Esztergom és Vidéke, 2001

2001-12-20 / 50-52. szám

2001. november 22. Esztergom és Vidéke Jusson el mindenkihez a köszöntés (Sz.) Városunk koros polgárait az Idősek Napja alkalmából több szervezet is meghitt rendezvényen köszöntötte. Október 19-én a Vármegyeháza dísztermében - az ENÉKE szervezésében - zajló tiszteletadáson polgármesterünk, Meggyes Tamás is résztvett, rajta kívül dr. Beer Miklós püspök és Krizsán Sándor, a nyugdíjas Klubok Országos Szövetségének elnökhelyettese is köszöntötte az idős polgárokat. Ugyanezen a napon a Gazdakörben a városi vöröskeresztes szervezet rendezett köszöntőt. Október 22-én a kertvárosiak és a szentgyörgymezőiek hívták ünneplésre a nyugdíjasokat. Riporterünk ez utóbbi helyszínre látogatott el, ahol három egybenyíló teremben 350 fő részére terített fehér asztalok és szíves invitálás fogadta az érkezőket. Baka Györgyné, a Vöröskereszt szentgyörgymezői alapszervének titkára elmondta, hogy a városrész 517 fős szervezete nemcsak Szentgyörgymezőről, hanem az egész városból várja az idős embereket, akik ezúttal is megtöltötték az Olvasókör termeit. A titkárnő ezúton is köszöni a városrész vállalkozóinak azt a segítséget, mely lehetővé tette, hogy ne csak szíves szóval, hangulatos műsorral, de Molnár Ferenc és Ottára György ízletes gulyásával, a hozzávaló italokkal, sőt még fagylalttal is kedveskedhessenek vendégeiknek. A megjelenteket a szervezők nevében dr. Demény Ferencné, mint az est háziasszonya és Baka Györgyné köszöntötte, majd Kiss Tamás és Petróczy Gyula képviselők mondtak rövid beszédet. A finom ebédhez kellemes zene is járt, Weisz János szolgáltatta, néki is köszönhető, hogy kellemesen, hangulatosan telt el Szentgyörgymezőn ez a délután. A felköszöntött idős embereknek bizonyárajólesett városunk vezetőinek és szervezeteinek figyelmessége. De vajon gondolt-e valaki azokra a 80-as, 90-es éveiket taposó öregekre, akik egészségi állapotuknál fogva már nem tudták vállalni e rendezvényeken való megjelenést, vagy egyszerűen tudomást sem szereztek arról, hogy néhány éve Idősek Napja is létezik, amelyen ők az ünnepeltek. Úgy tudjuk, a Vöröskeresztnek vannak utcafelclősei, az orvosi körzeteknek és a Polgármesteri Hivatal illetékes csoportjainak nyilvántartása. Talán nem jelentene sok pluszmunkát, ha jövőre a 70 év felettieket díszes köszöntő-kártyával, a legidősebbeket pedig akár személyesen is felköszöntenék az arra hivatottak. Életpálya -a rubinoklevélig (P.) Tudósításban számoltunk be arról, hogy több, mint másfélszáz olyan pedagógus vette át a Vitéz János Római Katolikus Tanítóképző Főiskolán arany-, gyémánt-, vas- és rubinoklevelét, aki 50, 60, 65, 70 éve lépett a pályára, függetlenül attól, hogy valaha melyik magyar nyelvű intézményben szerezte meg képesítését (EVID 2001. október 4.). Az elérhető legmagasabb fokozatot már csak kevesen élték meg derék tanítóink és tanítónőink köréből. Köztük volt a városunkban közismert Rózsár Dánielné Erdélyi Katalin, aki hosszú pályájának zömét a Petőfi iskolában szolgálta (fényképünkön az ugyancsak pedagógus Gabriella lányával). A jubileumi oklevél átvétele után beszélgetésre kértük. - Milyen családban nevelkedett, hogyan választotta a tanítónál pályát? - Hidaskürtön, Galánta mellett születtem 1912. február 28-án. Édesapám az ottani római katolikus iskola kántortanítója, majd igazgatója volt 1891-től 1933-ig. Elemi iskolai tanulmányaimat Hidaskürtön, a polgári iskola három osztályát Pozsonyban magyar nyelven, egy évet pedig Nagyszombatban szlovák nyelven végeztem. A pozsonyi tanítóképzőben újra magyar nyelven tanultam, 1931. június 16-án érettségiztem kitüntetéssel. 1931. szeptember 8án kezdtem működésemet a felvidéki Vághosszúfalun, mint várományos tanító. Az iskolaszék választására 1932ben Tallós községbe kerültem. Itt 1932. november 5-én mintatanítást mutattam be mintegy húsz fiatal tanítónak a Galánta-Vágscllyc-i járásból. A mintatanítást Budovic Román, akkori galántai szlovák tanfelügyelő szervezte, aki a magyarokkal szimpatizált. Tőle és a fiatal kollégáktól nagyon jó bírálatot kaptam. - Milyen volt hét évtizeddel ezeló'tt egy falusi tanítónő'sorsa, miként éltek? - 1933. szeptember l-jén saját kérésemre Vízkelet községben választottak meg. Ez a község szülőfalumtól fél kilométernyire terült el. Szüleim házából járhattam tanítani. 1936. július 15-én tartottuk esküvőnket a pozsonyi koronázó dómban. Vízkeleten az egész iskola tanulóiból nagy énekkarom volt. 1943-ban Kodály galántai látogatása alkalmával a szomszédos Hidaskürt és Ncmeskosút községek elemi iskolai énekkaraival közösen Kodály-dalokkal köszöntöttük őt. A felnőttek műkedvelői csoportjának színdarabokat tanítottam be. Házasságunkból három gyermekünk született, akik ma mind a hárman Esztergomban élnek. A második világháború végén, 1945. július l-jén a Csehszlovákiához visszacsatolt Felvidéken az összes magyar tanítót elbocsátották állásából. így maradtunk három kiskorú gyermekünkkel kenyér nélkül. A férjemet koholt vádak alapján a magyarsága miatt a lipótvári börtönbe zárták, miként a környékbeli jó magyar pedagógusokat is. Egyedül maradtam a gyerekekkel. Emiatt nem is gondolhattam arra, hogy elinduljak Magyarországra állást keresni. - A Felvidékről mégis milyen úton kerüli városunkba, hogyan alakult új, kényszerből választott második hazájában a pályája ? - Férjem szabadulása után 1946 szeptemberében határoztuk el, hogy elhagyjuk őseink földjét, a mi drága szülőföldünket, a tisztán magyarlakta falvainkat és új hazát kerestünk. 1946. szeptember 22-én, férjemmel indultunk el a nagy útra. Párkányig vonattal utaztunk, onnan gyalog Leléd községig. Itt éjnek idején az Ipoly folyón átgázolva Ipolydamásdon kötöttünk ki. Másnap Budapestre mentünk a minisztériumba állást kérni. Innen az ország városaiba irányítottak bennünket, mivel már jóformán sehol sem volt üresedés. így férjem Szolnokra utazott, én pedig Esztergomba jöttem. Itt a tanfelügyelőségen sikerült mindkettőnk részére állást és szolgálati lakást szereznem. Már csak a beutazási engedélyt kellett megszereznünk, hogy hivatalosan átjöhessünk gyerekeinkkel és összes ingóságunkkal együtt. Ez is sikerült. Gyermekcinket ez idő alatt a nagyszülőiknél hagytuk otthon. Férjem azonnal elfoglalta az állást, én visszaszöktem egyedül. hogy gyerekeimet, bútoraimat és apró állataimat hivatalosan áthozzam. 1946 októberében ez is sikerült. Mint menekült tanítók, jóindulatból már augusztustól megkaptuk fizetésünket. Egy évig a tanfelügyelőség a pilismaróti iskolába irányított minket, majd kérésünkre 1947. október l-jétől Esztergomba a Petőfi általános iskolába helyeztek mindkettőnket. Férjem mindig Esztergomba vágyott, mivel itt végezte a tanítóképzőt. Az érseki intézményben 1913-ban kezdte, közbejött az első világháború, melyet követően 4 évig orosz fogságban volt, majd csak ezek után, 1922-ben végzett. Nagyon szerette hivatását, ezért is különösen fájdalmas számunkra, hogy alig egy évtizedes esztergomi tanítás után váratlanul 1958. január 17-én meghalt. Ismét egyedül maradtam a két egyetemista és egy általános iskolás gyermekkel. Életpályámhoz hozzátartozik, hogy még 1949-ben meghívást kaptam az orosz nyelvi képzésre, mivel szlovákul perfektül beszéltem, írtam, olvastam. Ezzel is sikeresen megbirkóztam és 1954ben orosz nyelvtanári oklevelet szereztem. Egész pályafutásom alatt igyekeztem jól dolgozni, melyet igazgatóim és 1966-ban maga Ilku Pál miniszter is elismert, kitüntetésben részesített. Közel négy évtizedes, viszontagságokkal teli munkásságom után 1968. augusztus 31-én nyugállományba vonultam. Visszagondolva a felettem elszállt évtizedekre, egész életemet meghatározta a családi otthon, valamint a Szent Orsolya rendi magyar nyelvű tanítóképző intézetben kapott vallásos nevelés. Ezt a szellemiséget a mai napig megtartottam. A most kapott jubileumi rubinoklevélnek családi körben három gyermekemmel, hét unokámmal és tizennégy dédunokámmal közösen örülünk. Boldogsággal tölt el, hogy családunkban az ifjabb generációban már többen is követtek engem és a pedagógusi pályát választották. -Köszönjüka beszélgetést. Szerkesztői mi'thelyünk tagjai szívből gratulálnak Kati néninek és további nyugodt életet kívánnak! • PÁLYÁZATOK Esztergom Város Önkormányzata nyilvános, titkos, egyfordulós pályázatot ír ki a város főterének, a Széchenyi térnek program szerinti dísztérré alakítására. A tervpályázat célja: olyan tervek, javaslatok begyűjtése, amelyek alapul szolgálhatnak az engedélyezési és közbeszerzési eljárás lefolytatásához szükséges tenderdokumentációk kidolgozásához. A pályázat kiadása: a tervpályázat kiírás és mellékletei munkanapokon hivatali időben (10-16 óráig) vehetők át Esztergom Város Polgármesteri Hivatala Kabinet irodájában (Esztergom, Széchenyi tér 1.), bruttó 10.000 forint nem visszatérítendő pályázati díj előzetes befizetését követően. A befizetést csekken lehet megtenni. A pályázaton több (maximum 3) pályaművel is lehet pályázni. Minden egyes pályaművet önálló pályázatként a kiírás és mellékletei alapján kell kidolgozni, illetve benyújtani. A pályaművek díjazása: apályaművek díjazására és megvételére bruttó 1.500.000 forint áll rendelkezésre. A bírálóbizottság megfelelő számú és színvonalú pályamű beérkezése esetén a teljes összeget kiadja. A legmagasabb díj bruttó 500.000 forintnál nagyobb, a legalacsonyabb díj bruttó 100.000 forintnál kevesebb nem lehet. Részvételi feltételek: a tervpályázaton a kamarai névjegyzékben szereplő építészek és kerttervező mérnökök (tervező szervezetek) vehetnek részt, illetve azok, akik a pályázati kiírást kiváltották. A pályaműveket lezárt csomagban, „Széchenyi tér-pályázat" megjelöléssel jeligésen kell a Polgármesteri Hivatal címére (Esztergom, Széchenyi tér 1.) legkésőbb 2001. november 20-ai postai bélyegzővel elküldeni. A pályaművek kizárólag postai úton továbbíthatóak. Információ: Hunor József főépítész, Polgármesteri Hivatal - Kabinet; telefon: (06) 33/542-081. * Esztergom Város Önkormányzata nyilvános pályázatot ír ki a Széchenyi téren álló Szentháromság szobor teljes körű felújítására. A pályázatnak tartalmaznia kell: - a teljes emlékmű felújításának vállalható határidejét, - teljes és részletes költségvetést, - pontos restaurálási tervet. A pályázat benyújtásának határideje: 2001. november 15. A pályázatot Esztergom Város Polgármesteri Hivatalának Programirodájárakell benyújtani: 2500 Esztergom, Széchenyi tér 1., telefon: 33/542-062; telefax: 33/413-808. További információ kérhető: Esztergom Város Polgármesteri Hivatala, Herszényi László irodavezető, telefon: 33/542-062. • Felhívás! Tisztelt Esztergomi Polgárok! Esztergom Város Önkormányzata a Prímás-szigeti önkormányzati tulajdonú területen, de magántulajdonban lévő, ideiglenes jelleggel felépített, mára már teljesen lepusztult, a városképe nem illó' garázsokat felszámolja. Kérünk minden érintett garázstulajdonost, hogy 2001. november 15-ig felépítményeiket az aljzatbeton szintjéig elbontani, és a törmeléket elszállítani szíveskedjen. Amennyiben a fenti határidőig felhívásunknak nem tesz eleget, úgy az önkormányzat elbontatja kártalanítási igény nélkül. • A Polgármesteri Hivatal felhívásai Tisztelt Esztergomi Polgárok! Esztergom Város Polgármesteri Hivatala közszemlére teszi ki az útépítési programban szereplő alábbi utcák építési engedélyeit: Bajóti S. utca, Eperjesi utca, Gyep utca, Kovácsi utca, Rozália utca, Sport utca, Technikum utca, Vágány köz és Víztároló utca. A határozatok ügyfélfogadási időben a Polgármesteri Hivatal Városfejlesztési Csoportjánál, Parragi Györgynél tekinthetők meg október 27. és november 12. között. Az építési engedélyek azok kézhezvételét követően, folyamatosan kerülnek közszemlére a programban szereplő mind az 54 utca esetében. * A Polgármesteri Hivatal tájékoztatja a lakosságot, hogy a Komárom-Esztergom Megyei Kéményseprő és Tüzeléstechnikai Kft. az 1995. évi XLII. törvény és a 27/1996.(X.30.) BM rendeletben előírt kötelező kéményseprőipari közszolgáltatások közül az éves kéménytisztítást és ellenőrzést, valamint az elmaradt díjbeszedést 2001. október 19-étől Esztergom egész területén végzi. A 2001. évi kéményseprői pari szolgáltatás díjai: - egyedi kémény: 548 Ft/db/év - kisközponti kémény: 922 Ft/db/év - gyűjtőkémény: 357 Ft/szint/év