Esztergom és Vidéke, 2002
2002-06-13 / 23. szám
2002. június 13. Esztergom és Vidéke 5 BEMUTATJUK AZ EV MUZEUMAT - Interjú Kaján I mre igaz gató val Nemrég egy rövid, fényképes tudósításban hírt adtunk arról az örvendetes eseményről, hogy az esztergomi Duna Múzeum - hivatalos nevén a Magyar Környezetvédelmi és Vízügyi Múzeum - elnyerte a megtisztelő „Év Múzeuma" címet. Ebből az alkalomból kerestük fel Kaján Imrét, a múzeum igazgatóját, hogy elbeszélgessünk az intézmény múltjáról, jelenéről és jövőjéről. - Mindenekelőtt gratulálunk a múzeum egész kollektívájának ehhez az elismeréshez. Az esztergomiak, akik - a Keresztény Múzeummal és más helyi múzeumokkal együtt - magukénak érzik ezt a kiváló, modern intézményt, nyilván kíváncsiak a kezdetekre is. Megtudhatnánk, hogyan és mikor jött létre a Magyar Környezetvédelmi és Vízügyi Múzeum? - kezdtük el a beszélgetést, miután helyet foglaltunk a nyári melegben is kellemesen hűvös igazgatói irodában, ahol ott díszeleg az ódon bútorok között annak a Széchenyi Istvánnak a karosszéke is, aki olyan sokat fáradozott a vízügy magyarországi fellendítésén. - A kezdetek visszanyúlnak egészen a 19. század végére, amikor is az akkori kormány elhatározta, hogy a millenniumi kiállításon, a Városligetben egy pavilont szentel a magyar vízügynek is. Az Állami Vízügyi Szolgálat akkor már huszonegynéhány éves volt, erős minisztériumi felügyelettel országszerte több hivatalt és társulatot működtetett, és igen jó anyagot gyűjtött össze erre a kiállításra, melyet annak bezárása után is egyben tartottak. Ez az anyag szerepelt a párizsi világkiállításon, sőt Londonba is kivitték egy bemutatóra, majd berakták a Mezőgazdasági Múzeumba. Innen az Országos Műszaki Múzeum vette át valamikor a 30-as évek közepe táján. Igen ám, de amikor a Felvidéket visszacsatolták Magyarországhoz, s ezen az országrészen nem volt számottevő múzeum kivéve a Divald Kornél-féle középkori képzőművészeti gyűjteményt a kormány úgy döntött, hogy ezt a múzeumot Kassára telepíti. így került a vízügyi anyag Kassára, és ott is veszett, mert mikor a Felvidék újból Csehszlovákiához került, a magyar állam már nem kérte vissza a gyűjteményt. Sajnos, az anyag jó része időközben elpusztult. Hála Istennek a millenniumi kiállításnak egy részét a vízügyi társulatok visszakapták, és a Vízrajzi Intézet is sok értékes anyaggal rendelkezett, mely - a Közmunka és Közlekedési Minisztérium régi anyagaival együtt - a második világháborút ládákba csomagolva vészelte át az Országos Levéltárban. Pechünkre ez az épület is bombatalálatot kapott a háború alatt, és a gyűjtemény jelentős része elégett. így a lényegében a második világháború előtti időből származó állami gyűjteményekből nem sok minden maradt meg. Mivel azonban fontos dokumentumokról van szó, melyek nemcsak a múlt emlékei, de a jövőbeni vízügyi fejlesztések miatt is nélkülözhetetlenek, a vízügyi ágazat 1973-ban úgy döntött, hogy felkutatja és egy önálló levéltárban, valamint egy múzeumban összegyűjti a még fellelhető anyagokat. - Ekkor esett Esztergomra a választás? - Akkor még Budapestet jelölték ki helyszínül, a levéltár most is ott működik. Esztergom csak később jött szóba, amikor elhatározták a nagymarosi vízi erőmű megépítését, és egy alkalmas várost kellett találni, amely közel esik a tervezett vízlépcső helyszínéhez. 1976-ban megvásárolták az Erdészettől ezt az eredetileg káptalani épületet, ahol most is vagyunk, és több éves helyreállítási munka után 1980 őszén végre egy állandó kiállítással meg is nyílt a múzeum - köszönhetően elsősorban Mészáros Vincének, a Közlekedési Múzeum igazgatójának, aki igen sokat tett intézményünk létrehozásáért. Én 1980 tavaszán kerültem ide, a kiállítás rendezésében már tevékenyen kivettem a részem, az igazgatói székbe pedig 1990-ben ültem be. Az emberek megszerették az új múzeumot, sok látogatónk volt, de közben jött a rendszerváltás, és az emberek fejében egy szemléletváltás is bekövetkezett. Rájöttünk, ma már mást és másképpen kell mondani a látogatóknak, korszerűsítenünk kell a kiállítást, és ezzel együtt az épületet is fel kell újítanunk. Evek mentek rá azonban arra, hogy meggyőzzem a fölső vezetést, érdemes egy komolyabb összeget rááldozni a múzeumra. Végül is 150 milliót kaptunk az épület gyökeres átalakítására és 100 milliót a kiállítás teljes cseréjére, korszerűsítésére. így aztán 1998-ban bezártuk az intézményt, és hozzákezdtünk az átalakításhoz. A munkálatok elhúzódtak 2001-ig, de megérte kiböjtölni ezt az időszakot. - Milyen szempontok vezették az átalakítást? - Ez a kiállítás, ami most több éves munkánk eredményeként itt látható, szemléletében egészen más, mint a korábbi volt. Más, mert alkalmazkodtunk a látogatói igényekhez. Az embereket nem a muzeológusok nyelvén kell megszólítani, hanem a hétköznapi emberek nyelvén. Ez a dolog egyik oldala. A másik pedig a nagyon komoly kutató és feldolgozó - szakmai munka, amely nélkül nem lehet ma már jelentős kiállítást csinálni. Meg kell találnunk azokat a különlegességeket, melyek a látogatók érdeklődésére leginkább számot tarthatnak, és eléjük kell ezeket tárnunk. Mégpedig korszerű, élvezhető formában, a modern kor követelményeinek megfelelően. Ehhez pedig a legfejlettebb technika szükséges. Ma már a televízió, a videó, a számítógép korában az emberek nem magyarázó feliratokat akarnak olvasni termeinkben, hanem vizuális látványra vágynak. Ezt az igény igyekeztünk kielégíteni, és úgy érezzük, sikerült is. Ezt igazolja például a helikopterünk, mely a valódihoz hasonló élményt nyújt, bemutatva egyben az árvízvédelmi munkát is. Számítópépes programjaink a tájékoztatást, de a nyilvántartást, a kutatómunkát is elősegítik, és fejlettségükre jellemző, hogy több országos hírű gyűjtemény átvette már, vagy érdeklődik iránta. - Ez azt jelenti, hogy ebben a számítógépes rendszerben a teljes vízügyi dokumentáció, iratanyag is megtalálható ? - Az iratok legnagyobb része a budapesti vízügyi levéltárban van tárolva. Nálunk csak a dokumentációnak egy kisebb, de igen értékes és érdekes része található, ami természetesen benne van a számítógépes rendszerünkben. Itt van például a teljes Széchenyi iratgyűjtemény, amit hosszú hónapokig tanulmányoztak a Hídember készítői, Bereményi Géza és társai. Számos polcot töltenek meg a vízügyi mérnökök hagyatékai, melyek szintén rengeteg érdekes dolgot tárnak a kutatók előtt. Mi őrizzük a trianoni béketárgyalás határkijelölési munkálatainak teljes térképanyagát, vagy a Ganz gyár szivattyúterveit, melyek különböző amerikai és afrikai folyókra készültek. Hihetetlen értékek ezek! - Milyen a Duna Múzeum látogatottsága ? - Havi 3 ezer látogatónk van jelenleg. Ez naponta több mint száz vendéget jelent. Ezzel elégedettek lehetünk. De vannak napok - különösen most, az iskolai tanulmányi kirándulások időszakában amikor jóval meghaladja a látogatók száma az átlagot. Ma például 200 iskolás gyermeket hoztak el hozzánk tanáraik. Egyébként is sok a fiatal az érdeklődők között, s ezt tartjuk a legnagyobb sikernek. - Mi, kívülállók, úgy érzékeljük, hogy az Esztergomba látogató iskolás és felnőtt csoportok zömmel a Bazilikára, a Várhegyre kíváncsiak, és nemigen jutnak el ide, a Duna Múzeumba. Valóban így van ez ? - Az átalakítás előtt tényleg ez volt a helyzet. Az ide látogatóknak csupán 1 százaléka tért be hozzánk. Ma már másként van, és mindez köszönhető egyrészt korszerű, naprakész honlapunknak, másrészt annak a törekvésünknek, hogy vendégeinknek élményszerűvé tegyük a múzeumunkban töltött perceket. - Hogyan illeszthető a múzeum koncepciójába az intézmény sajátos részlege, az Európai Közép-Galéria? Hiszen ez sem a vízügyhöz, sem a környezetvédelemhez nem kapcsolódik. Talán valamiféle kulturális missziót is felvállalt a múzeum ? - Az origója ennek egy nagyon szomorú esemény, a rendkívül tehetséges fiatal művész, Kaposi Tamás korai halála. Én, aki barátja voltam Tamásnak, kötelességemnek éreztem, hogy annak a fajta kísérletező művészetnek, melynek Tamás is mintegy apostola volt, fórumot biztosítsak. Egy olyan fórumot, ahol a fiatal, kezdő művészek bemutathatják ötleteiket, elképzeléseiket. Sikerült is elérnünk, hogy ma már rangotjelent kiállítóként bekerülni az Európai Közép-Galériába. • - Bár az eddig elmondottak nyilvánvalóvá teszik, mégis meg kell kérdeznem: Minek köszönheti a Duna Múzeum a megtisztelő Év Múzeuma címet? - Az említetteken kívül a múzeumi háttérmunka, a bedolgozó munka, a tudományos kutatás, a publikációk, a pedagógiai tevékenység, a szervezés, az országos szakfelügyeleti munka véleményünk szerint összességében alkalmas arra, hogy megpályázzuk az Év Múzeuma címet. A pályázati kiírásnak megfelelően le is írtuk, hogy miért tartjuk magunkat jónak. Szerencsére a bíráló bizottság tagjai, akik ellátogattak hozzánk, egyetértettek a leírtakkal, sőt azzal a véleménnyel mentek el innen, hogy ez a múzeum nemcsak azok közül az intézmények közül emelkedik ki, akik az idén pályáztak, de az eddigi nyertesek közül is. Évente két kategóriában hirdetnek eredményt. Az idén a nagy múzeumok közül - ahová az országos gyűjtemények és a megyei múzeumok tartoznak, összesen harmincketten - az egri Dobó István Vármúzeum bizonyult a legjobbnak, a többiek versenyében - ahol mintegy 800 múzeumból az idén tizenhatan pályáztak - mi vittük el a pálmát. Ez az évenként visszatérő, hagyományos esemény a Múzeumi Világnaphoz, május 18-ához kapcsolódik, helyszíne minden esetben a budapesti Múzeumkert. Itt adták át számunkra az oklevelet, a táblát és azt az egymillió forintos támogatást, melyet kizárólag szakmai célokra használhatunk fel. Jól is jött ez a pénz, hiszen szándékunkban áll tovább fejleszteni a számítógépes honlapunkat, és kellene egy jó múzeumvezető füzet is. - Vannak-e említésre méltó távlati tervek ? - Számos elképzelésünk van a jövőre nézve. De csak a legfontosabbakat említeném. Egyrészt folytatni kívánjuk a rekonstrukciót. Ennek keretében szeretnénk modernizálni a raktárunkat, vendégeink számára is hozzáférhetővé tenni az ott lévő anyagokat. Másrészt elindulunk az Év Európai Múzeuma címért. Az írásbeli pályázatot beadtuk, és már túl vagyunk az első rostán is. A versenyben maradt múzeumokat végig látogatják a nemzetközi bíráló bizottság tagjai, így mi is bármikor az év folyamán kaphatunk ellenőrző látogatást, akár bejelentés nélkül is. Ha fennakadunk ezen a második rostán is - ami még magyar múzeumnak sohasem sikerült -, akkor kandidálhatunk a két díj valamelyikére. Mondanom sem kell, nagyon szeretnénk bekerülni ebbe az előkelő társaságba, az év 10-12 legjobb európai múzeuma közé. Némi reményt ad erre az a meghívás, melyet pályázatunk nyomán a napokban kaptunk kézhez, s amely az októberben Pármában megrendezendő Múzeumok válaszúton címet viselő konferenciára szól. Ezen a szakmai fórumon módunkban lesz kifejteni véleményünket a múzeumok korszerűsítéséről, megújulásáról, és elmondani tapasztalatainkat ezen a téren. Ebben a meghívásban bizonyára közrejátszott az is, hogy web-lapunk ma már vetekedik Európa leghíresebb múzeumainak internetes oldalaival. Aki ezt nem hiszi el, hasonlítsa össze a mi web-lapunkat például a világhírű Ermitázséval! - Őszintén kívánjuk, hogy ezen az európai megmérettetésen is sikerrel szerepeljen a Duna Múzeum, öregbítve ezzel városunk jó hírét is. Azoknak pedig, akik még nem látták a múzeum jelenlegi anyagát, ajánlom, ne késlekedjen sokat megtekintésével. Feledhetetlen élményben lesz részük! SzáBa Sikerekről beszéln ek a Carmen ház atáján Egyre többet hallani a Carmen Táncművészeti és Sporttánc Egyesület fiataljainak szerepléseiről, eredményeiről. Legutóbb éppen a gyermeknapon szórakoztatták a Pöttyös tér több száz fős közönségét. Mi, a divattánc terén kevéssé tájékozottak ott hallhattuk először a műsorközlőtől, hogy ez az esztergomi egyesület Európa- és világbajnoki érmekkel és helyezésekkel is dicsekedhet. Ami nemcsak nekik, de városunknak is nagy dicsőséget jelent. Érthető hát, hogy a kíváncsi riporter azonnal tudni akarta, hogyan is születtek meg ezek az eredmények. E kíváncsiságot Puksa Tiborné dr. Nagy Margit, az egyesület szakmai vezetője elégítette ki, készséggel állva lapunk rendelkezésére. - Hogyan került Ón kapcsolatba a divattáncokkal? - adódott önkéntelenül az első kérdés. - Egyetemista koromban szerettem bele a modern táncokba, tanulmányaim mellett sok időt áldoztam erre a hobbira. Elvégeztem a táncpedagógus-képzőt is, és amikor 1990-ben orvosként Esztergomba kerültem a pszichiátriára, s városunkban felvetődött egy divattánccsoport létrehozásának gondolata, 'szívesen siettem a kezdeményezők segítségére. Eleinte nekünk is meg kellett küzdenünk a kezdeti nehézségekkel. Az Ifjúmunkás utcai kisméretű tornateremben tartottuk a foglalkozásokat, oktattuk - az Európa Mode Stúdió tagozataként - a modern táncok alapjait. 1993-ban alakultunk egyesületté, akkor vettük fel jelenlegi nevünket, hiszen csak így vehettünk részt a különböző táncversenyeken, ami ennek a szép, szórakoztató és egészséges hobbinak a legérdekesebb része. - Hogyan működik ma ez az egyesület? - Jelenleg négy korosztályban működtetünk kezdő, középhaladó és haladó csoportokat. Létszámunk mintegy 200 fő, közülük körülbelül 50-en versenyszerűen űzik ezt a sportot. Munkatársaimmal - Szeibertné Csékei Brigittával, Csányi Balázzsal, Szederkényi Zsolttal, Czakó Krisztinával és Szerencsés Tamással - azon munkálkodunk, hogy tanítványainkat egészséges életmódra neveljük, hogy a harmonikus mozgásképzésen keresztül fejlett mozgáskultúrával és egészséges pszichével rendelkező emberekké formáljuk őket. - Önök egyre többször szerepelnek városunk színpadjain. Mikor láthatjuk legközelebb a Carmen legjobb táncosait? - Nemcsak a helyi színpadokon láthatnak minket az esztergomiak, hanem a tévé képernyőjén is. Néhány napja szerepeltünk például a Magyar Televízióban. A Várszínházban is kaptunk lehetőséget egy szereplésre. Már tavaly is felkértek rá, hogy egy önálló programmal szerepeljünk, teltház előtt kezdtük el akkori műsorunkat, de az eső elmosta az előadást. Az idén augusztus 25-én lépünk színpadra két táncjátékkal, erre készülünk a nyár folyamán itthon és az immár hagyományos edzőtáborunkban is. Lesz persze más fellépésünk is, például Sopronban szerepelünk egy show-fesztiválon. - Milyen sporteredményekkel dicsekedhetnek ? - Legnagyobb eddigi sikerünk két nagyon tehetséges táncos, Túri Lajos és Kaufmann Tímea nevéhez fűződik. Lajos három ezüstérmet hozott a legutóbbi Világbajnokságról, Mariborból, Tímea ugyanitt egy bronzérmet szerzett, de ő 2000-es Európa Bajnokságon, Briemerhafenben is nyert egy ezüstérmet. Tímea a hip-hop stílust kedveli, Lajos viszont a hip-hopban, a discoban és a showban is egyaránt otthonosan mozog. Ezen a két világversenyen a Carmen tánccsoportja is részt vett, egy ötödik és két hatodik helyezést szereztünk. A junior korosztályban a már említett két versenyzőn kívül érdemes megemlíteni a többi tehetséges táncost is: Fritz Brigitta, Szenczi Niki, Mitter Renáta, Meixner Renáta, Nagy Réka, Tokodi Judit, Tokodi Eszter, Csékei Kata, Szalai Rita, Borsi Rita, Dinnyés Katalin, Hanzlik Dóra, Jáger Kitti, Sági Szilvia, Minczér Brigitta, Peltzer Nóra, Pálmai Péter, Balogh Balázs, Simon Renáta és Győri István egyaránt keményen dolgoznak a sikerekért. A felnőtt korosztály kevésbé népes, közülük Mika Pétert, Szenczi Dórát és Návrádi Nórát emelném ki. -A külföldi sikerek mellett nyilvánvalóan hazai elismerés is akad a tarsolyban. - Természetesen, hiszen azt, hogy hazánkat nemzetközi viadalokon képviselhessük, ki kell érdemelni. Hogy csak a legfrissebb híreket említsem: még két hete sincs, hogy Budapesten együttesünk a disco és a hip-hop kategóriában is első díjat nyert a Művészeti Fesztiválon, Túri Lajos és Kaufman Tímea pedig ezen felül különdíjat is kapott. Az is friss hír, hogy a Magyar Divatés Sporttánc Szövetség elnökségének döntése értelmében Túri Lajos lett az év táncosa, ő, valamint Kaufman Tímea és Mika Péter elnyerte az Érdemes Sporttáncos kitüntetést is. - Gratulálunk a szép eredményekhez. Reméljük, a látványos produkciók láttán, és a dicséretes sikerek hallatán, sok fiatalnak támad majd kedve bekapcsolódni a Carmen táncegyüttes munkájába. Hová fordulhatnak, akik rászánják magukat tánctudásuk gyarapítására - Egyesületünkhöz folyamatosan lehet csatlakózni. Jönnek is szép számmal a táncolni, ügyesedni vágyók. Vannak, akik csupán a szabadidő hasznos eltöltése céljából csatlakoznak hozzánk, vannak, akiket a szereplési vágy motivál, és vannak, akik sportként választják a divattáncot, és vállalják a megmérettetést. A táncstílusok, melyekkel foglalkozunk: a balett, a modern tánc, a break, az electric boogie, a disco, a hip-hop és a show. Mindegyik stílusban indítunk tanfolyamokat. Ezekre a Szabadidőközpontban lehet jelentkezni, a portán részletes felvilágosítást kaphatnak a jelentkezők. A tanfolyamok természetesen pénzdíjasok, a középhaladók már csak a terembérletet fizetik, de akinek megtetszik ez a hobbi, és be akar kapcsolódni a versenyzésbe, a haladó kategóriában már ingyenesen teheti meg mindezt. Igaz bizonyos anyagi áldozatokra később is szükség van, hiszen például a fellépő ruhákat a táncosoknak maguknak kell előállítani. Az egyesület anyagi támogatása ugyanis meglehetősen szűkmarkú, csak a legszükségesebbekre futja. - Talán a sikerekre felfigyelnek majd az illetékesek, és esetleg önzetlen támogatók is akadnak majd városunk tehetősebb vállalkozói között. Bizakodunk ebben, és további sikereket kívánunk a Carmen minden tanárának és táncosának. Sz.
