Esztergom és Vidéke, 2002

2002-12-05 / 49. szám

6 Esztergom és Vidéke 2002. december 5. Menet közben... Felújítják az öreg gőzöst Gyermekkorom egyik kedvenc gőzhajója volt az Esztergom és Budapest között közlekedő nagy, 1200 utas befogadására képes, kétkéményes gőzhajó, mely a hatvanas években politikai okokból - „Felszabadulás" néven szelte a Duna hullámait. Aztán a hetvenes években szintén politikai okokból - pzt a gőzhajót is kiselejtezték. Átkerült a Tiszára és „Szőke Tisza" néven állóhajóként a szegediek kedvencévé vált. A több mint nyolcvan éves, eredetileg IV Károly, majd Szent Imre nevét viselő gőzös napjainkra teljesen lerobbant állapotba került, de hírügynökségi jelentések szerint Szegeden hamarosan elkezdik a felújítását, és régi pompájában a Dunán fog közlekedni, a Fekete-erdőtől a Fekete-tengerig szállítja majd az üdülőket, szállodahajóként. így hamarosan ismét viszontláthatjuk kedvenc öreg hajónkat mi, esztergomiak is! Volt egyszer egy Békás-tó Valaha, a hatvanas években családunk kedvenc kirándulóhelye volt a Békás-tó. A szigeti apró tavacskában lehetett pecázni, fürödni, a partján napozni, uzsonnázni. Gazdag vízvilágát, a csiborokat, a molnárkákát, a vízicsigákat és a pompás kecskebékákat órákig figyeltem. Aztán a hetvenes években elkezdték szeméttel feltölteni kedvenc kirándulóhelyemet, ami egy élő biológiaóra volt. Eltűnt a szitakötők és a kékfátyolkák könnyed zizzergése. A rendszerváltás után leálltak a szemétszállítással, sőt az utóbbi években olyan tervekről is lehetett hallani, hogy egyszer majd, valamikor - közkívánatra - rekonstruálják jobb, magyar szóval, helyreállítják a Békás-tavat. Ezek után meglepődve hallottam a hírt az egyik rendszeresen, a Szigeten futó ismerősömtől, hogy több méternyi magas agyag tornyosul egykori kedvenc tavunk helyén! Magam is megszemléltem a helyszínt, és kedvem lett volna elsírni magam, olyan leverő kép fogadott. Dömperek és teherautók sürgölődtek, és valószínűleg a „bánomi-áttöréstől" hordták a földet, az agyagot a feltöltéshez. - Szomorú dolog látni ezt a hatalmas környezet- és természetrombolást, ami „városszépítés" címszóval folyik nap, mint nap Esztergomban - mondta egyik ismerősöm, városunk őslakója. Csak az idegen szép? „Itt már minden leánygyermek Mónika" - írta a hetvenes években Nagy László egyik versében, célozva arra, hogy a névadásban egyre inkább a különleges, jobbára idegen csengésű nevek terjednek el. Nos, azóta a Mónika is elcsépeltnek és köznapinak találtatott, és újabb és extrább, néha extrémebb nevek jöttek divatba. Családunkban például a legfrissebb jövevényeket rokonaim már Daniellának, Claudiának hívják... A Kati, a Mari, a Laci, a Jóska, a Pista ezek a régmúltban kedvelt nevek már szinte ritkaságszámba mennek. De ugyanígy kiment a divatból, sőt egyenesen „snassznak" számít az Ilonka, a Peti, a Pali meg a többiek. Nagy László fentebb idézett versében világosan kifejti, hogy nem csupán divat-kérdésről van itt szó. Egy nemzettudatát egyre inkább elveszítő nép majmolja a Nyugatot, és el akarja temetni származását, magyarság-tudatát. Persze, szerencsére akadnak még tiszta gondolkodású szülők ebben az országban. Jómagam például büszkén vallom, hogy szüleim egy rendkívül „pórias" névvel tartottak a keresztvíz alá. így lettem én egyszerűen csak: László. Barátaim: Lurkó és Betyár A kutya olyan, mint a gazdája. Tartja a régi mondás, melyet azonban meg is fordíthatunk: a gazda is néha olyanná válik, mint kutyája. Kegyetlen, pénzés erőszakközpontú korunkban a gazdik jelentős része csak érdekből tart kutyát, méghozzá lehetőleg kegyetlenre kiképzett harci kutyát, azzal a szándékkal, hogy megvédje őt, a birtokát háborító betolakodóktól...Ezért aztán gyakran halljuk a híreket, hogy egy fiatal lányt, egy gyereket, vagy egy öreg nénit halálra sebez a szomszéd elszabadult harci kutyája. Sokan emiatt a kutyákra haragszanak, pedig a gazda a tulajdonképpeni kegyetlen gyilkos. Mások viszont csak játékszerként kezelik kutyájukat, halálra kényeztetik négylábú kedvenceiket. Az én két kutyabarátom, Lurkó és Betyár egyik kategóriába sem tartozik. Nem harci ebek, de nem is játékszerek. Mindkét kutya fő feladata a házőrzés, de nem láncon tartják őket, így nem vadulnak el. Ha a vendég barátsággal közelít, azonnal abbahagyják az ugatást, és a farkukat csóválva vezetik be a jó szándékú látogatót a házba. Mivel nem ölebek ők, így lakhelyük nem a szoba, hanem az udvar, de kivételes alkalmakor bebocsátást nyernek a konyhába is. Lurkó és Betyár példája bizonyítja, hogy lehet még manapság is kisállatot tartani úgy, hogy az valóban gazdáik hasznára váljon, de ugyanakkor a kutyák is megőrizzék ősi karakterűket, feladatukat és ne váljanak gyilkos vadállatokká! Ex-rendőr a mai rendőrségről Sándor évtizedekig rendőrként dolgozott az ún. „átkos" rendszerben. Most már nyugdíjas, lovakat tart, és aktív tagja az egyik városi nyugdíjas klubnak. De nem tud elszakadni egykori szakmájától. Ha találkozunk bárhol a városban, Sándor mindig feleleveníti egykori zsaru-élményeit, és elmondja véleményét a mai rendőrökről is. - A múlt rendszerben sokkal nagyobb volt a rendőrség tekintélye, presztízse. Én sokat^ voltam járőrszolgálatban. Éjjelnappal posztos rendőrként vagy járőrözve jártuk kettesével a várost, igazoltattunk, benéztünk a szórakozóhelyekre, kocsmákba, még az uszodába is. Még időben kiszűrtük a kétes elemeket. Persze akkor a törvény is több lehetőséget adott a rendőröknek az eredményes bűnüldözésre. Sándor azt is elmondta, hogy technikailag összehasonlíthatatlanul felszereltebbek a mai rendőrőrsök, mint az ő idejükben voltak. Számára érthetetlen viszont, hogy miért mindent csak a technika segítségével akarnak megoldani... - Az állandó járőrözés sokkal hatékonyabb, mint a megfigyelő kamerák. A rendőrök személyes jelenléte nagyon fontos a bűnmegelőzésben. Bizonyos esetekben az Interneten is el lehet fogni, mondjuk egy számítógép-kalózt, de az igazi bűnüldözés a szó szoros értelmében vett üldözés, a test test elleni küzdelem! Dezső László KÉSZÜLJÜNK AZ UNIÓRA! Utolérjük Európát a jódhiány felszámolásában? — az UNICEF közleménye — Hazánkban tíz emberből nyolc jódhiányösan táplálkozik és általában nem vagyunk tisztában a jódhiány következményeivel sem. Az 1990-es évek közepén az ivóvíz jódtartalmára vonatkozó vizsgálatok megmutatták, hogy a 3200 magyar település közül csak 84 lakói fogyasztottak megfelelő jódtartalmú vizet (150 mikrogramm literenként). A golyva előfordulásának gyakorisága pedig 3 kivételével (Bács-Kiskun, Csongrád, Vas) minden megyében - így a mienkben is - meghaladja a nemzetközileg elfogadott 5%-os arányt. Szervezetünk jódszükséglete Szervezetünknek nagyon kevés jódra van szüksége, de fontos, hogy napi rendszerességgel hozzájussunk a szükséges mennyiséghez. Különböző életkorban különböző az ember jódszükséglete. Ma a WHO, az UNICEF és a Nemzetközi Jódbizottság szakemberei szerint az alábbi napi jódbevitel az optimális: - csecsemőkorban: 40-50 mikrogramm/nap - csecsemő és óvodás: 70-100 mikrogramm/nap - iskolás korban: 100-150 mikrogramm/nap - felnőttkorban: 150 mikrogramm/nap - terhesség idején: 175 mikrogramm/nap - szoptatás idején: 200 mikrogramm/nap A jódhiány-állapot következményei A magzat fejlődése során, az első hónapban, a szövetek differenciálódásának idején a legfontosabb az anya megfelelő jódellátottsága. Ujabb kutatások szerint az ilyenkor meglévő enyhe jódhiány következtében 10-15 ponttal csökkenhet a születendő gyermek IQ-ja. Á terhesség második harmadában adott jódpótlás javít a magzat ideg-, immun- és csontszövet fejlődésében, de teljesen nem állítja helyre az első harmadban elmaradtakat. Jódhiány esetén gyakrabban fordul elő spontán vetélés, magasabb az újszülött-kori halálozás. Az enyhén vagy mérsékelten jódhiányos gyermekekben 7-8 éves korukra alakul ki a golyva, mérhető a szellemi és növekedési elmaradás, halláskárosodás, nő a fertőző betegségek iránti fogékonyság. Enyhe jódhiány esetén egész életen át gyakoribb a magasabb koleszterin szint, az érelmeszesedés és az elhízás. A jódhiány gyermek és felnőtt esetén egyaránt csökkenti a testi és szellemi teljesítőképességet. A jódhiány mint nemzetközi közegészségügyi probléma A XX. század utolsó évtizedében a Föld csaknem két milliárd lakosának egészségét veszélyeztette a jódhiányos táplálkozás. 750 millió ember szenvedett golyvában és 43 millióra becsülték azoknak a számát, akiknél a jódhiány enyhébb fokú idegrendszeri károsodást okozott. Az Egészségügyi Világszervezet (WHO) és az ENSZ gyermekvédelmi szervezete, az UNICEF, 1992-ben közös levélben hívta fel a világ kormányfőinek figyelmét arra, hogy a jódhiány kialakulása könnyen és kis befektetéssel megelőzhető. Az étkezéshez használt só jódozásával sok-sok millió gyermeket óvhatunk meg az egészségkárosodástól. A legtöbb fejlett országban már a XX. elejétől alkalmazzák ezt a módszert a jódhiány megelőzésére. Svájc 1922-ben, az USA 1924-ben vezette be az étkezési só jódozását. Amikor a két világszervezet széles körű kampányt indított a só jódozására, a fejlődő országokban még csak 20%-os volt a jódozott só használatának elterjedtsége. Ma, tíz év elteltével ez az arány meghaladja a 70%-ot. Latin-Amerikában különösen eredményes volt a kezdeményezés, a háztartások 88%már jódozott sót használ. Közép-Kelet-Európában a 70-es években még sikeresen működött a jódhiány megelőzése. Napjainkban azonban már csak a háztartások egynegyede fogyaszt jódozott sót. Magyarországon ez az arány még alacsonyabb, egyes adatok szerint nem éri el a 20 százalékot. Az UNICEF és a WHO az elmúlt években többször sürgette Közép-Kelet-Európa kormányait, lépjenek fel hatékonyabban a jódhiány megelőzése érdekében. Jódozott só használata Magyarországon Hazánkban a Nemzeti Jódbizottság is 1997 óta szorgalmazza az előrelépést. 2001-ben úgy foglaltak állást, hogy a jódozott konyhasó használatát az egész országra ki kell terjeszteni olymódon, hogy a forgalmazott sónak legalább 90%-a jódozott legyen. Ugy látták, az egészségügyi felvilágosítás, és propaganda egymagában nem vezethet eredményre. A bizottság által végzett számítás szerint, ha sikerülne 300 ezer golyva kialakulását megeíőzni, ez 1997-es árfolyamon néhány tíz millió forintos befektetés mellett, 1,77 milliárd megtakarítást jelenthetne a költségvetésnek. Az európai gyakorlat Németországban felvilágosítással és egészségügyi propagandával sikerült elérni, hogy a háztartások több mint 70%-a jódozott sót használ, az élelmiszer-feldolgozó iparban szintén elterjedt a jódozott só használata. Svájcban a felhasznált étkezési só 95%-a, az élelmiszer feldolgozó iparban használt só 70%-a jódozott . Ausztriában jogszabály írja elő, hogy a kereskedőnek elsősorban jódozott sót kell tartania. Nem jódozott sóval csak akkor szolgálhatja ki a vevőt, ha az kifejezetten ezt kéri. Ha növekedne a golyva előfordulásának gyakorisága, a tartományi főnök elrendelheti, hogy kizárólag jódozott só kerüljön forgalomba, és a sütőipar és a cukrászat is csak jódozott sót használjon fel. Hasonló szabályozást fogadtak el nemrégiben Olaszországban is. Romániában 2002. december 31-étől csak jódozott sót használhat fel az élelmiszeripar és csak ilyen só kerülhet kiskereskedelmi forgalomba is. 2003. december 31-étől érvényes a rendelkezés az állattenyésztésre is. A jódozott só használatának eltejesztésére irányuló programok indultak Szlovákiában, Lengyelországban és a balti országokban is. Tennivalók, UNICEF-kampány A most érvényben lévő népegészségügyi program 2010-ig akarja 2%-ra csökkenteni a golyva-gyakoriságot. Ez nagy erőfeszítést igényel, hiszen egyes megyékben a golyva aránya jelenleg ennek a 10-szerese. Ugyanakkor az ENSZ Közgyűlésének 2002. májusi rendkívüli ülésszaka arról határozott, hogy a tagállamok 2005-ig felszámolnak minden jódhiány okozta egészségkárosodást. Az UNICEF most induló kampánya szeretné felhívni a közvélemény figyelmét a jódhiányra, ennek egészségügyi következményeire. Megelőzési módként a jódozott só használatát ajánlja. 2002. november 4-én az Országos Tisztifőorvosi Hivatal szervezésében konferencián vitatták meg a szakemberek a jódhiánnyal kapcsolatos kutatások eredményeit és az egészségügy előtt álló teendőket. 2002 november elejétől külön honlap foglalkozik a jóddal, jódhiánnyal, melynek elérhetősége: www.unicef.hu/jodlap A kampány részeként hamarosan televíziós reklámfilmek is bemutatásra kerülnek. Az UNICEF egyidejűleg az egészségügyi szakemberek és az egészségügyi kormányzat döntését és intézkedéseit is sürgeti a jódhiány mielőbbi hatékony megelőzéséhez. További információ: UNICEF Magyar Bizottság Tel.: 06/1/201-4923 rt Egyiptomi istenek l csomAKW-mmiiHK £ ilo VilÁMftTfA + CjtAM>T!tt*f ATTILA esillt^JÍAx. t Mt ciecomber 14. 16

h \ \ ZiM-Hu, tídetfom, dd/oy-Zí. 4. J *áv»»» iwr. fft <5o«* Tűnd (-zső) November 29-én újabb előadással folytatódott a könyvtárban Szerémy György „Mítoszok és vallások az irodalomban" című sorozata. Az előadó ezúttal az egyiptomi hagyományról beszélt, az összehasonlító vallástudomány tükrében. Elöljáróban kifejtette, hogy minden vallásban, illetve hagyományrendszerben felfedezhetők azonos motívumok. Ilyenek például az őselemek (víz, tűz, föld, levegő, éter) a világfák, a létrák, a gondviselés vagy a sors meghatározó szerepe. A legtöbb vallásban hasonlóságok fedezhetők fel a világteremtés és a világvége, valamint a megváltás mítoszában is. Rátérve az egyiptomi kultúrára, részletesen vázolta a legismertebb és legfőbb istenek körül kialakult mitikus történeteket. Az első egyiptomi isten Nun volt, az ősvíz istene. A legősibb vallásoknál, így az egyiptomiaknál és a zsidóknál is nem volt szabad kimondani isten nevét. Mexikóban például kivégzéssel járt az istenek megnevezése. Az egyiptomi istenek közül Isis és Osiris a legismertebbek, de az egyiptomi hagyományról, mely legalább 7-8 ezer éves, nagyon keveset tudunk. Legközelebb december 13-án Mezopotámiáról tart előadást Szerémy György.