Esztergom és Vidéke, 2002

2002-09-05 / 36. szám

2002. szeptember 19. Esztergom és Vidéke 5 Könyvespolcunkra: A Palásthy család levéltára 1298 februárja elején III. András magyar király tetemes kísérettel lovagol apósához Bécsbe, ahová a Moldva mellől II. Vencel cseh király is megérkezik. Meghívójuk I. Albert osztrák és stájer őrgróf, I. (Habsburg) Rudolf, volt német király fia, aki igényt tart apja méltóságára is. A találkozó során a vendéglátó támogatást kér és kap „a trónbitorló" Nassaui Adolf német király elleni hadjárathoz, ezért a tömeges és pár napig tartó mulatozás. * A „hármak harmóniája" serényen megszületett, aranyfedezetéül a magyar király már három éve Bécsben nevelődő leányát, az ekkor kilenc éves Erzsébetet eljegyzi a cseh király fiával, bár a menyegző végül elmarad. így a szerencsétlen sorsú királylány majd a svájci Töss domonkos rendi zárdájába kerül, itt is hal meg 1338 májusában, vele megszakadt az Arpád-ház női ága is. Rendtársai boldogként tisztelik. „...herceghez még sohasem gyűlt ennyi ember és oly kitűnő vendégek..." - írja a krónika, bár a Bécs környéki fogadókban és máshelyütt bekvártélyozott tömeg a helyiek számára nem csekély gondokat okozott. Az egyik szálláson lakó, bővérű magyar kompánia pl. addig incselkedett a környék fehérnépével, hogy közülük tíz nyalka vitézt egyszerűen agyonütött a korántsem kollegiális népharag. De élve megúszták a Palásthyak, így bajnokul küzdenek júniusban Göllheim mellett „a Rajna menti csatában" a talán 300 hadfiból álló magyar királyi gárda felkínált lovasai között. A pompázatos diadal eredményeként Albert herceg fejére kerül a német királyi korona. * A Palásthy család „névadója" a hiteles oklevél szerint még „a morvamezei csatában", Habsburg Rudolf dicsőségét szolgálta várjobbágyként, majd az így szerzett érdemek elismeréséül kapott 1281ben IV. (Kun) Zászló királytól nemességet és birtokot. Az örökösök királyhűsége a további évszázadokban is meghatározó. A családi mendemonda ugyan egy még korábbi előd dicsőségéről regél, mely szerint II. András király a szentföldi kalandozása során 1217-ben, a Tábor-hegyen mutatott vitézségéért emelte nemessé a seregében szolgáló csatárt, de erről nem készült oklevél. Igaz, ebben a hadjáratban valós hősöket hiába keresünk, legfeljebb azok között, akik túlélték a váratlan esőzést és zegernyés kirándulást. Ezért pedig a viszontlátás örömén kívül más elismerés aligha járhatott. Az pedig bizonyos, hogy a Hont megyei Palást környékén kapott birtokon élő és bőséggel termő Palásthyak (címerükben a vért és a kardos jobbkéz uralkodik) nemzedékei sok jeles leszármazottal szolgáltak királyaink körül. A honti, nyitrai és dunántúli ágat a házasságok ágas-bogas szövevényében egy tucat oldalon jegyzi Nagy Iván geneológiai és „nemzedékrendi" lexikona. Még ennél is bőségesebben a leginkább jeles Palásthy-származék: Palásthy Pál (1825-1899), Simor János segédpüspöke. Életművét ugyancsak számon tartják a közhasznú annaleszek. 1855-től az erkölcstan tanára a pesti egyetemen, egyben a Religio című egyházi közlöny szerkesztője 1864-1871 között. A liberális egyházpolitikának és Ernest Renan „laikus világnézetének" harcos ellenfele. Hatása káprázatos: „... Ez az ember tollával fanatizálni képes az egész országot..."- állította egyházi ellenfeléről Eötvös József báró, a becsületes kiegyezés példás minisztere. A szenvedélyes professzort az esztergomi kanonoki kinevezéssel 1871-ben Simor a politikai belháború frontvonalából mentette ki. Végül ez a sokféle címmel és javadalommal kárpótolt kanonok, címzetes apát, majd főesperes, egyben "sareptai püspök " a csendesebb esztergomi délutánok és esték magányában írta meg sok egyéb megjelent műve után három kötetben a Palásthyak történetét (1890-91). Mindehhez előbb összegyűjtötte az esztergomi Főkáptalan levéltárába „a három ág" és más elágazások sokhelyütt őrzött családi iratanyagát. A majd három levéltári polcfolyómétert elfoglaló archívum (közöttük 224 középkori oklevél, számtalan perirat, térkép, magánlevél, velük a nagy mű kézirata és mások) került „örökös letétként" egyazon helyre, végül a hiteleshelyi levéltár részeként a vármegye levéltárába utóbb. Az egyetlen, olyan családi levéltári anyag a sorozatos hercehurcákon átvergődött gyűjteményben, „...amely a 13. századtól a 18. század végéig tartalmaz iratokat, és bár az iratok főképp Hont, Nyitra és Bars megyei vonatkozásúak, de rajtuk keresztül egy kisbirtokos család mindennapjaiba, birtokokért folytatott küzdelmeibe és más családokkal kötött kapcsolataiba nyerhetünk bepillantást..." - foglalja össze a lényeget előszavában a „kutatási segédlet

v alcímen jegyzett tudományos értékű feltáró leletmentés hivatott közreadója, Tóth Krisztina. Ugyanitt részletező gonddal írja le a család és elágazásainak, egyben az ekként feltárt levéltári anyagnak történetét. Az ezt követő repertorikus bemutatásban, az „elágazások" szerinti osztásban külön értelmezi az iratok tartalmát, közöttük periratok, végzések és utasítások, vizsgálati eredmények és levelezés, a legtöbbje a család birtokaira vonatkozó, ,jogbiztosító iratok" katalógusát tölti - közel hat év század történetét jegyző dokumentációt (1256-1847). Maradéktalan tájékoztatást nyújtanak az oklevelek regesztái. A tartalmi kivonatok közreadója itt mintaszerű és kifogástalan értékű tájékoztatással eleveníti fel „a kort" - elsőül TV. Béla király két oklevelét idézve (1256, 1260), a gyűjtemény legértékesebb darabjait. Eredetieket és másolatokat, jelölve hollétüket és esetleges közlésük lelőhelyét. Közel 350 részletes szemlét olvashatunk itt, utolsóként II. Lajos király egy birtokadományt megerősítő oklevelének (1526. május 16.) 18. századi „egyszerű másolatát" - így három évszázadot ível át a behatóan elemzett oklevélfolyam. Utóbb néhány csak tartalma alapján behatárolható okmány értékelő- és állapotleírása zárja a sort, legtöbbje ez ideig az érdeklődés elé sem került. Végül a családi „különlevéltárak" oklevél-regesztái főként hiteles másolatokból 1242-től 1526 júniusáig vagy ötven darab. A legutolsóban II. Lajos király levélben kéri Báthory György somogyi ispánt, ne háborgassa Mihály somogyvári apátot - bizonyára valaminő tulajdonjog a tét. Birtokadományozások, -cserék, -bejárások és -beiktatások, határleírások és nemességre emelések, hatalmaskodások és gyilkosságok, rablások és erőszakoskodások, elzálogosítások, felségsértések és hűtlenségi perek, verekedések és meggyalázások, sertéseihajtások, hitbér és nászajándék, kiadott vagy követelt „leánynegyed" és hasonlók (köztük egy Jogtalanul megölt feleség" rokonságának kártérítése és bűnügye) az itt megidézettek kivonataiban - több évszázad köznapi vagy éppen ünnepi eseményei. Nádorok és bírák, tanúk és poroszlók jelenléte, köröttük az ország ünneplőbe öltözött vagy éppen útszélien alantas nyüzsgése mutatkozik, de nem ritkán a családi összefogást jegyző lemondások és ajándékozások nemesebb fordulatai is előtűnnek az okiratok szikár és tényközlő mondatai mögül. Elevenül színes „háttér" a komor leírás és dátum, a megtört vagy eltűnt pecsétek árnyékaiban. A periratok kirótt pénznemeiben mára csupán a történettudósok által körülírható becslések értékei. A 17. század történetét összefoglaló Szekfű Gyula „a birtokjövedelmek elégtelenségéről" szólva a Palásthy-okiratok alapján általánosít. Említi Jánost, aki egy birtokrészt ad zálogba, hogy illendő módon ülhesse lakodalmát, többeket, akik tanulmányaik költségére adják zálogba örökségüket. A legtöbben a törökök rabságából rokonaik kiváltására mondanak le javaikról. Ali efféle rabságra jutott Palásthy közül György levelei és Mihály, majd Gábor sorsa lett ismeretes. Ugyanígy egy másik Gáboré, aki Antonio Caraffa börtönében hal meg kínzások következtében ártatlanul, a tőle rabolható vagyon a tét (1687. március 22.). És persze hasonló módon garázdálkodtak az erdélyi, majd a kuruc „vonulások" zsákmányszerző hősei. „...A hadi szolgálat a szegényedés forrása" lett ez idő tájban Szekfű szerint. Az „újabb Palásthyak" nevének említése csupán a levéltári jegyzék szűk szavú leírásaiban található. Végül a két ugyancsak alapos helyés névmutató első részében, amelyet „a regeszták" szerteágazó regisztere követ majd félszáz lapoldalon. Eligazításul az értékes annotációk irányjelzőjeként. Ebben három évszázad jelesebb fő- és mellékszereplőinek meghatározó névsora. Említetlen itt „palásti és keszihóczi" Palásthy Márton neve, aki II. József kancelláriájának fogalmazója volt, majd reformerként hajszál híján a jakobinusok sorsára jutott. Ugyanígy a püspök kortársa, Palásthy Sándor munkássága is külön szót érdemel: újságíróként több lap (Ellenőr, Pesti Hírlap) vezércikkírója és színházi kritikusa volt, ő fordította elsőként magyarra Montesquieu Perzsa leveleit (1874) és ifjúságom egyik kedvencét, a Hatteras kapitányt (Az angolok az éjszaki sarkon - Verne Gyula regénye - 1875). Byron Childe Haroldjának fordítása kéziratban maradt. És akár külön fejezet illetné Ady Endre egyik nagyváradi kedvencét, a szintúgy kitűnő újságíró Palásthy Marcell mindentudót (1876-1937), aki Pestre kerülve hazárd szenvedélyének (kártya, ló) Krúdy tollára méltó áldozata lett. Sorsának „lírai regesztáját" Kellér Dezső írta meg hitelesen. De ez már átlépi a remek okiratismertetés időkeretének megszabott határait. (Tóth Krisztina: A Palásthy család levéltára - 1256 -1847- Kutatási segédlet. Esztergom, 2001. = Komárom-Esztergom Megyei Önkormányzat Levéltára Evkönyvei 7.) Bodri Ferenc Muzsla iskolája Endrődy János nevét veszi fel Meggyes Tamás polgármester emléktáblát avat vármegyénk egykori tudós tanítója emlékér

e H® MUZSLA KÖZSÉG ÖNKORMÁNYZATA ÉS A MUZSLAI ALAPISKOLA IGAZGATÓSÁGA Tisztelettel meghívja Ont a Muzslai Alapiskola, 2002. szeptember 12-én tartandó névadó ünnepségére. Az ünnepség programja: 14,30 A vendégek érkezése a Muzslai Alapiskolába 15,00 Ünnepi szentmise a névadó Endrődy János kántortanító tiszteletére 16,00 Ünnepélyes névadás AZ ÜNNEPSÉG FÓ TÁMOGATÓJA ESZTERGOM VÁROS ÖNKORMÁNYZATA Az 1755. évi - Muzslán kelt - egyházlátogatási jegyzőkönyvben áll: „Az iskolamester Czifferi József, minden tekintetben alkalmas egyén; csak hogy a szülők nem iskoláztatják gyermekeiket. Az egyházfi egyúttal harangozó is, s ennek fejében 22 év óta egy fél telket haszonélvez. Illetéke 2 kender földdel, 1 kis zöldséges kerttel, szőlővel len- és kölesfölddel javult. Az iskolaépület jó." Az 1780-as jegyzőkönyv viszont már nem ilyen jó állapotokról tájékozat: „az iskola nedves, sötét, félig a földbe süppedt és olyan szűk, hogy télidőben a gyermekek felét sem képes befogadni." Ekkor lett itt kántortanító nemes Endrődy Pál, akit 1804-ben fia, Endrődy János követett a kántortanítói székben. Áz ő és a plébános, Tillmann Mihály fáradozásainak köszönhetően - az Esztergom megyei hatóság közreműködésével - a község 1856-ban kéttantermes új iskolát és tanítói lakot építtetett. E két dátumból is kiderül, hogy Endrődy János fél évszázadon túl volt Muzslának kántor tanítója, s ez idő alatt sokat tett - az általa írt könyvek révén is - a tanítás és a nevelésügy terén. Fáradozásai jutalmául az uralkodó koronás ezüstkereszttel tüntette ki. Egészei} 1815-ig a tanulók csupán vallástant, olvasást és számolást tanultak. írást csak a már előrehaladottabb fiúknak és azok közül is csak azoknak tanítottak, kiknek szülei a szükséges íróeszközöket beszerezték. A többi fiú és a leányok nem tanultak írni. A község és a tanító viszont többet szeretett volna, ezért Endrődy János 1815-ben aláírt egy szerződést, melynek értelmében nem mindennapi dologra kötelezte magát, méghozzá arra, hogy a fentebb említett tantárgyakon kívül földiratra és gazdaságtanra is tanítani fogja a muzslai gyerekeket! Á tanítás „Minden Szentek napjától (nov. 1.) kezdvén egész Kisasszony Napjáig" (szept. 8.) tartott. A falu ezért a következő viszontszolgáltatásokra kötelezte magát: a Lyukháti réten és a Hegy alatt a felső réten fél helyen szénát kaszálni, a szénát hazahordani; „az határon lévő négy négy darabokból álló fél hely"-en szántani, vetni, a termést betakarítani, hazahordani; a „három darabokból álló kender földet" szántani, vetni, a kendert betakarítani, hazahordani; „Alsó és felső kukoriczásokat, úgy az hidegkúti krumplis földit készen megszántani és a termést hazahordani"; az iskolamester szőlejét művelni; „spondiát és krétát esztendőnként bészerezni". 1851-ben az iskolakötelesek száma 130 fiú és 116 lány volt, közülük csupán két fiú és 16 lány nem járt rendszeresen iskolába. A tanítás magyarul folyt, télen és nyáron egész nap. Endrődy János a gyermekeknek vallástant, Bibliát, számtant, földleírást, gazdaságtant, helyésírást és olvasást tanított. A tanítót a község fizette, jövedelme 8 forint volt, ezen kívül övé volt 15 3/4 hold föld, amelyen 44 pozsonyi mérő búza, 22 pozsonyi mérő árpa, 4 szekér széna; a 4 kapás szőlőn 4 akó bor termett. A földeket a falu lakói művelték meg. Endrődy Jánost 1856-ban - 73 éves korában - bekövetkezett halála után fia, Endrődy Móric követte a kántortanítói hivatalban, aki már 22 éve a község jegyzője volt. O az újonnan épített kéttantermű iskolában kezdte meg működését Csongrádi József segédtanítóval, akinek fizetése fedezésére minden tanköteles „50 pengő krajczár" tandíjat tartozott fizetni. 1866-ban Endrődy Gyulát, Endrődy Móric fiát választották az iskola élére. O 1844-ben született Muzslán, középiskoláit Esztergomban és Komáromban végezte. Esztergomban, a Majer István alapított^ mesterképzőben szerezte meg a tanítóképesítő oklevelet, 1861-ben. így tehát joggal elmondhatjuk: a muzslai Endrődyek, mint négygenerációs tanítói család, példanélküli Esztergom vármegye neveléstörténetében, éppen ezért méltó arra is, hogy városunk - úgy is mint a történelmi vármegye egykori székhelye - a muzslai iskola névadásának lélekemelő ünnepén a királyi város polgárainak megbecsülését is kifejező emléktáblát ajándékozzon. Annál is inkább, mivel a múlt század történelem viharai nyomán sem kérdőjelezheti meg senki együvétartozásunk erkölcsi parancsait. Ennek nyomatékot adva, szeptember 12-én ünnepeljünk együtt Muzslán!