Esztergom és Vidéke, 2001

2001-12-20 / 50-52. szám

2001. augusztus 223. 3 IMVLT > >> -1 i>ezo MELLÉKLET 2001. - III. évf. 7. szám Csombor Erzsébet szerkesztésében „Fogadd az ország koronáját..." 1001 .január l-jén az esztergomi Bazilika dombján épült Szent István első vértanú tiszteletére szentelt templomban Domonkos érsek Anasztáz apát jelenlétében megkoronázta Magyarország első királyát, Istvánt. A szertartás valószínűleg a Német-Birodalom területén szokásos módon, az ún. mainzi ordo szerint zaj lott le, és az érsek a következő szavakkal helyezte István fejére az uralkodás jelképét: „Fogadd az. ország koronáját, amelyet ugyan a püspökök méltatlan keze helyez fejedre, mégis tudjad, hogy a szentség dicsőségét és tiszteletét, valamint a kifejtett erő hatását jelképezi, és ezáltal a mi segítségünk részessége sem marad rejtve előtted, mert miként mi, pásztorok és vezetők a lélek belsejében foglalatoskodunk, Te a külvilágiakban mint Isten ügyének igaz előmozdítója és Krisztus egyházának minden ártalom elleni bátor védője, valamint az. Isten által Neked adott országnak, mely az apostolok és minden szentek nevében adott áldásunk által lett uralmadra bízva, rátermett tisztségviselője és üdvös kormányzója fogsz megjelenni, hogy a dicső bajnokok között, akik az erények ékköveivel vannak feldíszítve és az. örök boldogság jutalmával koronázva, vég nélkül uralkodj a megváltó és üdvözítő Jézus Krisztussal, akinek hited szerint nevét és képét viseled, s aki az. Atyaúristennel egységben mint Isten él és uralkodik." A koronázás során István megkapta az uralkodás további jelvényeit: a lándzsát, a kardot, a karpántokat, a palástot, a gyűrűt, a jogart és az országalmát. A jelvények azonban csupán a király személyével együtt fejezték ki az uralkodó hatalmát, önmagukban semmit sem jelentettek. Ahogy azonban a király tekintélye és birtokainak nagysága csökkent, és ahogy erősödött a nagybirtokos arisztokrácia és kialakult a köznemesi rend, úgy nyert új tartalmat a királyi korona fogalma, amelyet a XIII. századtól kezdve egyre gyakrabban emlegettek Szent Koronaként. A XIV-XV. század fordulóján I. Lajos halála után és Zsigmond ingatag alapokon álló uralma idején, miután a királyt fogságba ejtették, a bárói ligák vették át az ország irányítását, akik uralmukat a „Szent Korona joghatóságának felhatalmazásával" indokolták. Ettől az időtől kezdve azután az államhatalmat egyre inkább a Korona testesítette meg, és az ország lakóit kezdték a „Magyarország Szent Koronája alattvalóinak" tekinteni. A folyamat betetőzéseként az uralkodó által meghódított vagy elvesztett területek is a Korona birtokait növelték vagy csökkentették, ahogy a magtalanul elhalt, vagy hűtlenségbe esett családok vagyona is a Szent Koronára háramlott. A Szent Korona-eszme kifejlődését, amely a hazánkkal szomszédos országokban is megtörtént, Magyarországon 1440. július 17-én foglalták írásba, amikor /. Ulászló király koronázásakor a rendek egyértelműen kijelentették, hogy ..a koronázás mindig az országlakók akaratától függ, és a korona hatékonysága és ereje az őjóváhagyásukon alapul". Míg tehát eddig a királyi hatalmat a főpapok, esetleg az ország nagybirtokosai ruházták át az új uralkodóra. ettől az időponttól kezdve az ország rendjei voltak azok, akik ezt a Szent Koronán keresztül megtették. Ezt a gondolatot vette át Werbőczi István Hármaskönyvében, amikor kifejtette a Szent Koronára vonatkozó nézeteit, és ezzel évszázadokra meghatározta a magyar köznemesség politikai és jogi életben játszott szerepéről szóló felfogását. Bár 1848-ban a régi, feudális jog érvényét vesztette, a Szent Korona tekintélye továbbra sem csökkent. Az Osztrák-Magyar Monarchia létrejötte után neves jogtörténészek fáradoztak azon. hogy a Szent Korona-tan a dualista államrendszer létjogosultságát bizonyítsa, majd az első világháborút követő területcsökkenés után elterjedt ideológia szerint „a magyar nemzet a Szent Koronában él tovább". Az 193S és 1040 közötti területgyarapodást becikkelyező törvények is úgy fogalmaztak, hogy a Felvidék egy része, Kárpátalja, illetve Erdély egy része ..visszatért a Szent Korona testébe", 1941-ben Donét sz.y Ferenc pedig az általános közhangulatot idézte fel, amikor a köv etkező sorokat papírra v etette: \ Szent Korona eszméje es összetartó ereje eró'sebb volt a török félhold másfélszáz esztendeig tartó uralmánál, eró'sebb volt a német császári sas fojtogató karimánál, és eró'sebb volt a Trianonban kovácsolt rabláncoknál. Mindezek a múlt messzeségébe süllyedtek. Szent István koronája kilencszáz esztendős fényével mindig fennen ragyog ". Tóth Krisztina A Szent Koronáról Werbó'czi Hármaskönyvében (Jut possunt condere leges & statuta ? TITULUS III. Sed qurestio occurrit pertractarida: utrum princeps per se possit condere leges ac statuta, an opus sit, ut populi quoque accedat ennsensus? §. 1. Unde advertendum, quod quamvis olim populus iste Hungarorum, dum adhuc ritu viveret gentilium, & non regem, sed dúcéin ac gapitaneos haberet directores: ornnis potestas condendas legis í!c constitutionis apud eos fuerit. S. 2 Verum posteaquam ad fidem cutholicam sunt conversi, & regem sponte qibi ipsis elegerunt: tam condendíe legis. quam etiam cujuslihet possessionariae collationis, atque • minis judiciaricT p^testatis facultas, in jurisditionem sacrae regni hujus corona:, qua cuncti reges Hungáriái coronari solent. & subsequenter principem ac regem nostrum legitim e constitutum, "imul cum imperio & recimine translata est. Et >ic postea reges ipsi. convocato interrogatoque populo, constitutiones facere cceperunt; prout & temporibus nostris fieri consuevit. Kik szerezhetnek törvényeket és törvényszerű határozatokat. III. CZÍM. Egy megfejtendő kérdés ötlik azonban itt föl: vájjon a fejedelem önnön magától szerezhet-e törvényeket és törvényszerű rendeleteket ; avagy szükséges-e, hogy a nemzet jóváhagyása is hozzájáruljon ? 1. §. Mire nézve meg kell jegyezni, hogy hajdan, midőn a magyar nemzet még pogány szertartással élt, és nem király, hanem vezér és kapitányok igazgatása alatt állott: ezeket illette a törvény és rendelmény szerzésének teljes joga. 2. §. De miután a közönséges keresztyén hitre térének és szabad akaratukból királyt választanak maguknak: attól fogva úgy a törvény szerzésének, mint mindenféle birtokadományozásnak és a birói hatalomnak is összes joga, az uralkodás és kormányzás hatalmával egyetemben, e mi országunk szent koronájának, melylyel Magyarország királyait meg szokták koronázni, hatóságára, következésképen törvényesen rendelt fejedelmünkre és királyunkra ruháztatott át. Es így ettől fogva maguk a királyok, a nemzetet összehíván „Ezeréves létünk határkövénél állunk, melynek egyik oldalán arany- és vérbetűkkel vannak fölírva a múlt eseményei, a másik a beláthatatlan jövő számára üresen áll. (...) Kard foglalta el, kereszt tartotta fönn e hazát. Nemzetünk a kereszténység felvétele által belép ugyan az európai népcsaládba, de nem olvad be; fejedelme a kor intézményei szerint nem lesz alárendeltje, hűbérese a római császárnak, hanem a pápától nyert koronával megkoronáztatva, mindenkitől független és önálló királyságot alkot. A korona hatalmat ad a királynak és tekintélyét külről emeli, de belsőleg lelkiismeretében megköti, mert az alkotmány megtartása kötelezi. Szent koronánk eszerint mint védő kherub lebeg a király és nemzet fölött, mindegyiknek jelezve kötelességeit, mindkettőnek biztosítva kölcsönös jogait. (...) Ez esemény nemzetünk sorsának fordulópontja, a trón támasza, szabadságunk biztosítéka, fénykorszakainak forrása, megpróbáltatásunk erőssége, létünk alapköve. (...) Ha mindezeket csak futólag is olvasod nemzetem, el kell ismerned, hogy Isten erős keze tartott fönn. Miért tartott fönn? Nemzetünknek sok volt a bűne, de volt egy nagy erénye, hogy Istent nem tagadta meg soha, tiszteletét törvénykönyvébe iktatta. Fönntartott Isten azért is, mert sok pártfogónk volt az égben. Nincs nemzet, melynek uralkodó családja annyi szentet számlálna, mint maga az Árpád-ház. Leghatalmasabb közbenjárónk volt mégis a mi Nagyasszonyunk, kinek alakját zászlóinkra hímeztük, pénzeinkre vertük, tiszteletét, szeretetét versekben zengedeztük. Midőn bűneink sokasága miatt magához az Úrhoz folyamodni féltünk, veszély idején százezrek, milliók ajkán hangzott az ének: Boldogasszony, Anyánk, Régi jó Patrónánk, Nagy ínségben lévén, így szólít meg hazánk; Magyarországról, édes hazánkról, Ne felejtkezzél el szegény magyarokról." (Vaszary Kolos hercegprímás 1896-ban, a millennium alkalmából a budai koronázó templomban -a királyi pár jelenlétében-nagyhatású beszédet mondott. Ebből idéztünk.)