Esztergom és Vidéke, 2002

2002-06-06 / 22. szám

2002. június 6. Esztergom és Vidéke 5 t SZALAY FERENC (1924-2002) pedagógus, sportvezető - 1951-1956 között Esztergomban a ferences gimnázium és a Bányagépészeti technikum tanára, 1956. október 26-ától a forradalmi Nemzeti Tanács alelnöke, 1993-tól városunk díszpolgára - május 25-én éjjel Győrben elhunyt, ahol a hamvasztás utáni gyászmisére és búcsúztatására június 14-én, pénteken kerül sor. Ezen képviseltetni fogja magát városunk vezetése is, amelynek nevében Meggyes Tamás polgármester a következő részvéttáviratot küldte Szalay Ferenc özvegyének: „Igen Tisztelt Asszonyom! Fájdalmas gyászukban városunk is osztozik, férjének halála a mi veszteségünk is. Egy sorsdöntő időszakban teljesített közszolgálatát mint a kiemelkedően bátor politikai és erkölcsi helytállás, áldozatvállalás példáját - megőrizzük Esztergom történelmi emlékezete számára." Befejezték a szentgyörgymezői templom tetőfelújítását Az Esztergom és Vidéke február 21-ei számában tájékoztattam az olvasókat, hogy felújítják a szentgyörgymezői templomot. Ez év januárjában már elkezdték a munkálatokat és ígéretükhöz híven húsvétra el is készültek vele. Figyelemmel kísértem a munkák menetét és láttam, amikor megbontották a tetőszerkezet első negyedét, kicserélték a gerendázatot, szigetelték, újralécezték a megbontott részt. Ezután negyedről-negyedre végezték a munkákat, majd a bádogosok felszerelték a vörösréz ereszcsatornákat, szegélylemezeket és a lefolyókat. Varga Lajos plébános úr elmondta, hogy többen szóvá tették, miért választották a drága vörösréz lemezeket az olcsóbb horganyzottak helyett? Megnyugtatta a kérkedőket, hogy szakértői vélemény szerint a vörösréz kémiai reakciója nem tűri a horganyt, márpedig a torony 1996-os födémcseréjekor vörösréz lemezeket alkalmaztak. Most tehát nem lehetett a - látszólag olcsóbb - horganylemezeket fölrakni. Ötletes megoldás volt a lefolyó csatornáknál a kiköpőtől fölfelé 4 m-es szakaszon a műanyagcsövek alkalmazása. Erre azért volt szükség, mert - sajnos - a vörösrézlemezeket igen magas árért veszi át a színesfémbegyűjtő és a mai közbiztonság nem éppen „biztos". Amikor a tetőszerkezet ácsmunkái elkészültek jöttek a tetőfedők, akik aránylag rövid időn belül felrakták a szép piros hódfarkú cserepeket. Érdekes megjegyezni, hogy a templom tetejét először fazsindellyel fedték, majd megjelent az azbesztpala, amire kicserélték a fazsindelyt-tetőt. Sajnos a II. világháború alatt sok belövés, repesztalálat annyira tönkre tette a palatetőt, hogy ki kellett cserélni. A mostani felújításkor a cserépfedést alkalmazták. A tető felújításához az anyagi fedezetet az egyházi főhatóság biztosította, így nem volt szükség a hívők adakozására. A templom külső falfelületének felújítására a következő évben kerül sor. Bélay Iván Százötven éve kísérleteznek Esztergomban* Természetről szóló ismereteket már a 11. században fenn, a Várhegyen működő káptalani iskolában is tanítottak. Az itt átadott tudást két csoportba sorolhatjuk: az egyik részét a megbízhatóság, gyakorlatban történő alkalmazhatóság jellemezte. Ilyen volt többek között a csillagászat. Naptárkészítéshez, a húsvét időpontjának a kijelöléséhez elengedhetetlenül szükség volt a tavaszpontja és a holdtölte időpontjának pontos kiszámítására. Bizonyos egészségügyi szabályok betartásához is a Hold ekliptikán elfoglalt helyének ismerete kellett. Az ókor híres csillagászának, Ptolemaiosznak könyvében olvashatjuk, hogy „ne kezelj / ne válassz le / semmilyen testet vassal, ha a Hold abban a jegyben áll, amelyik a kérdéses testrészt uralja". Vagyis nem volt szabad sebészi beavatkozást, érvágást bizonyos holdhelyzetekben alkalmazni. Volt a természetről szóló ismereteknek egy filozofikusabb, spekulatív úton nyert rendszere is, amit nem volt illő próbának alávetni, a kísérleti úton törtnő megismerés kétségbe vonta volna az abszolút szaktekintélyek állításainak igazát. Elég volt csak utalni rájuk: „magister dixit" vagyis, „a mester mondta" hivatkozás fellebbezhetetlen volt a tekintélyelvű tanításban. Például az arisztotelészi dinamika közel kétezer évig a tudomány végső szava volt. A középkori iskolákban nem volt kísérletezés, nem voltak kísérleti eszközök sem. Egy érdekes példa jól szemlélteti az ismeretszerzésnek mai szemmel nézve - ezt az igencsak furcsa sajátosságát. Az arisztotelészi fizika azt tanítja a szabadeséséről, hogy a súlyosabb testek esés közben mintegy elhagyják a kisebb súlyúakat és ugyanolyan magasságból ejtve hamarább érnek le. Ennek az állításnak a tévességét könnyűszerrel bárki ellenőrizheti, ha egy asztalra felállva ledob két nagyjából azonos alakú fa és fém tárgyat. Egyszerre érnek a földre! Mégis másfélezer évnek kellett eltelni - a monda szerint - ahhoz, hogy Galilei a pisai ferdetoronyból két különböző súlyú testet ledobjon és az álmélkodó pisai polgárok egymásnak mondogathassák: hallottátok, hallottátok egyszerre koppant! A 15. századtól kezdve egy új természetszemlélet kibontakozását figyelhetjük meg. A 16. és a 17. század tudományos eredményein már olyan kutatóegyéniségek munkálkodnak, mint Kopernikusz, Galilei, Kepler és Newton. Galilei és Kepler matematikai formába öntötték a szabadesést, illetve a bolygók mozgását. A newtoni dinamika pedig ezeket sokkal általánosabb érvényű egyetemes rendszerbe foglalta. A newtoni dinamika, a fizikában addig soha nem látott sikert aratott és ezzel az arisztotelészi természetszemlélet napjai végleg leáldoztak. A fizika legújabb eredményeit a németalföldi egyetemeken tanuló diákok hozták haza. A heidelbergi, a baseli és az utrechti egyetemeken tanuló peregrinus, református diák hazatérve a tudóstársaságokban, kollégiumokban lelkes képviselői voltak nemcsak az új tanoknak, hanem az új ismeretek magyar nyelven történő továbbadásának is. A18. században a természet kísérletekkel (próbákkal) történő faggatása egyre erőteljesebben hódított. Simándi István, a híres sárospataki professzor kísérletezésen alapuló fizikatanításával megelőzte Európa számos iskoláját. A század közepén a debreceni kollégiumban Hatvani István fizika-előadásain teljesen újszerű kísérleteket mutatott be olyan sikerrel, hogy ennek nyomán „rejtélyes", „ördöngös" ember hírébe keveredett. A fizika önálló gimnáziumi tantárggyá az első Ratio Educationis rendelkezései (1777) alapján vált. Tanításával kapcsolatban sem a tárgyi, sem a személyi előírások nem voltak túl igényesek. A szertárak szerény szemléltetőeszköz állománnyal rendelkeztek, a tantárgyat nem szaktanár tanította. Jelentősebb változást az 1848-ban kiadott osztrák tanügyi szabályozás, az ún. „Entwurf

1 eredményezett, amely Magyarországon 1850-ben került bevezetésre. Ez a rendelkezés megszüntette az addigi hat osztályos gimnáziumokat, helyettük a kedvezőtlenebb körülmények közöttieket négy osztályos algimnáziummá, a jobb feltételek között működőket pedig nyolc osztályos főgimnáziummá változtatta. Jelentősen megnövekedett a fizika tanításával szemben támasztott követelmény. Bevezették a szaktanári rendszert és a főgimnáziummá-válás előfeltétele gazdag fizikaszertári állomány megléte volt. Az esztergomi bencés rend évkönyvében leírtak szerint a város gimnáziumában az Entwurfig nem volt „múzeum" (szertár). Márpedig a főgimnáziummá-válás érdekében ezen az állapoton sürgősen változtatni kellett! 150 évvel ezelőtt, 1852-ben nevezte ki Rimely Mihály pannonhalmi főapát Esztergomba a tanulmányait éppen befejező Kühn Rajmundot, feladatául jelölve meg a főgimnáziumban a fizikaoktatást és az azt szolgáló fizikai, kémiai „múzeum" (szertár) szinte semmiből létrehozását. Kühn Rajmund ezt a feladatot nagy lelkesedéssel, kiváló szakértelemmel teljesítette. Ettől az időtől kezdve beszélhetünk természettudományos oktatásról, fizikai, kémiai előadási kísérletekről. Rohamosan szaporodtak a szükséges szemléltetőeszközök, ebben az időben rakta le az alapjait Kühn Rajmund, a pár évtized múlva párját ritkító fizikaszertárnak, kémiai laboratóriumnak, biológiai gyűjteménynek. Az esztergomi gimnáziumban 150 éve láthatnak a diákok fizikai kísérleteket! Kühn Rajmund édesapja köztiszteletben álló asztalos mester volt. Kühn diákkorában szívesen serénykedett édesapja műhelyében. Génjeiben hozta magával nagyszerű kézügyességét. Maga is készített szemléltetőeszközöket. Feljegyezték róla, hogy barátjával, Leutelt Vince császári és királyi nyugállományú tüzérkapitánnyal éjszakákon át szereltek, faragtak az újonnan kialakított faesztergálásra, fémolvasztásra, üvegtechnikára, fotózásra alkalmas műhelyükben. Kühn megnyerő személyisége számtalan külső pártfogót nyert meg a szertárfejlesztésnek: szülők, régi tanítványok, kereskedők, iparosok, hivatalnokok különböző adományokkal gazdagították a gyűjteményt. Az intézet kegyura Rimely Mihály főapát 1854-ben egy csillagászati távcsövet adományozott az iskolának. A 130-szoros nagyítású távcső a híres bécsi Prokesch-műhelyben készült, ma is működőképes. Megtalálhatók a gyűjteményben a villamos ipar hőskorának tudománytörténeti, ipartörténeti emlékei: többféle villamosmotor, generátor, a Reis-féle és a Bell-féle telefon, az ónfóliás és a viasztekercses fonográf. A gyűjtemény legrégibb darabja W.P. Jenig nürnbergi ceruzagyártó által a 18. század végén készített, a csillagászat tanításánál használt, az éggömb főköreit szemléltető ún. armilláris szféra. Kühn Rajmund bámulatosan sokoldalú képességének és kiváló gyakorlati érzékének köszönhetően Kreusz Krizosztom főapát - a 16 évi esztergomi tanári működés után - 1868-ban a kismegyeri bencés birtok jószágkormányójává nevezte ki. A 9000 holdas eléggé rossz állapotban lévő birtokot Kühn pár év alatt felvirágoztatta. Ifjúkorától kezdve sokat szenvedett reumatikus bántalmaktól. Az elhatalmasodó, kezelhetetlen kórtól gyötörve hosszú szenvedés után 1884-ben, 56 éves korában halt meg. Utolsó kívánságának megfelelően halála után szívét egy tőrrel átszúrták, majd Kismegyerből Győrbe szállították, és ott helyezték örök nyugalomra. Kühn és Esztergom kapcsolatának fontossága kölcsönös. Mi esztergomiak Kühnre, mint városunkban a korszerű fizikaoktatás megteremtőjére emlékezünk, és vélhetően számára is fontos állomás volt Esztergom, hisz a tanári tevékenysége teljes egészében ide kötődik. Kühn Rajmund és az őt követő nagyszerű tanáregyéniségek munkáját dicséri a gyűjtemény létezése, de az, hogy ebben ma is gyönyörködhetünk, az a Szent István Gimnázium értékfelismerő, hagyomány- és értékmegőrző tevékenységének köszönhető. *Részlet az egykori esztergomi bencés diákok 2002. május 8-án tartott találkozóján elhangzott előadásból. A rendezvény végén az „öregdiákok" a Szent István Gimnáziumban megtekintették a Kühn Rajmund által alapított fizikai tantárgytörténeti gyűjteményt. Bányai Mátyás