Esztergom és Vidéke, 2002

2002-05-02 / 17. szám

10 Esztergom és Vidéke 2002. május 16. SZÁZ ÉVE ÁLL A VASZARY KOLOS KÓRHÁZ Esztergom közegészségügye az elmúlt századokban (5.) Az új kórház orvosai Dr. Vándor Ödön Esztergom város szülötte volt. Budapesten, a Schulek-klinikán szerezte meg szakvizsgáját szemészetből. Esztergomban 1895-ben tért vissza, ő lett az Érseki Papnevelde orvosa és egészségtanára. Amikor megnyitották az új, Kolos-kórházat, Vándor doktor látta el a szemészeti, és belgyógyászati betegeket. Végül a Simor kórház főorvosa lett, egészen a haláláig töltötte be e tisztséget. A másik orvos a már sokat említett kiváló sebész, dr. Gönczy Béla volt, aki oly sokat tett Esztergom egészségügyének előrelendítéséért és a Kolos-kórházért. A seborvosi szakvizsgán kívül még további szakokon is képezte magát, így ő lett az új kórház műtőorvosa, a város tisztiorvosa, oktatott egészségügyet a középiskolában, és a törvényszéki orvos szakértői tisztséget is ő töltötte be. A kitűnő műtéti gyakorlatára Répczey professzor intézetében tett szert. Ezután a II. számú Sebészeti Klinikán dolgozott mint seborvos. A klinikát az a dr. Lumnitzer Sándor tette híressé, aki meggyógyította Görgei Artúr tábornokot, aki az ácsi csatában súlyos fejsérülést szenvedett. Lumnitzer doktorról még annyit kell tudni, hogy a híres Szentágothai János professzor dédapja volt. Gönczy doktor a klinikán töltött évei alatt cikksorozatot indított, ahol ismertette többek között az új, és általa is használt sebészeti eljárásokat. A kor egyik legnagyobb vívmánya a sebészeti eszközök és a seb, illetve annak környékének sterilizálása. Itt két nevet kell megemlítenem: az egyik dr. Semmelweis Ignác, nevéhez fűződik az asepsis, és sir Joseph Lister doktor, akinek nevéhez pedig az antisepsis köthető. Mindkét orvos fölfedezte, hogy a műtét utáni fertőzött, gyulladt állapotot a műszerek és a seb fertőtlenítésével lehet elkerülni. A különbség a fertőtlenítés módszerében rejlett. Míg a Lister-féle antisepsisnél ún. carbololdatot használtak a kórokozók kiirtásához, addig a Semmelweis-féle asepsisnél mészoldatot. Dr. Gönczy Béla ez utóbbi eljárást használta a klinikán, majd ezt vezette be az esztergomi Kolos-kórházban is. Megkell jegyeznünk, hogy dr. Szállási Árpád, mint orvos a Semmelweis-féle módszert tartja hatásosabbnak, és ezt leírja könyvében is. AII. sz. Sebészeti Klinikán tanult tehát mindent Gönczy doktor, amit aztán harmincöt évig Esztergomban kamatoztatott. A legegyszerűbb sérvműtéttől kezdve a bonyolult mellrák operációjáig sokféle és különböző nehézségű műtéteket hajtott végre. Kihasználta azt a kedvező helyzetet, hogy.ekkoriban a sebészet volt az orvostudomány legfejlettebb ága. Altalánossá vált a műtét alatti narkózis, és a hasüregi - eddig bonyolult - műtétek rutin-beavatkozásnak számítottak. Ilyen volt például az epehólyag eltávolítása. A század elején kezdték alkalmazni nagy biztonsággal a császármetszést. Gönczy doktor mind a különböző belső szervek eltávolításában, mind pedig a traumatológiai esetekben egyaránt sikeres műtéteket hajtott végre. A Kolos-kórház 1902-től 1902-es költségvetés a szükséges kiadásokon túl, újabb eszközök beszerzését és a 3. segédorvosi státusz létrehozását tervezte. A kórház labilis anyagi helyzete miatt az említett esztendőben összeült Esztergom vármegye közigazgatási bizottsága, melyen döntés született e kérdéskörben. Dr. Seyler Emil tisztifőorvos elutasította az új státusz létrehozását a következő érvvel: az intézmény 1902. évi kiadása 49 945 Korona és 28 fillér volt. Bevétele az adományokkal együtt 49 964 Korona 41 fillérre rúgott. A maradvány 19 Korona 28 fillér. A kórházat azonban terhelte az építkezéskor felvett 88000 Korona kölcsön visszafizetése, és az egyéb adósság is 14 530 Koronát tett ki. így érthető, ha a bizottság is pazarlásnak vélte a harmadik orvos és három új ápoló felvételét. Hiszen akkor a nyolcvan ágyas kórházban négy apáca és öt ápoló dolgozott volna, ami azt jelentette, hogy kilenc betegágyra jutott volna egy ápoló. Ez még a budapesti kórházakban sem fordult elő, ezért a bizottság joggal tarthatta túlzásnak. Az egyik leggazdagabb fővárosi intézményben, a Rotschild Kórházban is tizenöt ágyra jutott egy betegápoló. A Kolos-kórház felvett 1800 Koronát „Vegyesek" címen, melyet kisebb javíttatásokra, postaköltségekre, illetve temettetésekre lehetett felhasználni. Ehelyett a kórház a műtéteknél segédkező orvosok díjazását fedezte a pénzből. Ugyanis a nagyobb műtétekre hívtak harmadik orvost is. Erre 33 alkalommal került sor. Ilyenkor a „vendégorvosnak" 20 Koronát fizettek. A bizottság ezt az összeget túl soknak tartotta, és feleslegesnek vélte állandó státuszban dolgoztatni még egy orvost, hiszen az esztergomi kórházban 42-43 betegre jutott egy orvos, ami pesti viszonylatban is elfogadható volt. Egy harmadik orvos foglalkoztatása évi 500 Korona többlet-kiadás lett volna, ami az adósságban lévő kórháznak nagy terhet jelentett. Tehát a bizottság sem a két ápoló, sem az egy orvos felvételét nem engedélyezte. A döntést azonban hamar, még az 1903-as év végén meg kellett változtatni, mert a növekvő betegforgalom megkövetelte az orvosok és ápolók létszámának emelését. Az új személyzet felvétele és azok bérezése a következőképpen alakult: 1. állományba helyeztek egy segédorvost 1000 Korona éves fizetéssel, melyhez biztosították a lakást, a teljes ellátást, a teljes kiszolgálást, a fűtést és a világítást; 2. egy harmadik apácát is fölvettek a kórházba, akinek bérezése évi 240 Korona volt, ehhez járult még a teljes ellátása is; 3. állományba helyeztek egy negyedik cselédet, aki a kapunál volt köteles szolgálatot teljesíteni évi 240 Koronáért. Ehhez adtak még évi 240 Kor. élelmezési általányt, 60 Kor. ruhaáltalányt, lakást, annak fűtését és világítását; (Pálos) A Vaszary Kolos Kórház százéves múltjáról, jelenkori működéséről a közelmúltban számos írás jelent meg lapunkban. Az orvostechnikai eszközök fejlődésével, az uniós csatlakozás követelményeivel szorosan összefügg az egészségügyben is bevezetés alatt álló minőségbiztosítás. A technika iránt érdeklődő olvasóink előtt nyilvánvaló, hogy mindenféle haladást a haditechnika mozgatott. A minőségbiztosítás is ebből gyökerezett, mára kiterjedt a gépiparban, a könnyűiparban, az élelmiszeriparban, sőt már a vendéglátásban is. Furcsán hangzik, hogy már haladó egészségügyi intézményekben is erről beszélnek és ezzel együtt szolgáltatnak. Kórházunk mind Mikola István miniszter, mind az Országos Egészségbiztosítási Pénztár főigazgatójának látogatása során elismerésben részesült. Mi az egészségügyben a minőségbiztosítás szerepe és lényege? - kérdeztük dr. Tőrös Péter (fotónkon) főorvost, minőségbiztosítási igazgatót. - Az Egyesült Államok hadvezetése a második világháború folyamán rájött arra, hogy azok a hadianyagok, melyeknél nemcsak a végterméket ellenőrzik (minőségi ellenőrzés), hanem a gyártási folyamatok is meghatározott szabályok szerint történnek (minőségbiztosítás), sokkal megbízhatóbbak. Nyilvánvalóan innen egy lépés és levonhatjuk a következtetést: egy gyártási folyamat, vagy egy szolgáltatás akkor nyújt minőségi eredményt, ha a részfolyamatok szabályozottak, dokumentáltak, igazodnak a változó igényekhez, 4. továbbá megemelték a bába bérét havi 30 Kor-ról 60 Kor-ra. Az apáca és a cseléd megbízása ideiglenes volt, az 1903-1904. évre szólt. A segédorvost azonban állandó státuszba vették föl. Az új épületen még több, kisebb átalakítást végeztek, hiszen csak használatba vétel után derült ki, hogy milyen helységekre volt még szükség, és milyenre kevésbé. Ez történt 1902-ben is. Még két fürdőszobát kellett kialakítani a betegek részére, mert a meglévő kevésnek bizonyult. Ugyanebben az évben került sor az apácák fürdőszobájának a gazdasági épületből az apácalakba való áthelyezésére. A helységet eredeti elhelyezésében ugyanis nem tudták volna télen használni. További átalakítást hajtottak végre azért, mert az egyik iroda túl nagynak bizonyult, viszont a ruha szárítására szánt szoba kicsi volt. így a kettőt megcserélték. Rendszeresen problémát okozott, hogy a kórház kerítéséből a betegek kiszedtek egy-egy lécet, átmásztak a szomszédos telekre, és lelopták a gyümölcsöket. A léceket ezért középen, alul és fölül meg kellett erősíteni, ami 140 Koronájába került az intézménynek. Gönczy doktor még 1902 őszén megcsináltatta a kórház területén az utakat, hogy a tél beálltával ne akadályozzon senkit a sár a pavilonok közti közlekedésben. Egy korábban lebontott kaszárnya törmelékeivel töltötte fel az utakat, amelyre 500 Koronát költött az intézmény. Annak ellenére, hogy a munka sok pénzbe került, a kórház bizottsága megszavazta, hiszen szükség volt a jó utakra. 1902. májusában már a kereszteket is visszahelyezték a falakra, melyek a régi kórház termeiben függtek, miután dr. Fehér Gyula királyi városi plébános kérelmezte azt a kórház bizottságától. Az új kórház betegforgalma az első két évben annyira növekedett, hogy 1903 novemberében újabb öt ágyat állítottak be a kórtermekbe. Ugyanekkor különböző ruhaneműkre is leadtak rendelést: 72 pár férfi harisnya, 72 pár női harisnya, 20 daa tudományos eredményekhez és a mindenkori elvárásokhoz. Az egészségügyi ellátáshoz való jog alkotmányunkban deklarált. Az 1997-ben elfogadott egészségügyi törvény az egészségügyi szolgáltatások minőségének biztosítását az intézményeknek előírja, mely feltételezhetően a későbbiekben a teljes körű finanszírozásnak feltétele is lesz. Az idők folyamán világszerte az egészségügyszámára többféle minőségbiztosítási rendszert dolgoztak ki. a Nemzetközi Szabványosítási Testület (ISO) 1987-től általános érvényű, minden ipari és gazdasági ágazattól független filozófiát és rendszermodellt dolgozott ki, melyet később az egészségügyre is adaptáltak. Kórházunkban 1996-tól kezdődően az ISO 1994-es szabványának megfelelő adminisztrációs rendszert építettünk ki. 2002 elejére már gyakorlatilag a kórház teljes területén a minőségi biztosítási folyamat kialakítása és bevezetése megtörtént. Ebben az itt dolgozó munkatársaim szakértelme mellett jelentős szerepe van a vezetés elkötelezettségének, mely alapvetően szükséges a hatékony teljesítéshez. Az ISO rendszer adminisztrációja meglehetősen bonyolult, nem tartalmaz semmiféle szakmai elvárást arra vonatkozóan, hogy az ellátás a szabályok szerint kiválóan, a tudomány állásának mindenkori elérhető szintjén működjék. 2001-ben az Egészségügyi Minisztérium munkacsoportja kidolgozta és kiadta a Kórházi Ellátási Standardokat, amely működő minőségbiztosítási rendszert feltételez és szakmai oldalról vizsgálja az intézmények rab hosszú kabát, 20 darab alsószoknya, 20 darab gyermek paplan huzat, 60 darab papucs. A lista abból a szempontból is figyelemre méltó, mert általa egyfajta képet kapunk arról, hogy milyen volt a kórházi betegek hálóruhája a XX. sz. elején. Dacára a folyamatosan növekvő betegforgalomnak, a Kolos-kórház 1908-ra eladósodott. Ennek legfőbb oka az volt, hogy a költségvetésben a kölcsönök fedezetét helytelenül állapították meg. A kórház újabb kölcsönök felvételéhez folyamodott, de ezek visszafizetését a fent említett évtől kezdve beépítették a költségvetésbe, így garantált lett a törlesztés. A hiteleket egyrészt a város polgármesteri hivatalától, másrészt a belügyminisztériumtól vették fel. Esztergom városa 25 000 Korona kamatos kölcsönt adott a kórháznak, a belügyminisztériumtól egy év alatt törlesztendő, 10 000 Koronás előleget vettek föl. Ezen összegek kifizetése azonnal megtörtént. A kórház egy másik fajta, hosszú lejáratú kölcsönt is felvett a belügyminisztériumtól. Ennek összege 40 000 Korona volt, és 15 év alatt kellett visszafizetni. Hadd mutassak be néhány statisztikai értéket az 1908-as évre vonatkozóan, összehasonlítva az esztergomi és a losonci községi kórházak egyes adatait. Néhány fejezettel előbb említettem, hogy Losonc népsűrűsége másfélszer nagyobb volt Esztergoménál. Mindkét városban egy községi kórház állt. Az esztergomi Kolos közkórház 1908. évi betegforgalma 1849 fő volt, míg Losonc város közkórházát fele ennyi beteg látogatta, számszerint 910 fő. Ennek megfelelően Esztergomban három orvos működött, Losoncon csak egy. Természetesen a betegforgalom arányában alakult 1908-ban a halálozások száma: a Kolos-kórházban az elhunytak száma 125 fő volt, a losonci kórházban 58-an haltak meg. Az ápolási napok száma Esztergomban 38 988 nap volt, Losoncban 24 998 nap. A kölcsönök törlesztésének érdekében 1909-ben fölvetették az ápolási díjak emelését, melyet a belügyminisztérium jóvá is hagyott, és az új megfelelő működését. Úgy döntöttünk, hogy a Vaszary Kolos Kórházban, felhasználva az ISO rendszer anyagát, a standardokban felállított követelményeknek kívánunk megfelelni. Ennek gyakorlati megvalósulása azt jelenti, hogy az anyagilag is sokba kerülő ISO akkreditációtól eltekintünk. Felvettük a kapcsolatot a Nemzeti Akkreditáló Testület Egészségügyi Szakmai Bizottságával és ez év végére szeretnénk elérni a standardoknak való megfelelőséget. A rendszer kiépítésén sok munkatársunk munkálkodik. Célunk az, hogy minden egyes beteg érezze, hogy a minőségbiztosítási rendszer a szakszerűséget, a kezelések méginkább elviselhetőségét, a gyorsabb gyógyulást, közérzetük javulását jelenti. díjazást 1 Kor. 90 fillérben állapította meg. Bár a kölcsönök visszafizetése teher volt a kórháznak, a személyzet bővítésére mindig jutott pénz. A szabályrendeletről szóló részben igen részletesen írtam a kórházgondnok feladatairól, és amint azt olvashattuk, e feladatkör széles volt. 1909-re jutott el a kórház abba a helyzetbe, hogy a betegek felvételét, és emellett a gondnok többi feladatát egy ember már nem tudta ellátni. A betegfelvétel egyre lassult, regisztrációjuk mindinkább pontatlan lett. Plusz egy fő felvételét, aki szintén a gondnoki teendőket látta el, a kórház ahhoz a feltételhez kötötte, hogy a munkát pontosan kell elvégezni. A kórház épületét és a betegek ételét rendszeresen ellenőrizték. A" 1909. évi ellenőrzés során az erre H feladatra felkért mérnök az épület' rendben találta. Ami pedig a betege ételét illeti, egy szintén ebből az é

1, bői származó beszámoló szerint nej csak ízletes volt, de az élelmezési költött összeg is megfelelt a költség vetésben szereplőnek. A Kolos-kórház 1910-ben szere? te be az akkor újdonságnak számító „Röntgen" laboratórium felszere!é sét. Mint maga az új épület, annp számos fejlesztése, a röntgen berendezés is dr. Gönczy Béla nevéhez fűződik. Ragaszkodott ehhez a beru házáshoz, hiszen ekkor már elengedhetetlen felszerelésnek számított a sebészeti betegek gyógyításában, és már a nagyobb kórházak többsége rendelkezett röntgén laboratóriummal. A Kolos-kórháznak is meg voltak hozzá az elengedhetetlen feltételei, ilyen volt például a villamos áram, melyet még 1904-ben bevezettek Esztergomba. Gönczy doktor fölkért egy szakértő mérnököt. Tóbiás Frigyest, hogy a kórház adottságait figyelembe véve ajánljon gyárakat, melyek gépei használhatóak a város kórházában. így jöhettek számításba a Siemens, a Halske és a Hirschmann gyárak ajánlatai, i röntgen-laboratórium berendezési 1910 júliusától kezdték használni a kórházban. 1911-ben jelentős fizetésemelésekre került sor. Gönczy doktornak, mint a kórház igazgatójának évi 3000 Koronáról 4000 Koronára emelték a jövedelmét. Az alorvosok fizetését 1800 Koronáról 2400 Koronára, a gondnokokét 1600 Koronáról 2000 Koronára emelték. 1912-ben újabb 11 ágyat állítottak be a növekvő betegforgalom miatt. Eveken keresztül gondot okozott a kórház ivóvízellátása. A probléma megoldására 1909-ben felkértek egy mérnököt, aki két megoldást javasolt. Az egyik az volt, hogy a prímási vízvezetékből egy mellékágat vezetnének be a kórházba, a másik lehetőség szerint a kórház területén lévő egyik kútból motor segítségével nyertek volna vizet. A prímási vízvezeték használatára nem került sor, mert a vezetékre való csatlakozás nagy pénzt igénylő beruházás lett volna. Az ügyintézés egy időre el is akadt. Csak 1911-ben került újra a kórházbizottság elé, amikor is egy újabb ötlet merült föl. Eszerint a kórház vízszükségletét eddig elégtelenül ellátó „Cigánykút" nevű forrás átalakítása lett volna az egyik megoldás, amelyet meg is tettek, de a forrás ennek ellenére sem adott több vizet. Szóba került, hogy esetleg a „Tetveskút" nevű forrást bevezetik a „Cigánykútba", s a kettő együtt adná a kórháznak a szükséges vízmennyiséget. Ezt azonban soha sem valósították meg. 1912-ben végül megoldották a problémát, ugyanis a kórház engedélyt kapott a prímási vezeték használatára azzal a feltétellel, hogy az új vezetékek lerakása a kórház költségeit terhelték. Továbbá a prímási uradalmi igazgatóságnak a víz hektoliteréért 2 fillért kellett fizetni az intézménynek. A vízvezetéket 1912. július 26-án kapcsolták a prímási vezetékbe. Ez volt a kórház utolsó nagy beruházása az I. világháború előtt. (Folytatjuk) Pátrovics Mikolt Minőségbiztosítással a gyorsabb gyógyulásért