Esztergom és Vidéke, 2002

2002-12-05 / 49. szám

2002. december 19. Esztergom és Vidéke 5 A Szentgyörgymezői Olvasókör „ Szentgyörgymező története " című korábbi összeállításomban érintőlegesen már foglalkoztam a Szentgyörgy mezői Olvasókörrel. Ebben leírtam, hogy első „bérelt" helyisége 1893-ban a Városház (ma Szent György) utca 14-es szám alatt, Erős Adám házában volt, melyet 1928-ban Hajabács Károly vett meg. Kutatásaim során 1997-ben megtekintettem a házat, melyet akkor eléggé leromlott állapotban találtam. Nemrég azonban örömmel tapasztaltam, hogy szépen rendbe hozták, lemeszelték, és új kapuval látták el, a ház elé pedig fagyaibokrokat ültettek. Amikor Petróczy Gyulának, a körzet képviselőjének és Erős Miklósnak, a Kertbarátkör elnökének ezt elújságoltam, mindketten egyetértettek a 110 éves évforduló méltó megünneplésének gondolatával és a háznak márványtáblával való megjelölésével. Az Olvasókör fennállásának 100 éves évfordulóját annak idején nem ünnepelték meg, ezért is helyes lenne a 110 éves megünneplése, különös tekintettel arra, hogy a díszes egyesületi zászlót 1902 november végén - idén tehát éppen száz esztendeje - szentelték fel. Az Olvasókör ugyanis Szentgyörgymezőn nemcsak az épületet jelentette, hanem egy közösséget alapszabállyal, választott vezetőséggel. Az 1953-as - 50 éves - jubileumi közgyűlésen Hegedűs Sándor titkár beszámolójában így szólt: „..,. Ezért alapították 50 évvel ezelőtt apáink ezen Olvasókört, hogy utódaiknak, tehát nekünk is a közművelődésnek, barátságnak, kölcsönös megértésnek, egymás megbecsülésének melegágya legyen..." Az alapítók, mint apostolok jártak házról-házra, hogy megnyerjék polgártársaik bizalmát a megalapítandó Polgári Olvasókör létrehozásához. Kemény fába vágták fejszéjüket, de türelmük nem lankadt, és 1892. december 11-én megtartották az első alakuló gyűlést a 85. számú Rupp ház egyszerű kis szobájában, melynek két asztal, néhány szék és pad volt az egész bútorzata. 1894-ben a 86 fős tagság már nagyobb helyiséget igényelt, ezért ez év márciusában aláírtak Hagara Antal kántortanítóval egy haszonbérleti szerződést. Ez a helyiség már jobban kielégítette a Kör tagjainak igényét. Ez a ház a Szent György és Kovács (ma Vécsey) utca sarkán volt, melyben később a Korencsy vendéglő működött. Az 1900. március 18-ai közgyűlésen számos tag indítványára a Kör nevét EsztergomSzentgyörgymezői Katolikus Olvasókörre változtatták. 1903-ban a Kör vezetősége és tagsága mindent elkövetett, hogy mielőbb saját házat szerezzen, de Hegedűs Sándor titkári beszámolója szerint: „... ezidőben még csak a jóakarat és igyekezet volt, pénzről csak tervezgettek. Az erős akarat és kitartás azonban megvolt bennük... " A házalap javára megindult a gyűjtés: színielőadásokat, táncmulatságokat rendeztek. Pauer Károly főegyházmegyei karkáplán fáradságot nem kímélve a főpapokat, az iparosokat, a kereskedőket kereste fel, hogy mind pénzbeli, mind természetbeli adományokkal segítsék az építkezést. Ennek köszönhetően az összegyűlt pénzből 1905-ben már a mostani épület részére meg tudták vásárolni Szabó Ferenc kertjét. 1910-ben - a telek kimérése, a tervrajzok elkészülte után - megindulhatott az építkezés. Ekkor a lelkes tagok sorra jelentkeztek kocsi-, kézi- és gyalogmunkálatok végzésére. Hegedűs Sándor erről így emlékezik meg: „... soha nem gondolt lelkesedést láz fogta el a tagokat, hogy egy díszes épület lesz az otthonuk..." A ház elkészült, és október 16-án megtörtént az új Olvasókör felszentelése. A tízórai szentmise után Brühl József prelátus kanonok végezte a szertartást, este táncmulatság volt. Rövidesen a Kör helyiségei szűknek bizonyultak, ezért egy előteret építettek hozzá. 1912-ben italmérési engedélyt is szereztek a Körnek. Az első világháború alatt az ifjúság színe-java a fronton harcolt, az itthon maradottak siratták elhalt katonafiaikat, ápolták a sebesülteket, így nem volt szórakozás, vigasság. A hatóság az élelmezés egy részének - különösen a lisztnek - elosztását az Olvasókör vezetőségére bízta, amit a Kör helyiségeiben bonyolítottak le. A békésebb idők 1919 augusztusától kezdődtek. 1920-ban lassan megindult az élet az Olvasókörben. Újrajátszottak színdarabokat, 1921-ben népfőiskolai tanfolyamot rendeztek, neves előadókkal. Jól sikerült kosárfonó tanfolyamot is szerveztek. 1925-ben már az épület bővítéséről kezdtek tárgyalni. 1928-ban a Kör vezetősége elodázhatatlannak tartotta az épület kibővítését. A szükséges tárgyalások, tervrajzok elkészítése után 1929-ben megkezdődött az építkezés. Az épület ünnepélyes felszentelését dr. Madaras Aurél, a Kör elnöke végezte. Közben sikerült a különböző kölcsönök ügyét is megnyugtatóan rendezni. Az 1939-ben kitört II. világháború szükségessé tette, hogy a lakosságot a bombázásoknál végzendő feladatokra készítsék fel, ezért egy nyolcnapos légoltalmi tanfolyamot tartottak az Olvasókörben. Erre szükség is volt, mert 1942. szeptember 4-én ízelítőt kaptak egy éjszakai bombázáskor. Az 1943. február 2-án megtartott 50 éves jubileumi közgyűlés titkári beszámolóját Hegedűs Sándor a következő szavakkal zárta: „ ... Befejezem azzal a fő kívánsággal, fordítsa el rólunk a jó isten, sorsüldözött magyar hazánkról a rettenetes jelent, mert hisz a múltban is kiürítette hazánk már a szenvedések kelyhét. Most pedig a boldogabb jövő reményében az isteni és emberi bölcs törvények szerint kíván élni, hogy méltóvá tegye magát arra, hogy évezredeken át békében imádhassa és áldhassa Istenét." 1944-ben, a háborús viszonyok között egyre nehezebbé vált a Kör munkája, de a tagok azt vallották: „Ha elődeink ezt az áldásos intézményt 50 éven át fenn tudták tartani, bennünk is lesz annyi erő, hogy tovább is fenntartsuk ". Í945-ben elérkezett a régen várt béke. Megindult a Kör helyiségeinek a háború pusztításai utáni felújítása, melyhez szépen gyűltek az adományok. A tetőcserepezést és üvegezést dr. Bády István és Báthory István intézte, Feigl Ferenc rendőrkapitány hathatós közbenjárásával. Megszerveztek egy ezüstkalászos gazdaképző tanfolyamot, és pingpong-asztalt is beszereztek. 1948-ban az Olvasókör összes ingó és ingatlan tulajdonát államosították. A tagság szétszéledt, a bútorok és a tartozékok részben megsemmisültek, részben elkallódtak. Sajnos, a könyvtár komoly állományából sok könyvet az udvaron gyújtott máglyán égették el. A helyiségben a téesz gabonát és egyéb anyagot tárolt, majd az '50-es években itt nyitottak egy 18-20 fős idénybölcsődét. 1953-ban a városi és a helyi vezetők úgy határoztak, hogy nagyteremben mozit létesítenek. Először csak keskenyfilm-vetítő gépet alkalmaztak, a vászon a színpadon volt. Ekkor még egy-két színdarabot is játszottak. 1955-ben rendezték meg az utolsó színielőadást, a „Sári bíró" három felvonásos népszínművet. Ezután lebontották a színpadot, a terem padlószintjének a felét lejtősre alakították és már normál filmeket vetítettek. A megmaradt könyvek számát újabbakkal növelték, könyvnapokat, könyvheteket rendeztek. 1966. május 6-án - Ipolyi Ferenc és Erős Miklós, a Művelődési Ház akkori vezetői - az Olvasókör épületét a városra telekkönyveztették. Utána a Városi Művelődési Ház fiókintézménye lett. 1967-ben az Olvasókör épülete, mint Szentgyörgymezői Klubkönyvtár működött, benne mozival. A többi helyiségekben különböző szakkörök kezdték meg működésüket, melyeknek tagjai minden évben részt vettek a március 15-ei, az április 4-ei, a május 1-jei ünnepségeken, az augusztus 20-ai Új Kenyér ünnepén és a szüreti felvonulásokon. 1989-ben az épület a Szentgyörgymezői Olvasókör nevet kapta, szakítva a korábbi katolikus egyházi és klubkönyvtári elnevezéssel. A rendszerváltás után a Városi Művelődési Központ, a „Zöld Ház" kihelyezett létesítménye lett, megbízott vezetővel Révfalvay Lajosné Budai Júlia személyé.ben, Újra élettel telt meg az Olvasókör, különböző csoportok alakultak, választási gyűlések, borversenyek, kiállítások, találkozások, bálok kerültek megrendezésre, hazai és külföldi kirándulásokat is szerveztek. Az utóbbi években a csoportok összefogásával néhány maradandó emléket állítottak. így 1997. április 24-én, a 48-as téren a körpadot (békepad) helyezték el, augusztus 8-9-én pedig a II. világháborúban elesett szentgyörgymezői hősök és áldozatok emlékművét avatták fel. 1998-ban a pályázat útján nyert közel 3 millió forintból megtörtént az Olvasókör nagytermének felújítása, az egész épületben a gázfűtés beszerelése, megszüntették a nagyterem lejtősre kiképzett padlózatát. Október 11-én, fényes ünnepség keretében került újraszentelésre az Olvasókör korábban elveszettnek hitt, restaurált zászlaja. 2001. január 28-án a Kertbarát Egyesület zászlaját ünnepség keretében szentelte fel Varga Lajos plébános. Május 20-án bensőséges ünnepség keretében leplezték le az Olvasókör falán dr. Bády István, volt polgármester emléktábláját. Megoldódott a söntés ügye, mert szakítva az egyre inkább kocsma-jelleget öntő söntéssel, a volt előtérben nívós büfét alakítottak ki. 1999-től az Olvasókör új vezetője Polgár József, aki a meglévő szakkörökön kívül gyermek és felnőtt kézműves-, illetve tánccsoportot szervez, és az általa szervezett „Táncház "-ban szórakozhat a közönség. Az Olvasókör egyre inkább elveszíti szentgyörgymezői kis közösségi jellegét és régiós - talán a jelennek jobban megfelelő - otthon szerepét tölti be. Ezért is jó lenne az Olvasókör bölcsőjeként ismert Szent György utca 14-es számú házat emléktáblával megjelölni. Bélay Iván Levél a Mikulásnak Jó Mikulás Bácsi! Levelemet írom, S bocsásd meg, hogy mindjárt jóságodban bízom. Tudom, hogy jönni fogsz aranycsengős szánon, S nyomodban boldogság lesz majd a világon. Tudod: nem mindenhol. Van, hol bánat járja, Fegyverek dörögnek, s sok kis gyermek árva. Menj el, jó Mikulás! Menjél el hozzájuk! Mondd, hogy a szívünkbe szeretettel zárjuk. Vidd az ajándékom: mind-mind nékik adtam, Forró öleléssel - százzal - meg is toldtam. Vidd a szenvedőknek, vidd a betegeknek, Otthontalan, árva, szegény gyerekeknek. Vidd el, jó Mikulás, színarany szívedben, Ami még nincsen meg messzi idegenben: Nagyon szépen kérlek, vidd a békességet, Hiszen sok kis gyermek oly nagyon vár Téged! Vidd a szabadságot, vidd a nyugodt álmot, Vidd a szabad, békés, igaz boldogságot. Vidd a tiszta szívek csengő kacagását, Beteljesült álmok nyugodt mosolygását. Dalt a lezárt ajkra. Hisz reá úgy vágyott! S könnyharmat helyére szép valóság-álmot. Vigyél puha cipót, hófehér kalácsot, Kicsi szeme olyat talán nem is látott. Vigyél meleg ruhát - szívemmel bélelve, Hogy ne fázzon többé, ha hull a hó pelyhe. Vidd el az otthonom meleg szeretetét. Vidd el, jó Mikulás, - ahol nincs - szerteszét... Ezt akartam kérni. Ugye, hogy megteszed? Ezért írtam Néked ezt a kis levelet. Most már be is zárom, borítékba téve, A szívem, a lelkem, azt is küldöm véle. Hálásan köszönöm jóságod előre, S kísérje utadat Szeretet és Béke! Trexler Z. Gizi A dunabogdányi kertbarátok ünnepén A Kertészek és Kertbarátok Országos Szövetsége egyik összejövetelén a Dunabogdányi Kertbarát Kör elnöke, Vogel Szigfrid felvetette, hogy szeretnének az esztergomi kertbarátokkal is kapcsolatot teremteni. Ez ügyben levelet írt Erős Miklós elnökünknek, s egyúttal egy meghívót is küldött abból az alkalomból, hogy a Dunabogdányi Kertbarát Kör november 9-én ünnepli megalakulásának 25. évi jubileumát. A meghívást elfogadtuk, és tíz fővel részt vettünk az évfordulós megemlékezésen. A barátságos fogadtatás, a szíves vendéglátás és a rendezés nagyszerűsége kellemes érzéssel töltött el mindnyájunkat. A Művelődési Ház dísztermében nemcsak a csillárok csillogtak, hanem a mennyezetről függő termények sokfélesége adott látványos keretet az elnökségi asztalnak. A jubileumi ünnepi ülést Jeles János nyitotta meg, aki miután köszöntötte az elnökségi tagokat és a vendégeket - dr. Szent-Miklóssy Ferencet, a Kertészek és Kertbarátok Országos Szövetségének elnökét, dr. Magyar Lajost, az országos szövetség főtitkárát, Schuszter Józsefet, Dunabogdány polgármesterét és Vogel Szigfridet - kezdetét vette a fiatal zeneiskolások ünnepi műsora. Ezt követte Vogel Szigfrid beszámolója, amiből megtudtuk: a kör 1977-ben alakult húsz fővel, egy év múlva már megduplázódott a létszám. Tagságuk ma 86 fő. Munkarendjük két félévből áll. Csak ősztől tavaszig tartanak gyűléseket, azaz októbertől április végéig kéthetente, hétfői napokon. Sokat köszönhetnek a pomázi kertbarátoknak, akik a kezdetekben sokat segítettek a kiállítások megszervezésében, s tőlük tanulták meg mi is az a baráti összefogás. Az évek során sok kiállításon vettek részt, melyen igen eredményesen szerepeltek. így többek között az idén meghívást kaptak Németországba, Grossenhainba, ahol nemcsak kertészeti termékeket (befőtteket, dzsemeket, szörpöket, aszalványokat, borokat) állítottak ki, hanem kézimunkákat, fafaragásokat, kosarakat, térítőkét is - nagy sikerrel. 1977-ben csatlakoztak az országos fatelepítési mozgalomhoz. Három éven belül kétezer fát ültetettek el, mintegy 120 000 forint értékben vásároltak gyümölcsfákat, melyeket ingyen osztottak szét a kertbarátok között. Közös erővel építették meg a 90 négyszögölnyi komposzt-telepüket, melyen 360 órát dolgoztak együtt. Az elnöki beszámoló után a Dunabogdánnyal kapcsolatot tartó kertbarát körök elnökei mondtak rövid köszöntőt, s átadták a magukkal hozott ajándékokat Vogel Szigfridnek. Az elnökség részéről ezután dr. Szent-Miklóssy Ferenc szólt a megjelentekhez. Mondandójában kiemelte, hogy milyen nagyszerű és örvendetes tény, hogy az önkormányzat folyamatosan segíti a kertbarátokat. Ezután dr. Magyar Lajos főtitkár üdvözölte az ünnepség részvevőit, aki beszédében a „Kertészkedj! Művelődj! Barátkozz!" hármas jelszó helyességére és gyakorlatára hívta fel a figyelmet, s elismeréssel szólt a polgármester 100 ezer forintos felajánlásáról is. Végül Schuszter József szólt az egybegyűltekhez, aki zárszavában a civil szervezetek fontosságát emelte ki. A nap végén egy kezdődő barátság gyümölcsöző reményével búcsúztunk el egymástól. Klotz József