Esztergom és Vidéke, 2002

2002-06-06 / 22. szám

4 Esztergom és Vidéke 2002. március 6. Méltó helyre került Nepomuki Szent János szobra Tisztelt Honfitársunk! Örömmel értesítjük, hogy a Komárom-Esztergom Megyei Bíró­ság 845. szám alatt bejegyezte a Szent István-díj Közhasznú Alapít­ványt, amelyet Bihari Antal, a Körzeti Televízió Esztergom vezetője alapított. Az alapítvány célja a Szent István-díj odaítélése olyan honfitár­sunknak, aki az összmagyarság érdekében jelentős tevékenységet fejt ki. Az alapítvány segíti továbbá az összmagyarság kulturális életének egyetemes kibontakozását, fontos szerepet vállal kulturá­lis örökségünk védelmében. Az alapítvány központja Esztergom, Magyarország első fővárosa, mely az európai országokat összekapcsoló nagy folyam, a Duna mentén fekszik, és amely három évszázadon át Európa egyik legje­lentősebb városa, kereskedelmi központja volt. Ezer év óta kulturá­lis központ, a katolikus egyház magyarországi központja, az ország prímás-érsekének székhelye. A 2000-2001. évi millenniumi ünnepségek - 52 év méltatlan poli­tikai, gazdasági háttérbe szorítása után - ismét Esztergomra irá­nyították a figyelmet. A Szent Korona, amely a magyar állam ezer­éves létének és nemzetközi elismerésének jelképe, ezer évvel ezelőtt Esztergomban kezdte meg világra szóló tevékenységét, és újra a vá­rosba látogatott hazánk legfőbb közjogi méltóságainak kíséretében, 56 év után felépült a Dunán a Mária Valéria híd, a népek testvéri­ségének elősegítésére. A 21. század kezdetére megindult Esztergom ereiben a vérkerin­gés, s a Szent István-díj Alapítvány ezt a lendületes kezdetet szeret­né segíteni a díj évenkénti, augusztus 19-ei ünnepélyes odaítélésé­vel, melyhez az ön szellemi és anyagi segítségét is várjuk. Kérjük, jelölje meg azt a személyt, akit ön a legméltóbbnak tart e díjra, aki ön szerint a leginkább megértette, és aki folytatja napjainkban is Szent István országépítő tevékenységét. Az alapítvány 100 ezer forint alaptőkével indult, melyhez máris csatlakoztak honfitársaink az ország különböző részéről. Minden adományozó nevét - az ezer forinttal segítők nevét is - aranykeretes albumban örökítjük meg. Kérjük továbbá, hogy hívja fel e nagyjelentőségű civil kezdemé­nyezésre ismerősei figyelmét is! Címünk: 2500 Esztergom, Rákóczi tér 4. Számlaszámunk: CIB 10700361-25996100-51100005 Esztergom, 2002. május 16. Néhány gondolat a Tabánról és az új tabáni Kis-Duna hídról Néhány héttel ezelőtt Eszter­gom város Önkormányzata, Prog­ramirodája pályázatot írt ki a most elkészült Kis-Duna híd elne­vezésére. Valószínű számtalan jó ötlet, javaslat érkezett be a város polgáraitól. Ezekből válogatva a képviselő-testület végül a Tabán híd elnevezés mellett döntött. Bizonyára sokan furcsálták ezt a döntést, s voltak olyanok is, akik eddig csak azt tudták, hogy a fővá­rosban, a budai oldalon van a Ta­bán. Esztergom a török alóli felsza­badulás után újratelepült. Az 1760-as évekre benépesült a vár­árokkal körülvett hajdani közép­kori királyi város. Ezt kezdetben négy fertályra (negyedre) osztot­ták, amelyeket a fertálymesterek, vagy negyedészek irányítottak. A városárkon, illetve városfalon kí­vüli részt nevezték suburbium de acervisnek, majd ez a terület folya­matosan önálló városrészi neveket kapott. így a mai Hősök tere és környéke lett a Terézváros. Az Ady Endre utca és környéke a József­város. A kerektemplom és környé­ke a Ferencváros. Ezekkel az elne­vezésekkel egyben azt is jelezni kí­vánták, hogy mely uralkodó alatt épült ki teljesen az a városrész. Az Arok utcától délre a szérűskerte­kig, vagy más néven a Borjúmező­ig tartó területet hívták Tabán­nak. Ez az elnevezés, még a török időkre nyúlik vissza. A tímárok és a vargák cserzőtelepét nevezték Debaghánenak, vagy Tabakháne­nak. A török után is szép számú szerb, vagy rác lakosság maradt a királyi város területén, s ők már Tabahannak hívták, amit a ma­gyar lakosság Tabánra egyszerűsí­tett. S hogy ez a magyarázat me­gállja a helyét, azt bizonyítják a városi összeírások is. Bár az egész Tabán területén földművesek, sze­keresek éltek többségben, mégis a Duna közelsége miatt vargák és tí­márok is letelepdtek itt. Különö­sen a mai Széchenyi tér 4-től a De­ák Ferenc utca 59-ig - a mai új híd feljárójáig-, a 18-19. század folya­mán, a halászok mellett, majd' minden házban dolgoztak tímárok és vargák egyaránt. Minden bizonnyal sok szép ne­vet lehetett volna adni új hidunk­nak, de így a Tabán névvel megőrizthetünk egy-egy régi mes­terséget, valamint egy különleges atmoszférájú lassan feledésbe me­nő városrész nevét is. Egyébként pedig igazi nevet a város lakói fognak adni a hídnak úgy, hogy a hivatalos elnevezés át­megy a köztudatba, vagy népi el­nevezést kap, mint a Béke híd, amelyet mindenki Lépcsős híként emleget^ Dr. Pifkó Péter Elődeink az utak mellé keresz­teket, szobrokat állítottak. A hi­dak mellé legtöbbször Nepomuki Szent János vértanú szobrát he­lyezték el, mivel ő a hidak, hajó­sok, molnárok védőszentje. Egyike azoknak a ritka szen­teknek, akit a gyónási titok meg­tartásáért öltek meg. 1350 körül - szegény szülők gyermekeként - született Dél­Csehországban, a kicsiny Pomuk (ma Nepomuk) helységben. Ere­deti neve Wolffm János. A prágai egyetemen tanult és a papi pályát választotta. János, prágai püspök szentelte pappá. Kitűnő szónok volt, bátran ostorozta a hatalma­sok bűneit, de az alacsonyrendűek botlásait sem kímélte. Rövidesen kanonokká nevezték ki. Vencel, cseh király - aki nem­egyszer viselkedésével megbot­ránkoztatta alattvalóit - felfigyelt János apostoli életére. A fiatal ki­rályné, Johanna őt választotta gyóntatójának. Vencel féltékeny lett feleségére, azt hitte, hogy ti­tokban megcsalja őt. Mivel közvet­len bizonyítékot nem tudott sze­rezni, ezért a szentéletű papot nyíltan felszólította, hogy mondja el, mit gyónt nála a felesége. János ezt megtagadta, s ekkor egy meg­üresedett püspöki széket kínált fel neki a király. A pap azonban még e felajánlás után még feleletre sem méltatta az uralkodót, aki ezért börtönbe hurcoltatta, kínpadra vonatta, fáklyával süttette, de a szentéletű pap továbbra is néma maradt. A királyné közbenjárá­sára szabadon engedték, de vélet­lenül a király szeme elé került, aki így kiáltott rá: „Nyomorult, azon­nal mondd meg, mit gyónt a ki­rályné!" Ő semmit sem szólt, ek­kor a király azt a parancsot adta, hogy dobják a Moldva folyóba, amit 1393. május 16-án meg is tet­tek. A prágai régi hídon ma is áll a szobra, amint mutatóujját az ajká­ra illeszti. De nemcsak ott van szobra, hanem még nagyon sok helyen. Esztergomban, 1762-ben Bar­kóczy Ferenc hercegprímás állítta­tott fel repülő-hidat a Dunán. Ez úgy működött, hogy egy hosszú (E) A Városi Szimfonikus Ze­nekar 9. bérleti hangversenye is meglepetést hozott. Reményi Kár­oly karnagy a műsorösszeállítás során azokra a fiatalokra épített, akik a közelmúltban kezdték pá­lyafutásukat. A Dobó gimnázium auláját ezúttal is megtöltötte a ze­neszerető közönség. Az ígért mű­sorban a barokk zene mellé hami­síthatatlan magyar verbunkos ze­ne párosult, kitűnő hangulatot te­remtett. Ezúttal is Nagy Éva zene­történész ismertette a tudnivaló­kat a felhangzott művekről. Bach D-dúr Brandenburgi ver­senye a barokk kort idézi. Ez a versenymű a concerto grosso mű­fajba tartozik, ahol a szólisták ki­sebb csoportja a teljes zenekarral együtt hol felváltva, hol pedig együtt játszik. Bach, a kor vezető zeneszerző egyénisége 1718-ban Lipót herceg kíséretében találko­zott Karlsbadban Ludwig bran­denburgi őrgróffal. Ekkor rendel­te meg nála ezt a versenyművet is. A D-dúr versenymű szólóhang­szerei a hegedű, a fuvola és a csem­baló. A mű érdekessége, hogy a ze­neirodalomban első alkalommal kapott ez utóbbi hangszer megha­tározó szerepet. A három tételben nagyszerűen működött együtt Plajner Ilona fuvola (zene­akademista), Lukács Lívia csem­baló (diplomás esztergomi zeneta­nár), Papp Dániel hegedű (Nemze­ti Filharmonikusok), valamint a Városi Szimfonikusok. A közönség hosszan ünnepelte a három fiatalt (fotónkon Reményi karnagy társa­ságában). kötélen lerögzített dereglyét a víz sodra - inga módjára - hajtott ,az egyik partról a másikra. Ennek egyik kikötője Esztergomban a mai Mária Valéria híd közelében volt. Ekkor helyezték el Nepomuki Szent János faszobrát a Kis-Dunán átívelő fahíd szigeti hídfőjénél, a mai Esztergom Szálló területén. A szobrot Sartory Jó­zsef pozsonyi szobrász készítette. Az időjárás - különösen az esőzé­sek - ellen Eller Keresztély, pozso­nyi rézműves, vörösréz tetőt ké­szített fölé. 1842-ben Kopácsy József her­cegprímás a repülőhíd helyett ha­jóhidat (fahíd) állíttatott. Ennél a hídnál, lerögzített pontonokra ge­renda és palló átjárót alkalmaz­tak. Hajók átjutásához a középső néhány tagot (pontont) leeresztet­ték, majd visszavontatták. Ez a híd 1849-ben leégett, de Scitovszky hercegprímás helyreál­líttatta, és 1851. május 29-én ün­nepélyesen átadta a forgalomnak. 1895-ben a Mária Valéria híd át­adása után a hajóhidat elbontot­ták, a káptalan a hajókat, a fa­anyagot 12 425 Ft-ért értékesítet­te. Ekkor Nepomuki Szent János szobrát Bleszl Ferencné (született Feigler Ilka) szerezte meg, restau­ráltatta és a Szent János kút köze­lében lévő présháza elé állíttatta. A szobrot valószínű azért tudta megszerezni, mert a híd esztergo­mi oldalán, a vámház épületét édesapja, Feigler Ferenc uradalmi építőmester tervezte és építette. AII. világháború után a szobrot ledöntötték, de a Balassa Bálint Múzeum dolgozói megszerezték, és restaurálás után megőrzésre a szentgyörgymezői plébánián he­lyezték el. A millennium évében Varga La­jos plébános és Szalai Béla minisz­teri kormánybiztos Paskai László bíboros, prímás-érsek előtt arról beszéltek, hogy jó lenne a szobrot a Mária Valéria híd közelébe he­lyezni. A 2001. augusztus 15-én az Észtergom és Vidékében megjelent „Vashidunk ismét révbe ért" írá­somban javasoltam, hogy méltó helye lenne a szobornak a régi vámházban berendezett hídmúze­A folytatásban még fokozódott a komolyzene szépsége. Hűmmel Téma é.s variáció oboára című ze­neművében a szólót a nálunk már többször vendégszerepelt Rajnai Mariann (Nemzeti Filharmoniku­sok) játszotta. A zeneszerzőről tudni kell, hogy már gyerekkorában Mo­zart-tanítvány volt, majd Haydn mesternél tanult. Muzsikált az Es­terházyaknál, zeneigazgató volt Stuttgartban és Weimarban. Raj­nai Mariann oboajátékával elkáp­ráztatott bennünket, a variációk sokaságát vonultatta fel harmoni­kusan. A keringőre felépített utol­só darabrészt nagy örömünkre rá­adásként megismételték együtt a zenekarral. umban. Szalai Béla - olvasván cik­kemet - úgy nyilatkozott, hogy meg fogják találni a szobor méltó helyét. Május 17-én részt vettem az új Kis-Duna-híd avatásán, és az esz­tergomi hídfőnél hagyományos stílusban épült fülkében elhelye­zett Nepomuki Szent János szob­rának felszentelésén. Örömmel ál­lapítottam meg, hogy valóban mél­tó helyre került a sok viszontagsá­got átélt szobor. Remélem, megvé­di a hidakat, és nem kell újraépíte­ni azokat! Bélay Iván Szünet után merőben más dal­lamok, de mégis csodálatos muzsi­ka hangzott fel. A XIX. és a XX. század legnépszerűbb magyar ze­néje a verbunkos volt. Farkas Fe­renc és Weiner Leó műveiből hangzottak fel részletek, legvégén a Rókatánc, mely betetézte az est zenei szépségét. A tehetséges szó­listákat remekül kísérték szimfo­nikusaink, a műsort összeállította és vezényelte Reményi Károly. Már most felhívjuk az érdeklő­dők figyelmét az évad zárókon­certjére, mely június 8-án, 19 óra­kor lesz a Dobó aulájában. Újra ze­nei kuriózummal, egy-egy kettős zongoraversennyel, valamint xilo­fonversennyel. Parádés programnak ígérkezik!

Next

/
Thumbnails
Contents