Esztergom és Vidéke, 2002

2002-06-20 / 24-25. szám

2002. június 20 . Esztergom és Vidék e 11 KERT * KONYHA * KEDVTELÉS * KÍVÁNCSISÁG sSL ÉLJÜNK EGÉSZSÉGESEN! A nyár veszélyei Bármennyire is kellemes időszak a nyár - főleg a diákoknak és a peda­gógusoknak de egészségünkre számos veszélyt rejt magában. Nagymesteri oklevél és első díj Jugoszláviából Ifj. Szilas Lászlóról többször is írtunk már lapunkban. A rendőrsé­gi relikviák gyűjtésével foglalkozó fiatalember eddig is számos nemzetközi kiállításon szerepelt már eredményesen. Most kap­tunk hírt újabb sikereiről. Április végén Újvidéken rendezték meg a Nemzet­közi Kézimunka- és Gyűjtemény kiállítást, ahol ifj. Szilas László kategóriá­jában I. helyezést ért el. A Jugoszláv Gyűjtők Egyesületeinek Szövetsége egy héttel később, május 5-én Bácstapo- lyán Nagy­mesteri Oklevéllel tüntette ki az 1970-2002. időszak­ban elért kimagasló ered­ményéért. Gratulálunk az újabb sikerekhez! Remél­jük, gyűjteményét előbb­utóbb az esztergomiak és az ide látogatók is megte­kinthetik majd. * ZANZAK A Borsszem Jankó című 19. századi élclap archívumában találtuk az aláb­bi néhány zanzát, azaz ismert versek tömörített változatát. Mindhárom Arany János egy-egy remekművének szellemes zanzája. •fr GONDŰZŐ gasztronómia A strandon... mindenki megfordul a nyári hónapokban - ki ritkábban, ki gyakrabban -, nagyon egészséges közeg a víz, de könnyen szerezhe­tünk és okozhatunk másoknak is fertőzéseket. Ha bőrbetegségben szenvedünk, ne látogassuk a me­dencés fürdőket. A strandok higi­éniájára nagyon vigyázzunk! Fürdőzés előtt és után, sőt WC­használat után is zuhanyozzunk le, a medencét a lábmosón ke­resztül közelítsük meg. A hulla­dékot a szeméttárolóba dobjuk. 20-30 percnél tovább ne tartóz­kodjunk a vízben, a gyógyvizek­ben még ennyi ideig sem! , A napozás... túlzásba vitele, a fokozatosság be nem tartása fájdalmas égése­ket okozhat, ami növelheti a bőr­rákra való hajlamot. A déli me­legben sohasem napozzunk! Aki­nek érzékeny a bőre, a vállait fed­je be valamilyen laza textíliával. Használjunk bőrvédő krémeket a napozás előtt és után egyaránt! Az étkezés... nyáron nagyobb odafigyelést érdemel. Ilyenkor fokozottabban kell ügyelni az ételek eltartható­ságára, megfelelő tárolására. A nagy melegben a nehéz, zsí­ros ételek megterhelik szerveze­tünket, ezért inkább zöldség- és gyümölcsféléket fogyasszunk. Az éti csiga Kétségtelenül a legismertebb csigafaj. A jégkorszak utáni idők­ben délkeletről vándorolt Kö­z ép-Európába, ahol akkoriban száraz, meleg éghajlat uralko­dott, mely az éti csigának jól meg­felelt. Ma is bőven található szá­raz, meleg helyeken, különösen mésztalajon. Minthogy mint böjti eledelnek a középkorban nagy je­lentősége volt, elterjedését gyak­ran kolostorok mozdították elő. Az éti csiga azonban az ember közreműködése nélkül is újabb és újabb területeket hódított meg, lévén alkalmazkodóképes állat. Igényeit leginkább a szőlőterüle­tek elégítik ki, ha azonban túl hosszúra nyúlik számára a nyári hőség, visszahúzódik a házába, nyákos váladékot választ ki, mely átlátszó, vékony hártyává válik. A párolgástól így megvédve nyári álomba esik, miközben minden testműködése lecsökken. Amint azonban a nedves idők jönnek, a csiga kinyitja házát, hogy ismét táplálék után nézzen. Zöld növényekkel táplálkozik, de néha a gombákra is ráfanyalodik. A szabad hegyoldalakon több az ellensége, mint másutt. Itt ugyanis hamarabb észreveszik a varjak, szarkák és seregélyek. Csőrükbe kapják a csigát, házu­kat egy-egy kőre ráejtve szétzúz­zák, és tartalmát felfalják. A borz, a sündisznó és a vakondok ugyancsak sok csigát elpusztít, de néhány rovar - különösen a lóte­tű, a bábrabló és a futóbogár - is ellensége az éti csigának. Nyár vége felé a csigákat félig a földbe ásva találjuk, csak házuk felső része látszik ki. Ha óvatosan felemeljük, egy mély üregre buk­kanunk, melyben számos borsó nagyságú fehér golyó hever, ezek Igyunk sok folyadékot! A gyümöl­csöket mindig alaposan mossuk le, az ételeket védjük a legyektől és más külső szennyeződésektől. Tele gyomorral ne menjünk víz­be! A tisztálkodás... terén a legnagyobb problémát a fokozott izzadás, az ennek kö­vetkeztében kialakuló kellemet­len szag okozza. Naponta leg­alább kétszer tisztálkodjunk ala­posan, használjunk szappant, mosakodás után pedig izzadás­gátló dezodort. A lábápolásra különösen fi­gyeljünk oda! Ne viseljünk tartó­san zárt lábbelit, hordjunk pamutzoknit, ami felszívja az iz­zadságot. Használjunk lábhintő­port! Ha mindezek ellenére gom­bás fertőzést kapunk, forduljunk bőrgyógyászhoz! A rovarcsípések... gyakran keserítik meg életün­ket. Szánjunk időt a veszélytelen­nek tűnő csípések kezelésére is, alkalmazzunk borogatást és visz­ketést csillapító szereket. Komo­lyabb esetekben azonnal keres­sük fel az orvost! Aki sokat tar­tózkodik a szabadban, ajánlatos beoltatnia magát a kullancsok el­len. Ahol a szúnyog nagyobb tö­megben fordul elő, alkalmazzunk valamilyen rovarriasztó készít­ményt! a peték. A peterakás után az állat lezárja az üreget, és nem törődik többé utódaival, melyek mintegy 30 nap után bújnak elő a peték­ből. Októberben a csigák felkészül­nek a telelésre. Nem esznek töb­bé, ellustulnak, és elbújnak az avarban. Lyukat ásnak a földbe, szájadékkal felfelé fordulva elhe­lyezkednek benne, visszahúzód­nak a házukba, majd nyálból megkeményedő héj fedőt készíte­nek, mégpedig 3-4 réteget is. Ez­után a csiga téli álomba esik, és csak hat hónap múlva ébred fel. A tenyésztett csigák ebben az állapotban kerülnek árusításra. Nálunk már nem fogyasztják, de egyes országokban - különösen Franciaországban és Spanyolor­szágban - ma is kedvelt élelmicikk az éti csiga. Ágnes asszony Ágnes asszony lepedőt mos. A hatóság kérdi őt: nos?... Ágnes vallja: csibém vére. Tagadással cél nem ére. Kinyomozták: kedvesével Férje éltét ő vevé el. Beleőrül, úgy meghatja. Ne hagyj el, irgalom atyja! Tetemrehívás Bárczy Benőt hogy halva találták, Atyja kíváncsi: meg ki ölé? És akinek a nevét kikiálták, Mind odaáll a hulla elé. Ám, íme mind, kik gyanúba' voltak, Tisztázva hagyták el a holt ifijurt... Jő szeretője, s indul a holtnak Vére sebéből, s folyt neki furt. S kisül a crimen: pajkos enyelgve Hajtá halálba Benőt Abigél. Tébolyodik a kacérnak a lelke, S bamba danát dudorász, amíg él. A walesi bárdok Zsarnok, dalnok, lakoma. Vive le roi? - Nem, koma! Máglya-lángon lantos sül, Király ismét otthon ül. Álmatlan éj. - Ki lármáz? Király, ... mentők, bolondház. Férjem halászieve A férfiak gasztronómiai szem­pontból három csoportra osztha­tók. Vannak, akik megesznek min­dent, amit eléjük tálalsz, nem kri­tizálnak, de nem is dicsérnek". Ok a közömbösek. A második csoport tagjai mindenre megjegyzést tesz­nek, vagy sótlannak, vagy túl sós­nak találják a pörköltet, kemény­nek a rántott húst, túl hígnak a fő­zeléket, de persze egy rántottát sem. tudnának elkészíteni. Ok az okoskodók. És vannak az ínyen­cek, akik nemcsak enni szeretnek, de főzni is. A férfiaknak ez utóbbi csoport­jába tartozik a férjem is. Van né­hány specialitása, amelyet csak ő tud elkészíteni. Ilyen a csorbale­ves, a babgulyás, a birkapörkölt, a hortobágyi palacsinta, no és min­denek előtt a halászlé. Ez utóbbi­nál ki sem mehetek a konyhába, amit nem is nagyon bánok, mert viszolygok a nyers hal szagától, a halpucolásnál mindent elborító pikkelyektől. Az én férjuram azon­ban nem a szokásos recept szerint készíti el a halászlét - mint ahogy semmilyem más ételnél sem tűri meg a recept-előírások korlátjait. Az ő speciális halászievének most következő leírására őt magát kér­tem fel. Olvassák hát kellő áhítat­tal, és próbálják ki, nem fognak benne csalódni. A halkrémleveshez - nevezzük így, hogy megkülönböztessük az egyszerű halásziétól! - kell egy jó­kora ponty meg néhány kisebb, ér­téktelenebb hal, például keszeg. Miután a halat megtisztítottuk, kibeleztük, levágjuk a fejüket és a farkukat, a keszeget feldarabol­juk. A ponty törzsét kifilézzük, va­gyis a húst lefejtjük a csontról, és a filéket kb. 5x5 centis darabokra vágjuk, besózzuk, majd hidegre tesszük. Apróra vágunk egy nagy fej hagymát, egy sárgarépát és 2-3 szem krumplit. Oda készítünk még egy édes és egy csípős zöld­paprikát, 2 db paradicsomot, egy szál zeller- és egy szál petrezselyemzöldet, valamint egy halászlékockát, 1 dl tejfölt, 1 dl kefirt, kevés búzadarát, némi ét­olajat, sót, piros paprikát, borsot, szárított tárkonyt és Piros Ara­nyat. Egy nagy fazékban - vagy jó időben a szabadban egy nagyobb bográcsban - 2 evőkanál olajon (vagy zsíron) halvány sárgára pi­rítjuk a hagymát. Hozzáadjuk az apró halakat, a ponty fejét és far­kát, rövid ideig még pirítjuk, majd megszórjuk piros csemegepapri­kával rádobjuk a halak értékes belső részeit, a répát, a krumplit, a félbevágott paprikákat és paradi­csomokat, a zellert és a petrezsely­met,kevés sót és néhány szem sze­mes borsot, a szétmorzsolt halász­lékockát, csipetnyi tárkonyt, nyo­munk rá jócskán a csípős fajta Pi­ros Aranyból, felöntjük kb. másfél liter vízzel. Áddig főzzük, míg az alkotóelemek teljesen meg nem puhulnak. Ekkor levesszük a tűz­ről, és hűlni hagyjuk. Ha kihűlt, a levet leszűrjük, a haldarabokból kiszedjük a csonto­kat, és a maradék masszát át­passzírozzuk, majd visszatesszük a leszűrt léhez. Égy mixerezésre alkalmas edényben összerázzuk a tejfölt, a kefirt, az egy púpozott evőkanálnyi búzadarát, és a leves­ből hozzámert 3-4 evőkanálnyi mennyiséget. A levest újra fel­tesszük főni, és amikor már forr, beleöntjük az összemixelt haba­rást. Megkeverjük, majd mintegy 5 perces főzés után belerakjuk a forrásban lévő levesbe a pontyfiié darabokat. Kb. tízperces főzés után készen is van a halkrémleves. K.-Sz.E. * HUMORZSÁK Három ács dolgozik a tetőn, egy német, egy holland és egy belga. Ebédszünetben letelepednek, és kicsomagolják ennivalójukat. - Már megint kolbászos szendvics! - sóhajt a német. - Már megint sajtos szendvics! - rázza a fejét a holland. - Már megint tonhalas szendvics - húzza el a száját utálkozva a belga. Másnap újra nekiülnek ebédelni. - Már megint kolbászos szendvics! - bosszankodik a német. ­Ha holnap is ez lesz, leugrom a tetőről. - Már megint sajtos szendvics! - dühöng a holland. - Ha holnap sem kapok mást, leugrom. - Már megint tonhalas szendvics! - mérgelődik a belga. - Ha holnap is ez lesz, én is leugrom. A következő napon megint leülnek, és kibontják az ebédre ho­zott elemózsiájukat. - Már megint kolbászos szendvics! - sóhajt a német, és leugrik a mélybe. - Már megint sajtos szendvics! - mondja bánatos képpel a hol­land, és ugrik. - Már megint tonhalas szendvics! - sóhajtja el magát a belga, és ő is leugrik a tetőről. Az özvegyek zokognak a síroknál. - Nem értem! Ha tudtam volna, hogy elege van a kolbászos szendvicsből, mást csináltam volna neki - sír a német feleség. - Nem értem! Ha tudtam volna, hogy ennyire nem szereti a saj­tos szendvicset, mást készítettem volna neki - sírdogál a holland feleség. - Nem értem! - zokog a belga asszony. - Mindig maga csinálta a szendvicseit. * - Boldog lennék, Fruzsika, ha ma este velem vacsoráznál. - Ezer örömmel, Kornél. - Akkor este hétkor ott leszek nálad. Nehogy megint pacalt főzz, mert azt utálom! * - Kérem, sorra kapom a fenyegető leveleket - panaszkodik a rendőrségen Kucsera. - Borzasztó! No, majd mi utánajárunk - nyugtatja meg az ügye­letes tiszt. - Van fogalma, hogy ki küldözgeti őket? - Hát persze! Az APEH! > ERDEKESSEGEK AZ ALLATVILAGBOL

Next

/
Thumbnails
Contents