Esztergom és Vidéke, 2002

2002-04-18 / 15. szám

2002. április 11. Esztergom és Vidéke 7 A Költészet Napján a városi könyvtárban (dezső) Ismét ízléses, ugyanakkor informatív meghívót kaptam kedvenc menedékhelyemtől, a Babits Mihály Városi Könyvtártól. Ezúttal a költészet-napi rendezvényükre szólt a szíves invitálás. Áprilisi 1-én, József Attila és Márai Sándor születésnapján, mely már évtizedek óta a Költé'szet Napja Magyarországon, Takács Tibor, író, költő, újságíró látogatott ifjúkori katonáskodásának színhelyére, Esztergomba. Ezen az estébe nyúló késődélutánon természetesen a verseké, a költészeté volt a főszerep. Nagy falusi Tibor, mint házigazda, bevezetőül a legkiválóbb magyar költőktől, és természetesen a vendégtől, Takács Tibortól olvasott fel csodaszép költeményeket. „Aki jó költő, az a nyelvnek nagymestere" - mondta Nagyfalusi Tibor, majd átadta a szót a jeles nap vendégének, aki szintén versekkel fűszerezve, kötetlen stílusban beszélt életéről, munkásságáról. Gyermekkorát a most hetvenötödik évében járó költő Szegeden töltötte. „Egyszer egy szilveszter alkalmával, 1943-ban áramszünet volt. Ejgyedül voltam otthon, nem tudtam hallgatni a rádiót sem, gyertyákatgyújtottam és megírtam első verseimet." Beszélt sikeres házasságáról, feleségét még 16 évesen Szegeden ismerte meg és azóta is nagy békességben, szeretetben élnek. Esztergomot különösen kedveli, és szereti, hiszen 1949-50-ben itt katonáskodott. Takács Tibor bejárta Európát, és egy zarándokút során még Izraelbe is eljutott. De a leginkább szeretett hazájában, Magyarországon, ezen belül is Szentendrén, a nyaralójában, Szegeden, a szülővárosában, és nálunk, Esztergomban érzi magát otthon. A tanulságos beszélgetés végén Takács Tibor dedikálta legújabb, erre az alkalomra megjelent, és először itt, Esztergomban megvásárolható könyvét, melynek címe: Örvények szigetén. Tanulmányi verseny a Géza Fejedelem Szakiskolában (os) Az országos szakmai tanulmányi versenyek sorában szerepel a géprajz-gépelemek komplex tantárgy. Hagyományosan ennek országos döntőjét városunkban, a Géza Fejedelem Ipari Szakképző Iskolában tartják. A verseny felelőse a Nemzeti Szakképzési Intézet megbízásából visszatérően Seres Ferenc intézeti szaktanár, szaktanácsadó. Az országos verseny során részben hagyományos rajzeszközökkel, részben számítógéppel, Autó CAD R14 program segítségével kellett, megoldani a feladatokat. A fővárosban, a Hernád utcai szakképzőben volt az elődöntő, ahol Győrből, Pápáról, Székesfehérvárról, Nyíregyházáról, Kapuvárról és az ország más nagyvárosaiból 49 diák versenyzett. A Seres tanár úr által kidolgozott feladatokat három óra alatt kellett megoldani. Az esztergomi döntőbe tizenheten jutottak. A beadott megoldások alapján versenybizottság döntötte el a sorrendet. Az első három helyen Juhász Akos, Serfőző Sándor, Andócsi István (valamennyien kiskunfélegyházi diákok) végeztek. Ok és még hat társuk gépész műszaki rajzolói szakképesítést szereztek a verseny során. A zsűri elnöke Tóth József docens (Széchenyi Egyetem) volt, tagjai Fenyvesi Tibor (Dunakeszi), Plósz Antal (Ózd), Szabó László (Budapest) voltak. A tanulmányi versenyek sora más tárgyakból e hétvégén Szolnokon folytatódik, ahová Seres tanár úr bizottsági tagként kapott meghívást. Emléknap Gyurcsó István tiszteletére Idén nyolcadik alkalommal rendezték meg Garamkövesden a Gyurcsó István emléknapot. A szavalóversennyel, kiállítással és könyvbemutatóval egybekötött rendezvényre április 12-én, a szlovákiai magyar költészet napján került sor. A meghívott vendégek között voltak felvidéki írók, költők, a budapesti Havasi Gyopár Alapítvány tagjai, Esztergomból a Bottyán János és más középiskolák diákjai, valamint Gyurcsó István unokaöccse és fia. Az emléknap a szavalóversennyel kezdődött. Résztvevői három kategóriában indultak és a felvidéki magyer irodalom legszebb költeményeit adták elő. A harmadik kategóriában a párkányi diákok arattak sikert: 1. Fazekas Réka (Ady Endre Alapiskola), 2. Vancsó Ildikó (párkányi gimnázium), 3. Kovács Ildikó (Ady Endre Alapiskola). A negyedik kategória győztese az esztergomi Temesvári Pelbárt Ferences Gimnázium diákja Pion István lett. Második Veres Erika, a párkányi gimnázium, a harmadik pedig Varga Viktória, a komáromi egyházi gimnázium diákja lett. Az ötödik kategória egyetlen versenyzőjeként e tudósítás írója kapott elismerést. A szavalóverseny után az egybegyűltek tiszteletüket tették Gyurcsó István sírjánál a helyi temetőben és a falu szívében felállított emlékműnél. Ezután Lábik János párkányi festőművész kiállítását nyitotta meg Himmler György, a Párkány és Vidéke regionális újság főszerkesztője. Beszédében hangsúlyozta, hogy az emléknap a környék legrangosabb rendezvényévé nőtte ki magát. A megnyitón közreműködött Vas Ottó, előadóművész és a Párkányi Zeneművészeti Iskola vonós zenekara. Lábik János képei mindenki tetszését elnyerték. Akvarelljein és olajfestményein Párkányt és környékét, annak természeti szépségeit örökítette meg a művész. A dunaszerdahelyi Gyurcsó István Alapítvány kuratóriuma évente ösztöndíjban részesít egy garamkövesdi diákot. Idén a faluban végzett kulturális tevékenységéért Huszár László, a kuratórium titkára Moravcsik Martinának, az esztergomi Dobó Katalin Gimnázium diákjának adhatta át az ösztöndíjat. A nap várva várt eseménye a gálaműsor volt, amelyben közreműködtek a párkányi CSEMADOK alapszervezetének Szivárvány énekkara és a szavalóverseny győztesei. Stugel Tibor, versénekes, a Vándor együttes vezetője, valamint Bodonyi András és barátai szlovákiai magyar költők megzenésített verseivel szórakoztatták a közönséget. Vas Ottó - aki április 11-én kimagasló művészeti és közéleti munkásságának elismeréseként a Szlovák Köztársaság Ezüstplakettjét vette át Csáky Pál miniszterelnök-helyettestől közel fél órás verses összeállításával lenyűgözte a vendégeket. Az előadóművészt az AB ART Könyvkiadó és az általa kiadott művek szerzőinek bemutatkozása követte. Á felvidéki magyar irodalmat neves kortárs írók és költők képviselték: Haraszti Mária, M. Csepécz Szilvia, N. Tóth Anikó, Balázs F. Attila, Hajtman Béla, műfordítóként pedig Vércse Miklós. A rendezőket örömmel töltötte el, hogy a felvidéki magyarság mellett magyarországi vendégeket és szavalókat is köszönthetett a rendezvényen. Reményeik szerint az októberben átadott Mária Valéria-híd szorosabbá teszi az anyaországi és a kisebbségben élő magyarok kapcsolatát, mintegy szellemi hídként ível a Duna két partján élők között. Izrael Diána Műhely-hidak A Párkány-Esztergom Baráti Társaság és a Babits Mihály Városi Könyvtár egy hónapja indult találkozó-sorozata április 22-én, hétfőn 17 órakor folytatódik. E második alkalommal vendégként Vércse Miklós ny. tanár, műfordító, publicista, helytörténész várja az érdeklődőket - a házigazdával, Nagyfalusi Tiborral együtt - a munkásságát bemutató beszélgetésre. Vércse Miklós 1932-ben született Lidértejed községben. 1951ben a pozsonyi Pedagógiai Gimnáziumban érettségizett, majd a Szlovák Egyetem Pedagógiai Karán szerzett 1954-ben tanári oklevelet. 1958-tól nyugdíj ázásáig (1992) Szálkán, majd - összesen négy évtizedet - Párkányban tanított, ahol máig is él. Tevékeny részese volt a CSEMADOK helyi szervezete színjátszó csoportja munkájának mint számtalan irodalmi est társszerzője. Karcolatai, tudósításai újságíróként a szlovákiai magyar sajtóban is ismertté tették. Helytörténeti kutatásait feldolgozó tanulmányai, cikkei, író- és művészportréi, interjúi 1992-től főként a Párkány és Vidékében jelentek meg. (Többek közt: Újságok Párkányban - „Es Párkány nem evakuált!" - Emlékművek, szobrok - Sobieski és a párkányi csata - Hegy farki mozaikok, farsang idején - Patlhló Pál úr- Párkányi karácsony - Falujáró: Leléd, Libád - Híd-krónika - Wertner Mór, Farkas Jenő, Gyurcsó István, Csontos Vilmos, Simonyi Lajos, Bugyács Sándor.) Önálló kiadványként látott napvilágot A Simon-Júda vásár története című munkája (1996); ő állította össze a Mária. Valéria híd történetének dokumentációját, amely a reprezentatív kötet részeként jelent meg (Lilium Aurum, 1999). A szellemi hídépítés tekintetében legjelentősebbnek több mint három évtizede folytatott műfordítói tevékenysége mondható. 17 könyvet - mesekönyveket, ismeretterjesztő, tudományos-fantasztikus műveket, ifjúsági regényeket és egyéb szépprózát - fordított cseh és szlovák nyelvből magyarra. Ezen kívül számos antológiában és folyóiratban szerepelt műfordításaival. Az utóbbi négy évben négy turista-kalauz fordítása is neki köszönhető (A szlovák és a lengyel Tátra - BratislavalPozsony -Az osztrák-szlovák-magyar Duna-mente - Tátra), az ötödik, a gömöri tájegységről előkészületben van. (Mindegyik a Dajama Kiadónál.) A Szlovák Irodalmi Alap fordítójaként tagja a Szlovákiai Magyar írók Társaságának. Testvérvárosunkban kezdeményezője volt a honismereti múzeum létrehozásának, illetve egyik legfőbb szervezője annak a munkának, amelynek eredményeként 1994 őszén felállították a két világháború és a holocaust áldozatainak emlékművét. 1993-ban a város önkormányzatától Pro Urbe kitüntetést kapott. PANEM ET CIRCENSES Beszélgetés Eötvös Tibor cirkuszigazgatóval Emlékszem, gyermekkoromban az alföldi kisvárosban, ahol akkortájt éltem, mindig élményszámba ment, ritka, jeles eseménynek számított egy-egy vándorcirkusz megjelenése. Mi, gyerekek tátott szájjal lestük az akrobaták, bűvészek és állatidomárok lélegzetelállító produkcióit, és harsányan kacagtunk a bohócok vaskos tréfáin. Ma már legfeljebb csak unokám kedvéért mennék el egy cirkuszi előadásra, de a cirkusz rejtelmes világa, a benne élők különös élete ma is érdekel. Ez okból kerestem fel Eötvös Tibort, az európa-hírű Eötvös Cirkusz igazgatóját, hogy e számunkra, a kívülállók számára oly szokatlan világról egy kicsit többet megtudjunk tőle. - Az Ön családja évtizedek, sőt talán évszázadok óta eljegyezte magát a cirkuszművészettel. Értesüléseim szerint számos szakmai elismerés, magas kitüntetés is fémjelzi ezt a sikeres múltat. Mesélne erről valamit lapunk olvasóinak ? - Több mint kétszáz éve már annak, hogy a francia Gaoutier megalapította Magyarországon az első mai értelemben vett cirkuszt. Belőle fejlődött ki később a Pikkard Cirkusz, s ezzel a Pikkard dinasztiával házasodtak össze az én őseim, akik akkor már szintén ismert cirkuszművészek voltak. Akkor is, mint ahogy ma is tapasztalható, apáról fiúra szállt a mesterség, a gyerekek szinte beleszülettek a cirkusz világába, és szinte nem is tudtak - talán nem is akartak - szabadulni tőle. A második világháború után - mint annyi mást - a cirkuszokat is államosították. Csupán a rendszerváltás után nyílt lehetősége apámnak, Eötvös Gábornak, a világhírű zenebohócnak arra, hogy újjászervezze a régi családi vállalkozást, és útjára indítsa az Eötvös Cirkuszt. Az ő nemrég bekövetkezett halála után rám maradt e vállalkozás irányítása, hiszen magam is - mint családunkból oly sokan - e pályát választottam, miután elvégeztem az artistaképző iskolát, amely ma már alapkövetelmény ezen a művészeti pályán. - Különös világ az Önöké, hiszen szinte egész évben járják az országot, városról városra vándorolnak. Nem nagyon fárasztó ez ? - Természetesen mindannyiunknak megvan a saját polgári v otthonunk, ahová a téli hónapokra s néha évközben is hazatérünk. De igazán a lakókocsikban, e cirkuszi közösségben érezzük jól magunkat. Egyébként mi nem vándorolunk, mint a régi cirkuszok, ahol mindig a kialakult helyzetnek megfelelően döntöttek arról, hogy mikor és hová menjenek tovább, hanem éves terv szerint utazunk városról városra. Ez egy valóban különös világ, ahol a művész-családok együtt élik életüket, szülők, testvérek, gyerekek lesik, figyelik és követik egymás életét. Valóban nehéz e körből kiszabadulni, de saját családomban is akad rá példa bőven. Nővérem és unokafivéreim más foglalkozást választottak, lányomat is más, nyugalmasabb pályára szántam, de ő a cirkuszt választotta. - Hogyan oldják meg az országot járva a gyermekek iskoláztatását? - Régebben, mikor még én voltam iskoláskorú, mindig abban a városban mentem iskolába, ahol éppen tartózkodtunk. Gondolhatja, hogy milyen hátrányai voltak ennek. Jelenleg két megoldás kínálkozik: vagy kollégiumba adjuk a gyermekeinket, vagy velünk maradnak, és magántanulóként tesznek vizsgát a tanév végén.Talán mondanom sem kell, hogy számukra ez utóbbi a szimpatikusabb. - Laikusként úgy képzelem, hogy ma is, mint az én gyermekkoromban ugyanazokat a produkciókat láthatja a néző: légtornászokat, bűvészeket, állatidomárokat, illuzionistákat, bohócokat. Vagy változott volna a korral a cirkuszművészet is ? - Sokat fejlődött, korszerűsödött a cirkusz. Nemcsak a technika, a felszereltség, de a produkciók is. Mert hogy az igény is fejlődött. Ma már egy bizonyos művészi színvonal alatt nem lehet porondra lépni. Előtérbe került a látvány, a produkció művészi megkomponálása, a mozgás, a zene, a díszlet és a jelmez egysége és kölcsönhatása. Egy kicsit elcsúsztunk a balett irányába is, és ez csak előnyére válik a cirkuszművészetnek. Szerencsére megfelelő az utánpótlás is. - No és a konkurencia ? - Természetesen van konkurencia is. És jó, hogy van, hiszen ez serkent minket a megújulásra, a továbbfejlődésre. Egyrészt létezik a Magyar Cirkusz és Varieté Kht. ők működtetik a Fővárosi Nagycirkust-, másrészt van 10-15 magánvállalkozás is, közülük a legjelentősebb rajtunk kívül a Richter Cirkusz, akikkel igen jó a kapcsolatunk. A jó produkciók persze mindig eladhatók a porondon kívül is. Színpadi és televíziós show-műsorokba gyakran hívnak fellépni minket. Sajnos, anyagilag csak az állami cirkuszt támogatja kulturális minisztérium, mi még pályázat útján sem tudunk állami pénzekhez jutni. Pedig kellő anyagiak hiányában nagyon nehéz az 50 fős társulatot fenntartani úgy, hogy lépést tudjunk tartani a fejlődéssel is. Olyan szerkezetek, amelyeket például Dávid Copperfield használ, egy vagyonba kerülnek. És bizony a külföldi vendégművészek is igen magas gázsit kérnek, pedig alkalmanként szükség van műsorunk ilyen jellegű frissítésére is. - Önöket hívják-e .külföldre? - Hogyne. Több mint 30 országban jártunk már, kissé bele is fáradtunk, hiszen ezek az utak nemcsak fizikailag, de anyagilag is megterhelőbbek, mint a hazai fellépések. Jelenleg is érkeznek részünkre külföldi felkérések, de csak akkor vállaljuk a szereplést, ha kellő garanciákat kapunk. -Kelendő-e még a cirkuszművészet? - A televízió nagy elszívó erő. Nemcsak a színházak és mozik, de mi is érezzük negatív hatását. De azért nem panaszkodom. Van egy réteg, amelyik mindig is érdeklődött a cirkusz iránt. Főleg a gyerekek tartoznak ide, ők a mi leghálásabb közönségünk. Ha tetszik nekik a műsorunk, az számunkra a legnagyobb elismerés. Ha az önfeledt gyermekarcokat látjuk, akkor érezzük igazán, érdemes folytatni ezt a nehéz, rögös pályát. SzáBa