiptomba a gyermek Jézussal és Máriával, és miután bizonyos időt töltöttek ott, szerzett tudomást Heródes haláláról. Tehát a felsorolt eseményeknek i.e. 4. április eleje előtt kellett megtörténni. Ezek az adatok vezetnek el Jézus születése időpontjának megközelítő pontosságú meghatározásához, amely i.e. 5. ősze lehetett. „Időszámításunk amely Krisztus születése után számlálja az éveket, nem pontos, mert a keresztény korszak kezdő éve nem esik egybe Krisztus születésének esztendejével. A különbség egy számítási hibából adódott, amely egy római apát, Dionysius Exiguus nevéhez fűződik. O ugyanis a naptárban, amelyben akkor Diocletianus 248. évét írták, Urunk Jézus Krisztus 532. évét vette, mert méltóbbnak tartotta, hogy az évek folyását Krisztus megtestesülésétől számláljuk, s nem olyan ember után, aki inkább zsarnok volt, mint császár" (G. Kroll: Jézus nyomában, Szent István Társulat, Bp., 1982). Dionysiusnak nem álltak rendelkezésére pontos adatok, ezért nem tudta jól meghatározni Krisztus születésének esztendejét, amit a keresztény időszámítás kiinduló pontjává akart tenni. Időszámítása általánosan elterjedt, a benne rejlő hiba pedig javítatlanul maradt a mai napig. Flórián Mária Betlehem, Jézus szülővárosa magyar nyelven „a Kenyér Háza" - mintegy 7-8 km-re található Jeruzsálemtől. Ezer méter hosszú és kb. háromszáz méter széles hegyháton fekszik a júdeai hegyvidéken. A hegyhát főként délen, de keleten és észak-keleten is meredeken ereszkedik, ezért a sivataggal és annak lakóival szemben védve van. A várost először a Kr.e. XIV században említik. A mai térképeken a Születéstemplom a város keleti szélén található. Az archeológiai kutatások azt mutatják, hogy az ószövetségi Betlehem a Születéstemplomtól keletre feküdt. Magában a Születéstemplom alatti barlangban is apró leleteket találtak a Kr. előtti VII. századból, és további kerámiatöredékeket a római és bizánci korból. Ezek a leletek azt mutatják, hogy a mind a mai napig tisztelettel övezett születési barlang már Jézus idejében Betlehem városkáján belül feküdt. (Heléné császárné kérésére Nagy Konstantinus Kr. után 326-ban építette az első bazilikát a barlang fölé.) Valószínű, hogy Jézus nem istállóban jött e világra, hanem egy betlehemi lakóházban, ugyanis az akkori Júdeában a szegény sorsú emberek háza egyszerű volt, a legtöbbször csak egy szobát lehetett találni benne, és még ezt is meg kellett osztani a jószággal. A szobában az istállórész padlója kissé mélyebben feküdt. Néhány lépcsőfok vezetett a szoba színpadszerű, magasabban fekvő részéhez, ahol az emberek ültek, ettek és aludtak. A lépcső két oldalán a juhok és a kecskék számára etetővályúk voltak. A magasabban fekvő rész közepén állt a tűzhely. A helyiségben nem volt asztal és szék, hanem a földön guggoltak. Evőeszközt nem használtak, kézzel fogyasztották az ételt. A fekvhely szalmagyékény volt fejtámasszal. Ezt nappalra összetekerték, este kiterítették. A kisgyerSt. Martin-fotók Lapzárta után, december 18-án a Dobó gimnázium Galériájában Horányi László színművész szavaival nyílt meg St. Martin fotókiállítása, mely 2003. január 20-áig látható. Városszépítőink nyilvános ünnepi ülése 0G.) A Duna-parti királyvárosban az Esztergomi Városszépítő Alapítvány (EVA) kuratóriuma egyéves fennállásának alkalmából, első ízben - de hagyományteremtő céllal nyilvános ülést tart a városháza dísztermében december 20-án, délután három órától, amelyre sok szeretettel várnak minden kedves érdeklődőt és a sajtó munkatársait. Az EVA - amelynek kuratóriumi elnöke a közismert városvédő-operatőr, Ráday Mihály - ezen ünnepélyes keretek között számol be eddigi munkájáról és jövőbeni terveiről. Az alapítvány céljait támogatandó az alábbi, 12025000-00150692-00100008 bankszámlaszámra utalt, illetve befizetett összeggel lehet támogatni. mekeket legtöbbször függőágyba vagy jászolba helyezték el. A Betlehem közelében lakó szegény emberek még ma is kendőbe bugyolálják az újszülött gyermeket, és hosszú szalagcsíkokkal át- meg átkötik, hogy a kezek és a lábak ne mozoghassanak. Ezután jászolba fektetik. Ezért mondja a Biblia: „Mária bepólyálta Jézust, és jászolba fektette:" Az is valószínű, hogy Jézus a téli esőzések utáni időszakban született, amikor a talaj már fölázott és hirtelen kizöldült. A Betlehem környéki termékeny mezőkön pásztorok legeltették nyájaikat, és meghallották az örömhírt: „Ne féljetek, mert nagy örömet hirdetek nektek és majd az egész népnek: Ma megszületett az Üdvözítők Dávid városában: a Messiás, az Úr." (Lk 2, 10-11). Még ma is hasonló módon adják tudtul a beduinok egy fiú születését. Ha egy asszony gyermeket hoz a világra, az eseményt kis legények várják, s mihelyt az asszonyokjelentik nekik a születést, valamennyien szertefutnak, mert mindegyik első akar lenni, hogy az apának beszámoljon a nagy újságról: „el-bisharah, el-bisharah", azaz: „örömhír, örömhír, fiad született". Betlehemtől csak mintegy 1 km-re keletre fekszik Beit Sahur, egy, a pásztorok lakta falu. Ezt a vidéket ősidőktől fogva a sivatag felé elterül legelőként ismerik. Két hely is van ott, amely a pásztoroknak adott angyali híradás emlékét őrzi: „Pásztorok tanyáztak a vidéken, kint a szabad ég alatt, és éjnek idején őrizték a nyájukat." (Lk 2, 8). Ez az angyali híradás a pásztoroknak és nyájaiknak egyik éjszakai szálláshelyén játszódik. Éjjel a rablók és vadállatok miatt a pásztorok felváltva szoktak virrasztani. Az egyik keresztény hagyomány szerint a híradás helyéül szolgáló pásztormező Beit Sahurban ma is meglévő nagy, bekerített olajfakert helyén volt. Ez De Uram, hogy írjak róla, mikor az ablakom alatt legalább tíz „darab" kiskorú gyermek tépi egymás haját és a felnőttek idegeit igencsak viharos körülmények között. Több évtizede egymás mellett élő egyébként igen jól megférő - szomszédok esnek ilyenkor egymásnak, foggal-körömmel a gyermekek, az unokák, rokon-gyermekek védelmében válogatott és nem válogatott szavakkal. És ugyan ki merné mondani akár a gyermeknek, akár a felnőttnek: ne tegyétek, szeressétek egymást! Hiszen a vadállat sem támad oktalanul és céltalanul soha, csak a veszekedés öröméért, vagy a szelíd, sokszor védtelen ember felett aratott kétes győzelemért. Uram! Mondd: hány tiszta lelkű ember maradna a templomodban, ha egyszer lejönnél és kiűznéd a nem odavalókat, mint egykoron tetted? Mert amikor kijönnek a templomból, folytatódik minden ott, ahol az istentisztelet miatt abbahagyták. Uram! A te tanításod alapja a megbocsátás. De nem gondolod, hogy nem megbocsátani, hanem nem elkövetni kellene mindazt, mit megbocsátani ugyan lehet, de felejteni nem? Hiszen mennyivel szebb és jobb lenne illatos, meleg, szép nyári estén vagy télen a puha hulló hóesésben sétálgatni halk, meghitt beszélgetésben. Jó lenne tudni azt, hogy az üzletben nemcsak itt és most becsaptak. Hogy a régi kedves ismerős, akivel még vita sem volt soha, a legádázabb ellenség. Ha nem lennének olyanok, akiknek nem tudni miért, a kert igen feltűnő, mert a különben termékeny síkság inkább gabonatermesztésre szolgált. A kert közepét romok fedik, az arabok Kanisat er-Ra'watnak nevezik, ami annyit jelent, hogy „pásztorok temploma vagy kolostora". A helyet ma görög-ortodox keresztények gondozzák. Az újszülöttek örömére a szerencse kívánatok manapság is jellemzőek a keleti emberekre. A születés utáni napokon rokonok, barátok, ismerősök jelennek meg, de idegenek is, akik véletlenül éppen ott tartózkodnak, hogy a boldog szülőknek gratuláljanak. Jézus születésénél a pásztorok és a napkeleti bölcsek látogatását az ilyen köszöntések közé kell sorolni. Az uralkodó szokások szerint valamennyi látogató ajándékot visz, legtöbbször édességet, kávét, cukrot, dohányt. Jézusnál a három tudós és király - Gáspár, a szerecsen Merőé királya, az afrikai földrészről, a Nílus mellől, Etiópiából, Menyhért herceg, Palmüra (héberül: Tadmor) trónörököse Perzsa-Szír területről és Boldizsár, Nippur (Közép-Babilóniában található) királya, Mezopotámiából, sumer földről érkezett ajándékozása teljesen megfelel a helyi szokásoknak, csupán anyagi lehetőségeiknél fogva - arany, tömjén, mirha - értékesebb. Betlehemet először Assisi Szent Ferenc állított Greccióban, és a szerzetesrendjének tagjai, a ferencesek terjesztették el a világban mindenütt. A szereplők kezdettől fogva azonosak: a szent család, a három királyok, a pásztorok, az odagyűlt nép és az állatok. Minden nemzet a saját képére és nemzeti viseletébe öltöztetve is megjeleníti a betlehemet, így pl.: az afrikai emberek úgy képzelik, hogy Jézus hozzájuk hasonló színes bőrű volt, s a betlehemi jelenetet saját környezetükben, a szereplőket pedig törzsi ruhában jelenítik meg. Kun Marianna de nagy öröm másokat bosszantani, ok nélkül vérig sérteni és bánattól, keserűségtől sírni látni. Jó lenne elmenni otthonról úgy, hogy épségben hazaérek, és otthon nem rettegni attól, hogy... Jó lenne Uram, nagyon jó lenne újra békességben, békében élni. A távol dörgő ágyúk hangja messzire hallik. Pedig még a miénk is visszhangzik ébren is, álmainkban is. A távoli országok háborús szenvedéseit borzongva, félve érezzük át újra mi is. Hiszen még nem felejtettünk mi sem! Pedig jó lenne! Ám könnyebb lenne a bánat, a magány, a keserűség, ha több lenne a szeretet, a megértés. Hiszen oly kevés kell hozzá: elég egy jó szó, egy könnyű simogatás. Nem becsukni a szívet és az ajtót, hanem kitárni, kinyitni, mint nyáron a napsugárnak, a fénynek, a melegnek, a szépségnek: az életnek. Hiszen tudva vagy tudat alatt mind ezt várjuk, erre vágyódunk. Dobjuk hát félre a büszkeség és önhitség konok, hazug álarcát és legyünk újra azok, amik vagyunk: Emberek. Mi már annyi nehéz időben fogtuk egymás kezét, miért nem tudnánk megtenni ma is? Hiszen nemcsak a piros betűs ünnepeken, de a szürke hétköznapokon is kell a szeretet, az otthont, a hazát, az egymást védő szelíd, boldog békesség. Uram! Add meg nekünk! És a te segítségeddel, a mi akaratunkkal ezen túl mindig, mindenhol lesz szeretet és békesség a jóakaratú embereknek! Trexler Z. Gizi Békesség a földön a jóakaratú embereknek... Hát eddig eljutottam! És most tehetetlenül ülök az üres papír felett, mert nincs tovább. Azt terveztem: írok egy gyönyörű cikket a szeretetről, a békességről.