Esztergom és Vidéke, 2002

2002-08-01 / 30-31. szám

2002. augusztus 15. Esztergom és Vidéke 7 SZAZ EVE ALL A VASZARY KOLOS KORHÁZ Esztergom közegészségügye az elmúlt századokban (7.) A KOLERAHAZ 1886-ban, az egész országban felütötte a fejét a kolerajárvány. Pesten tört ki előbb, majd a fertőzés Győr felé haladt, így az esztergomiak reménykedtek egy ideig, hogy ők kimaradnak a fertőzésből. Ám nem így történt, amin nem lehet csodálkozni, hiszen a városnak szennyezett volt a vize, és a szemét „hegyekben" állt az utcán. A járvány első halottja november közepén egy hat éves szentgyörgymezői kisfiú volt, Pócs József. Másnap Leskó Margit, egy másfél éves kislány esett a kolera áldozatául. A két haláleset következtében november 15-én szigorú intézkedéseket hoztak, mely a járvány terjedésének akadályozását szolgálták. Azonban meg kell jegyezni, hogy ekkor még nem volt bizonyított, miszerint a két gyermek valóban kolerában halt volna meg. Erről akkor bizonyosodtak meg, amikor 15-én délután felboncolták Leskó Margit holttestét. Az intézkedéseket Reviczky Győző főszolgabíró, dr. Lipthay János főorvos, dr. Mátray Ferenc és dr. Berényi Gyula a szentgyörgymezői körorvos együtt hozták. Eszerint létrehoztak egy rögtönzött koleraházat, ahol hat kolerás beteget tudtak elhelyezni. A kolerában elhunytak számára fölállítottak egy külön halottas kamrát. A koleraház állandó fertőtlenítésére betanítottak egy személyt. Megalakult Szentgyörgymező község járványügyi bizottsága, mely azonnal ülést tartott. Döntés született, miszerint fölhívták a lakosok figyelmét a járvány megelőzésére: tisztán kellett tartani magukat és környezetüket, továbbá a kolera legkisebb tünetének jelentkezésekor orvoshoz kellett fordulni. Az elhunytak lakását dezinficiálták. Ugyan ez év novemberében a himlő is felütötte a fejét. Ekkor nem tettek olyan hatékony lépéseket, mint a koleránál. A himlőben szenvedő betegeket - a kezelőorvos tudta nélkül - a városi közkórházba szállították ahelyett, hogy elkülönítették volna őket. Pedig csak így lehetett volna elejét venni a járványnak. Dr. Berényi Gyula a bécsi dr. Heinrich-féle állati oltóanyaggal már hosszabb ideje oltotta felnőtt pácienseit a himlő ellen, méghozzá nagy sikerrel. November végén a kolera már Párkány lakossága között is pusztított. Áz esztergomi koleraházat áthelyezték egy másik, nagyobb épületbe, így az új helye a szabad királyi városrész központjában, a Rozália kápolna mellett lévő városi házban lett. Egyik felében a civil, másik felében a katonai betegeket fektették. Mivel a járvány egyre több áldozatot követelt, ezért újabb rendeleteket hoztak. Eszerint a járvány ideje alatt már este 8 órakor be kellett zárni a kocsmákat. A város forgalmas helyeit naponta dezinficiálták fertőtlenítő szerekkel. Megtiltották Esztergom lakosságának, hogy vizet merítsenek a Kis-Dunából, ugyanis ez a víz járult hozzá a járvány kirobbanásához és elterjedéséhez. A városi tűzoltóság gőzfecskendőkkel tisztította meg a nyílt csatornákat. A kolera eddig csak a szegény réteg között szedte áldozatait, ennek legfőbb oka a hiányos hygienia volt. Esztergomban nem volt tiszta ivóvíz és nem volt jó levegő. De éppen ezért az akkoriban „intelligens osztálynak" nevezett réteg is veszélyeztetett volt. November végén már a vízivárosi zárdában is áldozatot követelt a kolera, pedig az intézmény híres volt mintatisztaságáról. Áz első halott egy 14 éves diákleány, Kiszely Sarolta volt. A haláleset után pánikhangulat tört ki: az intézetet feloszlatták, a tanulókat hazaküldték. A kislányt Szentgyörgymezőn temették el. Bár előkelő családból származott a diáklány, úgy temették el, mint egy koldust. Nem várták meg, amíg a Kiszely család Esztergomba jön, a holttestet sem vihették haza a családi kriptába. Sarolta temetésére senki sem mert elmenni, sem a tanárok, sem pedig a diáktársak. Csak négyen voltak ott, s a koporsót is fertőtlenítették, mielőtt a földbe tették. A járvány már Szenttamásra is átterjedt. És közben a himlőnek újabb három gyerek esett áldozatul. A gyerekek óvodába jártak, és a szülők nem jelentették az intézménynek, hogy himlő miatt tartották otthon gyermekeiket. így tovább terjedhetett a járvány. Á főszolgabíró egy röpiratot intézett a város egészséges lakosaihoz, melyben a megelőzésre hívja fel a figyelmet. Öt pontban foglalta össze, hogy a betegség kiküszöbölése érdekében mit kellett tenni. 1. Szigorú mértékletességet kellett tartani mind az étkezésben, mind pedig az alkohol fogyasztásában. A túlzott testi és szellemi megerőltetés legyöngítette a szervezetet, amely aztán könnyen lebetegedett. így kerülni kellett a túlzottan sok munkát is. 2. Szükségesnek tartották a szobák gyakori szellőztetését, melyre fel is hívták a lakosok figyelmét a röpiratban. 3. Az állott ételek fogyasztásának fokozott veszélyéről is írtak, továbbá figyelmeztették azokat az embereket, akik hajlamosak voltak a hasmenésre, hogy igyanak makkávét, és egyenek sok csokoládét. A sörrel különösképpen vigyázni kellett, hiszen a rosszul forrt sör is ártalmas volt. 4. A megfázást is kerülni kellett, a réteges öltözködéssel meg lehetett előzni. 5. Legfontosabb a tisztaság volt. Előírták a mindennapos tisztálkodást, a naponta új, tiszta ruha felöltését, a lakás tisztántartását, és a gyakori tiszta ágynemű húzását. Ahogy azt már pár sorral följebb írtam, a kolerát főként a KisDuna csatornája okozta, amely végighaladt Esztergom városrészein, és belefolyt a Dunába. Innen aztán a szentgyörgy mezőiek elsőként kaphattak a fertőzött vízből. Ez az oka annak, hogy a járvány ott ütötte föl először a fejét. Esztergom csatornarendszere kezdetleges volt, amelynek tártalma megfertőzte a kutakat, amikből a lakók az ivóvizet nyerték. Hogy mit lehetett tenni? Először is ki kellett tisztítani a KisDuna csatornáját. Mivel a város szeméttelepei megteltek, ezért újakat kellett létrehozni. Továbbá az emésztőgödröket is ki kellett üríteni, hiszen az a kolera tökéletes táptalaja volt. Felmerült az is, hogy aki elhanyagolja saját emésztőjét, azt a bíróság kötelezze a rendbehozatalra. A régi kutak helyett új, artézi kútból kell az ivóvizet szerezni. A betegség tüneteit részletesen közölték a környék egyik legolvasottabb újságában, hogy mindenki tisztában lehessen a kolera okozta problémákkal. Az újságcikkből megtudhattuk, hogy az első fázisban a betegnél hasmenés jelentkezett, amely gyakran és hirtelen ismétlődött. Á színe jellegzetes volt: eleinte halványsárga, majd rizsfőz ethez ha. sonló nyákos és fehéres cafatokat tartalmazó savó üríttetett. Ekkor a tünetek még fájdalommentesen jelentkeztek. A hasmenés mellett a beteget hányás is kínozta. Ilyenkor közel került a kiszáradáshoz, és égető szomjúságot érzett. A második fázisban a végtagok begörcsöltek a nagy folyadékveszteség miatt. Előbb a lábikrában, majd az egész testben jelentkezett az izomgörcs. A kiválasztás ritkult, majd teljesen megszűnt. Ekkor a szívverés már szapora és gyönge volt, a légzés pedig gyors és felületes. A bőr hideg és petyhüdt lett, az ujjak megkékültek. Á beteg arca beesett, a szemhéjak, ajkak és a nyelv kékes színűvé vált. A betegség bemutatása után különböző fertőtlenítő szerekről írt a cikk, melyek használatával a járvány terjedését akadályozták. Ilyen volt a kénsavas vasgálic, ami az árnyékszékek, emésztőgödrök és csatornák dezinficiálására szolgált. Használatban volt továbbá cinknitriol, amivel a ruhát fertőtlenítették, carbolsav az ágyra, padlóra és a falakra, a kút vizét chloretum manganival tisztították, a gáznemű kénsawal pedig a csatornákat füstölték ki. A járványban elhunytak testét nem volt szabad ravatalra kitenni, koporsójukat lezárva kellett tartani, melyet vastagon bekentek szurokkal. Ha a család bármely tagja megbetegedett, azonnal be kellett jelenteni, ennek elmaradása esetén súlyos büntetést róttak ki a szabálysértőre. A járvány kitörésekor az esztergomi vöröskereszt 100 Forint segélyt adott a szentgyörgymezői koleraháznak. November végéig 31 megbetegedést regisztráltak, ebből 14 végződött halállal. December közepére a járvány csitulni kezdett, a kolera-megbetegedések már nem voltak halálos kimenetelűek. Karácsonyra, a járvány megszűnt. Összesen 49 ember kapta el a kolerát. Városrészekre bontva azt mondhatjuk, hogy legtöbben Szentgyörgymezőn lettek betegek, 36 kolerást jegyeztek föl. Vízivárosban kilencen, míg Szenttamáson négyen kapták meg a fertőzést. 25 gyógyult betegről tudunk, és 24-en haltak bele, ebből 12 gyerek. Befejezésképpen néhány adat Esztergom egészségügyi helyzetéről az 1900-as évek elején. Az egyik adat 1908-ból származik, és a kórház betegforgalmát mutatja, miszerint a város kórházában 1849 beteget gyógyítottak. Losonc kórházában 910 beteg fordult meg, míg Érsekújvár megyei kórházában 983 beteget láttak el 1908-ban. Az ismertetett statisztikai adatok alapján biztosan állíthatjuk, hogy az esztergomi Kolos kórház nyereségesen működött. Fontosnak tartom kiemelni azt a tényt, hogy a^Kolos kórház közkórház volt, Érsekújváron pedig megyei kórház működött. Ez azt jelentette, hogy az utóbbiban a megye egész területéről érkeztek betegek, amíg a községi kórházba csak a város vonzáskörében gyógyították a pácienseket. Ha ezt is figyelembe vesszük, úgy még nagyobb teljesítménynek találjuk a Kolos kórház 1908-as betegforgalmát. Esztergom egészségügyére vonatkoznak az élveszületések és halálozási adatok. Az élveszületések száma csökkent, ugyanis 1901-ben 571 újszülött jött élve a világra, 1908-ban már csak 488. A statisztikai mutató szerint a csökkenés folyamatos 1901 és 1908 között. Csökkenőben volt azonban a halálozási szám is: 1901-ben 494 halottja volt a városnak, 1908-ra lecsökkent 444-re. Ismét összehasonlítva az adatokat Losonccal azt látjuk, hogy a városban bár nőtt az élveszületések száma (273-ról 310-re), a halálozás is meg növekedett 1901 és 1908 között (207-ről 219-re). Pátrovics Mikolt Sikeres kezdeményezés volt ... mondhatnánk összefoglalóan az esztergomi Családsegítő és Gyermekjóléti Szolgálatnál július 4-én összehívott fórumról. Három témakörben volt előadás, de még az utcán is folytatódott az eszmecsere besötétedésig. Egyszóval siker koronázta a Családsegítő vezetőjének, Berze Mariannak a bábáskodását, az Egészségvédő Alapítvány elnökének, Vágvölgyi Katalinnak az ötletadását, az ÁNTSZ vezetőjének, dr. Sári Katalinnak megnyugtató szavait és a Magyarok Világszövetsége elnökének, Patrubány Miklósnak az együttgondolkodását. (Az ÁNTSZ esztergomi szervezetének szerepvállalása azzal magyarázható, hogy szerződéses megállapodást kötöttek az Egészségvédőkkel, Családsegítőkkel és a helyi Vöröskereszttel.) Az egészség, a tenni akarás és a magyarság teendői... E sok szálon összefüggő mondanivaló már az első előadás-témában kiderült. Vágvölgyi Katalin, az Esztergomi Egészségvédő Alapítvány elnöke színes körökkel ragasztotta tele a terem egyik oldalát. Mindegyik kör egy-egy vállalt feladatot jelentett, amelyet más-más civil szervezetekkel kötött szerződésben rögzítettek. A fórumon résztvevők az Egészséges Nemzetért Népegészségügyi Program részfeladatainak esztergomi teendőiből kaptak ízelítőt. Bár a programot átnevezték, de a folytatásáról a felső szintről megérkezett a megnyugtató hír. Áttekintve az Esztergomi Civil Katalógust, sok szervezet tűzött ki a népegészségügyi programhoz, a magyar, vagy nemzetiségi hagyományokhoz kapcsolt teendőket. A színes, felragasztott körök már a tervbe vett kapcsolódásokat is tartalmazták. A biogazdálkodási érdek összekapcsolhatná a Gazdakört és a Szentgyörgymezői Kertbarátkört, akár a kertvárosiakat is, és hasznos lenne Muntyánné segítségét bevonni, aki a dorogi Biokultúra Egyesületből indult, és nevét egyre inkább megismeri a kisrégió minden községe, hiszen szerveződnek a klubjaik. A falugazdász ígéretét is bírja az egészségvédő alapítvány, akinek ebben csupán az az érdeke, hogy az életmód-tanácsadásnál legyen mit ajánlani a környékbeli szegényebb sorban élő betegeknek is. A dohányzás-leszoktatás témában egy különleges eljárás sikert aratott, most érdeklődnek az alkohol-leszokás új - biofizikai megoldású - lehetőségei iránt, de drog-témában is konzultáltak civil szervezetekkel. Partnerként felkereste mindegyikük a Megyei Rendőrkapitányság Bűnmegelőzési Osztályát is. A szálak, illetve a körök tehát kezdenek egyre jobban összekapcsolódni. Dicsérő szavak hangozhattak el az Ister-Granum csoportosulásról és lehetőségeikről, hiszen 42 szlovákiai magyar és hazánkbeli település fogott össze. A civil akadémia hasznos tanácsokkal látta el a résztvevőket. Miért kerültek az említett helyi civil szervezetek és az ÁNTSZ a Magyarok Világszövetsége társaságába? Az MVSZ a feladatai - sőt a jogszabály szerint átvállalható közfeladatai - között szerepel az ifjúság és családvédelem, a hagyományőrzés, tudás és újjászületés programja. Július 12-én Debrecenben ült össze első ízben az egyesített Kárpáti régió, az MVSZ elnöke mégis fontosnak tartotta bokros teendői ellenére e fórum tájékoztatását. Fő kérdés az volt, hogy Esztergom és környéke térségében a felvázolt teendőkbe mit tud besegíteni az MVSZ, meghamisított történelmünket hogyan ismerhetné jobban a világ, minimum Európa, ha már egyszer befogadásunkról döntöttek. A fórum felvetéseit elemzik. Vasárnap már Pilismaróton ült össze régész-történész társaságban a leendő speciális csoport néhány tagja. Azt vizsgálták, hogy a Pilis mi mindent rejthet magában, amit hiteles módon kell feltárni, értelmezni és közreadni. Közeli terv: egy, a Szent Korona látogatásának évfordulóján kezdődő előadás-sorozat, mely a Szent Korona Evangéliuma címmel indul, de bírják Papp Lajos híres szívsebész ígéretét is egy előadásra, és sok más ismert előadó is el fog látogatni királyvárosunkba. Úgy legyen! V.K. Szent István Gimnázium és a Clavius Gimnázium 10 éve Esztergom és Bamberg testvérvárosi kapcsolata 10 éve tart, ugyanilyen múltra tekint vissza a Szent István Gimnázium és a bambergi Clavius Gimnázium diákcseréje. Az idei jubileumi utazáson 25 istvános diák vett részt. Megérkezésünk másnapján fogadott bennünket a Városháza dísztermében Herbert Lauer, Bamberg főpolgármestere. Következő nap a 10 éves jubileum alkalmából ünnepi estet szerveztek, ahol köszöntött bennünket Schmitt úr, az iskola igazgatója. Az Európa-tagozatos osztály előadott egy színdarabot, amely István király bambergi látogatását idézi fel. Mi zenei műsorral kedveskedtünk a diákoknak, a meghívott szülőknek. Priegl Szandra zongorázott, Szerencsés Katalin énekelt. Utána svédasztalos fogadáson folytatódott az ismerkedés, a beszélgetés. Pénteken és szombaton Weimarba utaztunk, első nap a buchenwaldi koncentrációs tábort néztük meg, másnap Weimar nevezetességeivel ismerkedtünk. Egy ifjúsági szálláson aludtunk, ahol remek sportolási lehetőségek voltak, szinte egész délután és este röplabda- és focimeccsek zajlottak, sőt úszni is lehetett. Hétfőn a német iskolarendszerről kaphattunk képet, valamint megpróbáltuk összevetni a két város kulturális életét, beszéltünk arról, hogy mit jelent számunkra a testvérvárosi kapcsolatok ápolása. Azon a héten nyitották meg a bajorországi tartományi kiállítást. Nagyon élveztük, hogy interaktív módon nemcsak nézegethettük, de meg is foghattuk mi több, fel is próbálhattuk a kiállított tárgyakat (sisak, mellény, kard...). Gyakran volt szabad program, a vasárnapot pedig mindenki a vendéglátó családnál töltötte. A teljesség igénye nélkül csak néhányat említenénk a programok közül: háromdimenziós mozi, nyári bob, gokart, minigolf, skateboard verseny, aquapark. Mint minden alkalommal, most is könnyesre sikeredett a búcsú. Sebaj, szeptemberben találkozunk újra, és reméljük mi is ugyanolyan emlékezetessé tudjuk nekik tenni majd az itt töltött hetet, mint amilyen az számunkra volt. Koditek Zsófia,Gerendás Zsófia