Esztergom és Vidéke, 2001

2001-12-20 / 50-52. szám

6 2001. május 17. Testvérlapunkban, a Szatmári Friss Újságban olvastuk Ölre menés oltár előtt - avagy: ki ellen emeltetnek a szent falak? A lényeg az örömszerzés Családi Nap a Duna-Ipoly Nemzeti Parkban A Duna-Ipoly Nemzeti Park területén rendezte meg Esztergom Város Kertvárosi Óvodája Családi Nap elnevezésű rendezvényét május 13-án. Eredetileg egy áprilisi szombat volt a programnak kijelölt időpont, akkor azonban az égiek nem voltak kegyesek: hideg, szeles, szinte őszi idővel lepték meg szervezőket. Mintha ezt akarták volna a mostani vasárnapon jóvátenni: a ragyogó napsütés még szebbé tette az amúgy is szép programokat. Buzásné Pusztai Juditot, az óvoda vezetőjét és Baloghné Tóth Rita óvodavezető-helyettest kérdeztem a Lépésről lépésre óvodai nevelési programhoz tartozó Családi Napról. - Mi a lényege, mi a célja a mai napnak? - A Családi Nap egy megyei rendezvény, a Lépésről lépésre Soros-programban dolgozó szülők, pedagógusok, gyerekek rendezvénye. Olyan nap, ahol a hangsúly az együtt-játszáson, az örömszerzésen és az egymással való ismerkedés kötetlenebb formáján van. Megmutatjuk, hogyan kell foglalkozni a gyerekekkel, hogy mi hogyan kötjük le agyerek figyelmét. Csodálatos, hogy mindezt a Duna-Ipoly Nemzeti Park területén tehetjük, ahol a gyerekek a természettel is megismerkedhetnek. - Honnan érkeztek a résztvevők és hányan vannak? - Körülbelül ötszázan vagyunk most itt. Főként azok az óvodák és iskolák vesznek részt a programon, akik maguk is a Lépéről lépésre programmal dolgoznak, tehát Komáromból, Tatabányáról, Tatáról, Bajótról és persze Esztergom-kertvárosból jöttek. Természetesen vannak olyanok is, akik nem tartoznak a programhoz, csak érdekelte őket a rendezvény: oroszlányiak, esztergomiak és dorogiak. - Volt már valahol ilyen Családi Nap ? Hol és mikor lesz. a következő? - Komáromban volt már egyszer egy ilyen találkozó, a következő időpontja és helyszíne még nem ismert, de biztos, hogy a megyei Soros-programos intézmények valamelyike szervezi majd. - Milyen programok várták a családokat ? - Különböző mesteremberek avatták be szakmájuk titkaiba a gyerekeket. Ki lehetett próbálni a fazekasságot, a csuhézást, az ötvösséget, a gyöngyfűzést és a hangszerkészítést. De lehetett kavicsot festeni és papírsárkányt készíteni, volt táncház és bemutatkoztak az óvodák és iskolák táncos csoportjai is. A legnagyobb sikere talán a szabadban, kemencében sült lángosnak volt, de sokan vettek részt az. akadályversenyen és a sportversenyeken is. A közeli lovardában a gyerekek ingyen lovagolhattak és a Strázsa-hegyi tanösvényt is megismerhették. - Milyen rendezvényekre készül az. óvoda a közeljövőben ? - A gyermeknapot Mogyoróhegyen fogjuk megünnepelni, Csiri-biri tánccsoportunk fellép majd Esztergomban a Múzsák terén. Természetesen „ballagó" ovisainknak pedig óvodabúcsúztatót tartunk majd. - Voltak-e támogatói a Családi Napnak? - Igen, ezúton is szeretnénk köszönetet mondani mindazoknak, akik segítettek a rendezvény létrejöttében. így köszönetet mondunk az esztergomi Polgármesteri Hivatalnak, Esztergom város Kisebbségi, Kulturális, Oktatási és Sportbizottságainak, a Részönkormányzatnak, Esztergom város Egészségügyi Alapellátó Intézményének, a Brau Union Hungária Sörgyárak Rt.nek, Huber György vállalkozónak, a Vivendi Telecom Hungarynak, a DunaIpoly Nemzeti Parknak, a Grante Rt.nek, a Turbó Félix Kft.-nek, a D + D Kft.-nek, a Kék Duna Rádiónak, az Ottáva Bt.-nek, a Nyomdaipari Kereskedelmi Kft.-nek, a Relabornak, az Esztergomi Rendőrkapitányságnak, Bönde Ferenc vállalkozónak, Kátai József vállalkozónak, a Rózsa Vill-nek, az Ornamentika Kft.-nek, a Jónás Tüzépnek, az Esztergom és Vidéke Takarékszövetkezetnek, a Monitexnek, aHungaromill Kft.-nek, a MOL Rt.-nek, a Nokiának, az Óvoda a családokért alapítványnak, Vajda Jánosnak, a Pharmavit Rt.-nek, a McDonald's-nak, az Egomkőnek, Tóth László és Németh Dániel vállalkozóknak. (schb) A Trianont követő időszakban Románia gyorsan felmérte, hogy a regáti románság betelepítése kulcsfontosságú a provincia megtartása végett. Ennek érdekében a húszas évek második felében a bukaresti hatalom, illetve az 1925-ben önállósodott Román Ortodox Egyház nyíltan meghirdette ez irányú politikáját, amely például a Székelyföldet ún. kultúrzónaként határozta meg. Ez a gyakorlatban annyit jelentett, hogy a hatalom előszeretettel támogatta mindazokat a román pedagógusokat és papokat, akik székelyföldi munkára vállalkoztak. A misszionárius tanítók és pópák dupla fizetést kaptak. Feladatuk az volt, hogy a székelyek által lakott tömbmagyarságot mielőbb felrobbantsák, s az általa lakott területre minél több románt telepítsenek. Ebben az időszakban vette kezdetét Erdélyben - a Székelyföldön is - az a nagyarányú ortodox templomépítés, amelynek nyomait mindmáig láthatjuk. A legnagyobb erdélyi ortodox katedrálisok is ekkor épültek: a gyulafehérvári 1921-22, a kolozsvári 1922-34, a temesvári 1936-1946, a marosvásárhelyi 1929-35 között. De ugyancsak ebben az időszakban szórták tele a Székelyföldet kisebb-nagyobb ortodox templomokkal, attól függetlenül, hogy az illető településeken éltek-e románok vagy sem. Ennek a tcmplomépítési igyekezetnek köszönhetően manapság olyan székelyföldi települések is rendelkeznek ortodox templomokkal, mint például Csíkszentmihály (1992-es népszámlálás szerint 27 ortodox hívő), Ujtusnád (3), Tusnádfalu (18), Szentivánlaborfalva (20), Szárazajta (42), Bikfalva (19), Sepsibükszád (34), vagy éppenséggel a Hargita megyei Petek (nulla ortodox hívő). Mindezeken a településeken az ortodoxok indokoltnak tartják külön templom „működtetését", s az állami költségvetés ezek karbantartásához és fenntartásához ma is hatalmas összegekkel járul hozzá. Erdélyben 1910-ben az 5,2 millió lakos 53,8 százaléka volt román, 31,6 százaléka pedig magyar. Ugyanezek az arányok 1992-ben, 7,7 millió lakosra kivetítve: 73,6 százalék román, 20,7 százalék magyar. A két székelyföldi megye esetében a változás nagyobb arányú volt. Hargita megyében 1910ben 240,6 ezer ember élt, ezek 6,1 százalékaromán, 92,7 százaléka pedig magyar volt. 1992-ben ezek az arányok 347,6ezerre növekedett lakosság esetében 14 százalék románra és 84,6 százalék magyarra módosultak. Kovászna megyében a változás még hangsúlyosabb volt. 1910-ben a 148,9 ezer lakos 11,5 százaléka volt román, 87,4 százaléka pedig magyar. 1992-ben a románok a 232,6 ezer lakos 23,4 százalékát, a magyarok pedig már csupán 75,2 százalékát adták. Az 1989-es változást követően Székelyföldön a kommunista rendszerben csendben betelepítettek kezdtek visszavándorolni szülőhelyükre. Sok román számára kiderült ugyanis, hogy Székelyföldön az új körülmények között kulturális beilleszkedés szinte lehetetlen. A szélsőséges román pártok ennek következtében azonnal hangos kampányba kezdtek, amelynek célja a románság elköltözésének megakadályozása, sőt újabb román betelepítések elindítása volt. Újra meghirdették tehát a kultúrzóna-politikát, csakhogy ez alkalommal diszkrétebben. Az ortodox egyház a kilencvenes évek elején titokban kapta a kormánytól e célra a pénzt. Egyes források azt állítják, hogy az ortodox egyház az eltelt tíz esztendőben Erdélyben mintegy ezer új templomot emeltetett. Ami könnyen igaz lehet, hiszen csak Kolozsváron öt új görögkeleti templom építése zajlik, miközben milliárdos költséggel felújították és újabb kupolák kiépítésével „befejezték" a század elején a Nemzeti Színházzal szemben felhúzott görögkeleti katedrálist. A módszerek sem változtak sokat. Míg például a kolozsvári ortodox katedrális építése céljára a húszas években a város magyar közalkalmazottainak „hivatalból" adakozniuk kellett, a napjainkban történő felújítás költségeit szintén a város teljes lakosságára szerették volna ráerőszakolni. Idei első sajtóértekezletén Gheorghe Funar polgármester közölte: szeretné, ha a tanácsosok hozzájárulnának havi 5 ezer lejes különadó kivetéséhez annak érdekében, hogy a művészek az ortodox katedrálisban mozaikfreskót készítsenek. A lakosság hozzájárulására azért van szükség - mondta Funar -, mert a kolozsvári ortodox püspökség saját forrásokból nem tudja fedezni a munkálatok hatalmas költségét. A polgármester számításai szerint a mozaikfreskó elkészítése négyzetméterenként 550 dollárba kerül. A 6 ezer négyzetméteres nagyságra tervezett freskó ára tehát 3,3 millió dollár lesz. A statisztikai hivatal legutóbbi adatai szerint Kolozsvárnak 313 ezer lakosa van, így egy év alatt körülbelül 15 milliárd lej gyűlhet össze. A különadót Funar a lakóközösségek vagy a városi vízművek segítségével (a vízdíjjal együtt) kívánta összegyűjteni. A tervet a tanács végül leszavazta. (Folyt, köv.) Tibori Szabó Zoltán Mentálhigiénés konferencia Május 14-én a Szabadidőközpontban A lelki egészség éve címmel rendezett konferenciát a Családsegítő és Gyermekjóléti Szolgálat. A másodízben rendezett mentálhigiénés konferencián délelőtt előadásokat hallgathattak meg, délután pedig szekcióüléseken vehettek részt Esztergom és környékének a közalkalmazotti szférában dolgozó szakemberei, pedagógusok, az egészségügy és a szociális ellátás meghívott munkatársai. Mintegy 80-100 fő jött el a Szolgálat hívó szavára, és hallgatta meg az előadásokat, melyek sorát dr. Mizsey Ágota nyitotta meg a nemzeti drogellenes stratégiából eredő önkormányzati feladatok ismertetésével, majd dr. Szabó Lajos beszélt a segítő társszakmák szerepéről a mentálhigiénés tevékenységben. A belső harmóniához vezető útról Vaski Ferenc szólott, végül Návrádi Kálmánné ismertette a nemzeti mentálhigiénés stratégiát. Ebédszünet után három szekcióban folytatódott a munka, majd az ott elhangzottakról plenáris ülésen számoltak be a szekcióvezetők, Király Zoltán, Simon Ildikó és Szigetiné Krasznai Judit. (-thó) Szabó Dezső „tréfái" A Bocskai Szabadegyetem keretében, a „Harmadik út - a Magyar Út" előadás-sorozat kapcsán három egymást követő héten, péntekenként tartott előadást Szabó Dezső írói munkásságáról és politikai, erkölcsi hitvallásáról Szőcs Zoltán irodalomtörténész, a Havi Magyar Fórum című folyóirat főszerkesztője. Előadásaiból megtudhatjuk, hogy Szabó Dezsőt írói munkásságában mindig elsősorban és szinte kizárólagosan a morális szempontok, illetve a magyarság felszabadításának és megmaradásának ügye vezették. Sok bírálója szemére vetette állítólagos egyoldalúságát, azt, hogy a parasztságot és a középosztályt tartotta a magyar politikai közélet legfontosabb szereplőinek. Ezzel ellentétben - mint azt Szőcs Zoltán kiváló életmű-elemzéséből megtudhattuk - Szabó Dezső az egész magyar társadalom érdekeit képviselte, ezt igazolja az 1919-ben megjelent Elsodort falu című korszakalkotó nagy regénye is. Szabó közéleti „tréfáival" is a „kizsákmányoló és elnyomó osztályok képviselőit" figyelmeztette: a magyar paraszt, a magyar munkás él és élni akar - ha hagyják. A Bocskai Szabadegyetem előadásai a Gazdakör épületébe (Simor J. u. 63.) költöztek. Legközelebb május 18-án délután 6 órától dr. Cs. Varga István tart előadást Németh László ember- és lélekábrázolásáról. D.L. Hó'sök Napja: május 23 Az első világáborút követő években még fájóan frissek voltak a szörnyű kataklizma okozta sebek, még éltek azok a hozzátartozók, akik örökre elveszítették fiúkat, férjüket, vőlegényüket, kedvesüket, édesapjukat, jóbarátjukat. Azokban az években még szabad volt HŐSÖK NAPJA ünnepeket tartani, szabad volt hősökként tisztelni a határainkon túl, jeltelen sírokban csöndes álmukat álmodó katonáinkat, a „boldog szunnyadókat", ahogyan a költő szólította őket, és szívszorítóan gyönyörű versében örök emléket állított nekik. Békésnek aligha nevezhető két évtized után újra harcoló felek álltak egymással szemben: kitört a második világháború, elképzelhetetlenül nagyobb erőkkel, modernebb haditechnikával és iszonyú emberáldozatokkal. Már nemcsak a harctereken, hanem a hátországokban is aratott a halál megsemmisítve mindent - válogatás nélkül. Sok százezer magyar katona áldozta fel fiatal életét idegen érdekekért a második világháború esztelen és embertelen öldökléseiben. Ők azonban nern lehettek hősök, nem kaphattak hősi emlékművet, HŐSÖK NAPJA ünnepén sem emlékezhettünk meg róluk, csak a hozzátartozók szívét szorította össze az emlékezés fájdalma. Élnek még nagyon sokan, özvegyek, árvák, akik nevében cz a vers újra üzen a jeltelen sírokban pihenő férjeknek, apáknak, testvéreknek. Mert csak a/, hal meg, akit elfelejtenek! * Somogyváry Gyula (Gyula Diák) a Magyar Rádió irodalmi osztályának volt a vezetője. A németek internálták, ezt túlélte. Ugy ancz lett a sorsa a Rákosi-időkben is, ami már végzetes volt. Internálótáborban halt meg 1950 körül. Közkedvelt írója volt a két világháború közötti éveknek, főleg a háborús katonarcgénycit olvasták szívesen. A Boldog szunnyadókhoz című. megrendítően szép verse csodával határos módon vészelte át az elmúlt közel hét évtizedet, ma is él, hogy újra üzenjen a jeltelen sírokban szunnyadó magyar hősöknek. Cserjés Antal A boldog szunnyadókhoz Aludjatok ti áldott szunnyadók, aludjatok, ti néma hadsereg, ringasson békén a távoli rög s ne bántson könny, mely értetek pereg! Aludjatok, nagy álmok álmodói: a hősök álma mindörökre mély. Csak simogasson e bús gügyögésünk szelíden, mint a halk szél Apák, fiúk, szerelmes vőlegények, kik porladoztok, haj, sok éve már s akik elé mennydörgő ágyúszóban, véres mezőkön toppant a halál: aludjatok! - A szunnyadástok boldog, mert csonttá-kövült bennetek az álom, hogy diadalmas, erős nemzet él Kárpát ölében, a tiszai tájon. Aludjatok csak. gácsországi holtak s a Drina mentén szunnyadó bakák, álmodjatok ott messze Moldovában meg az Alpoknak örökös havában, magyar halottak: fiúk és apák! Aludjatok csak néma, szent hadak, pihenni édes, haj, pihenni jó. S a Dnyeszter vagy a Piavé zúgása éppúgy altat, mint a Tisza folyó! Bcjó tinéktek, hogy az agyatokban megállt örökre az a gondolat, hogy bárki győz. a véres dáridóban: a magyar föld s a népe megmarad... Mert jaj. miránk, az élő magyarokra özönnel hullt azóta minden átok és nincs és nem volt olyan nemzedék, mely ilyen véres Golgotákra hágott. Nincs, nincs oly kín, mely ránk ne zúdult volna, nagyobb gyalázat nem ért soha még, van-é panasz, mely végiggyőzné jajjal Jeremiás e szörnyű énekét? De nem, csak csitt! Hozzátok el ne érjen ez égigérő, búgó jajgatás, csitulj panasz! - A könny is lopva hulljon, mert szent ajándék az a szunnyadás, mit Isten ád a halott katonának, ki hűséges volt, bátor és derék és könnyű szívvel vitte áldozatnak pirosló vérét s drága életét. Csitulj panasz! Nyugalmuk meg ne bolygasd, a hősök álma mindörökre mély és boldog, mert az Isten adta nékik: hogy föl ne verje földi szenvedély, se harangszó, sem ágyúk orgonája! De a könnycsepp s a síró anyaszó belenyilalhat porladó szívükbe s fölnéz rá a boldog szunnyadó. Azért csak csitt... csak fojtva, lopva fájjon, hogy nincs minálunk árvább a világon, mióta ők, haj, messze földeken elnémultak s feküsznek jeltelen. Aludjatok hát Isten katonái, aludjatok csak boldog pihenők, ringassanak szelíden, mint az álom: idegen földek, távol temetők! Gyula Diák