Esztergom és Vidéke, 2001

2001-12-20 / 50-52. szám

8 2001. augusztus 226. 3 Kiss-Esztergam szállétmánya..." A törökök kiűzését követő évszázad során külföldi és belföldi telepesek betelepítése és vándormozgalmak hatására Magyarország lakossága csaknem „utolérte" a törökkor előtti idők népességének számát. A népesség számának növelését elsőrendű gazdasági érdekek motiválták mind az állam, mind a földesurak, mind a városok részéről: a nagyobb népesség több adófizető „alanyt" jelentett, az ehhez kapcsolódó több bevételt és nagyobb piacot is. A nagyhatárú Esztergom szabad királyi város a 18. sz. végén felismerte a telepítésekben rejlő nagy gazdasági lehetőségeket. Határának déli részén elterülőhatalmas kiterjedésű „gyöpföldek" kínáltak lehetőséget egy kisebb telepesfalu, colonia, „Kiss-Esztergam" szállítmányának kialakítására, „benépesítésére". Kis-Esztergom belső és külső telkeinek tervét Jáczyg György Esztergom vármegye és a Primtia mérnöke már 1791-ben elkészítette, de az „Udvari Kamaráiul vett Parantsolat" alapján a telepesfalu közvetlen kialakítására több jel szerint - csak 1820-ban került sor. Ez év október 23-án az ügymenetet kézben tartó „kiküldöttség" tagjai: Muzsik Ferenc polgármester, Szloboda Ferenc tanácsbéli, Menyhárt István ügyész, Riegler János községi szószóló, Horváth Imre kamarás, Fejes István választott azt jelentik Esztergom „Tekintetes Nemes Tanálsá"-nak, hogy jóváhagyást nyert „Nemes Szabad Esztergám Királyi Várossá Határjában Budárul, Bétsfelé vezető Ország Út mellett Dorogh, és Táth Helységek között ki jelein Kiss-Esztergam Nevez.etii Új Szállétmányon 33. Külső' Telkii, és 40. Zsellér Ház Helyek" kimérése és kialakítása. Az új település megteremtésének szándékát dobszó útján tették közhírré, de olyan jelentkezőket vártak, akik jövendő állományukért 250 Ft-ot tudnak áldozni. Hatalmas összeg ez. Csak tájékoztatóul jelzem, az 1820-as években egy tehenet 20-30 forintért lehetett eladni, egy pozsonyi mérő gabona (kb. 50 kg) az esztergomi piacon 1-2 Ft-ért kelt el. Nem beszélve a devalváció miatti pénzszűkéről és a korábbi években lezajló országos aszály hatásáról. Ennek ellenére 1820. október 19-én 70 személy jelent meg a telkek „Kótyavetyézése végett" (licitálás), akiknek 'legott

1 7 pontban ismertették a telkek megszerzésének feltételeit. A telepítési bizottság hangsúlyozta: a 120 öl (227 m) hosszúságú és 10 öl (19 m) szélességű és két dűlőben a „Négy Négy Pos. Mér.: Búza alá való Szántó Földek..." megszerzésére csak azok számíthatnak, akik 250 váltó forinttal rendelkeznek, „Catholika Vallásúak" (ezt bizonyságlevéllel igazolniuk kellett magatartásukra vonatkozóan is), magyarul vagy németül „beszéllők" és természetesen van tehetségük a házak felépítésére és családjuk ellátására. Világossá tették számukra, hogy a 33 jobbágy- és 40 zsellérházból (telkeik 400 négyszögölesek) álló, templommal, parókiával, iskolával, mészárszékkel és községi kovácsházzal rendelkező magyar-német telepesfalu nem lesz önálló, hanem terheikre nézve a királyi városnak törvényes uri hatalmától függő colonia és lakói „Contractualis Colonisták lesznek" (szerződéses jobbágyok), hisz a bel- és kültelkek városi tulajdonban maradnak; földesuruk a város. Kültelkeket csak telepesjobbágyok kaptak volna, a zsellérek nem számíthattak „vetőalá való szántókkal". A kültelkeket a „Doroghi-pataktóF' (ma Kenyérmezői-patak) délre elhelyezkedő keskeny muharföld tábla és a beltelkek között elterülő legelőrészen kívánták kialakítani, művelés alá fogni. A jövendő telepesek, az új lakók számára nem volt megnyugtató, hogy nem lesz saját, elkülönített legelőjük s az a királyi városéval közös lesz; Sátorkő környékén, a Strázsa-hegytől délre. A város kikötötte - mivel így szűkül a városi „gazdák" legelőterülete - az új telepesek közül a telkesek csak 5 lovat vagy szarvasmarhát, magló (tenyészsertés) sertést növendékeivel, míg a zsellérek csak egy tehenet hajthatnak ki. Mellette sem kecskéket, sem a több jövedelemmel kecsegtető juhokat nem hajthatják ki a közös legelőre. Kivételt a mészáros juhállománya képezett, mert az a közellátást szolgálja s főleg a város bevételeit, hisz húst csak annak hússzékén vásárolhattak. A telkeseknek beígért kültelki állomány, a 8 pm - pozsonyi mérő- (8-szor 600 nöl = 4800 női = 3kh = 0,48 ha) lényegesen kisebb volt (csak negyede) az esztergomi járás községei jobbágytelkeinek nagyságánál. Egyébként az új telepesfalu beltelkeire, kültelkeire - beleértve a telkesek, a pap, a tanító, a mészáros, a községi kovács földjeit is a város nagyon szerény területet, mindössze 431 9/32 pm -93,2 ha földet szánt Esztergom határából. A telkesek megélhetésének szűkös voltát ez már előre vetítette. Sőt, mivel semmi „Réttyek Sem lévén vonyó Marhákat sem tarthatnának és igy fuvarozással sem várhatnának előmeneteleket". Mint láttuk, az első kótyavetyélésre birtokszerzési vágyból ugyan 70-en jelentkeztek, mivel azonban eddig borukat el nem adhatták és egyéb javaikból pénzt „bé nem vehettek", azonnali fizetésre nem jelentkezett senki. Az ügymenetet kézben tartó bizottság - a polgármesterrel és az ügyésszel az élen - előbb kétheti, majd egy hónapi fizetési haladékot helyezett kilátásba. Ezt az ajánlatot ugyan 15-n elfogadták, de közülük csak 7-en kötötték le a cövekekkel kijelölt telkeket, néhány forinttal. Licitálásról tehát szó sem volt! Jól látja a főügyész, az akkori és az 1821. évi „Nichtsbród"-i (nixbródi) malomban (ma esztergom-kertvárosi Malomház) 10 faluból megjelent 39 telekre licitáló esztergomi, táti, tokodi, lábatlani, csolnoki telepes döntő többsége a szegényebb néprétegekből került ki és nincs pénzük arra - bár a kültelkeket ingyen kínálták -, hogy megvegyék a „ház-fundusokat". A város mindent elkövetett, hogy az új telcpesfalu létrejöjjön. Miután többszöri kótyavetyélés során sem keltek el a telkek, új javaslattal állt elő: a telepesfalut, mint földesúr, a város építi fel ez egyébként a külföldi telepesek betelepítésénél általános szokás volt -, de ennek fejében 5 éven át a kültelkek termésének nem 1/9, hanem 1/7 részét kéri. A szűkös kültelki állomány miatt a város fölcsillantotta a reményt földbérletek megszerzésére Sátorkőn, vagy egyéb helyeken, gyümölcsösök telepítését - későbbi jóváhagyás mellett - a környék „emelétesebb Dombjain", majdan szőlők megvételét s a királyi haszonvételeken túl saját boruk és pálinkájuk hordónkénti eladását. Az új telepesfalu úrbéresei ugyan három évi adómentességet kaptak és egyéb szolgáltatások alól is felmentették őket, de utána éppúgy jobbágy- és zsellérsors várt rájuk, mint bárhol másutt: 10-10 szekeres (jobbágy) és kézi robottal (zsellér) tartoztak a városnak, a városi erdőből 2 öl fának a kivágásával (zsellér) és 1 szekér fa hazaszállításával (telkes). Azonban mind a telkeseknek, mind a zselléreknek l-l szekér tűzifa járt az erdőből. S természetesen l-l forint készpénzt (cenzus) kellett fizetniük a városi kasszába a házi- és hadiadón kívül, amelyet az 1/7-nyi tcrményszolgáltatás egészített volna ki. A tárgyalások elhúzódása és az úrbéri telkekre jelentkezők anyagi lehetőségeinek szűkössége miatt a szép tervek lassan elszálltak. A város által beígért telepesfalu felépítése és bérlemények kialakítása, a három évi adómentesség sem érte el a megfelelő hatást, mertnem volt igazán Fizetőképes kereslet, de a feudális kötöttségek is „megkötötték" az új telepesek kezét. Miután 1822-ben végleg világossá vált, hogy a telepcslalu megvalósíthatatlan, mind a házhelyek (beltelkek), mind a kültelkek határkaróit kiszedték és a falunak szánt terület újra az lett, ami volt: városi legelő, amelyet szokás szerint hamarosan bérbeadtak. „Kiss-Esztergam" megvalósításának szép terveiről részletesebben a Komárom-Esztergom Megyei Önkormányzat Levéltára iratanyagában olvashatunk. *** Egy új településre vonatkozó tervek más körülmények között és más időszakban mégis megvalósultak, ha nem is Kis-Esztergom néven, és ha nem is pontosan azon a helyen. Meg kell jegyeznem, hogy a településfalu megvalósításának idején a Strázsa-hegytől délre már létezett két települési mag: a nixbródi (kenyérmezői) vízimalom a Dorogi-patak „Canalisá"ra telepítve és Sátorkő juh vágóhídja. A 19. század végére kialakult Kenyérmezőmajor mezőgazdasági és a Kis-Strázsa Ny-i lábánál elterülő építőipari (tégla- és üveggyár) központja. Az 1920-as évektől az egyes településközpontok közti területen kialakul Esztergom-Kenyérmező, Esztergomtábor, amelyek fokozatosan magukba olvasztják a perifériák településmagjait, kialakítva a mai Esztergom-kertvárost. Kis-Esztergom jobbágytelepülés ugyan nem jött létre, de helyette - a társadalmi-gazdasági fejlődés hatására - lassan, másfélszáz év alatt megszületett egy nagyközségre jellemző lakosságú, az eredeti céloknak megfelelő, „mindenkor a várostól függő" városrész, Esztergom-kertváros. Amely egyéni törekvéseivel új arculatát mutatja föl - más körülmények között -, a városon belül. dr. Wagenhoffer Vilmos Száz éve írtuk... — A szentjíyörgymezei iskola. (...) A közigazgatási bizottság visszaadta a városnak a szcntgyörgymcz.ei ú j iskola tervét azzal, hogy amennyiben a kijelölt tér a jövő fejlesztésére való tekintetből szűk, újabb tárgyalást indítson. Erre a város ú j tervet készíttetett, amelyet a közigazgatási bizottság kiküldöttei a város kiküldötteivel együtt a helyszínen újabb tárgyalás alá vettek. Ezen terv szerint az iskolát az. eredetileg tervezett helyen, dc nem az utcavonalban, hanem benn az udvarban létesítenek, s amennyiben a méretek a törvényes követelményeknek teljesen megfelelnek, sőt egy újabb tanteremre is elegendő hely van, a bizottság azt elfogadhatónak véli. A bizottsági eljárás alkalmával merült fel azon eszme is, hogy nem volna-e célszerűbb az iskolát a minap leégett pásztorházak helyén felépíteni, amely hely fekvésénél és kiterjdésénél fogva a célnak megfelelőbbnek látszik. Szentgyörgymező lakosságának nagy része máris kifejezte abbeli óhajtását, hogy az iskola a pásztorházak helyén épüljön; úgy tudjuk azonban, hogy az itteni építkezés az eredeti költségnek majdnem kétszeres összegébe kerülne s így előbb pontos számítást kell készíteni, mert a város jelen vagyoni viszonyai mellett senkisem kívánhatja, hogy csak azért, hogy az iskola szebb helyen legyen, újabb 10-12 ezer korona adósságba keveredjünk. (aug. 22.) — Nagy vihar. Szombaton este óriási vihar dühöngött városunk felett, amely azután hatalmas záporesőt zúdított alá. A vihar, mely a szomszéd vármegyéket is érintette, mindenütt, de nálunk is, sok kárt okozott. A záporeső hatalmas égzörgés és villámlások között több óra hosszant eltartott és több házat, közöttük a Szt.-Háromság új szobrát is, villámcsapás érte, mely a Szt.-Háromságot tartó egyik oszlopot megrepesztette és belőle egy nagy darabot ki is hasított. Közben a bazilikán túl hatalmas lángnyelvek törtek elő, amelyek az egész várost bevilágították és így mindenki azt hitte, hogy a villámcsapástól keletkezett tűz Szentgyörgymezőn pusztít. Miután a távbeszélőt használni a vihar miatt lehetetlenség volt, a szokásos mozsárlövés eldördült és a harangokat meghúzták. A tűzoltóság kivonult, mikor is nyilvánvaló lett, hogy a tűz a Dunán túl, Garam-Kövesden pusztít, ahol Kádi néni, aki most a legjobb vaj szállítója, és akit minden jó esztergomi háziasszony ismer, a nyitott tűzhelynél éppen vacsorát készített, amikor hirtelen valami kellemes zsibbadtságot érzett. A következő percben azonban már nagy fájdalmai voltak altestében. E közben tüzet kiáltottak, kiszaladtak, a ház lángokban állott. S utána még három hamvadt el melléképületeivel. A villámgyújtott ház épp megelőzőszombaton lett biztosítva. A Szt.-Háromság szobrán történt sérülést sokan nem a villámcsapásnak, hanem gonosz kezek munkájának tartják, sőt némelyek egy erős fejszevágás nyomait is felfedezni vélik, miért is a vizsgálatot ez irányban meg is indították. (aug. 22.) — A Szt.-Háromság szoborról. Megírtuk, hogy f. hó 17. napján dühöngő viharban a Szt.-Háromság szobrát villámcsapás érte, mely annak egyik oszlopát megrepesztette és belőle egy nagy darabot ki is tört. A vihar elmulta után a szobrot Sinka Ferenc építőmester megvizsgálta és úgy találta, hogy a Szt.-Háromságot tartó oszlop kijavítható lenne úgy, ha a sérült rész kivétetnék és helyébe egy új darab illesztetnék be, mindenesetre azonban javasolta, hogy az oszlop helye alátámasztandó egy netaláni szerencsétlenséget megakadályozandó. A város tanácsa csütörtökön délelőtti tanácsülésében foglalkozott a Szt.-Háromság szobor ügyével, mikor is határozatba ment, hogy Cziegler Győző műegyetemi tanár, valamint az oszlopokat készítő Eichele Vilmos süttői kőfaragó-mester meghívandók lesznek nézeteik kikérése céljából. Az eddigelé is megállapíttatott, hogy egy egész új oszlop 3000 korona, míg egy új oszloprész beillesztése csupán 1500 korona költséggel járna. (aug. 25.) Tallózta: N. T.