Esztergom és Vidéke, 2002

2002-08-15 / 32-33. szám

2002. augusztus 15. Esztergom és Vidéke 5 U" * V * // \do u e Várhegy, IQQ5, gobelin, 4-es felvetés, 120x120 cm (fotó: Molnár §éza) V av os Vi Nagyfalusi Tibor szerkesztésében VII. évf. 22.szám Esztergom közigazgatása Esztergom szab. kir. város ősi közjogi állását ez idő szerint homály födi. A város levéltára a török betörés idejében, vagy a hódoltság ideje alatt elenyészett. Ha tehát helyszíni adatok hiányában a történelmi feljegyzéseket vizsgáljuk és tudjuk, hogy a város Szent István király alatt az ország fővárosa volt s az is maradt IV Béláig, akkor bizonyosra vehető, hogy oly közjogi állása volt, amilyen az Árpádok korában egyetlen városnak sem lehetett. Számos királyi kiváltságának kellett lennie, azonban - sajnos erről írás nem beszél. Hogy milyen lehetett Esztergom város szervezete a XVII. századig, nem tudjuk, de valószínű, hogy Sz. Istvántól nyert s az Árpád-házi királyoktól bizonyosan erősebbé tett jogállását a török hódoltságig megtartotta. Legjobban bizonyítja ezt I. Józsefnek 1708-ban keltprivilegium-levele, amelyben a következők foglaltatnak: A Rákóczi-szabadságharc óta Esztergom nem volt kitéve több dúlásnak és pusztításnak, természetesen fejlődése sem ütközött volna akadályokba, de, sajnos, a török hódoltság előtti tekintélyét, vagyonát s haszonvételeit elvesztette, s nem bírt többé vagyonilag lábra állani. A XVIII. századbeli élete valóságos tengődés volt. A XIX. század sem hozott reá áldást, mert ha volt is némi anyagi ereje, az 1800-as évek első tizedében bekövetkezett értékcsökkenés (országos devalváció) megemésztette azt. - Az 1848 /49-i események, illetve azoknak későbbi, szomorú következményei ismét anyagi károkat okoztak neki s Esztergom másfélszáz év alatt sem haladt anyagilag előre. Kulturális tekintetben volt némi eredmény: az 1800-as évek elején már a népoktatást rendszeresítették, a Mária Terézia adományából alakult gimnázium is életre kelt, s a népoktatás terén az '50-es évek már fejlettebb állapotokat mutatnak fel. Másfélszáz békés esztendő alatt népesült és nagyobbodott Esztergom, de csak az 1870-es évek elején lendült fel a közélet. A városi polgárság eleddig vajmi keveset törődött a haladással, inkább élt puritán egyszerűségben, mintsem a haladás hívó szavának engedett volna. Tespedéséből az 1870. évi 42. t.c. alapján megindult városi új szervezés rázta fel. Az új szervezés, mely az addigi törvényhatósági jogú városnak új programot, kormányzásának szabályosabb menetet, közigazgatásának rendszert és vagyonkezelésének helyesebb módot nyújtott, egyszerre felvillanyozta a szunnyadó tetterőt, amely, hogyha a külsőségekben és a haladás eszközeinek megváltásában nem is lett nagyarányú, de bizonyos, hogy a jövő alapozását elkezdte. És talán folytatja is ama kor a jobbra törekvő irányzatot, hogyha el nem következik egy óriási csapás, a törvényhatósági jogtól való megfosztatás, a falusi községekkel egyenlő nívóra való helyeztetés, amely mindenkit egyenlően lesújtott. -Az 1876. éviXX. t.c. Esztergomot egyszerre megfosztja ősi és 1708-ban I. József által megerősített, majd az 1870. évi 42. t.c. alapján új életre szervezkedett jogállásától és alárendeli az 1871: XVIII. í.c.-ben sorolt községek nívójára, amelyben az utóbbit felváltó 1886. XXII. t.c. további rendelkezése szerint is megmaradt. Ha van város ebben az országban, amely büszke volt ősi hírnevérejogaira, kiváltságaira és kivételes jogállására, úgy Esztergom méltán volt az, és nem csodálható, hogy oly csapásként nehezedett reá az alárendeltség tudata, amely szinte életkedvét vette el. A lüktetni kezdő akaraterő elernyedt, az alkotókedv elenyészett, hiszen a múlt hagyományaira alapított jövőbeli tevékenység nem biztosíthatott többé becsvágyat kielégítő eredményeket! ... A csüggedésbe merült városi polgárságot azonban csakhamar felvillanyozta a korszellem hívó szava és a nemes dac, amely szinte örökségül hagyta az utódoknak az ősi jelleg visszaszerzésének kötelességét. így következett el a haladás korszaka, mely az 1890-es évek elején számos közszükséglet kielégítését követelte. (...) alig egy évtized alatt új kaszárnya, katonai kórház, szükségbarak, új gimnázium, új kórház, dunai állandó híd, kisebb összekötő vashidak épülnek; megnyílik a Budapest-Esztergom, Esztergom -Tokod-Annavölgy és előbb az Esztergom-Fűzítő közötti vasút, felépül a villamos világítási és erőátviteli telep, új kövezetet nyernek az utcák, aszfalt-burkolatot a terek, a három különálló község Esztergomhoz csatlakozik és a lakosság száma 9000-ről 18.000-re emelkedik. Az 1876. évi XX. t.c. a törvéiiyhatósági jelleg megtartását a városok lélekszámának,bizonyos minimumához kötötte. így törvényhatósági jelleget nem viselhet az a vá$enpe?'^u[jüítus acÜcrma Ili x)\ £)unga rar Polxm i.io' iSXil Lii.i í i x €> rann.r&lauonf RUí l-.SKRJ f/É U ÍÜI TI A: L OJBO JM B JRX% 'Cunvaiiir-Jult.ft risfc<jvc árc X

;Archidu*Ay ftri«JDÍT^"Buiriindix,Brabaiuix,Sn'rix

:Cariii.: toijyír, (ií fvptricri: émfnprit'Sikjia: lYicrtMmkypf, t -'fin ,",

r i 'knct!" 'SmiHir.Comtí'UnkjuteföTinítí Jrf így kezdődik az a nevezetes (természetesen latin nyelvű) kiváltságlevél, amellyel I. József császár és király a török elleni háborúk, majd a Rákóczi-szabadságharc pusztító ostromaitól sújtott Esztergomot - régi kiváltságaiban megerősítette, vagyis a szabad királyi városok sorába (vissza)emelte. 1708. február 18-ai dátummal állították ki; 1709. augusztus Í3-án hirdették ki a Városházán. Am ahhoz, hogy életbe léphessen, kis híján még esztendőre yolt szükség: a vármegye ugyanis erősen húzódozott a kihirdetésétől. Nem véletlenül, hiszen a „szab. kir." városi rang (liberae regiae civitatis) a vármegyei hatóság alól kivett, közvetlenül a király - az 1848-as reformoktól kezdve a mindenkori magyar kormány alá rendelt státuszt jelentett. Lényegében tehát a szentistváni kezdetektől fogva meros, melyben a lélekszám 15.000-en alul van. Esztergom város közönsége ugyan a műveltségnek olyan fokán állott már 1876-ban, hogy, ha a lélekszám 9000 volt is, intelligenciájának nagy fejlettsége és közgazdasági helyzete nem érdemelte meg azt, hogy a várost a törvényhatósági jellegtől megfosszák; nem is említve azt, hogy ősi múltja egyenesen megkövetelte, hogy rajta ily jogfosztás el ne követtessék. A változhatatlanba azonban bele kellett nyugodnia, ám az idő hogyei - önálló törvényhatósági - jogot. (Zsigmond korában 7 vagy 8 ilyen teljes kiváltságú város volt; a 16. sz. elejére számuk 15-re, 1848-ig pedig már 65-re emelkedett - lásd a 9. oldali térképen.) Az 1871. és az 1876. évi közigazgatási átszervezés megszüntette ezt a státuszt: ettől kezdve egy város vagy „törvényhatósági joggal felruházott", vagy „rendezett tanácsú" - miként 1876-tól Esztergom is - lehetett. Ez utóbbi már csupán a járási hatóság alóli „kivételt" jelentette. A jogfosztás nyomán - amely tehát 1950-nél jóval előbb kezdődött annyi maradt meg az „ősi jussból", hogy a „lefokozott" szab. kir. városok régi címüket mint immár szinte minden tartalom nélküli titulust továbbra is használhatták. A közigazgatási rang változásainak ezen az oldalunkon a 19. sz. végéig tartó helytörténetét vázoljuk fel a Borovszky-féle vármegye-monográfiából válogatott szemelvényekkel. A kiváltságlevélből azonban több részletet idézünk, Tóth Krisztina fordításában, amely a 2000-ben kiadott hasonmás kiadáshoz készült. vatovább megmutatta, hogy alárendelt közjogi állásában is folytonosan arra törekedett, hogy régi törvényhatósági jogának visszanyerésére minden lehetőt elkövessen. E végből - mert tagadhatatlan, hogy ez a szempont volt a fő 1895-ban egyesült a hozzáépült Szent Tamás, érsek-Víziváros és Szentgyörgymező volt politikai községekkel, aminek következtében - mint az 1900-iki népszámlálás eredménye mutatja - lakosságának lélekszáma a 18.000-et érte el. „(...) Mi jóindulatúan megfontoltuk, hogy Esztergom polgárai és lakói nyilvánvalóan ős időktől kezdve, minthogy ez a város is az említett Magyar Királyság több szabad királyi városa közé tartozott, az összes, vagy még több szabadságot és előjogot élvezték, mint más szabad királyi városaink lakói, egyrészt akkori szent királyaink kegyéből, másrészt országunk adott törvényei értelmében, sőt a város ősi kiváltságlevele is bizonyságot ad arról, hogy az említett polgárok és lakosok különböző széles szabadságokkal, kegyekkel, előjogokkal és engedélyekkel voltak nagylelkűen felruházva. Mi tehát ezeket a polgárokat és lakosokat jóindulatunk és kegyességünk részeseivé akarván tenni, hogy régi ékességükbe és boldogabb állapotukba visszaállítsuk és helyezzük őket, hogy még késő utódaik is megtapasztalják hűségük és fenséges személyünknek tett hűséges szolgálataik jutalmát, és azért, hogy ösztönözzük őket, hogy a jövőben is törekedjenek fenséges személyünknek, az osztrák háznak és a Magyar Királyság Szent Koronájának érdemeket szerezni, említett városunkat, Esztergomot polgáraival, betelepült vendégeivel és lakóival együtt kegyes emlékezetű atyánk 1703. október 23-án kelt nagylelkű rendelete értelmében régi, háború előtti állapotába visszahelyezzük és az említett Magyar Királyságunk karai és rendjei közé emeljük, ezenkívül engedélyezzük neki, hogy minden egyes jogot, előjogot, kiváltságot és privilégiumot, amely mind az ország kiváltságai szerint, mind a többi szabad királyi város szokása szerint megilleti, szabadon használjon, élvezzen és örvendjen neki. Újra az ország negyedik rendjébe tartozzon az üléstermekben és a szavazásoknál, az országgyűlésekre királyi meghívólevéllel hívják meg és a Szent Korona részének tekintsék, amelytől soha semmilyen módon elkülöníteni, elválasztani vagy elzálogosítani nem lehet és nem szabad. A városi tanács és a polgárság egy személyben a Királyság igaz és kétségtelen nemesei közé tartozzon, a közterheket és országgyűlési adókat, mint Királyságunkban mindenhol, a többi szabad királyi városhoz hasonlóan fizesse meg. (...) Polgárok és lakosok felvétele, zsidók és cigányok befogadása, vagy be nem fogadása, az árvák és azok javaira való gondviselés, számadásra kötelezett gondnokok és gyámok állítása, papok és plébánosok javadalmakkal és a kánonjog szerint előírt terhekkel való kinevezése és illő bemutatása, polgárainak joghatósága erejével a közszükségleteire és az elvégzendő munkákra való kényszerítése, az ország törvényeinek és más szabad királyi városoknak megfelelő adó kiszabása, a hazai szokásokkal nem ellenkező városi statútumok bevezetése a várost illeti meg. A városi jog szabad folyása és a polgári igazságszolgáltatás érdekében azt akarjuk és nyíltan kijelentjük, hogy senki, sem a katonaság, sem a kamarai tisztviselőink, sem a vármegye törvényeink és az említett Esztergom város határozatával ellentétben semmilyen joghatóságot nem gyakorolhat, ítéletet a polgárok ellen nem hozhat, jogi döntésekbe, különösen a szállítási adó, azaz „Forspan" ügyébe nem avatkozhat be, a büntetési cselekmények végrehajtását pedig sem a kapukban, sem máshol nem akadályozhatja meg. (...)" Eszteryom, 1899. XXI. évfolyam. 93. szám. Vasárnap, november 19. ESZTERGOM és VIDEKE AZ JCSZTKEGOM VIDÉKI GAZDASÁGI EGYESÜLET" HIVATALOS LAPJA. M^itJeJeiflh Vnsirnnp í* csfllftrtíiuflii. MUNKÁCSY KÁItMÁNDR. PHO KOPP G VllltAI Kiinni. Mlmfsit, írlliiinl li tirMut UMu4fl) Sz*clK1.Tt-Ur. »ao. Máin. Wimmer Imre székfoglalása. Eixttrgtm, november 18. Ahogy olvasóinknak megígértük alább mutatjuk be egész terjedel mében Wimmer Imrének, városunk új polgármesterének a képviselőtestületre rendkívül nagy hatású s igaz lelkesedéssel hallgatott prog;zi rammbeszédé t. Határozott, oly világosi • ékesszóló az, hogy feleslegessé teszi: minden kommentárt s bizonyára; minden olvasóban egy óhajtást fogfelkelteni : »Adja Isten, hogy teljes mértékben megvalósulhasson !« elvesztette s a népességi arányszámok merevségével meghozott törvény csak úgy kiközösítette a mr városunkat, is a törvényhatósági jogkörrel felruházottak társaságából, mintha egyébb tényezőit s erkölcsi fogait törvényhatósági jellegének jóakaró mérlegelésre se

m méltatták Tekintetes városi közönsíg es képviselőtestület, igen tisztelt Polgártársaim 1 Fogadják kérem mindenekelőtt hálás köszönetemet nagyrabecsült bizalmukért, melylyel engem önkórmányzatú közéletük élére állítani méltóztattak. Esztergom-törvényhatóság. Terjengős beszédbe kellene bocsátkoznom, ha állásom fontosságát a város, mint kulturális gócpont feladatainak behatóbb méltatásával akarnám megvilágítani; anynyit azonban helyén lehet megjegyeznem, hogy városunk egy nagyobb vidéknek központja és piaca, mint a mostani megyéé ; enynyivel nagyobb feladatai vannak önmaga és a forgalmát szolgáltató tápláló erek iránt, s e feladatok hordere^ jével áll egyenes arányban a vezető állás jelentősége is, melyet oly annyira átérzek, hogy a belőle folyó kötelességeknek is teljes tudatával birok. Igaz, hogy városunk önkórmányzati jogainak történelmileg megszentelt legkiválóbb attribútumait volna ; de ki mondhatja, hogy a testvérrészekkel immár egyesült királyi város soha többé vissza nem '' nyerketi, amit tőle jól, vagy rosszul atkalmazott okból elvettek, midőn ezen okot az egyesüléssel önerejéből •megszüntette, x midőn — mint már emlitém — a megye határain túlterjedő vidéknek is természetes középpontja ? Mindenesetre nyert az egyesüléssel vérszaporulatot, mely erősebb cirkulációra képes, s amelylyel a rendezett tanácsú városok részére fentartott jogkörben is annál biztosabban meg fog felelhetni hivatásának, mert önkórmányzati tevékenységének jogait a törvény biztosítja, a felettes hatóságok pedig, u. m. a magas kórmány és megyei törvényhatóság alkotmányos érzékükkel annál inkább zsibbasztás nélkül támogatni készek, mennél életképesebben fog azon jogok gyakorlása megnyilatkozni. A város ügy és jóléte. A város ügye és jóléte az egyes polgárokéval párhuzamosan összefügg ; csak jól rendezett városban talál zavartalan éltető légkört minden magánfoglalkozás; gazdaság ipar- és kereskedelem egyaránt azon igazságos igénynyel lépnek a város atyái elé, hogy közintézményeit érdekeiknek megfelelően rendezze be, mert a város csak fogalom, melynek életet polgárai adnak ; ők viselik annak terheit, tehát jótékony hatásában is részesülni akarnak.