Esztergom és Vidéke, 2001

2001-03-13 / 10-11. szám

10 ESZTERGOM ÉS VIDÉKE 2001. március 13. Jubileumi tanév előtt a Mindszenty iskolában (Pálos) A beiratkozásokról nemrégiben teljes oldalas közleményt olvas­hattak lapunkban (EVID, 2001.febr.22.). A dél-nyugati városrész körze­tét a Mindszenty iskola látja el, de más körzetekből is fogadja azokat a gyermekeket, akiket szüleik katolikus szellemiségű oktatásban kívánnak részesíteni. Az intézmény nevelési tervéről és módszereiről Kiss-Rigó László főegyházmegyei tanfelügyelő és Magyar György igazgató adott tájékoztatást. - Az esztergomi Szent Anna Plé­bánia 10 évvel ezelőtt alapította a város és a környék azóta is egyetlen katolikus általános iskoláját, azzal a céllal, hogy a keresztény szelle­mű nevelés és oktatás többletét, sa­játosságait minden gyermek szá­mára biztosítsa, akiknek szülei ezt igénylik. A katolikus iskolában az oktatás tartalmát természetesen a nemzeti alaptanterv határozza meg, ugyan­úgy, mint az önkormányzati isko­lákban. A sajátos többlet abból adó­dik, hogy ezt a közös tartalmat a keresztény életfelfogás hatja át és világítja meg a humán és a művé­szeti tárgyakban egyaránt, illetve kiegészíti a keresztény kultúra ma­radandó értékeinek megismerteté­sével. Valljuk, hogy iskolánk a hit, a tudás és a műveltség találkozásá­nak helye, ahol a keresztény erköl­csi alapelvek érvényesülnek. A ke­resztény pedagógia kiemelkedő egyéniségének, Don Bosconak ne­velői stílusát és módszerét kívánjuk megvalósítani a lehető legkorsze­rűbb módon. Kiemelt területként kezeljük a nyelvoktatást. Az első 3 évfolyamon játékos formában is­merkednek a gyerekek a német és az angol nyelvvel. A negyedik év­folyamtól választhatnak, melyiket kívánják tanulni. Iskolánk újjáépítésének folya­matában az elmúlt kilenc esztendő alatt több irányból is megnyilvánult az a jószándék és áldozatos támo­gatás, amelynek segítségével értük el eddigi eredményeinket. A közelmúltban dr. Deutsch Ta­más ifjúsági és sportminiszter he­lyezte el a tanuszodával kiegészülő sportcsarnokunk alapkövét, az ün­nepélyes átadásra 2002. tavaszán kerül sor. A néhány hónappal ezelőtt át­adott díszudvarunk kulturált körül­ményeket biztosít, többek között az óraközi szünetek eltöltéséhez is. Tanulóink számára módszeresen élményszerű alkalmakat terem­tünk, hogy Esztergom kulturális kincseivel, elsősorban az egyházi gyűjteményekkel megismerked­hessenek. Képzőművészeti, számítástech­nikai, fotó, barkács, nyelvi illetve sport szakköröket működtetünk, énekkari foglalkozásokat tartunk. Természetesen folyamatosan segít­jük a felkészülést és a részvételt a különböző szintű sport és egyéb tantárgyi versenyeken. Minden érdeklődőt, különösen leendő tanulóink szüleit hívjuk, személyesen is ismerkedjenek meg körülményeinkkel, oktatási, neve­lési céljainkkal és módszereinkkel. A Gerecse-Pilis Vízitársulat várja a küldöttek nyilatkozatait 2000 áprilisában az ide vonatko­zó jogszabályoknak (1995. évi LVII. törvény a vízgazdálkodásról és a 160/1995. (XII.26.) kormány­rendelet a vízgazdálkodási társula­tokról) megfelelően megalakult a Gerecse-Pilis Vízitársulat, és azt a megyei bíróság mint cégbíróság bejegyezte. A társulat a vizekkel és a vízi létesítményekkel (például patakok szabályozása, fenntartása, vizek kártételeinek megelőzése, mérsék­lése stb.) kapcsolatos közfeladatok ellátására alakult 53 ezer hektár ér­dekeltségi területen. A társulat tag­jai a megalakult társulat érdekeltsé­gi területén ingatlant használó természetes és jogi személyek, a jogi személyiséggel nem rendelke­ző gazdasági társaságok, ennek hi­ányában a tulajdonosok. A társulat tagjai kötelesek a tár­sulat közfeladatai ellátásának költ­ségeihez az érdekeltségi egység arányában hozzájárulni. A Gere­cse- Pilis Vízitársulat alapszabálya szerint az érdekeltségi hozzájárulás alapját jelentő egység 1 hektár. Az érdekeltségi hozzájárulás differen­ciáltan került megállapítása. Adíjat az évente megállapított hozzájáru­lás alapján évente kell fizetni öt hektár összesített érdekeltségi terü­let felett. Amennyiben a tag össze­sített érdekeltségi területe nem éri el az 1 hektárt, a hozzájárulás nulla forint (a tulajdonos vagy használó ettől függetlenül tag). Az egy-öt hektár közötti összterülettel rendel­kező tag ötévente egy alkalommal a harmadik évben (ez 2002-ben lesz) az arra az évre megállapított érdekeltségi hozzájárulás ötszörö­sét fizeti meg egy összegben. Öt­ven hektár feletti összefüggő erdő­gazdálkodású területek után az alapérdekeltségi egység 40 száza­lékát kell fizetni. Autópályák, autó­utak, egybefüggő burkolt területek esetén az alapérdekeltségi egység ötszörösét kell fizetni. Belterületi közigazgatási terület után az alap­érdekeltségi hozzájárulás 125 szá­zalék. Ipari területek után az alap­érdekeltségi hozzájárulás 150 százalék. A 2001. évre az alapérdekeltségi hozzájárulás egy hektár után négy­száz forint. A társulat legfőbb szer­ve a küldöttgyűlés, ahol a száz hek­tár érdekeltségi területnél kisebb területtel rendelkezők küldöttek út­ján képviseltetik magukat. A kül­döttek a képviselet ellátására nyi­latkozattal hatalmazhatok fel. A nyilatkozatok a vízitársulás te­rületén működő polgármesteri hi­vatalokban kérhetők, amelyek ki­töltés után ugyanott adhatók le 2001. április 15-éig. Bővebb információ: Gerecse-Pi­lis Vízitársulat; 2510 Dorog, Bécsi út 71., telefon/fax 33/440-415. E-mail: gpvizi@mail.uti.hu Gulya István Esztergomi műhelyek tavasznyitó kalauza Sziget Galéria A tanítóképző gyakorlóiskolájá­ban március 2-án Beer Miklós püs­pök nyitotta meg a Mártélyi Sza­badiskola képzőművészeinek kiál­lítását. Ezt a közelmúltban elhunyt mesterük: Czakó János emlékeze­tére állították össze tíz alkot ó-Bal ­labás János, Bangó Miklós, Barcsa Pál, Czirok Ferenc, Kántor János, Kreivich Gyula, Megyei Erzsébet, Nagy László, Tamás Mária és Tóth Pál - műveiből, akik mindnyájan a tanítványai voltak, és városunkhoz, illetve megyénkhez kötődnek. Híd Galéria A Petőfi iskolában március 7-én Nagyfalusi Tibor nyitotta meg Kán­tor János festő- és grafikusművész Utazások című tárlatát, amelyet útiélmények ihlette akvarelljeiből állított össze. A művész a megvásárolt képek értékének 40 %-át az Esztergomi Petó'fi Sándor Altalános Iskoláért Alapítványnak ajánlotta fel. Mindkét kiállítás március 24­éig látható. - Nagyapa, mekorra a vi­lág? - Elfér a tenyeremben ­kacsintott huncutul az öreg. A kisfiú fürkészőn nézett a szemébe. - Ugye, csak tré­fálsz? - kérdezte a tekintete. Elindult az ember, hogy megmérje, mekkora a világ. Nappal is meseszép tájakat ál­modott. Mint a kisgyermek, aki nem várja, de látja a csodát... Képpé tette, hogy hazahozhas­sa a mélységet és a felszínt, a tó tükrét, a megszentelt helyek csendjét és áhítatát... Általa tanulhatjuk újra meg újra: a világ, amelyben élünk, maga a csoda. (Ventus) Az Esztergomi műhelyek című könyvtári sorozat március 7-én tartott legutóbbi találkozójá­nak dr. Kovács József fafaragó, né­pi iparművész volt a vendége, hogy a házigazdával: Nagyfalusi Tibor­ral folytatott beszélgetés során be­mutassa munkásságát, feltárja „műhelytitkait". A nyugalmazott jogtanácsos elnöke a Megyei Nép­művészeti Egyesületnek és alelnö­ke az országos egyesületnek is. 1993-ban kapta meg a népi ipar­művész címet. Máig számos tanfo­lyam - Nyíregyházán rendszeresen mesterkurzusok - vezetője. Bánom A József Attila iskola galériájá­ban március 20-án, kedden 17 óra­kor Hábel József fafaragó munkáit Nagyfalusi Tibor ajánlja az érdek­lődők figyelmébe. Sugár Galéria A Somogyi iskolában március 22-én, csütörtökön 16 órakor Bá­nomyné Kovács Ildikó nyitja meg azt a tárlatot, amelynek anyagát - a múlt század elején készült termé­szetfotókat - Láng István magán­gyűjteményéből válogatták össze. Egy mesterremek-életút Kovács József úgy 44 éve, kamaszgyerekként kötött életre szóló barátságot a fával - mint az ember tárgyformáló, -díszítő és szoboralkotó „ihletének" egyaránt sokat ígérő és engedelmesen megfelelő anyaggal. Művei ma már ­a kiállítások, az ismerősök és azok vendégei révén - Japánig és Fokvárosig is eljutottak; a nagyobb méretűekből jónéhányat „szűkebb hazájában": Do­rogon és Esztergomban köztéren is felállították. 1931-ben a zalai dombvidék egyik aprófalvában, Kútfejen született, ipa­roscsaládból. 1937-ben költöztek Esztergomba, két év múltán pedig Dorogra, mivel édesapja vájárként a szénbányánál kapott állást. 1945 tavaszán az alföldi tanyavilágban, egy Lakitelek környéki magángazdaságban talált meg­élhetést; majd 1947-től ismét a családi otthon közelében. Dolgozott üvegfú­vóként Tokodon, üzemírnokként a dorogi erőműnél; 1949 őszén pedig hiva­tásos katonának állt. 1950-53 között elvégezte a Budaörsi Repülőtiszti Főis­kolát, századmérnöki beosztásban a kecskeméti repülőezrednél teljesített szolgálatot. Leszerelése után, 1955 novemberétől közéleti „pályára állítot­ták": tizenkilenc éven át tanulta és gyakorolta tisztességgel a „helyi vezető" szerepét. Tanácselnökként Hetényegyházán, Kesztölcön (1959-1965), majd Dorogon (1968-1973); három évig úgy is, mint a kesztölci Jószerencsét téesz elnöke (1965-1968). Közben közgazdasági technikumot, tanácsakadémiát végzett, képesített könyveli szakvizsgát tett, valamint diplomázott a Buda­pesti Állam- és Jogtudományi Egyetemen (1969). 1973 elejétől vállalati jogászként dolgozott; 1975-től Esztergomban az Ipari Vezetőképző Intézet osztályvezetője volt. 1981-től - miután szakvizsgáját befejezte - jogtanácsosként működött nyugdíjba vonulásáig (1988). Azóta csak a fafaragásnak él - és 1985-tól ismét városunkban. 1983-tól máig 23 kiállításon szerepelt, 5 alkalommal külföldön is (Olasz­ország, Svájc, Szlovákia). Esztergomban legutóbb 1998-ban rendeztek mű­veiből kiállítást. 1995-ben a Ház és környezete, országos pályázaton II, díjat nyert, 1997-ben a Nemzetközi Kézműves kiállítás „Mesterremek" díját, 1998-ban az Országos Kézműves Kiállítás kamarai különdíját érdemelte ki, 1999-ben pedig a „Pün­kösdi sokadalom legkiválóbb mestere" címet. Tavaly az Országos Népművé­szeti Kiállításon a bútorait ezüstplakettel jutalmazták. Három köztéri alkotása iskolaépületek előtt látható: Dorogon Eötvös Jó­zsefről készült domborműve és a Zrínyi-emlékfája, városunkban pedig egy életfája áll a József Attila Iskola bejáratánál. 1996-ban a Duna-túlparti Nána Község templomkertjében avatták föl millecentenáriumi emlékoszlopát. „Mindig munkált bennem az alkotás vágya. Ebben nem csak a szükség szabta tárgy- és szerszámkészítés, de művész, alkotó baráti köröm is motivált. Sok éven át ösztönösen végeztem gyűjtőmunkát, vonzott a szép forma, a természetes anyagok alakíthatósága. Tudatosan, negyven éves koromon túl fordultam a népművészet felé, ekkor már elkötelezetten és visszafordíthatat­lanul. 1976-ban kapcsolódtam be - Cs. Kiss Ernő iparművész buzdítása nyomán - az. irányított szakköri munkába, és sajátítottam el a népi fafaragás minden stílusát. Kilenc éven át voltam alkotó résztvevője a Tatabányai Országos Fafaragó Tábornak. 1983-ban mutatkoztam be először önálló kiállítással, Esztergom-kertvárosban, majd Dorogon. A fa mint anyag és a megvalósított alkotások hagyományos formavilága, a felhasznált díszítőelemek belső törvénye nem korlátai, hanem eszközei a szabadságnak. A fa a természet egyik legősibb tényezője, amely a legszoro­sabban kötődik az ember életéhez. Ezért választottam én is a fát alkotásaim legfőbb - szándékaimmal együttműködő - anyagául, de szívesen nyúlok a csonthoz, a szaruhoz, bőrhöz és egyéb természetes anyagokhoz is. Vadászem­ber is lévén, járva az erdőt, a természetet, sokszor csodáltam a fát, amely minden viszontagság közben és ellenére - az életre törekszik. Sokszor magán viseli kemény, könyörtelen jeleit a természeti erőknek, amelyeken mégis úrrá tudott lenni." Az élet születése (Hársfa - 1984.)

Next

/
Thumbnails
Contents