Esztergom és Vidéke, 2002

2002-07-18 / 28-29. szám

2002. július 18. Esztergom és Vidéke 9 A SZÉNFELDOLGOZÁSTÓL AZ EURÓPAI SZÍNVONALÚ GYÓGYSZERGYÁRTÁSIG Kápolnai Dezső vegyészmérnök, igazgató három és fél évtizedes sikeres pályája (P.) Dorogon a vegyipar az 1921-ben létesített karbidgyárral jelent meg. E tevékenységet kö­vette a dorogi barnaszén kémiai feldolgozása 1930-tól, amelynek indoka a korabeli hazai nyers­anyaghelyzet volt. Magyarorszá­gon ekkor, hasonlóan a németor­szági törekvésekhez, a szénlepár­lással, szénolaj előállításával re­mélték a kőolaj hiányát pótolni. Végső cél a mesterséges motorhaj­tó anyagok, a műbenzin előállítása volt. A hatvanas években tért hó­dító petrolkémia visszaszorította a szénfeldolgozást. Ez nemcsak a szénlepárlás létét kérdőjelezte meg, hanem a földgáz terjedő felhasználásával a generátorgáz-gyár­tást is kérdésessé tette. A Kőbá­nyai Gyógyszerárugyár ebben az időben intermedier gyártókapaci­tást keresett. Székhelyén, a kőbá­nyai lakótelep által körbezárva te­rületi terjeszkedésre nem volt módja, és Budapesten nem volt számottevő munkaerő sem. A két vállalat elképzelései szerencsésen találkoztak. Az állami tervutasítá­sos rendszerben a nehézipari mi­niszter 648/1967/1. számú határo­zatában elrendelte a Dorogi Szén­feldolgozó Vegyipari Vállalatnak a Kőbányai Gyógyszerárugyárba való beolvasztását. A dorogi válla­lat ezzel a határozattal a Kőbányai Gyógyszerárugyár önálló gyáregy­sége lett. A dorogiak és a térségbe­liek számára máig emlékezetes a dátum: 1967. június 30., éppen 35 évvel ezelőtt történt. Kápolnai Dezső (fotónkon) eb­ben az időben diplomázott jeles eredménnyel a Budapesti Műszaki Egyetem vegyészmérnöki kará­nak szerves szintetikus szakán. Már kisdiák korától kezdve ked­velte a kémiát, vonzódott a vegyé­szethez. Esztergomban, a Petőfi iskolában Gárdái Zoltántól tanul­ta az alapokat, később a középis­kolában, a ferences gimnázium­ban Zalán atya és Hajdú Antal igazgató óráira emlékszik különös szeretettel. Az esztergomiak emlé­kében él az édesapja, dr. Kápolnai Dezső orvos személye. Az akkori korban szinte természetes volt, hogy bármilyen jól tanult valaki, értelmiségi családból közvetlenül az érettségi vitán nem ju tott be az egyetemre. így volt ez Kápolnai Dezső esetében is, aki az érettségi után a fővárosban, az Egyesült Gyógyszer és Tápszergyárban vál­lalta a három műszakos fizikai munkát és az albérletet. Egy év alatt a gyári vezetők megismerték és megbecsülték munkáját. Az ő ajánlásukkal került be a vegyész­karra a korábbi felvételin meg­szerzett pontok alapján. Egyete­mista évei alatt jelent meg a Doro­gi Szénfeldolgozó Vegyipari Válla­lat (Lepárló) társadalmi ösztöndíj felhívása, melyet Kápolnai Dezső is megragadott. A friss diplomával már a fúzió idején lépett első és mindmáig egyetlen munkahelyé­re. Jól emlékszik első igazgatójára, Hajdúk Józsefre, valamint a Kőbá­nyán működött Pillich Lajos mű­szaki igazgatóra, aki a fővárosban a dorogi ipartelepítés támogatója volt. A hatvanas évek második fe­lében a dorogi gyárban közel négy­százan dolgoztak, járatosak voltak a vegyipari műveletekben. Az em­berek szaktudása, az épületek, az infrastruktúra mind-mind a pro­filváltás mellett szóltak. Az első ütemben a szénfeldolgozás gépeit szerelték le, és ürítették ki az épü­leteket. Kőbányáról merőben új vegyészeti technológia, a B-12 üzem került az egykori krezolgyár helyére, mely már a biokémiai el­járás honosítását jelentette. Ez a jelentős szakmai váltás kihívást jelentett az akkori fiatal dorogi szintetikus vegyészek számára, és juttatta Kápolnai Dezsőt üzemve­zetői beosztásba. A B-12 üzem na­pi termelése mellett foglalkozott a fejlesztéssel és a kísérleti gyártás­sal is. Sorozatban jöttek a termelé­si eredmények. Ennek hatására az akkori gyárvezetés Kápolnai De­zsőt termelési vezetővé nevezte ki, mely beosztásban a teljes gyárte­lep működésének a megszervezé­se, a gyárfejlesztés, az új gyártási eljárások műszaki irányítása volt a feladata. A nyolcvanas években főmunkatárssá lépett elő, ahol Godó László igazgató mellett a nagyléptékű stratégiai fejlesztés és a környezetvédelem irányítása várt rá. A rendszerváltás idején a kőbányai törzsgyár és a dorogi gyáregység együtt már a magyar gyógyszergyártás legeredménye­sebb vállalatát jelentette. 1990-ben az állami vállalat az ala­pításához hasonlóan részvénytár­sasággá alakult, majd megkezdő­dött a Richter Gedeon Rt. privati­zációja. Az újkori cégtörténethez tartozik, hogy a Richter részvé­nyeket 1994-ben bevezették a Bu­dapesti Értéktőzsdén, valamint a londoni SEAQ International rész­vénypiacon. A társaság vagyoná­nak háromnegyede külföldi és ha­zai befektetők tulajdonában van, negyede az állami rész. Ebben a gyors fejlődési időszakban, 1992-től gyári főmérnöki beosz­tásba lépett Kápolnai Dezső, majd 1999-ben, Benczik Tamás igazga­tó nyugdíjba vonulása után ő lett az utód. Az eltelt évtizedekben ha­talmas gyárteleppé lettek a doro­giak (felső fotónkon előtérben a B-12 üzem tápkonyhája, a fém nát­rium tároló és a mélyhűtő egység). Csarnokok épültek, önálló vas­útállomása van a 62 hektáron el­helyezkedő gyáróriásnak, közpon­ti préslevegő és nitrogéngáz ellátá­suk van, az ipari hűtővizet a Du­nából az erőművel közösen nyerik. A humán gyógyszergyártás euró­pai jelentőségű gazdasági társasá­ga lettek. Az elmúlt évtizedek hatalmas léptékű dorogi fejlesztésével az alapításának százéves jubileumát megélő gazdasági társaság a közel­múltban éves jelentésben számolt be működéséről. Elsőként idézünk William de Gelsey úrnak, az igaz­gatóság elnökének üzenetéből, aki egyébként szoros szálakkal kötő­dik a Rudnay Sándor Alapítvány­hoz: „A Richter Gedeon Rt. fennál­lásának százéves évfordulójához termelés bizonyos területein. Tár­saságunk stratégiájának egyik sa­rokköve, hogy megfeleljünk az egy­re magasabb színvonalú minőségi elvárásoknak. 2000-ben a termelés legtöbb területén nagyszabású be­ruházási programokat hajtottunk végre, amely során hatóanyag­gyártó üzemeinket, kiszerelő- és csomagoló egységeinket moderni­záltuk. A program még folyamat­ban lévő része, a szteroid ható­anyagok termelésének Budapestről Dorogra történő áttelepítése az év során tovább folytatódott." A részvénytársaság gazdasági tevékenysége a főváros és Dorog között oszlik meg. Ötezer főt fog­lalkoztatnak, melynek egy része külföldi leányvállalatoknál és a kereskedelmi kirendeltségeken dolgozik, dorogi létszám már meg­haladta az ezer főt. Kápolnai De­zső igazgató elmondta, hogy a do­rogi állomány négyötöde tanulta a vegyészetet, egy részük a számí­tástechnikai ismereteket is birto­kolja. Az esztergomi és a nyergesújfalui szakközépiskolák biztosítják az utánpótlást, dolgo­zóik a térségünkből járnak be a gyógyszergyárba. A fejlesztés foly­tatódik. Ujabb három évre szóló dorogi beruházásról döntött a cég­vezetés, melyben Kápolnai Dezső végig részt vett. A gyárigazgató három és fél évtizeden át különbö­ző beosztásokban végig a dorogi gyár rendelkezésére állt. A három műszakos munkarend szerint sok­szor délutánjait, éjszakáit töltötte munkahelyén. A gyógyszergyártás nemzetközi szokásai szerint az egyes gyárakban rendszeresek a vevők, a felhasználók, a jóváhagyó intézmények látogatásai, ellenőr­zései. Kápolnai Dezső 35 év után elérkezettnek látta az időt, hogy 2002. június 30-ai nappal a nyug­állományt válassza. Kapcsolata korábbi munkahelyével nem szű­nik meg, véleményére, tanácsára a gazdasági társaság vezetői számí­tanak. Jó érzéssel és nyugodt lelki­ismerettel adta át a vezetői stafé­tabotot főmérnökének, Sandy Endrének, akivel a kezdetektől fogva végig együtt dolgoztak. Esztergom közéletében kiemel­kedő szerep hárul a jövőben is Ká­polnai Dezsőre. A Rudnay Sándor Kulturális és Városvédő Egyesület elnökére elsősorban a déli városré­sziek számíthatnak. A közelmúlt­ban volt a Pázmány Péter Katoli­kus Egyetem Esztergomi Kutató­csoportjának nyilvános könyvbe­mutatója. Azon is kinyilvánítot­ták, hogy Kápolnai Dezső (fotón­kon Erdő Péter rektor, Kafer Ist­ván és Zsilka Tibor professzorok, és Ladocsi Gáspár püspök társasá­gában) támogatását a jövőben is kérik. Ezek mellett a közéleti sze­repvállalások mellett a nyugdíja­zást követően sokkal több ideje jut családjára, barátaira és a ház kö­rüli kertészkedésre, mely mindig is jó kikapcsolódást biztosított szá­mára. Mindezekhez mi is a legjobba­kat kívánjuk! méltóan 2001-ben eredményes évet zárt. Örömmel számolunk be a je­lentős árbevétel- és eredménynöve­kedésről: az elért 89 milliárd forin­tos forgalom még az eddigi, 1997-es rekordévet is 11 százalék­kal meghaladta. Nemzetközileg el­ismert szteroid kémiai szaktudá­sunknak tudható be, hogy a nők életminőségének javítását szolgáló nőgyógyászati termékeinkből szár­mazó árbevétel kiemelkedő mérték­ben növekedett. E termékcsoport forgalma dollárban kifejezve 25 százalékkal volt magasabb 2001-ben az előző évhez képest. Ma már ezek a készítmények képviselik a társaság eladásainak 23 százalé­kát. Eltökélt szándékunk, hogy je­Egy 2000-ben megkezdett há­roméves fejlesztési koncepció része­ként az év során folytatódott a far­makológia épületének rekonstruk­ciója, amelynek eredményeképpen a létesítmény a legújabb nemzetkö­zi minőségi követelményeknek is meg fog felelni(...) A társaság ter­melőüzemeinek kapacitás-kihasz­náltsága 2001-ben kiegyensúlyo­zott volt. A termékeink iránti keres­let fokozódott, ugyanakkor a 2000 közepén befejezett nagyszabású be­ruházási program következtében a rendelkezésre álló termelőkapaci­tás is megnőtt. Az év során számos termék ki­szállítása folytatódott az Európái Unió országaiba és az Egyesült Al­lentős multinacionális gyógyszer­gyártó vállalatokkal kötött újabb hosszú távú szerződések révén tevé­kenységünket ezen a területen to­vább bővítsük." A Richter Gedeon Rt. világra­szóló termelési eredményét évről évre csak úgy tudja produkálni, ha a beruházások terén, a technológi­ai fejlesztésben az átlagosnál jóval nagyobb arányú befektetéseket követ. Erről Bogsch Erik vezér­igazgatót idézzük: „Gazdasági társaságunk beruházásainak össze­ge 2001-ben 15 milliárd forint volt. A társaság USA-ba és az EUpiaca­ira irányuló exportbővítésére vo­natkozó stratégiai célkitűzésével összhangban végeztünk beruházá­sokat, amelyek elsősorban a terme­lőgépek és a kutatás-fejlesztési részlegek további felújítását és kor­szerűsítését jelentették. Az év folya­mán olyan beruházásokat is végre­hajtottunk, amelyek a termelésnek a különböző szállításokhoz igazo­dó rugalmas alkalmazkodását se­gítik elő. Az elsősorban az USA-ba, és az EU piacaira irányuló forga­lom növelését célzó stratégiai el­képzelésnek megfelelően 2001-ben folytattuk a szteroid hatóanyag­gyártás Budapestről Dorogra tör­ténő telepítését (fotónkon). lamokba, a FÁK-államokban és a közép-kelet-európai térség orszá­gaiban pedig tovább nőtt a termé­keink iránti kereslet. Az igényes, elsősorban a nőgyógyászaiban használatos késztermékek, illetve hatóanyagok iránt megnövekedett kereslet kielégítése érdekében a ha­tóanyag gyártás teljes kapacitással működött, amelyhez új alkalma­zottak felvétele vált szükségessé a

Next

/
Thumbnails
Contents