Esztergom és Vidéke, 2002

2002-08-15 / 32-33. szám

10 Esztergom és Vidéke 2002. augusztus 15. álom és való sá g * Ó5iju55unk: a megyeijo g * 1990 Az először 1876-ban, majd - és még inkább - 1948-1950 között „nagy álommá" vált megyei rang: városunk közigazgatási „rehabili­tációja" csak a rendszerváltozás előestéjén kerülhetett újra valós­ság-közeibe. Az 1980-as évek végén Esztergom megyénk hivatalos elne­vezésében lett ismét egyenrangú... Az új önkormányzat aztán 1990 őszén az igazi Jóvátétel" elnyeré­sére is kísérletet tett. Az eredmény pusztán annyi volt, hogy az elfogadott országgyű­lési határozat indoklásába bekerült egy célzás a „más módon, címen" való elismerés lehetőségére... (Ez­zel az - eléggé halvány - ígérettel 1991-ben a Kulturális és Idegenfor­galmi Bizottság megpróbált élni. E levélváltások dokumentumaiból la­punk 1991. augusztus 16-ai számá­ban közöltünk válogatást.) Esztergom ősi jussa Megyei jogú városi címet kérnek Esztergom megyei jogú várossá nyilvánítását kéri dr. Horváth Ba­lázs belügyminisztertől. Ezt az el­határozást a csütörtöki képvise­lő-testületi ülésen egyhangú lelke­sedéssel szavazták meg a város­atyák. A döntés előtt felolvasott levél­tervezet arra hivatkozik, hogy az 50 ezres lélekszámot feltételként előíró törvény egyedi minősítést is megenged. Indoklásként pedig Esztergom történelmi helyzetét, egykori szabad királyi városi mi­voltát, érseki szerepkörét, idegen­forgalmi és iskolavárosi jellegét sorolták fel, de hivatkoztak arra is, hogy ez a város az érseknek és az Alkotmánybíróságnak egy­aránt székhelye. Hangsúlyozza a levél azt is, hogy majdnem ezer évig viselte a megyei jogú címet a később diszk­riminált és mesterségesen sor­vasztott királyi város. „Kérjük Miniszter Urat, hogy a pápalátogatás esztendejében váro­sunk visszakaphassa ősi jogát" ­fogalmaz levelének végén Eszter­gom város képviselő-testülete. (24 óra, 1990. nov. 23.) Tatabánya és Esztergom Versengés kiemelt városi címért Sajátos helyzet alakult ki Ko­márom Esztergom megyében. Két település - Tatabánya és Eszter­gom - is kéri a megyei jogú várossá nyilvánítását. A tatabányai önkormányzati testület az új státus elismerésére benyújtott kérelmében elsősorban arra hivatkozik, hogy az elmúlt években dinamikusan nőtt a me­gyeszékhely lélekszáma, jelentő­sen javult infrastrukturális ellá­tottsága, kialakult intézményhá­lózata. Ennek eredményeként a város ma már regionális szerep­kört is betölt, vonzáskörzete nem­csak a környező településekre, ha­nem megyén kívülre, például Fejér megye északi részére is kiterjed. Az esztergomi képviselő-testület a város ősi jussát kéri vissza a bel­ügyminiszterhez küldött levelében. Indoklásként Esztergom történel­mi múltját, volt szabad királyi vá­rosi státusát, egyházi elöljárói székhely voltát, idegenforgalmi és iskolavárosi jellegét említették. Esztergom - mely Magyarország első fővárosa volt - nemcsak az ér­sekségnek, hanem az Alkotmány­bíróságnak is otthont ad. Emlé­keztettek arra is, hogy majdnem ezer évig viselte a megyei jogú cí­met a később diszkriminált és mesterségesen elsorvasztott kirá­lyi város. Bár Esztergom lélekszá­ma nem éri el a megyei jogú város címének elnyeréséhez szükséges ötvenezret, e feltételt előíró tör­vény azonban egyedi minősítést, kivételt is lehetővé tesz. (MTI - Népszabadság, 1990. nov. 26.) Az Országgyűlés 82/1990. (XII.7.) OGY határozata egyes városok megyei jogú várossá nyilvánításáról (A határozatot az Országgyűlés az 1990. november 27-ei ülésnapján fogadta el.) 1. Az Országgyűlés a helyi önkormányzatokról szóló 1990. évi LXV törvény 61. § (1) bekezdése alapján a városi önkormányzatok képvise­lő-testületeinek kérelmére 1. Békéscsaba, 2. Debrecen, 3. Dunaújváros, 4. Eger, 5. Győr, 6. Hód­mezővásárhely, 7. Kaposvár, 8. Kecskemét, 9. Miskolc, 10. Nagykanizsa, 11. Nyíregyháza, 12. Pécs, 13. Sopron, 14. Szeged, 15. Székesfehérvár, 16. Szolnok, 17. Szombathely, 18. Tatabánya, 19. Veszprém, 20. Zala­egerszeg városokat megyei jogú városokká nyilvánítja. 2. Az Országgyűlés felhívja az érintett megyei és megyei jogú városi önkormányzatokat, hogy feladatköreik rendezéséről, illetve együttmű­ködésükről állapodjanak meg. 3. Ez a határozat 1990. december l-jén lép hatályba. (...) .Indokolás A helyi önkormányzatokról szóló 1990. évi LXV törvény 61. § (1) be­kezdés alapján megyei jogú várossá nyilvánítás céljából 21 város önkor­mányzatának képviselő-testülete nyújtotta be kérelmét, vállalva a tör­vényben előírt azon kötelezettséget, hogy saját területén ellátja a me­gyei önkormányzati feladat- és hatásköröket. E városok közül 20 megfe­lel azon követelménynek is, hogy lakosságszáma haladja meg az ötven­ezer főt. A megyeszékhelyek közül Salgótarján és Szekszárd azért nem is nyújtott be kérelmet, mivel lakosságuk kevesebb, mint ötvenezer fő. Egyetlen kérelmet benyújtó város - Esztergom - népessége az 1990-es népszámlálás adatai szerint nem éri el még a 30 ezer főt sem, tehát nem felel meg a törvényben előírt követelményeknek. Megyei jogú várossá nyilvánítása ezért nem javasolható. A kétharmados többségű, 97 %-os szavazati aránnyal elfogadott önkormányzati törvény egyértelmű és kate­gorikus rendelkezése - mint alapfeltétel - az ötvenezernél több lakos. Ez alól nem adható felmentés semmilyen jogcímen, így méltányosságból sem. Ugyanakkor további 17 olyan város kezdeményezhetné a megyei jogú yárossá nyilvánítását, ahol a népességszám 30-50 ezer fő között van. így a megyei jogú városi rang - az előírt követelménynek fellazulá­sával egyidejűleg - leértékelődne. Esztergom kétségén kívül az ország egyik legjelentősebb történelmi múltú városa, kiemelkedő egyházi és számottevő oktatási központ, nemzetközi vonzása megkülönböztetett fontosságú. A városnak a nemzeti tudat formálásában is lényeges szere­pe van. Ezért javasolható, hogy kiemelkedő jelentőségét az Országgyűlés adott esetben más módon, címen ismerhetné el, megteremtve ennek feltét­eleit. Jelenleg azonban megyei jogú várossá nyilvánítására nincs lehető­ség. A feltételeknek megfelelő 20 város közül 8 megyeszékhelyként is funkcionáló megyei város volt, további 8 pedig megyeszékhely. Az érintett városok közül kiemelkednek a korábban megyei városi jogállást kapott városok. (...) A kérelmet benyújtott négy nem megyeszékhely város - Dunaújvá­ros, Hódmezővásárhely, Nagykanizsa, Sopron - a természetes fejlődés eredményeként részben már eddig is osztozott a megyei feladat- és ha­táskörök ellátásában a megyeszékhelyekkel, ebből adódóan jelentős tér­ségi ellátó szerepet is betöltöttek. A megyei jogú városi címre pályázó 21 város kérelmét értékelve meg­állapítható, hogy azok - Esztergom kivételével - megfelelnek a törvény­ben előírt követelményeknek, ezért javaslom, hogy az Országgyűlés fo­gadja el a benyújtott határozat-tervezetet. (...) Tatabánya igen, Esztergom nem December l-jétöl megyei jogú város Horváth Balázs belügyminiszter már korábban aláírta azt a dokumentumot, amelyben az Országgyűlésnek javasolta, adja meg húsz városnak a „megyei jo­gú város" státust. Huszonegy kérelmező közül egyet, Esztergomét nem írhatta alá a miniszter. A parlament kedden dél­után végül határozott: elfogadták, hogy december l-jétől az ország húsz helysé­gét megyei jogú várossá nyilvánítják. Az önkormányzati törvény értelmében, joggal fogadta el az Országgyűlés a ké­relmezett státust, hiszen minden követel­ménynek megfelel. A jelenleg 71 ezer lel­ket számláló város hosszabb ideje regio­nális centrum is. Tatabánya vállalja azt a törvényben előírt kötelezettséget, hogy saját területén ellátja a megyei önkor­mányzati feladatokat és hatásköröket. Esztergom sajnos nem kerülhetett fel az Országgyűlés elé kerülő „siker­listára", mivel népessége nem éri el lel meg a törvényben előírt alapkövetel­ménynek. Az önkormányzati törvény egyértelmű és kategorikus rendelkezése — mint alapfeltétel — az ötvenezernél több lakos. Ez alól nem adható felmen­tés semmilyen jogcímen, így méltányos­ság ból sem. A belügyminiszter természetesen kész­séggel elismeri, hogy Esztergom kétségen kívül az ország egyik legjelentősebb tör­ténelmi múltú városa. Kiemelkedő egy­házi és számottevő oktatási központ, nemzetközi vonzása megkülönböztetett fontosságú A városnak a nemzeti tudat formálásában is lényeges szerepe van. Mégsem kaphatja meg a „megyei jogú város" státust. Horváth Balázs javasolta, hogy az Or­szággyűlés más módon ismerje el Esz­tergom kiemelkedő jelentőségét. Ez a „más mód" bizonyára nem vi­gasztalja meg az esztergomiakat. Egyet azonban tehetnek: küzdhetnek az önkor­(24 Ora, 1990. nov. 28.) Bosszúság Esztergomban, öröm Tatabányán Esztergomot és Tatabányát egyaránt izgalomban tartotta az országgyű­lés keddi ülése, amikor is a megyei jogú város státusokról döntöttek. Ol­vasóink lapunkból értesülhettek a döntésről: „Tatabánya igen, Eszter­gom nem". Továbbra Esztergomban a televíziós köz­vetítésből kedden értesültek a par­lament döntéséről. Este már letar­gikus állapotban beszéltek az ese­ményről a város lakói. Szerdán reggel hivatalában kerestük fel Könözsy László polgármestert, aki eléggé kedveszegetten mondta: - Továbbra is bízunk, hogy a parlament később teljesíti kíván­is bízunk ságunkat és Esztergomot elismeri megyei jogú városnak. A kérelem felterjesztése és az országgyűlés döntése közötti idő talán nem volt elegendő arra, hogy teljes mélysé­gig kibontsuk kívánságunk hátte­rét. Esztergom világhírnevét első­sorban nem a lakosság pillanatnyi száma határozza meg; a várost az utóbbi évtizedekben kényszerű stagnálásra „ítélték". Épül a Su­zulu autógyár, amely az országban az első lesz, ez pedig jelentős gaz­dasági fejlődést ígér. Esztergom­ban már jelentkezik a külföldi tő­ke: svéd, svájci és finn beruházók érdeklődnek. A település régóta az egyik legjelentősebb egyházi köz­pont és iskolaváros (főiskolával). Ha egy külföldi államfő Magyaror­szágra látogat, Esztergomot is megtekinti. Továbbra is bízunk, hogy pozitívan bírálják majd el ké­résünket. Esztergom nem Tatabá­nya rovására, inkább a megye­székhellyel együttműködve sze­retne e kétarcú régióban dolgozni. Talán a megyeszékhelynek is segí­tene, ha még egy rangos város len­ne a tájegységben. A város kávéházainak egyiké­ben, törzsasztaluknál beszélget­tünk Fehér Gyulával, Russ Péter­rel, Herczeg Ferenccel, Sulyok Ta­mással és Huber Ferenccel. Szinte egyszerre mondták, hogy döbben­ten vették tudomásul a döntést. - Hallgattuk, néztük a parla­ment vitáját, úgy láttuk, hogy dr. JJgrin Emese képviselőnk nem szólalt fel. Azt mondtuk volna a Tisztelt Háznak, hogy Liechten­stein fővarosának, Vaduznak csu­pán négyezer lakosa van, mégis a világtőke egyik központja, a mi múltból maradt mennyiségi szem­léletünk szerint még városnak sem minősíthető település. Her­bert von Karajan mégis ide költö­zött... Fájlaljuk, hogy valós értékein­ket nagyon felületesen, inkább si­mogatta, mintsem értékelte a par­lament. Azért továbbra is bízunk, talán a második nekifutásban. Tatabányán ezt várták Amíg Esztergomban csalódást okozott a Parlament döntése, Tatabá­nyán természetesen örültek a város lakói. Sokan nincsenek tisztában, hogy mi is az a megyei jogú városi státus, de azért büszkén konstatálják a keddi döntést. Bencsik János polgármester higgadtan, minden érzelemnyilvánítás nélkül mondta: - Nem ért bennünket váratlanul a parlament döntése, hiszen jogilag csak az volt kérdéses, hogy megpályázzuk-e a megyei városi címet, vagy nem. Hosszú, előkészítő munka és megfontolás után határoztunk így. Természetesen örülünk, mégis el kell mondanom, hogy kérelmünket (döntésünket) nem gazdasági, hanem igazgatási szempontok alapján hoztuk meg. Köztudott, hogy a kormányzat a decentralizált önkor­mányzatra törekszik, amelyre a megyei jogú városokban van elsősorban komoly lehetőség. A státus a lakosságnak is jó, mert az ügyek nem ke­rülnek ki a hivatalból más városba, vagyis helyben intézhetik azokat. Arra is lehetőségünk van, hogy Tatabánya kerületeinek külön-külön ön­kormányzata legyen, vagyis aktív szerepet vállaljanak az állampolgárok szűkebb otthonuk irányításában. A megyei jogú státus több kérdést is felvet. A polgármesteri hivatalt is át kell szerveznünk. (...) Megértem, Esztergom elkeseredettségét, a logikus elvek alapján mégis azt tudom mondani, hogy a történelmi és kulturális értékeikre való tekin­tettel még legalább 15-20 város kérhette volna a státust. Ha így történik, akkor a megyei jogú városi cím leértékelődött volna. (...) (24 Óra, 1990. nov. 29.) A képviselő véleményt mond Esztergom miért nem? Dr. Arató Géza, Komárom-Esztergom megye 5. számú választókerüle­tének országgyűlési képviselője fontosnak ítélte, hogy a közvélemény tel­jes és pontos tájékoztatása érdekében leírja, mi történt november 26-án és 27-én a parlamentben, miként született döntés a megyei városok ügyében. Olyan kérdéseket érint, amelyek megvilágítják és pontossá teszik a képet, amely képviselőink megnyilatkozásáról az esztergomi közvéleményben kialakult. (...) November 26-án a plenáris ülést követően összeült az Országgyűlés önkormányzati bizottsága, melyen Ugrin Emesével együtt magam is részt vettem. Az este 10 óráig tartó vitában a bizottságból többen kifogá­solták a követelményrendszer pontatlanságait, az országgyűlési határo­zat előkészítetlenségét, emiatt többen annak visszavonását javasolták. Sajnos, az egyetlen alapkövetelmény az ötvenezres küszöb volt, amely az összes többi feltételhez képest mérhető és ellenőrizhető. Másnap, kedden reggel, a plenáris ülés előtt Ugrin Emesével megterveztük hoz­zászólásunkat, amelyet kettőnk nevében ő mondott el. Felszólalásában kifogásolta az elutasítás indoklását, melyet sajnos a 24 Órában nyilatkozó tatabányai polgármester is érvként fogalmazott meg, miszerint a megkövetelt népességszám leszállítása a megyei jogú városi cím leértékelődését jelentené. Az a Tatabánya, melyet négy külön­álló település összevonásával és más régiók, így főleg Esztergom kárára történt fejlesztéssel tudtak ötvenezer főnél népesebb várossá duzzasztani, kicsit szolidárisabb is lehetett volna. A minden ésszerű megfontolást nélkülöző ötvenezres küszöb a korábbi évtizedek hibás szemléletének és gyakorlatának egyenes folytatása. A ko­rábbi torz politika jegyében mesterségesen kialakított egészségtelen arányok továbbélését, esetleg fokozódását jelenthetné. A vitában Ugrin Emese elmondta, hogy, az évtizedeken keresztül bűnös módon háttérbe szorított városunk a nehéz körülmények közepette is maradéktalanul ellátta azokat a feladatokat, melyeket egy megyei jogú városnak el kell látnia, és az ehhez szükséges intézményrendszer is adott Esztergom­ban. Felsőfokú és középfokú intézményeinket sorolta. Elmondta, hogy a kórház kétszer annyi embert látott el eddig is, mint ahányan a városban élnek. Meggyőzően beszélt az előttünk álló feladatokról, lehetőségekről, elképzelésekről. Ervelése a tényekből indult ki, és a tényekre való hivat­kozás valójában súlyosabb és igazabb is, mint nem egészen összevethe­tő, távoli példák felemlítése. Véleményünk szerint az önkormányzati törvény több paragrafusához hasonlóan a sorsunkat most hátrányosan érintő 61. paragrafus is elhi­bázott. A jelenlegi döntés ennek szellemében történt. Szólni kell Borz Miklós esztergomi születésű képviselő szenvedélyes hangú felszólalásá­ról is, mely elsősorban az ezeréves múltra és értékekre hivatkozva kérte a város megyei jogúnak történő elismerését, de ő is csak fokozott igaz­ságérzetünkre és nem a törvényre hivatkozhatott. A kettő között még jól érzékelhetően szakadék tátong. Dr. Arató Géza országgyűlési képviselő (24 Óra, 1990. dec. 1.)

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents