Esztergom és Vidéke, 2001

2001-10-31 / 43. szám

Esztergom és Vidéke 2001. december 20. FŐHAJTÁS A HŐSÖK ÉS MÁRTÍROK EMLÉKE ELŐTT • Fakász Tibor emlékező' beszéde Tisztelt Esztergomi Polgárok! Tisztelt Ünneplő Közönség! Úgy vélem, hogy a nagymúltú Esztergom történetében meghatározó jelentősséghez a mai, ünnepi emléktábla-avatás. Öröm számomra és megtiszteltetés, hogy a város vezetése engem kért fel az avató beszédre. 45 évvel ezelőtt, 1956 októberében az esztergomi diákok, munkások, a parasztok, a város polgárai fellázadtak a szovjet megszállás és a városukat megalázó kommunista pártállam félelmet, rettegést keltő zsarnoksága ellen, hogy megteremtsék szívük vágyát: az egyenjogúságon, társadalmi igazságon, emberi méltóságon alapuló együttélést, a természetes jogait birtokló nép független, demokratikus országát. Daloló szívvel, hősi elszántsággal ellepték a város utcáit, s az egymásra találás mámoros örömében tüntető felvonulással csatlakoztak az országos forradalomhoz. Október 26-án reggel itt, a Széchenyi téren izzó hangulatú forradalmi nagygyűlésen tett hitet a város népe a forradalom céljai, követelései mellett. E kuruc hagyományt őrző Városháza erkélyéről hangzottak el a „Talpra magyar" esküre buzdító szavai, hogy 'rabok tovább nem leszünk', miközben egy idősebb polgártársunk egy féltve megőrzött 1848-as nemzeti zászlót lengetett a tömeg felé. Magyarságunk évszázados szabadságvágya tört fel az esztergomi lelkekből, s fogalmazódott meg itt, a Városháza erkélyén spontán megszólaló forradalmár szónokaink ajkán. A nép követelésére megnyílt a Széchenyi téri megyei börtön vaskapuja, s szabadon bocsátották az igazságtalanul elítélt rabokat. Esztergom ifjú forradalmárai letépték, leverték ugyan az idegen elnyomás és a megutált pártállam jelképeit: a vörös zászlókat, a vörös csillagokat, a szovjet mintájú állami címereket, hogy helyükbe piros-fehérzöld nemzeti lobogónkat és a Kossuthcímert tűzzék, de - akárcsak egész Komárom megyében - Esztergomban sem öltek meg senkit, nem üldözték a kommunistákat, még a nép ellenségeinek számító ávós tiszteket sem bántalmazták. A társadalmunk megújulásának, megtisztulásának reményében felkelt népünk az ember méltóságát, az embertársak tiszteletét s az ember által teremtett értékek megbecsülését tekintette a harmonikus társadalmi együttélés, a forradalom legfőbb alapelvének, törvényének. Ennek szellemében az esztergomiak is megőrzendő közösségi értéküknek, sajátuknak tekintették munkahelyeiket, s azok vezetésére megválasztották forradalmi Munkástanácsaikat arra érdemes munkatársaikból. Ezeknek a munkahelyi Munkástanácsoknak a küldötteiből tevődött össze Esztergom Város Nemzeti Tanácsa. A városnak ez a forradalmi vezető testülete itt, a Városháza ódon épületében alakult meg, s működött 1956. december 12éig, gondoskodva a város közigazgatásáról, közbiztonságáról. A Munkástanácsokkal, Nemzeti Tanáccsal, Nemzetőrséggel megteremtettük a párt nélküli demokráciát, létrehoztuk az igazi népi államigazgatást. Ezek a lakosság által választott és támogatott forradalmi szervek Esztergomban is kiválóan működtek. (...) Forradalmunk december 12-éig tartó második szakaszában Esztergom lakossága, Nemzeti Tanácsa és Munkástanácsai is hősiesen helytálltak a forradalmi vívmányaink megtartásáért, országunk és nemzetünk szabadságának biztosításáért folyó országos küzdelemben. (...) Megyénk forradalmi küzdelmének összefogására az esztergomi és dorogi iparvidék munkástanácsai létrehozták a Komárom Megyei Dunamenti Központi Munkástanácsot, ami december 6-án itt, az esztergomi Városházán tartotta ülését, majd megszervezte az ekkor már Tatabányán a népre fegyverrel támadó, salgótarjáni tömeggyilkosságot rendező, munkástanácsvezetők százait letartóztató, statáriumot elrendelő Kádárkormány ellen a december 11-12-ei országos, általános tiltakozó sztrájkot, a forradalmi magyar nép, a Dunamente és Esztergom utolsó nagy tanúságtételét, vészkiáltását. (...) Most, népünk szent forradalmának 45. évfordulójára itt Esztergomban megindult a szükséges változás és előrelépés. A jelenlegi, felvilágosult szemléletű városvezetés és önkormányzat támogatásával a Megyei Levéltár kiadásában végre megjelent és olvasható Esztergom hiteles 1956-os története, históriája, és ma itt, a forradalmi központnak számító Városháza falán felavathatjuk ezt az ünnephez méltó emléktáblát, amellyel 1956-os igazi hőseinkre: Esztergom forradalmat megvívó, bátor lakosságára és történelmi jelentőségű népi szerveire, a Nemzeti Tanácsra és Munkástanácsokra, az ezekben tevékenykedő lelkes forradalmárokra emlékezhetünk. Hirdesse büszkén ez az emléktábla évszázadokon át az ő hősi lelkületüket, nemes tetteiket, népünk példamutató összefogását, emberségét! • Részletek Tóth Sándornak a Sötétkapunál mondott beszédéből (...) Barátaim! Emlékező társaim! Diák voltam '56-ban itt, a ferences atyáknál, tudok minden részletet, azóta is őrzöm, és nem tudom elfelejteni. Számomra ez a város nemcsak az ünnep, nemcsak az emlékezés, hanem maga a történelem, mert én az ország első városának Esztergomot tartom. Büszke vagyok rá, hogy itt lehetek, büszke vagyok rá, hogy szolgálatot teljesíthetek, hogy azoknak az emlékéért szólhatok, akik ma is figyelmeztetnek. Őket nem az önzés, nem az érdek vezette, nem a vagyon és a meggazdagodás, hanem a szabadság szeretete. Egy népnek a történelmi tudata a haza iránti elkötelezettség, a hűség, amely nélkül ma sem lehet országot építeni... Kedves Barátaim! A tiszta forradalmak, az igaz forradalmak a szív belső forradalmai. Eötvös József is erre a belső, hatalmas energiára utal egyik művében, amely egy nemzet életében él, és kell, hogy éljen. Mert ha a nemzet feladja magát, akkor feladott mindent. Lehetünk gazdagok, lehetünk szerencse fiai, de ha nincs erkölcsi tartásunk, ha nincs etikánk, akkor nemzetről többet nem beszélhetünk... SZENTGYÖRGYMEZŐI HÍREK Novemberben kezdó'dó' szakkörök az Olvasókörben November 3-án, szombaton 10 órakor kezdi meg működését a gyermekek számára meghirdetett agyagozó szakkör 9 résztvevővel az Olvasókör kézműves termében. A szakkör munkájában 1500 Ft havonkénti befizetéssel lehet résztvenni. A szakkör vezetője Sebestyén Éva. November 5-én, hétfőn 16 órakor indul a felnőttek számára szervezett kosárfonás és a csuhézás 26, illetve 6 fővel. A vártnál nagyobb létszám miatt kosárfonásból csütörtökönként is tartunk foglalkozásokat. A csoportok beosztására az 5-ei foglalkozáson kerül sor. Mindkettőnél 1500 Ft a havi részvételi díj, vezetője Harmat Sebestyén és felesége. November 6-án 17.30 folytatódik az első félévben kezdett gyermeknéptánc. Vezetője továbbra is Szénássy Attiláné, részvételi díj 1000 Ft/hó. Ugyancsak november 6-án 17 órakor kezdi meg működését a szövő-tanfolyam. Hetente egy alkalommal, alkalmanként kétórás foglalkozásra várjuk az érdeklődőket. Részvételi díj 1500 Ft/hó. A tanfolyam vezetője ifj. Simon Tiborné. Már október elejétől működik a gyermek rajzszakkör. Foglalkozásaikat vasárnap 10 órától, illetve hétfőn 15 órától tartják. A szakkör vezetője Kreivich Gyala. • Dr. Horváth Csaba október 26-i ünnepi beszédéből (...) Negyvenöt év telt el. Talán elegendő idő ahhoz, hogy megfogalmazzuk az 1956-os forradalom bizonyos tanulságait. Nyilvánvaló, hogy megváltoztak a társadalmi és gazdasági struktúrák '56-hoz képest. Tehát az akkori tézisek szolgailag nem másolhatók. Voltak viszont követelések, amelyek ma is vállalhatók. 1956-ban független és szabad országot akartunk, többpártrendszert, azt, hogy az idegen csapatok a lehető legrövidebb idő alatt hagyják el ezt az országot. Vannak, akik ma erre azt mondják: akkor mit keresünk a NATO-ban? Erre csak az a válasz, hogy a szerzetesi cella is cella, meg a börtöncella is cella, de az előzőt az ember maga választja hite és meggyőződése alapján, és ez nagy különbség. De most térjünk vissza a tanulságokhoz! Barrikádról beszéltem, amelynek egyik oldalán mi, '56-osok álltunk. Mindenki hallott a pesti srácokról. És aki ismeri tetteiket, az csak bámulattal és tisztelettel gondolhat rájuk. 1956ban Európa is ezt tette. Voltak azonban a forradalomnak fontos és jelentős szervezetei is, mint a munkás- és nemzeti tanácsok. Ezeknek sok tagját internálták, bebörtönözték és kivégezték. Úgy gondolom, hogy az tekinthető valóban forradalmárnak, aki '56 november 4-e után sem változtatta meg a nézetét, még akkor sem, ha ezért retorzió járt... A rendszer mindent megtett ezeknek az embereknek a lejáratására (...) Ahol terror van, ott félnek az emberek, és aki fél, az sok mindent hajlandó elhinni, vagy legalább is úgy tesz. A Népszabadság a Kádár-rendszer gátlástalan kiszolgálója volt... Távol áll tőlem, hogy a lap mai munkatársait azonosítsam az akkoriakkal. Nagy részük azóta meghalt, vagy nyugdíjba ment. De azon azért érdemes lenne elgondolkozni, hogy egy, a terrort támogató, az akasztásokat dicsőítő lapnak a neve mit keres ma a magyar médiában. (...) És most nézzük meg, kik álltak a barrikád másik oldalán! Azok a kommunisták, akik fennen hirdették, hogy életüket a nép és a párt szolgálatára teszik fel. 1945-öt A Híd Nem elírás. Direkt így, nagy H-val. Nekem, esztergominak igazából csupa NAGY-betűvel kellene leírnom. Már eltelt két hét, lassan csillapodik az eufóriás hangulat, ami a résztvevőkön eluralkodott. Tizenöt éve voltam „túl". Gyerekkoromban az első hídelem végéig lehetett bemenni, most különös érzés volt elmenni az első pilléren túlra. Utálok várakozni, most felfokozott várakozással álltam több mint két órát a Hídavatáskor. Egyszerűen elröpült az idő. Vadidegen emberek beszélgették el az időt egymással. Elvonultak az illusztris vendégek, és elkezdődött a Fiesta. Mindenkinek köszönet, aki bármilyen mértékben hozzájárult a Híd elkészüléséhez, de nekem a Híd valódi használatbavétele okozta a legnagyobb örömet. Látni, ahogy az emberek használni kezdték a Hidat. Ki lassan, szinte ízlelgetve minden lépést, ki sietve, hogy az elsők között érjen a túlsó partra. - Kérhetek egy pecsétet - kérem a magyar határőrt. - Hát persze - válaszol mosolyogva -, hová kéri? - Teljesen mindegy, vadonatúj az útlevelem, erre az alkalomra csináltattam. - Akkor a tizenegyedik oldalra ütöm mondta továbbra is mosolyogva. - Kérhetek bele egy pecsétet? - kérem a szlovák határőrtől is. - Nagyon szívesen - üti máris. Továbbmegyünk, keresünk egy postát, emlékbélyegeztetni szeretnék, de nem tudom hol a posta. Útelágazás, két csendőr beszélget egymással szlovákul. - Jó napot kívánok. Tudna nekem segíteni? A postát keresném. - Hogyne, ott annál a kék parkoló kocsinál - mutat készségesen egy távolba parkoló kocsi felé. A postán udvariasan eligazítanak, hogy menjek vissza ide és ide. Megyünk. Lent a téren három szlovákul beszélő biztonkövetően, a háború után. az újjáépítés lázában ezt még sokan elhitték és clhihették. Ennek az ideológiának a szele engem is megérintett, hiszen - hogy mást ne mondjak - az a kitétel, hogy az ország társadalmi rendjének alapja a munka, vitathatatlanul tartalmasnak és meggyőzőnek tűnt. De mi következett ezután? Kivégzik saját belügyminiszterüket, Rajk Lászlót, majd újratemetik. Lelkesednek a forradalomért,... de '56 november 4-e után a párt teljes mellszélességgel kiáll a rögtönítélő bíróság, az akasztás, a bebörtönzés és internálás mellett. Több embert végeznek ki bírósági segédlettel, úgynevezett törvényes eljárással, mint 1848,1919és 1945 után együttvéve... Majd a kellőképpen megfélemlített országban létrejön a legvidámabb barak, vagy - ha úgy tetszik - a gulyás-kommunizmus. 1989-ben-mivel ők már sok mindent tudtak a várható változásokról - a rendszerváltás lelkes híveivé és főleg haszonélvezőivé váltak az általuk levezényelt privatizáción keresztül... Az ötvenhatosok a rendszerváltást követően senki fejét nem követelték, sőt a magam részéről még a büntetőjogi felelősségrevonás eredményességét is megkérdőjelezem. De igenis elvárható azoknak a megnevezése, akiknek a kezéhez vér tapad, akik még a maguk alkotta törvényeket is sárba tiporták. És elvárható továbbá az MSzMP utódpártjaitól, hogy kérjenek bocsánatot ettől a néptől. Már csak azért is, hogy ne legyen többé e nép a gyűlölködés népe, és ne legyen igaz - Adyval szólva -, hogy aki egyszer rúgott a magyarba, szinte kedvet kap megint a rúgáshoz... A forradalom értékeinek megőrzése híd a jövőbe. Ahogy az Esztergom és Párkány közötti híd 56 év után összeköti a két partot, úgy kell kapcsolódni az '56-os forradalomnak a mai valósághoz. '56-ban is a fiatalságé volt a főszerep, és én azért hiszek a jövőben, mert végre egy a korábbi civakodásoktól mentes, fiatal generáció áll az ország élén, akik-remélem-tudják, mit akarnak, és hisznek igazukban... A történelem tanulságait le kell vonni. sági őrt szólítok meg, hogy tudnának-e segíteni. Nagyon udvarias készséges segítség, megtaláltuk utunk célját. Vissza Esztergomba. Egy apuka, fa kiskocsiba üllő két csemetéjét húzza, fotó. Pár méter, és egy öltönyös ember négykézláb, háttal araszol Esztergom felé. Kezei nejlonszatyorral betekerve, araszol. Nem részeg, csak fogadott a barátjával, hogy a Híd nem fog felépülni, ha igen, ő négykézláb háttal fog átmenni rajta. Veszített, és most örömmel teljesíti a fogadalmát. Fotó. Öt méterre tőle a forgatagban önfeledten csókolódzó fiatal pár, fotó. Tíz méter, fiatal kislány görkorcsolyázik Párkány felé, fotó. Mögötte egy csodás nagy motor araszol türelmesen, vezetője arcán széles mosoly, fotó. - Elég lesz a filmed? - kérdezi a barátom mosolyogva. Nem tudom megállni, hogy ne katüntgassam a masinát. Látni az emberek örömét, hatalmas élmény. Este újra átmegyünk Párkányba, családosan. Fiam kérésére bemegyünk egy élelmiszerboltba, vaníliás karikát és sűrített tejet szeretnénk venni, de nem váltottunk be koronát. - Semmi gond, elfogadjuk a forintot. Ma mindenki emelkedett hangulatban van. Este a sátrak telve esztergomiakkal. Kolbász, sör, vigalom. A párkányiak Esztergomban korzóznak. Kint ülnek a kávéház teraszán, nem kell az utolsó komphoz rohanni. Csodálatos látni az emberek arcán az örömet, ahogy élvezik a kötetlenséget. Bevallom, többször átmentem azóta Párkányba. Nagyokat mosolygok a vámosok azon kérdésére, hogy „utazás célja"? Boldogan mondom, csak korzózunk egyet. Lehet hogy azt hiszik, buggyant vagyok. A családba már közhasznú kifejezés lett a korzózás. Kis unokám kérdezte minap az apjától: apa nem fáj a lábad? A nemleges válasz után, akkor megyünk Párkányba korzózni? Igen, ezt adta nekünk a Híd. Egy új, eddig nem ismert örömöt. &m Előléptetések, jutalmazások rendőreinknél (-los) A köztársaságunk kikiáltásának ünnepe különösen jelentős a fegyveres testületeinknél, így rendőrségünknél is. Ebből az alkalomból október 19-én a Városi Rendőrkapitányságon ünnepi ülést tartottak. A kapitányság főbejárata előtt a három zászlótartó árboc díszes, fából faragott címert kapott. Nemes László, városunkban élő neves fafaragó tölgyfából formázta meg, egyenként egy-egy négyzetméternyi méretben, arasznyi vastagságban államunk, városunk, valamint rendőrségünk jelképét. Az értékes, nemes faanyagot adományként György Sándor vállalkozótól kapta. Dr. Bognár Ferenc rendőrkapitány a felsorakozott állomány előtt köszönte meg az alkotásokat, majd ugyancsak köszönetet mondott az önkormányzatnak a három zászlóért, melyet az ünnep alkalmából már korábban felvontak az árbocokra. Az átadáson az alkotó, a rendőrkapitány mellett jelen volt Knapp János, a Polgármesteri Hivatal kabinetirodájának vezetője is. Az ünneplők ezt követően a díszterembe vonultak, ahol irodalmi műsort adtak a Mindszenty József Katolikus Iskola diákjai. Az 1956-os forradalomra emlékezve verses és prózai részleteket hallottunk korabeli irodalmi alkotásokból. A rendőrkapitány meleg szavakkal köszönte meg a diákok és a felkészítő tanárok félórás, színvonalas, szívet-lelket melengető műsorát, majd méltatta az ünnep jelentőségét. Ezt követően felolvasták a belügyminiszter, az országos rendőrfőkapitány, a megyei főkapitány erre az alkalomra kiadott parancsait. Pintér Sándor belügyminiszter Szabó Gábor alezredesnek eredményes tevékenysége elismeréseként díszkardot adományozott (a vele készített interjúnkat egy későbbi lapszámunkban olvashatják - a szerk). Ugyancsak a belügyminiszter az állományban végzett eredményes munkája elismeréséül „szolgálati jelet" adományozott Demjén János zászlósnak. Orbán Péter országos főkapitány alezredessé léptette elő Keil István őrnagyot, valamint századossá Szálkai Tamás főhadnagyot. Főhadnaggyá léptette elő Tőkés Erikát, valamint kiemelkedő szolgálatteljesítéséért dicséretben és jutalomban részesítette iMinpert Gergely zászlóst. Illés László parancsára ugyancsak előléptetésekre került sor: Kobezda Andrea rendőrzászlós. Dajka Norbert és Tódor József törzsőrmester, Hérin János főtörzsőrmester lett. Megyei főkapitányi dicséretben és jutalomban részesültek kiemelkedő szolgálatteljesítésükért: Meixner Ferenc őrnagy. Németh Mihály százados, Záhorszki Gábor főhadnagy, Schleer Gábor főtörzszászlós, Demjén János, Janetka József Stekler Tamás törzszászlósok, Ixidonyi Zsolt, Néveri Péter, Thalom Tamás törzsőrmesterek, Kiss Attila és Márki Katalin őrmesterek. Sorozatos bűncselekmények tettescinek felderítésében és elfogásában játszott szerepükért Famin József törzszászlóst és Miilei Dénes törzsőrmestert, valamint kiemelkedő munkavégzéséért Lencsés Lászlóné közalkalmazottat ugyancsak dicséretben ésjutalomban részesítette a megyei főkapitány. A bensőséges ünnepség zárszavában a városi kapitány elégedettségét fejezte ki az állomány szogálatáért. példaképül állította azokat, akik ezen a napon bármiféle elismerésben is részesültek. Ezt követően dr. Bognár Ferenc fogadást adott a meghívott vendégek és az ünneplő állomány részére.