Esztergom és Vidéke, 2002

2002-11-07 / 45. szám

6 Esztergom és Vidéke 2002. október 31. Egy Illési élet-ösvény: Bonyhád - Esztergom TiLiíA Ez év tavaszán a Petőfi Irodalmi Múzeumban Orbán Viktor (még miniszterelnökként) nyitotta meg az Illyés Gyula emlékévet. Az író születésének centenáriuma alkalmából azóta is tart a rendezvény-sorozat, amelynek országos szervezője az Illyés Gyula Hagyatékáért Alapítvány. Az immár 100 esztendős ünnepelt legjelentősebb alkotóink közé tartozik, akinek gazdag lírai, prózai és drámai életművéhez a magyarság különbözve is megosztatlanul fordulhat. Bízvást remélhetjük, hogy európai szellemű önazonosságának egyik nélkülözhetetlen forrását, századok múltán is kortársi érvényű, egységteremtő klasszikusát találja meg benne. volt az az Illyés (hiszen ugyanúgy, y nélkül anyakönyvezték, mint édesapját), természetesen mégcsak nem is sejtette, hogy 5-6 év múlva „kezdő költőnek" számíthatja magát. (Első verse - név nélkül - 1920. december 22-én jelent meg a Népszavában.) Jófejű növendéknél többet - hát még a Múzsák kiszemeltjét - nem gyaníthatták benne tanárai sem. Az 1915/16-os tanévben közöttük szolgálja - ő is tudattalanul - a kis pusztafi „illyési" felnövekedését Asbóth Károly. A fővárosi fiatalember, diploma-várományos a Pázmány Péter Tudományegyetem magyar-német szakán, 1915. augusztus 29-én érkezett Bonyhádra, és amikor 1916. május l-jén hazamen(ekül)t, ő sem gondolta magáról, hogy öt hónap elteltével esztergomi lesz belőle örökre. 1970 nyarának végén - már 14. éve nyugdíjasként - kezdte írni „Emléktárát", amelyből már többször közöltünk szemelvényeket. (Legutóbb Berda József születési centenáriuma alkalmából: EVID, 2002. február 28.) E keményfedelű, kockás spirálfüzet 155. oldalán ezt a feljegyzést olvashatjuk: A 1XJ^C V 0 o c ( < „ v (A t • : A 1/ /) R\ / II // „ _ —'V\. .>. /ÍJ L N A—W KxrKu íZ A „puszták népéből" kiemelkedő író - de gondjaiknak is, nyelvüknek is haláláig hű szóvivője - 1902. november 2-án született a Tolna megyei Felsőrácegrespusztán. Apja Illés (!) János uradalmi gépész volt. A fiú a gimnázium első osztályát Dombóváron, a következő kettőt 19141916 között Bonyhádon végezte. Az itteni evangélikus gimnázium kisdiákja, aki akkor még névleg sem A pécsi folyóiratban - Illyés 70. születésnapján - megjelent helytörténeti „nyomkeresés" címe: A kisdiák Bonyhádon. Szerzője Gál István, maga is tanárember. Legközelebb az ő segítségével közlekedünk tovább a magyar Helikon alján vezető ösvényen, (Illés) Illyés és Asbóth - Bonyhád és Esztergom között. (Folytatjuk) Nagyfalusi Tibor Apám sírjánál Halottak Napja van, szomorkás, őszi idő. A temetőbe igyekszem én is, koszorúkkal, virágokkal, mécsesekkel, gyertyákkal - apám sírjához. Már 27 éve halott, de még emlékszem, amikor kisgyermekként az O kezét fogva mentem ki a temetőbe nagyszüleink sírjához. Most csendben, megrendülten állok diszkrét márványtáblája előtt. Eszembe jutnak a régi élmények. Amikor kisiskolás voltam, minden nap a Szigeten sétáltunk délutánonként. Vadgesztenyét gyűjtöttünk, néha pecáztunk. Betértünk az akkor még létező Zokogó Majomba egy üdítőre, és édesapám tanított engem: beszélt történelemről, földrajzról, politikáról, de főleg Esztergomról. Mert ő nagy lokálpatrióta volt, régi esztergomi család sarja. Vajon mit szólna, ha élne, a mai Esztergomhoz? A Mária Valéria hídnak biztosan nagyon örülne, talán még az új nagyáruháznak is. Mint egykori rendőrtiszt bizonyára kevésbé lenne elégedett a rengeteg kocsmával, meg a város romló közbiztonságával... No de hagyjuk a politikát! Ez a személyes emlékezés napja. Milyen sokat voltunk édesapámmal a Dunakanyarban, a régi azóta érdemtelenül kiselejtezett, öreg gőzhajókkal! Most itt állok a sírjánál. Lassan besötétedik. Kigyúlnak a mécsesek, a gyertyák, mint ezernyi szentjánosbogár, csupa fény a temető. Lassan imára kulcsolom kezem. Az Úr legyen veled, nyugodjál békében, édesapám! László Hiteles film Teréz anyáról (d.) Mindenszentek napjának estéjén az Ml-es csatorna egy rendkívül megrázó, az ünnephez méltó filmmel ajándékozta meg nézőit: levetítette a Teréz anya életét bemutató „A szegények istenének nevében" című, 1999-ben készült amerikai filmet, Geraldine Chaplin élményszámba menő főszereplésével. A film az 1940-es évek végén, az ötvenes évek elején játszódik Indiában, Calcuttában, ahol az albán származású apáca - akkor még csak Teréz nővér - felfigyel arra a szörnyű nyomorra, mely az éppen függetlenné váló, vallásilag megosztott India nagyvárosait jellemzi. Isteni sugallatra elhatározta, hogy a szegények, a nyomorultak, a megalázottak, és megszomorítottak segítésének szenteli életét. Kezdetben az egyház sem támogatja, de látván áldásos munkájának eredményeit, a pápa végül is engedélyezi, hogy megalapítsa a Szeretet Rendjét. Az indiaiak kezdetben azt hiszik, hogy át akarja őket téríteni a keresztény hitre, de amikor megtapasztalják, hogy Teréz anya nem térít, hanem gyógyít és vigasztal, tömegesen szegődnek mellé. A film cselekménye 1979-ben végződik azzal, hogy Teréz anya Oslóban átveszi a Nobel-békedíjat. De a díjjal járó pénzjutalmat, sőt a protokolláris fogadás költségeit is felajánlja a világ szegényeinek javára. Bár a magas életkort megélt szerzetesnővér már évek óta halott, az általa alapított, szegényeket támogató rendek és kórházak a világ több országaiban is eredményesen működnek. „Hol sírjaink domborulnak..." (IV) A megyei, városi vezetők közül a VII/l/5-ös műkőkeretes sírban melynek fejrészén álló fehérmárvány téglalap, felső bal sarkán fehérmárvány kereszt - nyugszik: Pálfy János Ny. társpénztári ügyvezető 1889. május 19. - 1952. május 14. Nagybecskereken, iparos családban született, iskoláit is ott végezte. Részt vett az első világháborúban. A trianoni ország-csonkításkor szülőföldjét a szerbek szállták meg és 1922-ben - többekkel együtt - kitelepítették: Ekkor családjával Dorogra költözött és a Szénbányák Vállalatnál segédmunkásként helyezkedett el. Később ennél a vállalatnál lett társpénztári tisztviselő, majd ügyvezetővé nevezték ki. 1935-ban agyvérzést kapott, melynek következményeként munkaképtelenné vált, ezért nyugdíjazták. E súlyos betegségből, sajnos, nem gyógyult fel, s 1952-ben meghalt. I/l/23-as sír fehérmárvány borítású. A fejrészen fehérmárvány téglalap, azon fehérmárvány tábla, melyen aranyozott betűvel az alábbi felirat található: Fogarasi Mihály 1890 - 1952 A Győr megyei Vének községben született. Elemi iskoláját szülőfalujában, középiskolai tanulmányait pedig Győrben végezte. Testi hibája miatt katonai szolgálatot nem teljesíthetett, ezért a közszolgálati pályát választotta. Esztergomban, a Városháza adóügyi osztályára került, melynek később ő lett a vezetője. Becsületes, szorgalmas, az egyszerű emberek segítőkész hivatalnoka volt. Mivel az adóvégrehajtás is az ő feladatkörébe tartott, több esetben - a határidő módosításával - segített a szegény adóson. Eredeti családneve Feigl volt, de ezt öccsével, Károllyal, Fogarasira módosították. 1950-ben vonult nyugdíjba, s rá két évre hunyt el. A Városházáról volt munkatársai és sok szentgyörgymezői polgár kísérte utolsó útjára a népszerű „Miska" bácsit. VI/1/2/1 Közvetlenül az út mellett van a fehér műkőborítású Bezemek kripta. A fejrészen, fehérműkő talpazaton magas kereszt. A talpazat bal oldalán olvasható: Bezemek Béla 1893 - 1962 Nagybossányban (Nyitra megye) született. Édesapja igazgató-tanító volt Nyitrán, Részt vett az első világháborúban, ahol századosi rangot ért el. A harcokban megsebesült, s ennek következtében hadirokkant lett. A háború befejezése után a rendőrség állományába lépett. 1923-ban, Szolnokon, ő szervezte meg a rendőrséget, majd Budapesten teljesített szolgálatot, és mint rendőr őrnagy ment nyugdíjba. Ezt követően került városunkba, s itt 1939. szeptember 25-étől 1940 májusáig a magyar királyi honvéd gyűjtőtáborban (lengyel tiszti és családi) volt helyettes parancsnok. Innen a pesőci, ezt követően a losonci gyűjtőtáborba teljesített szolgálatot, majd a Rimaszombat mellett levő Osgyánban, az ottani kastélyban felállított lengyel tiszti és családi tábornak volt a parancsnoka. 1940 szeptemberében e tábor feloszlott, s ismét városunkba került vissza. Itt az esztergom-tábori lengyel műszaki és munkászászlóaljnál, mint segédtiszt dolgozott, később pedig a műszaki-munkás zászlóaljnál lett parancsnok. Ez az alakulat 1941. február l-jével táborrá alakult át és itt is mint táborparancsnok dolgozott. Ez év utolsó hónapjaiban a m.kir. honvéd 18. kieg. Kirendeltségnél, Párkányban, teljesített szolgálatot. 1942 elején a belügyminiszter tényleges szolgálattételre rendelte vissza, és a rendőrség esztergomi kapitányságánál, őrszemélyzeti parancsnokká nevezte ki. A lengyel menekülteket áldozatos munkával segítette, akik hálájuk jeléül őt igaz atyjukként tisztelték és szerették. 1962-ben halt meg. XII/2/2 Beton alapú műkőkeretes sír. A fejrészen feketegránit obeliszk. Itt nyugszik: Dr. Szerencsés József 1908 - 1988 Esztergomban született. Elemi iskoláit a Vízivárosi Elemi Iskolában végezte, majd az Esztergomi Reáliskola tanulója, és itt érettségizett, 1926-ban. Mielőtt egyetemre került, két évet a Schrank Likőrgyárban mint írnok dolgozott. Majd beiratkozott a Pécsi Tudományegyetemre. Anyagi okok miatt egyetemi évei alatt újságíróként dolgozott. 1934-ben doktorátust is szerez. Katonai szolgálatra nem hívták be. 1935 és 1941 között az Ipartestület titkára, majd 1941-ben a Városházára került, ahol 1943-ig a pénzügyi osztály csoportvezetője volt. Ezután adó- és pénzügyi osztályvezetőként dolgozik egészen az 1968-as nyugdíjazásáig, de ezt követően is, 1973-ig tovább tevékenykedik. Munkája elismeréseként megkapja a „Munka érdemrend" ezüst fokozatát és az „Esztergomért Emléklap" kitüntetésben részesítik. 1988-ban szívinfarktus következtében hunyt el. IV/12/1 Műkővel borított sír, a zárköven fehérmárvány tábla, azon: Dr. Szalay Gyula vm. főügyész Nyergesújfalun született. Középiskoláit Esztergomban, az egyetemet pedig Budapesten végezte. 1923-ban Esztergomban a vármegye szolgálatába állt, ahol előbb főbírói, majd az árvaszéki és az alispáni hivatalban dolgozott. 1928-ban avatták doktorrá és a megye főügyészségére került. 1933-ban az egységes ügyvédi és bírói vizsgáját sikeresen letette. A főispán tiszteletbeli megyei alügyésszé nevezte ki. 1939-ben a belügyminiszter Esztergom vármegye főügyészévé tette. A Szentgyörgymezői Olvasókör tagja lett és 1933. december 20-án II. titkárnak választották meg. 1939-ben Kunder Antal országgyűlési képviselőhöz küldendő bizottságba is be

: választották. 1962-ben halt meg. II/15/4 Műkőborítású sír, a fejrészen vörösmárvány, keresztes sírtábla. Dr. Joós Ferenc aljegyző 1903 - 1962 Őrmezőn (Zemplén megye) született. Édesapja uradalmi intéző volt. 1921-ben érettségizett és villamos-szerelő tanonc lett. Ez év november 10-étől pedig Mosondarnó és Hajduhadház községekben jegyzőgyakornok. Igen nehéz körülmények között élt. Az 1924. szeptember 1-étől egészen az 1926. január 21-éig tartó községi közigazgatási tanfolyamot csak nagyapja anyagi támogatásával tudja elvégezni. E tanfolyam befejezése után - 1926. február 1-étől 1927. augusztus 31-éig - Hetvenhelyen, szeptember 1-étől 1938. február 28-áig Csolnokon segédjegyző. Ez utóbbi helyen tűzoltóparancsnok is. A Pécsi Tudományegyetemen mezei jogászként tanult. 1935. október 21-én avatták az államtudományok doktorává. 1938. március 1-étől Cséven vezető-jegyző. 1941. augusztus 14-étől aljegyzőként szolgált a Bács-Bodrog megyei Zombor városában. A szerb megszállás idején a délvidékről családjával Németországba menekült, ahol 1945. március 31-én fogságba esett. Szovjetunióba hurcolták, mint foglyot, ahonnan 1948. július 9-én szabadult. Hazaérve Esztergomban a megyei számvevőszéknél teljesített szolgálatot. 1950. február l4-én főtanácsossá nevezték ki. Ezt követően az alispáni hivatal számvevőségén könyvelő, majd főelőadó a dorogi Járási Tanács VB. EÜ. Osztályán, a költségvetési csoportnál. 1954. szeptember 16-ától a Megyei tanács VB. Pénzügyi Osztályán csoportvezető. 1962. március 21-én váratlanul halt meg. Bélay Iván