Esztergom és Vidéke, 2001

2001-03-13 / 10-11. szám

2001. március 13. ESZTERGOM ES VIDEKE „Statisticáról" — statisztikara 1848 1900 A' lakosok lakhelyei. Magyarország egész népessége 52 szabad királyi, 12 szabad katonai, 8 püspöki, 16 szepesi, 38 nagyobb kiváltságos helyekre, az az 126 városra, továbbá 783 mezóvárosra, 13,765 falura, 1,204 pusztára van fel­osztva. Némelly megyékben, és vidékeken sűrűbben vannak a' királyi városok, míg másokban vagy igen ritkák, vagy épen nincsenek. tizenhárom megyében épen semmi kivált­ságos város nincs, 's ezek közé tartozik a' nagykiter­jedésű , Somogy is. Legnépesebb városa hazánknak Pest, raelly napról napra szaporodik, 's. a' legújabb összeírás szerint lakosainak száma százezernél több. A'többi királyi városok közül Pest után legnépeseb­bek Debreczen ötvenezer lakossal; B u d a negy;­•yenezerrel, Pozsony harminczöt ezerrel, Szeged Jtiarminczhárora ezerrel, Szabadka harminczegy *zerrel. Legkisebb királyi város Ruszt Sopronvárme­Mi az épitésmódot, vagyis a'különféle fajú népek há­zait illeti, tagadhatatlan, hogy a' németek lakásai leg­csinosabbak,'s átalán a'német helységek legrende­sebben vannak épitve, különösen a' Torontál, Temes, Bács vármegyében fekvő , német helységek, mellyek tágas, sinőr egyenességü, fákkal ékesített útczákkal dicsekednek. A' németek után - a' magyar és tót faluk legrendesebben épültek; legnyomorultabban laknak pedig az oroszok, vindusok és oláhok, ezeknek fahá­zaik többnyire kémény nélkül valók, alacsonyak, tisz­tátalanok. 's nem ritkán a'házi gazda egy szobában tanyázik barmaival. Egyébiránt házakat kémények , és udvarokat kerítések's kapuk nélkül igen sok magyar helységben is láthatni. A' caigányok föídkunyhóit nemis érdemes az épületek sorába számítani. Földművesek. Itt a' földművesek alatt különösen csak azokat ért­jük, kik jobbágy telket bírnak. Yan pedig Magyaror­szágban a' legutólsó összeírás szerint 250,000, az az kétszáz ötven ezer jobbágyállomány, az az egész hely, vagy egész telek, 's ezeket bírja mintegy 750,000, az az hétszáz ötven ezer jobbágygazda. Há­zas, és házatlan zsellér 1805-ben volt: 783,364 az az, hétszáz nyolezvanhárom ezer, háromszáz hatvannégy. Nemesek, és nemnemesek. Magyarország lakosai általán felosztatnak neme­sekre és nem nemesekre. A' nemesek osztályába tartoznak: a' katolikus egyházi személyek, továbbá a' herczegek, grófok, bárók, végre a' köznemesek.-A' nemnemesek osztályát teszik: a' szabadosok, polgárok, kiváltságososok, és parasztok. A* nemes személyek száma az egész országban544,000-re, az az ötszáz negyvennégy ezerre megy, 's így nálunk minden huszadik lakos nemes ember. Különös az, hogy a' ne­messég nagyobb részt magyar eredetű, mert szláv ajkú mindössze csak ö t ve nn é gy ezer, német és oláh pedig csak h usz o ne g y ez er van. Legtöbb nemes lakik Borsod és Pozsonyvármegyékben, mindenikben harminczkét e z e r e n, fölül, azután Szatmárban legkevesebb nemes van Szerétnben, Esztergámban, Mosonban, éj a' bánsági megyékben. — A' királyi városokban lakik mintegy ö tsz íz h e„tv e n ö t e z e r lélek-, de ezek nem mind polgárok (Az „1848. szökA évre" szóló gazdasági kalendáriumból.) Aorszíigas sMiisíirai liivnlul i^.r/.^.itoj.ilol egyetemének ^{ogy »í. országos stalistical hivatal czélszerün működhessék , sür­getősb teniliii kőzé tartozik, a hoir Ismeretére szükséges adatok egy­begyűjtése. E' czélből hivatalosan felkérem a f t-i— közönséget, hogy kebelében kővetkező négy |iont megfejtése Iránt intézkedvén, feleletét lehető legg) orsabban beküldje. 1.) Molléteznek kő - és kőszénbányák; minő tulajdonságú és mennyiségit kő és kőszén ásatik ki egyenkint belölök éven át, s mit Jövedelmeznek tulajdonosaiknak 2.) Hol és mennyi mész, vagy szinte tégla égettetik éven­klnt, i mennyire lehet értc'kit tenni. 3.) Hol és hány szeszei italgyárak (sörház, sz'sz, eczetgyár • több efféle ) találtatnak. Mennyi gyártmányt állítanak ki, t mit Jövedelmeznek cvenkiiit. 4.) A magány (irodalmakban külön egyenkint mennyi a tisz­tek és cseléitek száma. Költ Budán Juniiu 10-kén 1848.. — Népszámlálás. Még f. hó io-én fe­jezték be a népszámlálók nagy munká jukat s ma liliomra fekszenek a főjegyző elótt, átvizsgálást várva, a számiálóivek. Természetes, hogy van sok javitni való, de viszont e'ismeréssel nyilatkoznak a leg­több számlálóról, akik a legnagyobb preci­zitással végezték munkájukat. — A népszámlálás erodmónyo. Az or­s/.ágos statisztikai hivatal kimutatása szerint Esztergom vármegye lakossága 1901 január 1-én 86686 lélek volt, inig 1891 január I-én 78,378, vagyis 8308 lé­lekkel szaporodott, ami io'óo százalék­nak felel meg. Az crcdménynycl meg­lehetünk elégedve, amennyiben a Duna balpartján fekvő tizenhárom törvényha­tóság között csak Pozsony városáé ma­gasabb : 18-03. S a százalékszám az or­szágos átlagot: icroS %" ot l s °'S ? 01 meghaladja. %-al — Népszámlálási adatok. A befejezett népszámlálás adatai közül természetsze­rűleg különösen érdekli városunkat R szinte összeépített Párkány községé. E község lakossága 1890-ban 2417 lélek volt, míg ma 2803, vagyis a szaporo­dás 3S6 lélek, ami százalékban kifejezve :5'97 felel m eg- Ezzel szemben, amint legutóbbi számunkban kimutattuk, városunk lakosságának emelkedése cs.-ik S'35°/o" ot tes z ki. Amíg pedig az átlagos lélekszám Párkányban egy házra 6-48, nálunk iri5—9-15 között variál. Hatalmas á létszámemelkedés Dorogit községben. Itt 1S80 ban 1162, 1890-ben 1362 volt a létszám, amíg az új népszámlálás szerint 1963. Vagyis amíg alakosság iSSotóT 90 íg kétszáz fóvet szaporodott, a leg­utóbbi tiz év alatt 631-el, két évtized alatt 831-el. Ha ezekhez hozzávesszük a családhoz tartozókat, akik a népszámlá­lás alatt távol voltak s akik száma S5, akkor a község lakosságának száma 2048. — Városunk népessége. Lapunk zár cakor vettük a helybeli n'pszámlálás eléggé kedve/.ó eredményét. E szerint. 1890—1900 ban Lakosság : Belváros 9350 10.373 1 ház átUg 11*15 Szttamás 2542 25621' » > 915 Szfgyőrgymcző 2670 3058 1 > » 9*26 VUlváros 1185'1069'1 > > 971 összesen:. 15.747 17.062 Az emelkedés tehát 8-35 % 13)5 A vizlváros aránylag nagy átlagszámat a jpápnevelő intézet és a nönévelő inté­zet okozza. Az eredménynyel foglalkozni fogunk. 2000 Megszámláltattunk... ... Es könnyűnek találtattunk. Ha címet - a bibliai eredetű szállóigére emlékeztetve - így egészítjük ki, a népszámlálás záró értékelését is lé­nyegre mutatóan összegezhetjük. Hozzátéve persze, hogy „könnyűsé­günk" ebben az esetben pozitív minő­sítés. Egybehangzóan ezt igazolják a nyilatkozatok, amelyeket a népszám­lálás három tagú helyi vezérkarától kaptunk. Nekik köszönhetjük egyéb­ként azt a részletes tájékoztatást is, amellyel még az előkészítés során szolgálhattuk olvasóinkat (EVID, ja­nuár 25. és február 8.). A nagy munka szakmai gazdája, a Központi Statisztikai Hivatal (KSH) megbízottjaként dr. Bódiné Varga Györgyi volt az esztergomi területfe­lelős, akivel a Polgármesteri Hivatal részéről dr. Takáts Attila jegyző és ­mint előadó - dr. Nagy Zsolt közigaz­gatási irodavezető működtek együtt folyamatosan, hogy a feladatokat ütemterv szerint, zavartalanul telje­síthessék. A felkészítéstől kezdve a befejezésig ők hárman irányították az új évezred első összeírásának helyi végrehajtását. Az alapszakaszban (február 1 - 21.) a 119 számlálóbiz­tost, ezután pedig a Városháza köz­tisztviselői gárdájából megbízott 40 felülvizsgálót is, akiknek március 5­éig az összesítéssel is el kellett ké­szülniük. Közben február 28-áig je­lentkezhettek pótösszeírásra azok a személyek - állandó esztergomi lako­sok, vagy tartózkodási engedéllyel vá­rosunkban élők -, akik valamilyen ok­nál fogva kimaradtak a számlálásból. Esztergomban - 1999 statisztikai adatait tekintve kiindulásnak - 14 276 lakásban, valamint 1845 üdüló'­ben 29327 személyt kellett (felkeres­ni, illetve megtalálni. Végülis sike­rült, gyakorlatilag hiánytalanul. Már a pótösszeírás idején alkal­munk volt találkozni jónéhány szám­lálóbiztossal. Mindnyájan megerősí­tették, hogy az adatbevallás során nem bizonyultunk „nehéz esetnek". Bár az országos médiában előzetesen jónéhány - a személyi jogokra hivat­kozó - aggály hangot kapott, az em­berek a legkényesebb kérdések előtt is könnyen megnyíltak. A tapasz­talatok szerint megbíztak a hivatalos kérdezők szakmai és hatósági tisztes­ségében: abban, hogy adataik beol­vadnak majd a „statisztikai tömeg­be", tehát személyi azonosítóik (ne­vük, lakáscímük) valóban titokban maradnak. Nemcsak a családi állapotra, az is­kolai végzettségre, foglalkozásra vo­natkozóan igyekeztek - vonakodás nélkül - pontosan válaszolni; azt sem hallgatták el, hogy például munka­nélküliek. (így derülhetett ki, hogy környékünkön valamivel többen ke­resnek munkát annál a 6-7 %-nál, amennyit a hivatalos statisztika ki­mutat.) Az előzetesen leginkább vita­tott - nem kötelező - adatszolgálta­tást illetően úgyszintén nem tudtak a számlálók példát mondani arra, hogy a választ bárki is megtagadta volna: nemzetiségünket, hitfelekezeti ho­va(vagy sehova)tartozásunkat, eset­leges testi vagy egyéb fogyatékossá­gunkat szintén nyíltan megvallottuk. Aligha meglepő, hogy Esztergom­ban (is) a roma nemzetiség, illetve nyelv adja a legnagyobb számú ki­sebbséget. (Városunk családi közös­ségeiben - a magyar mellett - elég sokan beszélnek angolul, németül, de szlovákul, sőt japánul, kínaiul is.) A lakáskörülményeket felmérő ívek tanúsága szerint a - többnyire fürdőszobás - lakások átlagos alapte­rülete Esztergomban 50 négyzetmé­ter, és általában hárman laknak ben­nük. A családoknak közel fele rákö­tött a hálózati gázvezetékre, a többiek nagyrészt a palackos gázt használják. Még mindig sok, különösen a perem­kerületekben az olyan lakás, ahonnan szikkasztóba folyik a szennyvíz, olyan is akad, ahonnan egyenesen az utcára. A lakások, házak döntő több­sége immár magántulajdon. Közöt­tük - százas nagyságrendben - a kül­földi tulajdonúak is megjelentek; ezek többségének alapterülete három számjegyű. Mindenki számít! - ez volt a KSH felhívásának jelszava. Most már úgy tehetjük múltidőbe: számított, hogy ­a fenti gyorsmérleg alapján - megva­lósulását, egyértelműen pozitívnak ítélhetjük. Azt is mondhatnánk, hogy a népszámlálás helyi felelőseivel és végrehajtóival együtt „jelesre vizs­gáztunk". Ha pedig a költség-alapú számvetést is összegezni akarjuk, el­könyvelhetjük, hogy a számlálóbiz­tosok becsülettel megszolgálták a munkájukért járó ún. „fej- és lakás­pénzt". A szerény díjazásért igencsak meg kellett dolgozniuk: volt, ahová kétszer-háromszor is visszatértek, amíg az íveket ki tölthették. Joggal bízhatunk abban is, hogy az összesen 20 milliárd forint költség­vetésű „megmérettetésnek" előbb­utóbb mindnyájan hasznát fogjuk lát­ni : főként az országos döntések minél alaposabb előkészítése révén. Vagyis döntéshozóink mérlegelé­sében mindenki számítani fog... Pálos A népszámlálás alatt, mint a biz mesélik, voltak mulattató jelenetek néhányat összeirtunk : tosok íme Egy örog anyóka maga állította ki az ivét. Abba a rovatba, hogy mi a főfoglalkozása, nagy büszkén beírta : Nagymama, * Egy házmester igy töltötte ki az ivet : Mi címen lakik a lakásban : Mert 'nagyságos asz­szony. Van e valami testi fogyatkozása ; kereskedünö. Szenttamáson meg ez történt: Egy lézengő alak nacionáléját irta be a számláló biztos. Éppen azt akarta beírni, hogy ágyrajárb családfő s ezt meg­1 látta az asszony, a ki az illetőnek éjszakai szál­lást ad. — A fenéket ! — tört ki az asszony — majd én felengedem öt az ágyamra, kint alszik a zsivány az istállóban 1 Szentgyörgymezö történt, hogy egyik iparost nem lehetett rábírni, hogy a feleségéről beírják a szám­lálólapba : Eltartója : a férje. Ez aztán az udvaris, figyelmes férj I Esztergom és Vidéke, 1901. január 13. - 20.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents