Esztergom és Vidéke, 2001

2001-12-20 / 50-52. szám

4 2001. augusztus 222. 3 A Szent György Lovagrend Nyári Középkori Akadémiája Augusztus 6-án a tanítóképző főiskola tanácstermében/m^' Körös Cseke László rendi kancellár és lovag Magyar György főiskolai tanár mellett polgármesterünk, Meggyes Tamás is (fotónkon) köszöntötte a hallgatóságot. Többek között ezt mond­ta: „Ismeteres mindannyiunk eló'tt, hogy a XI. század végén keresztes hadakat szer­veztek a Szentföld pogány uralom alóli felszabadítására. A korszak szükséglete kialakította a középkor két jellegzetes alakját: a szerzetest és a lovagot. A fel­szentelt pap még saját védelmére sem fog­hatott fegyvert, így kezdetben a segítőtest­vérek fegyverezték fel magukat, majd csat­lakoztak hozzájuk azok a hadviselésben jártasok, akik vonzalmat éreztek a szerze­tesi eszményekhez. 1128-ban megalakult az első egyházi lovagrend, a Templomos D>vagok Rendje. 1326-ban Károly Róbert királyunk alapí­totta a Szent György Lovagrendet, mely az esztergomi káptalan által jóváhagyott alapszabály szerint működött. A katonai lovagrend 1990-ben Visegrádon újra élet­re kelt. A rend alapvető' célkitűzése: egy­más segítése, az országon belül minden ellenségeskedés megszüntetése, az anya­szentegyház oltalmazása, a katonai ha­gyományokápolása. A Lovagrend katonai hagyományait a bajvívó tagozat, az ele­settek és gyengék segítését a karitatív ta­gozat, a rend építését, kapcsolatok erősí­tését a nemzetközi tagozat, a hitben való megerősítés t az egyházi kapcsolatok tago­zat, a hadtudományi kutatásokat a nem­zetvédelmi és hadtörténeti tagozat végzi. A Szent György Utvagrend a fenti tevé­kenységeken tiíl igen lantosnak tartja a magyar nemzet jövendő fejlődése szem­pontjából azt, hogy a határokon túli ma­gyar testvéreinkkel állandó kapcsolatot tartson, ápolja a magyar szolidaritás ügyét, a kulturális hagyományok és érté­kek átszármaztatását. Isten áldását kérem a Szent György Lo­vagrend Nyári Középkori Akadémia mun­kálkodására, a hazai és külföldi magyar­ság érdekeinek segítésére és támogatásá­ra. " Polgármesterünk nem véletlenül fogal­mazott így, a közel félszáz hallgató több­sége ugyanis határainkon túlról érkezett. Részvételüket a lovagrend biztosította. Valamennyien feszüli figyelemmel hall­gatták í/r. Groh Dániel visegrádi múzeum igazgató előadását a Dunakanyar történel­mi léptékű építkezéseiről, majd másnap dr. Kiss-Rigó László teológiai tanárt, va­lamint dr. Horváth István régészt, múze­umigazgatót, akik az egyházszervezésről, illetve a középkori építészetről beszéltek. Négyesi Ixijos hadtörténész a Szent Ist­ván-i állam haderejéről,Süli-ZakarIstván debreceni professzor pedig Magyarország határainak kialakulásáról szólt, s ezzel a középkor eseményeit firtató témák a leg­újabb korig értek el, különösen Balogh Béni levéltáros előadásával, aki érdekfe­szítően beszélt a második bécsi döntés előzményeiről és következményeiről Er­délyben. Filmvetítés, majd visegrádi ta­nulmányút, valamint esztergomi múze­umlátogatás színesítette az előadásokat. Pénteken búcsúesten köszöntek el egy­mástól a nyári egyetem „diákjai". (Pálos) A millenniumi ünnepi év kiemelkedő eseménye zajlott egy évvel ezelőtt, au­gusztus 15-én, Nagyboldogasszony ünne­pén, Szent István halála napján Eszter­gomban, amikor köztársasági elnökünk es a bíboros érsek felavatta Szent István ki­rály koronázásának történelmi emlekhe­lyét a Várhegyen. S most, a millenniumi év ünnepélyes bezárása is Esztergomban történik ugyancsak augusztus 15-én, a Szent Korona jelenlétében, amely hazánk mindhárom közjogi méltóságának kísére­tében érkezik hozzánk erre a napra. Ekkor avatják fel az ország millenniumi emlék­művét azesztergomi Várhegyen: Melocco Miklós Szent István megkoronázását ábrá­zoló 11 m magas szoborcsoportját. És erre az alkalomra nyílt meg augusztus 10-én a Királyi Vár tövében, a Balassa Bálint Mú­zeumban a középkori Esztergom európai jelentőségét tömören bemutató kiállítás dr. Horváth István tudós régész, a múze­um igazgatójának rendezésében. A kiállí­tás célja, hogy ráébressze a látogatót: Esz­tergom - hazánk első fővárosa és 1000 éven át egyházi központja - Európa ki­emelkedő gazdasági és kulturális köz­pontja volt évszázadokon keresztül. Az önálló Magyarország létrejötte 1000-ben, az akkori nagyhatalmak, első­sorban III. Ottó német-római császár és II. Szilveszter pápa elismerését jelentette Géza fejedelem és fia, István király iránt. István király a gazdasági önállóság je­lekent nemzetközi értékűpénzt veretett az esztergomi Várban, amely formájában a császári pénzhez volt hasonló. A „Stepha­nus Rex - Regia Civitas" feliratú pénzt, amely az első forgalmi pénzünk volt, ott látjuk a kiállításon. A pénzverők az ötvö­sökkel és a kovácsokkal együtt a Kovácsi nevű városrészben laktak, amely a mai vasútállomás közelében volt. Nagymére­tű, két homlokzati tornyos, háromhajós templomának alapfalai a vasúti töltés ol­dalában rejtőznek. Millenniumi kiállítás a Balassa Bálint Múzeumban Szent István Esztergomban megújítói ta apja várát, és a hegy csúcsára felépíttet te az ország jőszékesegyházát. a/ önálló magyar egyházi szervezet központját, a/ esztergomi érsek székhelyét. A háromha jós, nagyméretű templom a török hódolt ságig többször bővült, mindenkor a kor­társ európai művészet legjelesebb színvo nalán. Ennek néhány szép emlékét látjuk a kiállítás első termében, köztük a Szép templom Ékes Kapujának, a Porta Spéci ­osa-nak újabban előkerült töredékeit. Szent Istvántól kezdve a középkori Esztergom szíve a Kis-Duna-ág és a Pilis dombjai között húzódó Királyi Város, a mai belváros. Lakói között ott voltak, a XI. századtól fogva, az európai országok legjelesebb kereskedői, akik latimisok né­ven a város vezetőségében fontos szerepet töltöttek be. A város kettős pecsétje, ame­lyet itt láthatunk a kiállításon (és fotón­kon!) - az eredeti pompás bronz pecsét­nyomó a Nemzeti Múzeum történeti kiál­lításának egyik fődarabja-, a XIII. század első harmadából származik. Mint ötvös­művészeti alkotás es mint várospecsét egyaránt Esztergom büszkesége, éppúgy mint maga a középkori Esztergom városa. A pecsét előlapján ábrázolt hiteles város­kép jól jelzi Esztergom európai jelentősé­gét. A tornyokkal megerősített fallal öve­zett város főkapujának tengelyében az emeletes gótikus palota a király városi lakóhelye volt, a Nagy-piacon, a mai Szé­chenyi téren. Itt fogadta a király a hazánk­ba látogató uralkodókat, így VII. Lajos francia királyt 1140-ben és Barbarossa I. Frigyes császári 1189-ben. E jeles állam­fők elismerését a magyar főváros iránt történetíróik jegyezték fel. A kettőspecsét hátlapját az Árpádok hét-vágásos családi címerpajzsa ékesíti. A Lőrinc-kapu, a város északi, a Várra néző kapuja volt, amelynek alapfalait ma, a Lőrinc utca elején, az úttest kövezete jelzi. Közelében állt a Szent Lőrinc temp­lom, amelynek a XI. és XIV. századi alap­rajzát, valamin t a gótikus szentély pompás zárókövét az Isten Báránya ábrázolással, továbbá két XVI. századi bronz gyertya­tartóját ugyancsak bemutatja a kiállítás. A királyi város központjában, a Nagy-piac déli végén, a mai Városháza helyén a Szent Miklós templom állt, a Kis-Duna partján, a Hal-piac közelében a Péter és Pál plébánia templom, s keletebbre a fe­rencesek fényes gótikus bazilikája, amely Szent Erzsébet 1235. évi szenttéavatására már készen állt. IV. Béla királyunk a vár­EMLEKEZETES ESTEK A VARSZINHAZBAN Mint ahogy olvasóink tapasztalhatták ­igazodva lapunk nyári „menetrendjéhez" -, várszínházi beszámolóink egy-egy két­hetes periódust ölelnek fel. A legutóbbi ciklus első hétvégéjét - augusztus 3-án és 4-cn - a könnyűzenének szenteltek a Vár­színház programjainak szervezői. Jól tet­ték. hiszen mindkét napon teltházat von­zoltak az előadók - holott olyan két zenei műfaj képviselői ők, amelynek divatja már évtizedekkel ezelőtt lejárt. Úgy lát­szik azonban, hogy a múlt század zenéje még igen népszerű - főleg az „éltesebb" zenerajongók körében. Harmadikán, pénteken a l'our l'athers Énekegyüttes szerzett kellemes estet a Várszínház közönségének. A/ 1995-ben alakult, cs egyre több sikert maga mögött tudható vokál kvartett elsősorban a 20-as és 30-as evek jellegzetes, a fehérek állal játszott cs énekeli amerikai zenéjét, a bar­hershop stílust követi, de bevallottan cs tapasztalhatóan nagy hálással van rá a né­ger spirituálék világa, a világhírű Goldcn Gate több mint félévszázados sikersoro­zata is. De sajátos hangulatú feldolgozá­saik közölt szerepeltek a 60-as evek ma­gyar slágerei, örökzöld világszámok, sőt karácsonyi gyermekdalok is. Mindez ren­geteg zenei humorral - néha már párod isz­likus elemekkel - fűszere/ve. A „négy papa" eddig főleg a magyar és a külföldi jazz kiválóságaival lépett színpadra, né­hány szám erejéig a különböző ja/z-fesz­tiválokon is feltűntek, első önálló műso­rukkal azonban csak az idén találkozhat­tak a nézők. Az esztergomi közönség ha­las cs citő publikumnak bizonyult, hos/­szanlartó vastapsukkal alig akarták leen­gedni a színpadról a négy kiváló hangú énekesi, akik nemcsak zenei produkció jukkái, hangulatos mimikával cs testbe­széddel. de szellemes versparódiákkal is szórakoztatták, nem egyszer harsány ne­vetésre késztetve a közönséget. Nagysze­rű este volt! Negyedikén hamisítatlan párizsi han­gulatot s a párizsi éjszakák koronázatlan királynőjének, Edith Piafnak szellemét varázsolta a Várszínház zárt miliőjébe Vá­ri Eva és a Budapesti Kamaraszínház ze­nekara. A színpadon megelevenedett előt­tünk a sanzon legnagyobb egyéniségének törtenete, cs felhangzottak az Edith Piaf nevéhez szorosan kapcsolódó, ismert dal­lamok. Vári Éva, aki hosszú időn átját­szotta Pam Gcms Piaf című darabjának főszerepét, most a zenés monodrámává átdolgozott műben nagy átéléssel idézte fel a világhírű francia művésznő hánya­tott, ugyanakkor csodálatos életét és mű­vészetet. A ragyogó énekhanggal és re­mek színészi képességekkel megáldott, de az esztergomi közönség által még kevéssé ismert Vári Éva hangulatos, felejthetetlen estét szerzett ezen a napon a sanzon, eme érzelmekkel teli műfaj híveinek. * Augusztus 10-én, I 1-én és 12-én a Nagyváradi Szigligeti Színház művészei szerepeltek a Várszínház színpadán. Erdé­lyi vendégeink nem először látogattak Esztergomba, s c/útlal is színvonalas pro­dukciókkal rukkollak elő. Szombati da­rabjuk, Brandon Thomas világszerte is­mert és gyakran játszott vígjátéka, beleil­leti az előző várszínházi estek könnyed, vidám programjainak sorába. A századc­leji Angliában játszódó, helyzetkomiku­mokban cs poénokban bővelkedő színda­rabot Szenes Iván frappáns verseire Aldo­holyi Nagy György zenésítette meg. s most Meleg \'ilmos rendezésében került az esztergomi nézők elé. akik olyannyira megtöltöttek a nézőteret, hogy ott meg cg\ gombostűt sem lehetett volna leejteni. A péntek estén bemutatni tervezett mű egészen más hangulatú alkotás. Tóth-Má­té Miklós kétrészes történelmi drámája a tizenharmadik század végének Magyaror­szágába kalauzolja el a nézőt, de a mai társadalmi viszonyok között élő emberek számára is van üzenete. A Tűz és kereszt központi alakja a kun származású IV. László, akinek nemcsak származása cs neveltetése kettősségével, de a világi cs egyházi oligarchia fojtogató nyomásával is meg kellett küzdenie. Hogy c küzdelem a darabban milyen ered­ménnyel ér véget, az - sajnos - pénteken rejtély maradt az esztergomi nézők előtt. Ugyanis még az első felvonás közepe tá­lán nvakunkba szakadt egy kiadós cső, az előadást nem lehetett folytatni, s így a mil­lenniumi színházi évad egyik legjelesebb produkciójának ígérkező darab csak tor­zóban maradt volna ránk, ha a Várszínház vezetői - bár esőnap nem volt kitűzve ­módot nem találnak rá, hogy vasárnap este megnézhessük a teljes előadást. Mi ma­gunk pedig, a 21. század megannyi Kun Lászlója - kétségeinkkel, vágyainkkal, harcainkkal, belenyugvásainkkal és ku­darcainkkal - érdeklődve izgultuk és él­veztük végig az értékes történelmi művet, Gali László nagyszerű rendezését, a Med­gyesfalvy Sándor által kiválóan alakított, vívódó király küzdelmeit, elkerülhetetlen bukását, és megértettük a párhuzamot, mely Kun László vészterhes kora és az ezredforduló Magyarországának - sőt egész magyarságának - változásokkal, el­lentmondásokkal, csalódásokkal teli évti­zedei között feszül, s amely töprengésre készteti a mély gondolatokra fogékony nézőt. * Lapunk megjelenésének napján - ma, augusztus 15-én, Nagyboldogasszony ün­nepén - az egyházi és világi ünnepségek­kel zsúfolt nap méltó betetézése lesz Erkel Ferenc örökbecsű operája, a Bánk bán. A Kolozsvári Állami Magyar Opera előadá­sában a Bazilika melletti nagyszínpadon hangzik el aközkedvelt zenedráma, amely - a Tűz és kereszthez hasonlóan - törté­nelmünknek egy vészterhes korszakáról ad drámai keresztmetszetet. És ezt a törté­nelmi hangulatot árasztja az évad záró darabja is, az augusztus 17-ei népi misz­tériumjáték: Szent Kinga gyűrűje, mely méltóképpen zárja nemcsak a várszínházi évadot, de - Szent István és más magyar szentjeink örökségére emlékeztetve - a millenniumi évet is. SzáBa heli székesegyházzal vetekedő művészet­tel ékesíttette, s maga és családja temetke­zési helyéül választotta. A királyi sírokat a törökök dúlták fel. A kiállításon szereplő pompás faragott vörösmárvány-töredék, amely kél oroszlán között, párnán nyugvó, hosszú hajú, méltóságteljes férfi fejére utal, igen valószínűen, IV. Béla király díszes síremlékének része volt. A temp­lomból származik a közel életnagyságú, jeles gótikus, egészalakos Madonna-kő­szobor is. A szép szobor csonka, Mária és a kis Jézus feje hiányzik, valószínűleg a török hódítók törték le. A középkori Esztergom területén 38 templom állt, amelyből tízhez szerzetesi kolostor kapcsolódott. A kolostorok közül a legősibb, Szent István-kori, a bencés­apácák szigeti kolostora, a Palkovics-pad közelében, a Nagy-Duna partján. Ennek két homlokzati tornyos, háromajtós temp­loma volt a kolostor északi részén. Az alapfalakat feltárta a kutatás. Reméljük, a közeljövőben sor kerül a bemutatásukra is, a hamarosan megnyíló, újjáépített Má­ria Valéria híd közelében. Szentkirály városrész, ugyancsak a Nagy-Duna partján, kissé feljebb, Szent István-kori település volt, amelynek Szent András plébániatemplomát, alapfalaiban, ismerjük. A közelében, 1160 körül épült a nagyméretű, háromajtós, előcsarnokkal bővített Szent István bazilika, a Szent Ist­ván király keresztes kanonokrend templo­ma, mely az országos jelentőségű hiteles­hely volt. Itt foglalták írásba a Beregi egyezményt 1233-ban. 1241-ben a tatárok felégették, romba­döntötték ezt a fényes európai várost, Ma­gyarország első fővárosát. Rogérius mes­ter, a szemtanú, megrendítően írta le a kiégett paloták és templomok félelmetes látványát. A király elmenekült, majd Bu­dán építette fel új székhelyét. A tatárjárás után az esztergomi királyi palota az ország egyházi fejének, az esztergomi érseknek a tulajdona lett. A Vár alatti érseki Vízivá­ros 1239. évi alapítólevelét is itt láthatjuk a kiállításon. A királyi város továbbra is a királyé maradt. így érthető, hogy polgára­inak művészi igényessége is - királyi! Erre utal, többek között, a kiállítás két szép reneszánsz vörösmárvány sírköve, Beatrix királynő kulcsárnoka feleségének 1495. évi pompás reneszánsz díszítésű, antikvabetűs felirattal ékes sírlapja, amely a Kossuth Lajos u. 65. sz. ház udvarán került elő, továbbá egy szabómester 1508. évi sírköve. A kiállítás utal Vitéz János esztergomi érsek (1465-72) nemzetközi jelentőségű esztergomi humanista udvarára is, amely az általa alapított egyetem, az Accadamia Istropolitana európai jelentőségű tanári karát alkotta. Az egyetem ünnepélyes megnyitója Esztergomban volt 1467-ben. Vitéz érsek fényes esztergomi könyv­táráról Itáliában a kortársak úgy tudták, hogy minden jelentős mű megtalálható benne. A palota nagyterme 47x16 méte­res, kazettás dongaboltozattal fedett hatal­mas tér volt. Vitéz János, a „LuxPanno­niae " (Magyarország fénye) pompás esz­tergomi palotájának rekonstrukciós rajza és makettje a kiállítás záróakkordja. Ezután a török háborúk (1543-1683) nyugat-európai haditudósításait kísérő metszetábrázolások következnek a város­ról. E harcok során a város szinte teljesen elpusztult, a magyar lakosság helyét a rá­cok foglalták el. De 1683-ban, a dicső párkányi csata, majd az esztergomi vár visszafoglalása után felcsendült a Te De­um hangja a dzsámivá alakított Bakócz­kápolnában, és megkezdődött az újjáépí­tés. A 111. évezred első évében, sok újabb­kori pusztítás után, Esztergom újra él, és építkezik. Ehhez kíván lendületet és mér­cét adni ez a kiállítás is - amely 2002. év végéig látható -, mert hisszük: a XXI. században ismét európai jelentőségű lehet városunk! Prokopp Mária

Next

/
Thumbnails
Contents