Esztergom és Vidéke, 2002

2002-06-20 / 24-25. szám

10 Esztergom és Vidéke 2002. március 8. Sütő András 75 éves Június 17-én nem csak Erdély ünnepelte nagy íróját, de mi tiszteletből mégis egy korán elhunyt, nálunk alig ismert erdélyi, sóvidéki költő, Bene László (1942-1997) verseivel köszöntjük Őt. A verseket - amelyek a Vércsepp a havon (1995) és a. Keserű pohár (1996) címet viselő kötetekbenjelentek meg - a költő Parajdon élő édesanyja, Bene Vilma tanítónő beleegyezésével közöljük. Megmaradunk! Sütő András tiszteletére Az egyetlen drága jó anyánknak, mint annyiszor, igaza volt megint. Az életünk zaklatott és nehéz de talán könnyebbek lesznek álmaink. Mert beszélni és álmodni még szabad, szabad elégni is mint csillag a máglyán, de feladni egy szent célért a harcot, azt nem szabad! Minket már nem lehet megijeszteni, félve éltünk mi negyven éven át, nekünk nem kell más kincse - országa, csak szülőföldünk és drága Hargitánk! Istentől kapott szent jogainkat ne vitassa tőlünk senki el! Arra tanítottak dicső elődeink: „nekünk itt élnünk-halnunk kell". Lesz majd szebb Advent is a Hargitán s mindig szólni fog a hálaadó ének, mert sorsod által tanultunk meg élni azokkal is, kik eltemetnének. Te műveid által halhatalan lettél. Lelkünkben termő talajra lelt szavad, zúghatnak véres népirtó viharok, de bízzál! A székely Erdélyben megmarad. Nagy tél után Sápadt arcunk, fehér bőrünk mit a vastag ruha takart, mint esőt a kiszáradt föld úgy várta a meleg tavaszt. Lelkünk s agyunk belefáradt a hosszú tél szigorába s az áprilisi nagy havazás, reményünket szájon vágta. Vártunk tovább. Tudtuk megjön, ha késve is, a szép kikelet, találgattuk hümmögtetve az Úr Isten miért büntetett? Még vagyunk Úgy rendeltetett, hogy itt szülessünk, hol a sóhegy fehér s fekete a faszén, itt az emberek még nem keveredtek, csak a fény, a bánat, a fekete s a fehér. Itt nemcsak a föld, a gerinc is kemény. Rapsóné, Tartod és Firtos vára legendája még a szívünkben él, de egyre fogynak az emberek, e vidék öregszik s fogyóban a fény. Hogy megmaradjunk, nem elég a remény. Még színpompásak a cserép bokályok, büszkén állnak az új székelykapuk, még nem üresek iskolánk padjai, hitünk is van és van templomunk. Hogy meddig? Még vagyunk. Fohász Adj hitet Uram, hogy itthon érezzem magam Könnyem ne hulljon letört fenyőkre. Teremtettél és itt születtem Uram, Hát adj áldásoddal jogot e földre. Lehet, hogy valahol idegen honban Termett volna számomra több babér, De Uram, nekem csak egy életet adtál, És „Erdély számomra egy élettel felér Hazám és életem a kezedben van Uram, Kérlek, oltalmazd egyházam, iskolám. Inkább sújts engem ítéleteddel, De tartsd meg a népem és Hazám! A keserű pohár Vedd el tőlem Uram a keserű poharat, hisz népemmel együtt sokszor kiittuk azt, bocsásd meg bűneinket, kérlek, hozz reánk jobb napot, örömet és vigaszt. HOZZ RÁNK BÉKESSÉGET! Vár a színhely Évtizedes hagyomány immár, hogy a Várszínház nyári szezonjának mintegy előjátékaként bemutatkoznak a Vár szabadtéri színpadán a helyi amatőr színjátszó csoportok legjobbjai. Az idén kétnapos - június 14-i és 15-i - nyitány helyszíne kivételesen a külső pódium volt, kényszerből, mivel a várszínházi felújítás - a közbejött esőzések miatt - csak ezen a héten fejeződik be. Péntek este - sajnos - mérsékelt volt a közönség érdeklődése, szombaton viszont annyi néző sereglett össze, hogy a fák alá kihelyezett mintegy 240 szék is kevésnek bizonyult. Ézen a napon került sor a régi címmel megújított rendezvényre („Vár a színhely": I. Regionális Színjátszó Fesztivál - EVID, 2002. május 16.) hagyományos díjkiosztó gálaestjére. A két díjazott színpad figyelemkeltőjelmezes felvonulását is megtartották. Ez 18 órakor a Széchenyi térről indult, élén a budapesti Maskarások Együttes gólyalábas „óriásiaival", továbbá a hintóra ültetett színészpárral: az esztergomi Argyelán Krisztinával és a nánai Khéli Bálinttal, akik a zsűritől a legjobb női, illetve férfi alakítás díját érdemelték ki. Az értékelő-ajánló bevezetést ezúttal is e hagyomány megteremtője, Nagyfalusi Tibor mondta el. Főként annak jelentőségét hangsúlyozta, hogy az idén első alkalommal bekapcsolódtak a seregszemlébe, mégpedig sikeresen, a Duna túloldalán élő - szőgyéni, ebedi és nánai - magyar nyelvű amatőr színjátszók is. A díjakat Horányi László, a Várszínház művészeti vezetője és Ocskay Gyula, az Ister-Granum Határmenti Kisrégió CBC-koordinátora adta át. Ami a teljesítmények színvonalát illeti, elégedett lehetett a közönség. Az első napon az Esztergomi Klubszínpad Pap Gábornak a Jött éve csodáknak című különös, elvont, szimbolikus jelentésű dramatikus játékát láthatták. A nemzeti hagyományok megőrzésének szándékával - a hun-magyar mondakör alapján megírt mű nem könnyű feladat elé állította a Klubszínpad színészeit, akiknek játékát ezúttal vendégrendezőként Naszák István irányította. O alakította a hármas (Nimród, Hunor, Attila) főszerepet is. Egyszerűbb, könnyebben követhető cselekményt tartalmazott az est második darabja, az Assisi történet (fotónkon egy villanása). Szent Ferenc életéből Pásztó András állította össze a jelenetsort és tanítványaival most is helyzetről-helyzetre pontosan értelmezett és kimunkált drámai ívet „épített fel" számunkra. Vereckei Attila hangulatos zenei összeállítása jól szolgálta az egyes jelenetek közötti átkötéseket. A kétnapos program csúcsának kétségtelenül a szombat esti második előadás tekinthető. Szórakoztató volt a nánai színjátszók - különdíjjal elismert - vendégjátéka, Labiche: Az első vizit című bohózata is, Juhász Mária rendezésében; de a pálma a Dobo-gósoké, akik méltán nyerték el a fesztivál fődíját. A Dés-Geszti-Békés szerzőcsoport musicalje, a Dzsungel könyve, szellemes, jó darab, zenéje fülbemászó. A Dobó gimnázium sok mai és néhány volt tanulójából álló társulat felszabadult játékát és a segítőtársak (a koreográfus dr. Nagy Margit és Szeibertné Csékei Brigitta, az ének-korrepetitor Balogh Józsefné, a hang- és fénytechnikus Szabó László és Márton Zoltán) nagyon fontos munkáját ezúttal is nagy szakértelemmel szervezte hatásos egységbe Meggyes Miklósné. Diákjai - úgy tűnik - szeretik ezt a műfajt, nagy kedvvel játszották és jól énekelték a hangulatos darabot. Nagy siker volt! A produkciók részletesebb - és fényképes - értékelését, a nánai színjátszócsoport bemutatását legközelebbi számunkban olvashatják. SZALAY FERENC tanár, sportvezető, Esztergomban az 1956-os Nemzeti Tanács alelnöke, városunk díszpolgára hamvasztás utáni búcsúztatójára június 14-én, pénteken 14 órakor került sor a Győr-Nádorvárosi köztemető ravatalozójában. Városunk nevében Meggyes Tamás polgármester megbízásából - dr. Osvai László képviselő vett részt a szertartáson; Nagyfalusi Tibor, az EBE tiszteletbeli elnöke mondott búcsúbeszédet. Az egykori harcostársak koszorúját Belánszky László helyezte el az urna előtt. Elhunyt díszpolgárunk személyiségének, életútjának méltatását következő számunkban olvashatják. Hegedűs a háztetőn Restaurálás a Bibliotékában Az elmúlt hetekben igen jelentős állományvédelmi munka fejeződött be a Főszékesegyházi Könyvtárban, amely erre a célra - a Nemzeti Kulturális Örökség Minisztériuma által kiírt pályázaton - még tavaly nyert el egy másfélmillió forint összegű támogatást. A „Bibliotecha Vetus" elnevezésű különgyűjtemény termében elhelyezett 2609 könyvet restaurálták. Ennek legbecsesebb része az 1681 kötetet kitevő ún. Lippay-Fugger gyűjtemény, amelyet Johan Othmar von Dettlingentől Fugger Antal gyámjától - 1642-ben Bécsben 3300 arany forintért vásárolt meg Lippay György érsek. Ez a kollekció néhány inkunábulomot (ősnyomtatványt) is tartalmaz, de nagyrészt 1550 - 1616 között megjelent kiadványokból áll. A könyvek többségét fehér pergamenbe kötötték, megtisztításuk és helyreállításuk - a teljes portalanítástól a kötéstáblákat védő olajozásig - igen nagy gondosságot és szakértelmet követel. A restaurálást a Museumsystems Kft. végezte el, mintegy hat héten át, általában hat szakemberrel dolgoztak, akik előzőleg már az egri és a győri egyházi könyvtárakban is bizonyították kiválóságukat. Természetesen a Bibliotéka teljes anyagának restaurálása is szükséges volna: reménykedünk tehát a további pályázati lehetőségekben. Lach Konrád könyvtáros Június 28-án ünnepélyes keretek között és nagyszerű, világhírű színdarabbal nyit az Esztergomi Várszínház. A Stein, Bock és Harnick szerzőtrió Hegedűs a háztetőn című musical-jének slágerei alighanem mindenkinek ott csengenek a fülében: Ha én gazdag lennék,... - énekli Tevje, a tejesember, akit ezúttal Horányi László személyesít meg. A Temesvári Csiky Gergely Színház vendégjátéka kellemes színházi élményt ígér - az erdélyi, majd később a budapesti bemutató is nagy siker volt, különösen Horányi játékát dicsérte a szaksajtó. S aki a nyitó előadáson nem tud ott lenni, másnap, 29-én még pótolhatja.