Esztergom és Vidéke, 2002

2002-08-01 / 30-31. szám

8 Esztergom és Vidéke 2002. március 8. Felsőfokú informatikai képzés indul a Bottyánban (Pálos) Az idén zárult tanévben indította mérnökasszisztens képzését a Géza Fejedelem Ipari Szakközépiskola a Széchenyi Egyetemmel való együttműködés kapcsán. Lapunkban ez év ta­vaszán beszámoltunk arról, hogy szeptember derekán indítja kihelyezett képzését városunkban a Budapesti Gazdasági Főis­kola pénzügyi, számviteli, idegenforgalmi szakterületeken fel­sőfokú képzést nyújtva (ÉVID 2002. február 14.). Most már har­madik felsőfokú képzésről adhatunk számot, mely ugyancsak szeptembertől indul. Olvasóinkat emlékeztetjük arra, hogy la­punkban részletesen írtunk a kor legelterjedtebb informatikai rendszerének, a Cisco Hálózati Akadémiának esztergomi okta­tásáról (EVID 2002. február 7.). Ez a Bottyán János Gimnázium­ban és Műszaki Középiskolában valósult meg. Gergely László mérnök-tanár igazgató (fotónkon Meggyes Tamás polgármester, va­lamint Smíger András és Stróbl László középiskolai igazgatók társasá­gában) a napokban intézményük újabb felsőfokú oktatási kíná­latáról számolt be. Vele beszélgettünk. - Milyen új képzést indít az intéz­mény és miért ezt választották ? Mi­lyen feltételeket kellett teljesíteniük ? - Az Országos Képzési Jegyzék szerinti „55 5423 02 Műszaki infor­matikai mérnökasszisztens" akkre­ditált iskolarendszerű felsőfokú szakképzést indítunk a Budapesti Műszaki Főiskola Neumann János Informatikai Főiskolai Karával (BMFNIK) kötött megállapodás alapján. Az elméleti és a gyakorlati képzésre mindegyik szemeszterben a Bottyán János Gimnázium és Mű­szaki Középiskola tantermeiben, la­boratóriumaiban, tanműhelyeiben kerül sor, a képzést az iskola peda­gógusai végzik. A Cisco Hálózati Akadémia nevű képzési programban is a BMFNIK a partnerünk, a képzésünket segítő, irányító, ellenőrző intézmény. Na­gyon jó tapasztalatokat szereztünk az előkészítéssel együtt immáron kétéves együttműködés során. Örü­lünk, hogy az általuk kiválasztott öt intézmény közé kerülhettünk, sike­rült teljesítenünk a szigorú személyi és tárgyi feltételeket. Nevelőtestüle­tünk döntött a képzés indításának szándékáról, fenntartónk támogatta elképzelésünket. Hosszas kari, majd főiskolai döntéssorozat, majd enge­délyeztetési eljárás után kaptuk meg a miniszteri engedélyt, mely ké­sőbb az Oktatási Közlönyben is meg­jelent. A képzés minőségbiztosítási rendszerének kidolgozását és annak működtetését a szakközépiskolában folyó képzéseknél a BMFNIK végzi. Ez a tevékenység magában foglalja a szakmai és módszertani felügyele­tet, tanácsadást, a módszertani fü­zetek, tantervek elkészítését, ren­delkezésre bocsátását, tantárgyan­ként, tantárgymodulonként az okta­tók igény szerinti szakmai tovább­képzését. A fentiek biztosítására a BMFNIK szakvezetőt és minőség­biztosítási szakembert jelöl ki. - Milyen munkaterületen dolgoz­hatnak majd a végzett szakemberek ? - A műszaki informatikai mér­nökasszisztens mérnöki irányítás mellett részt vesz műszaki vagy iro­dai informatikai rendszerek tervezé­sében, fejlesztésében, diagnosztizá­lásában, javításában. Számítástechnikai, informatikai hardver-szoftver eszközöket, rend­szereket helyez üzembe, üzemeltet, teszteli és karbantartja azokat. Segí­ti a mérnökök, a döntéshozók mun­káját, részfeladatokra bontja a na­gyobb feladatokat. Koordinálja, irá­nyítja az egyes résztevékenységeket végző dolgozók munkáját, biztosítja a megfelelő munkafeltételeket, gon­doskodik a minőségbiztosítási rend­szer működtetéséről, a jogszerű szoftverhasználatról. - Hány tanulót, és milyen módon vesznek fel erre a képzésre ? - 30 főt vehetünk fel. A jelentke­zőnek érettségi bizonyítvánnyal kell rendelkeznie. Az iskola a felsőokta­tási intézményekben egységesen al­' kalmazott 120 pontos rendszert használja. A hozott pontokat adott tantárgyakból a középiskolai utolsó két év végi eredményből (választha­tó tantárgynál az utolsó két év végi eredményből) számított pontok két­szerese adja. Többlet pontok beszámítását le­het kérni a szakiránynak megfelelő technikusi vagy felsőfokú szakképe­sítésért, illetve egy idegen nyelvből szerzett, államilag elismert nyelv­vizsgáért. Maximális pontszámmal felvételt nyer az, aki adott országos tanulmányi versenyeken egyéni ka­tegóriájában 1-10. helyezést ért el. Nem vehető fel az a jelentkező, aki­nek az összes pontszáma nem éri el a 60 pontot. Azt is fontosnak tartom megjegyezni, hogy a felsőfokú kép­zésben részt vevő tanulóink is jogo­sultak a tanulói jogviszonnyal össze­függő minden kedvezményre. - Hogyan kapcsolódhatnak be a főiskolai képzésbe a továbbtanulni szándékozó tanulók ? - Ha *a hallgató sikeresen - leg­alább jó eredménnyel - befejezte az első két félévet, akkor a felvételi el­járás során vizsgamentességet élvez, ha a BMFNIK Műszaki Informatika Szakára jelentkezik. Az ilyen módon felvett hallgató megfelelő szabályzat szerinti 34 kreditpontja a főiskolai képzésben beszámításra kerül. A négy féléves képzést sikeres szakmai vizsgával befejező tanuló, aki a záró­vizsgán legalább jó érdemjegyet, és a kredit tárgyaiból legalább közepes eredményt ért el minden félévben, a fenti tárgyak és 60 kreditpont beszá­mításával a BMFNIK Műszaki In­formatika Szak állami finanszírozá­sú nappali tagozatának második évére iratkozhat be, a záróvizsga le­tételét követő 5 éven belül. Mindsze nt ysek szeretetteljes spanyol fogadtatása (Pálos) Lapunkban előzetesen ír­tunk már arról, hogy a déli városrész katolikus iskolájának jótanuló diák­jai, kísérő tanáraikkal, a városunk­ban élő spanyol szerzetesekkel köz­vetlenül a tanévzárás utáni időszak­ra Spanyolországba, Barcelona kör­nyékére kaptak meghívást (EVID 2002. június 20.). Több mint négy­ezer kilométert utaztak, szebbnél szebb tájakat láttak, tíz, élmények­ben gazdag napot tudhatnak már maguk mögött. Szerencsésen haza­érkeztek. Még az elutazásuk előtt, arra kértük őket, hogy élményeiket gyűjtsék össze, hogy azt majd la­punkban közzétehessük. Nos, a de­rék mindszentysek megfogadták ké­résünket, ahol jártak, mindenhol jegyzeteltek. Ebből gyűjtött egy cso­korra valót Bégányi Gáborné, Maya tanárnő, amit most jó szívvel Önök elé tárunk. - A Mindszenty József Katolikus Altalános Iskola 38 diákja és 5 taná­ra a tanévzáró után egy nappal, júni­us 23-án, vasárnap délután nagy út­ra indult. A cél a spanyolországi Igualada nevű város Marista iskolá­ja volt. Ez a testvériskolai kapcsolat az esztergomi iskolában tanító Má­ria Iskolatestvérek, Máté és Péter testvér segítségével majd két éve in­dult, először a magyar pedagógusok, tavaly pedig a katalán tanárok láto­gatásával. Most elérkezett az idő, hogy a diákok is megismerhessék egymást. A hosszú, fárasztó autóbu­szos utazást feledtette a táj szépsé­ge: „Hatalmas hidakon mentünk át, ami majdnem a hegyek tetejével volt egy szinten. A hegyek között kanya­rogva láttuk meg a Földközi-ten­gert" (M. Balázs). „És nyolc órát pi­henhettünk a francia tengerparton" (M. Anett). Június 25-én délután ér­keztünk az iskolába, ahol már na­gyon vártak a vendéglátó családok. A gyerekek három hónapja tanultak spanyolul, hogy a kommunikáció könnyebb legyen, mégis nagy izga­lommal várták a találkozás pillana­tát. „Először kicsit féltem, amikor odakerültem a családomhoz, de egy-két óra után nagyon megszeret­tem őket és ők is engem" (N. Eliza). Másnap már boldogan mesélték első estéjük élményeit. Kedden Igualada város nevezetességeivel ismerked­tek a gyerekek, szerdán Barcelona kikötőjét hajózták be arról a helyről indulva, ahonnan Kolombusz Kris­tóf szedte fel horgonyőtt. A nap nagy meglepetése egy háromdimenziós mozi volt. A délutánt a tengerparton töltöttük. „Este visszatérve az isko­lába, sikerült teljesen összebarát­kozni a spanyol fiúkkal, csak a kulcsszó kellett: a foci (M. Balázs). Csütörtökön Montserratba látoga­tott a csapat. Ez a hely bencés kolos­toráról lett híres, amely egy fűrész­fogakra emlékeztető magas hegy te­tejére épült. „Gyönyörű volt a temp­lom, a mise, és büszkén hallgattuk Ildikó nénit, aki az olvasmányt ma­gyarul olvasta fel nekünk. Nagyon tetszett a templom nevezetessége, a Fekete Madonna is. A Mária-kápol­nában énekszóval köszöntük meg ezt a szép napot" (S. Szilvi). A pén­teki nap felülmúlt minden várako­zást. „Egy hatalmas vidámparkba, Port Aventurába utaztunk. Ez a falu nagyságú hely öt nagy területre osz­lott: Vadnyugat, Mexikó, Kína, Poli­nézia és Mediterránia. Akik még nem ültek hullámvasúton, behoz­hatták a lemaradást, mert hét is volt, melyek közül az egyik, a Dra­gon Khan, az egész várost áttekintő magasságokba vitte fel a merész je­lentkezőket. Aki a félelmet szereti, mehetett tengeralattjáró-szimulá­torba, ami egy tengeri szörny elől menekült. Ha más utat választot­tunk, egy maya piramisba, vagy a Tűz templomába juthattunk. Itt se ijedjen meg senki, ha meggyullad az alatta levő víz, a szobrokból 3-4 mé­ter magas tűzoszlopok csapnak fel és élethű múmiák emelkednek ki a víz­ből. Akik a vizet kedvelik, leúszhat­nak csónakkal, vagy farönkön ülve vízeséseken, vagy mehetnek a Grand Canyon vadvizeire, de látha­tunk tahiti, vagy mexikói táncokat, beülhetünk egy kínai cirkuszba, vagy végignézhetünk egy madár­showt. Bármelyiket is választottuk, nem csalódtunk" (H. Márk). Szom­baton a vendéglátó családokkal együtt Barcelona két híres turiszti­kai látványosságával - a Szent Csa­lád templommal és a Güell Parkkal ismerkedtünk (fotónkon). A vasár­nap délelőttöt minden gyermek a „családjával" töltötte. „Mi Odenába utaztunk egy lovagi tornára. Sok szép jelenetet láttunk, de szerintem a mi augusztusi lovagi tornánk szebb. Ebédre azt gondoltam, rizses húst eszünk, de tévedtem: rákot, kagylót, halat kaptunk." (M. Balázs). „Délután fesztivált rendeztek tiszte­letünkre. Ekkor mutattuk be a Lúdas Matyi színdarabot (spanyol nyelven, magyar táncokkal és éne­kekkel), melyben mind a harminc­nyolcan szerepeltünk" (B. Ákos). A műsor után a vendéglátók, sokan könnyes szemmel gratuláltak. Nem akartak hinni a fülüknek, hogy a magyar gyerekek, akik spanyol ott­honaikban keveset beszéltek, ilyen jól tudnak spanyolul. A szereplés után táncoló ördögök vették birtok­ba az iskola udvarát, hatalmas, 3-4 méteres bábok ugráltak a gyerekek között. A „tűzijátékot" szentmise követte az iskola zsúfolásig megtelt kápolnájában, majd az estét közös vacsora és éjfélig tartó tánc zárta. „Az est egyik megható pontja volt, amikor az igualadai iskola igazgató­ja, Csabi testvér emléktáblát ajándé­kozott a két város címerével Gyuri bácsinak, a mi igazgatónknak" (F. Betti). „Hétfőn délelőtt - kihasznál­va még az időt - a világ egyik legna­gyobb - Codorníu nevű - pezsgőgyá­rába látogattunk. A 30 kilométer hosszú pincerendszert 'kisvonattal' jártuk be. Ebéd után pakolás követ­kezett, majd fél ötkor szomorúan, könnyek között búcsúztunk spanyol barátainktól" (M. Balázs). Július 3-án, nem sokkal éjfél után érkeztek a Mindszenty iskola udvarára a gye­rekek. „Nekem már most hiányzik a spanyol család, és soha nem fogom elfelejteni őket" (N. Eliza). „Nekem minden tetszett: a programok, az is­kola és a családok vendégszeretete." (M. Szandra). „Az a család, akit éle­temben először láttam, akkora sze­retettel fordult felém, mint az igazi családom. Az összeállított progra­mok által csodálatos helyszíneket is­merhettünk meg. A spanyol csalá­dommal tartani fogjuk a kapcsola­tot, mert szeretjük egymást" (K. Ivett). „Könyörgünk, Urunk igualadai barátainkért, akik nem­csak házuk ajtaját nyitották ki előt­tünk, hanem életüket és szívüket is. Áldd meg őket, családjukat, álmai­kat és terveiket, hogy reményeik megvalósuljanak!" Dévai mese felnőtteknek Napi bosszúságaink egyik forrása kétségtelenül a Hivatal, és ez nem demokrácia vagy diktatúra kérdése, egyszerűen bürokratikus a világ, és amit egykor egy notesszel el lehetett intézni, az most bonyolult számítás­technikai rendszerek hálózatán ke­resztül működik, általában kicsit lassabban, mint a notesz a maga hőskorában. Ez persze lehet, hogy nem igaz, de az irka legalább nem „fagyott le"! Mindezt képzeljük el olyan körül­mények között, ahol még ellenünkre is dolgozik a bürokrácia, mert törté­netesen nem az anyaország domi­náns etnikumához tartozunk, mint mondjuk Erdélyben a magyarok. Böjté Csaba ferences páter elképzel­te. Nem is sokat vacakolt a hivatal­lal, egyszerűen leverte Déván az egy­kori ferences kolostor ajtajáról a la­katot, beköltözött, elkezdte fölépíte­ni azt, amit az elmúlt évtizedekben hagytak .elpusztulni. Aztán össze­gyűjtötte a környékbeli elhagyott vagy igen szegény körülmények kö­zött élő gyerekeket, ételt adott nekik és tanította őket, többek között, de vélhetően elsősorban magyar szóra. Az első „csapat" harminc-negyven lurkóból állott, mára több mint há­romszázan vannak. A történetnek persze híre ment. Megindultak az adományok Német­országból is, itthonról is, mígnem mára takaros iskola kerekedett a dé­vai kolostorból. És a Hivatal? Hát nem voltak elragadtatva, ágálltak a dolog ellen, aztán kénytelen-kellet­len fejet hajtottak a szeretet diktálta szerzetesi akarat előtt. Mára az isko­la hivatalossá vált, államilag elfoga­dott bizonyítványt ad azoknak, akik ott végzik el az általános iskolát. Az adományok pedig egyre érkeznek, hol ruhák, hol ágybetétek, hol zu­hanytálcák formájában. Balási Péterné Kovács Éva buda­pesti tanárnő egy újságcikkből érte­sült arról, mi is folyik Déván. Nosza, jelentkezett Böjté Csaba atyánál, aki minden segítséget jószívvel és köszö­nettel fogad. Ezen a nyáron már a tanárnő érkezett Esztergomba a dé­vai nebulókkal, természetesen nya­ralni. A Kereskedelmi- és Vendéglátóipari Szakközépiskola igazgatója, Meszes Balázs adta a szállást az iskola kabinetépületé­ben, az önkormányzati támogatást Knapp János nyújtotta. Autóbuszt biztosított a kirándulásokhoz és le­hetővé tette a múzeumok ingyenes látogatását. A Gyermekkert Alapít­vány Teleházában számítógépezhet­tek az erdélyi gyerekek, Kiss Tamás képviselő úr pedig megcsillantva szakácstudományát, „Mátyás király kedvencével" örvendeztette meg a srácokat. A helyszínen járva egyre csak az járt a fejemben, milyen jó is ilyesmi­ről írni-tudósítani! Bár a paradicso­mi állapotok nem a földön keresen­dők, és egyelőre az oroszlán sem fü­vet eszik, mégis csak van ilyen és re­mélhetőleg egyre több lesz! Köszönet minden segítő szándékú közreműködőnek a gyerekek, és vala­mennyi jóérzésű esztergomi polgár nevében! Varga Péter

Next

/
Thumbnails
Contents