Esztergom és Vidéke, 2002

2002-09-05 / 36. szám

6 Esztergom és Vidéke 2002. szeptember 5. A Bámutatos Esztergomi vízhajtó gépezet igaz törtenete III. felvonás, amelyben Cselebi megtudja, milyen épület is volt a gépház, azaz a Veprech-torony korábba

n Az előző felvonások tartalma: 1663-ban az esztergomi Várhegy alatt, a Duna-parton, a török sereg fővezére és Cselebi, a szultáni seregek útleírója megtekinti a 200 éves reneszánsz érseki vízszivattyút, de nem értik annak működését. Uweis Ismael kútkezelő rejtélyes módon mindent tud a vízkerékről, mert a gépház kövei emberi hangon beszélnek néki a múltról. Az esztergomi Várhegy kétféle kőzetből áll. A város felé eső fele homokkő, a Szentgyörgymező felé eső északi vége mészkő. Ahol a mészkő ráterül a homokkőre, ott a találkozás vonalán több barlang is található, látható. Az a híres Veprech-torony, amelyben a bámulatos vízgép forrása fakadt, szintén e kövekből épült. Uweis Ismael úgy mesélte el a Veprech-torony legfényesebb napját, ahogy azt a kövek elmondták néki: Esztergom, 1239. szeptember - október A veprechi kastély a csonkabástya alatt állott, közvetlenül a Duna partján, a melegforrás közelében, majdnem a szentgyörgymezői városszélen. A kastély inkább csak lakótorony volt, a kapubástya része, az alsó várfal legészakibb sarkán. Földszintjét egy terem foglalta el, benne kandalló-kemence, nagy kerek asztal, körben súlyos „gondolkodó" székek és fáklyák. Öt férfi ülte körbe a kerek asztalt, melynek így nem is volt asztalfője. Két év óta sok estét töltöttek itt, fáradalmak, gondok között. Már természetes volt, hogy a király jelenlétében is ülve tanácskoztak. A kerek asztalon két pergamentekercs, a kisebbik százszor olvasott, gyűrődött, a másik vadonat új függő pecsétes nagy királyi okmány. A három katona előtt egy kanna bor és egy új fa vödörben víz, olyként, mintha az asztal legfontosabb dísze lenne. Limogesi Róbert esztergomi érsek keze ügyében lapos kosárban egy kötényi alma. A pergamenek mögött a király könyökölt, köznapi palástjában, boldogan, szomorúan. Jobbján az érsek forgatta, rakosgatta öreg, remegő kezével az almákat. A három katona kezében töltött kupa, talán nem is az első. Nem voltak megilletődve a király és az érsek társaságában. Mindhárman ünneplőben, ezüstcsatos finom bőrzekében, inkább utazáshoz, mint vendégségre készülve. Hallgatták a legfiatalabbat, IV. Béla királyt. A király a favödör után nyúlt és maga elé húzta. - Köszönöm Simon kapitányom a kitartást. Ezért a vödör vízért két éve fáradoztok. Köszönöm, hogy testvéred segítségünkre sietett és kívánságunkra utánad jött Hispániából. Vele és a húsz spanyol katonával - mintha igazi bányászok lettek volna - titokban befejeztétek a fellegvár kútjának mélyítését. 100 rőf mélységben megtaláltátok azt, ami a várat bástyánál is jobban védi (1 rőf = 60-70 cm). Kifogyhatatlan vize lesz a várnépnek, jószágnak, bármilyen hosszan zárnák is el a Duna vizétől. Ölenként megkapjátok a tíz-tíz ökör árát aranyban. Ez az első ölekért túl sok, a századikért túl kevés. Mivel vizet találtatok, most mindezt megduplázom. Senkinek nem kell tudnia, milyen erőssége lett a fellegvárnak. A vár bő vizű kútja, a sikeres végzés öröme reményt kelt bennünk más ügyeinkben is. A király a kisebb pergamen amely pogány betűkkel, tatár nyelven íródott - felé mutatott: - Két éve hozta Julianus barát ezt az üzenetet Batu kántól. Nem leszünk a tatár kán hűbérese, megvédjük magunkat! Ha vizünk van, a vár bevehetetlen, ha összefogunk, Isten segedelmével az ország is győzhetetlen. A kán ezen levele után hívtunk titeket, a fellegvár kútjának mestereit. Most elbocsátunk, legyen utatok is szerencsés! A király Simon ispán testvéröccsét kérdezte: - Merre visz az utatok Hispániába? - Felség, ha ráérős az utazás, úgy Napnyugatra Frankhon felé tartunk és onnan délre fordulva még ez esztendőben megérkezünk. Felséged is erre jöjjön, keresse ott birtokunkat, Bajót városát, száz év múlva is várjuk. De ha ellenség üldözne, akkor lóhalálába igyekeznénk Dalmácia partjáig és onnan bárkával mielőbb Itáliába, annak partja mentén tovább lóval, hajóval, ahogy lehet. A katona szavát hirtelen csend követte. - Angyal szállt át a szobán szólalt meg elsőnek az érsek. - Kard volt a kezében - mondta valamiért a spanyol. Aztán mindezt elfelejtették. - Az úti áldást Róbert érsek, az úti élelmet, lovakat mi a király adjuk. Simon a torkát köszörülte, testvére megilletődötten bólintott, a bányászok kapitánya fejben számolgatta a megkétszerezett ökörcsorda értékét. A király a másik, nagyobb pecsétes okmányt az érsek elé terítette. - Köszönjük az Istennek, a mai nap eljöttét. Négy esztendeje, október 14-én, hogy a Szent Koronát Fejérváron a fejemre helyezted. Emlékére ennek köszönve adományozom az esztergomi érseknek ezt a veprechi kastélyt, a meleg vizű forrást és a Vár alját. Végig a Kysduna mentén a fürdő forrásáig, ahogy mindez itt írva van. Tudjuk, milyen gyakran jársz a Dunán hajóiddal és féltve gondozod almáskertedet Helemba szigetén. Legyen hát tiéd e veprechi kastély és előtte a Duna-part, ahol hajóidat kikötheted! A királyi naszádosok őrzik majd kikötődet, szigetedet, és a féltett almáskerted, hűsölő palotádat. Legyen az érsekségé a város legszebb része. Bécstől Budáig nincs szebb liget, jobb kikötő, mint a Vár alja és a Kysduna ága. A veprechi torony eddig a vár védelmét szolgálta, egyetlen forrásunkat őrizte. Mától van kutunk-vizünk a fellegvárban bőségesen, így ezt a lentit az érsekségnek adományozzuk minden jogával és hasznával. Limogesi Róbert a király beszédére felemelte kezét, magához intette ajtónálló szolgáját. A szolga egy bársony iszákot hozott, amiből az érsek kiemelt volna egy ékköves edényt, de az minduntalan beleakadt a zsákocskába. Mindenki megemelkedett a székében, fel nem foghatták, mivégett került ide a rakoncátlan serleg. Az érsek végül legyőzte az iszákot, féltőn megtörölgette az előbányászott arany edényt, mire a többiek várták a válaszát, az érsek köszönetét. - Menj ki fiam a kastély mellé, hozd tele forrásvízzel a serleget! Most már aztán senki nem volt a teremben, aki értette volna az érsek szándékát. A szolga visszatért, az asztalra helyezte a vizes aranyserleget, helyére tűzte a fáklyát. Az esztergomi érsek felállt, holott ő volt az egyetlen ember az országban, aki ülhetett volna a királyjelenlétében. Ha mégis felállt, oka volt rá. - Felséges királyom! Tudod, nagy hűséggel szolgáltam apáduradat, András királyt. Tudod, hogy Honorius pápa őszentsége és magam is nagy szeretettel és megértéssel segítettünk téged mikor kegyes királynénk, szerelmetes feleséged elkényszerült udvarodból, asztalodtól, ágyadtól. Az ország örömére Pápa őszentsége fáradhatatlan közbenjárására királynénk visszatérhetett Esztergomba. Leánygyermekekkel ajándékozott meg téged és az országot. Tudjuk, hogy a gondviselés kegyelméből tegnap éjjel megszületett újabb gyermeked, várva várt fiad, Magyarország hercege. E szavakra aztán vége lett az udvari etikettnek, a három spanyol a régóta melengetett kupát magasra emelve vivátozni kezdett, az áhítatos hangulat megszakadt, a király és az érsek is megemelte poharát. Róbert vidámabban folytatta: - A veprechi forrás mától érseki forrás. Első mérő vizét a székesegyházba viszem, megszentelem, legyen az a kis Hercegünk keresztvize. A tál almát, amely Helemba szigeti gyümölcsös-kertünkben termett, küldöm királynéasszony asztalára, ezek nem a tiltott fa gyümölcsei, magam hozattam szülőföldemről, neveltem, ápoltam a helembai kertben. Szerencse, hogy ez évben a termés megmenekült, hála a szigorú felügyeletnek, amivel a tolvaj hajózó latrokat végre sikerült távoltartani. Az érsek elszégyellte kicsit, hogy a hercegi keresztelő helyett a saját almáskertjénél kötött ki, de hát régi barátok között volt, az almákra is büszke volt, és mi tagadás, maga is mesélgető öregemberré vált. Megölelte egymást a fiatal király és az - apja is lehetne korú öreg érsek. Most már nem sok szó esett közöttük. A veprechi kastélynak ez volt a legfényesebb napja. Negyednapra Róbert esztergomi érsek megkeresztelte a herceget, későbbi V István királyunkat. Másnap a spanyolok titkon útra keltek, szerencsésen hazaérkeztek Bajótra. Tizednapra az érsek ágynak esett és pár hét múlva, november másodikán (ma Halottak napjának mondjuk) Jézusát és a feltámadást várva már halva feküdt. Esztendőre futár érkezett IV Béla esztergomi palotájába a hírrel: Batu kán Miklós napján felégette Kijevet. A király ekkor 33 éves volt, krisztusi korban élt. Megkezdődött a magyarok siralmas kálváriája. Ezt mondták a kövek a víztoronyról. A bámulatos vízgép igaz történetét pedig a következőben mesélték el a kútkezelőnek. (Vége a harmadik felvonásnak) Kolumbán György JŐ 'lOtvnat XiöxJbá-Otua. JÍi ic fi auaí> t a Kío ;üft ajlc m ^RcfíMel a: ( $ ponforolt o va ). ?*.. cUtxi> ^cHuxciizu Icxftbpdwz,•. t » í> i' r v \ almdrrch nonatal, műL^ijava^xlo. J ^í)flftga:>4ií)íj Píráffá..? 3{ör<>rtOi'íJ<"J> ftíá A Vár kútja Krey András 1756-os felmérése alapján § t7-i m a Mauzóleum a szentgyörgymezői temetőben A szentgyörgymezői temetőben végzett kutatómunkám során feltűnt, hogy a régi kriptasor 13. kriptája fölé egy nagyobb épületet emelnek. Az ott dolgozó Horváth Lászlót - korábbról ismerem - megkérdeztem, kinek készül a mauzóleum ? - Hat leány és négy fiútestvéremmel elhatároztuk, hogy összefogva, a család temetkezési helyéül mauzóleumot építünk. Mint építési vállalkozó vezetem a munkát, a család többi férfitagja segédmunkával vesz részt az építkezésben. Arra a megjegyzésemre, hogy mivel a tetőszerkezet láthatóan keleti - közelebbről hindu - stílusjegyet visel, talán a roma hagyományt kívánják követni, így felelt: - Nem szeretem a roma elnevezést, mert mesterkéltnek tartom. Magyar adófizető polgárnak tartom magam, és büszke vagyok cigány származásomra. Szerintem nem minden sötétbőrű ember cigány, mert van sok fehérbőrű ember, aki „cigánykodik". Megbíztam egy mérnököt a tervezési munkákkal, aki elképzelésünket valósította meg az építési tervben. E szerint az építmény keleti stílusú tetőszerkezete vörösréz-lemez burkolatot kap. A homlokzati timpanon csúcsára kovácsoltvas kereszt kerül. A bejárattól jobbra és balra 3-3 oszlop áll, melyen egy-egy térdelő angyalszobor lesz. A vaslemezajtó erős, pántos kivitelben készül, a behatolás megnehezítésére. A kriptában egy-egy koporsó a beton-padlózaton, 2-2 pedig a vaskonzolon kerül elhelyezésre. A kripta nyílását gránitlap zárja. A helyiség hátsó oldalán, két szinten, egy-egy koporsó elhelyezésére készül fülke, a harmadik szintre kb. egy méteres szélességben betlehemes szoborcsoport kerül. Mennyezet nem lesz, a tető gerendázatát lambéria borítja. Az egyik falra az utolsó vacsora képét, a másikra az elhunytak nagyított fényképét helyezzük el. A helyiség beton padlózatát szőnyegek borítják, a záró gránitlapra - szokásainknak megfelelően - megterített asztalt helyezünk el tányérokkal, poharakkal, körül székekkel. Nálunk ugyanis az a szokás, hogy az elhunyt(ak) név- vagy születésnapján összejön a család és evéssel, ivással emlékezünk, mintha velünk lenne. Ha idegen téved arra, egy-egy pohár itallal kínáljuk meg. A külső falak sárgák lesznek, mivel ez a kedvenc színünk. Megköszöntem a tájékoztatást és megígértem, hogy a felszentelésről tudósítani fogom az Esztergom és Vidéke olvasóit. Bélay Iván