Esztergom és Vidéke, 2001

2001-02-08 / 6. szám

2001. február 1. ESZTERGOM ES VIDEKE HO -l-KOTRO Az Esztergom és Vidéke „háztáji" melléklete — I. évf. 2. szám Szerkeszti: Szánthó Barna Könyvajánló Márai Sándor: A Gyertyák csonkig égnek Az 1942-ben megjelent, szug­gesszív erejű regény - stílusművé­szeti remekmű - vakító élességgel világít a barátság, a hűség és az árulás örvényeibe. Két régi barát éjszakai beszélgetése során feltárulnak a múlt titkai, egyikükből vádló, másikukból vádlott lesz, s az egyéni tragédiák mögött felsejlik egy világrend szét­hullása, az erkölcsi értékek megren­dülése. Kepes András: Kepes krónika — történetek A népszerű riporter 1999-ben meg­jelent első könyvének - s egyben az év legnagyobb könyvsikerének ­testvérkötete ez a mű, mely a szerző történeteit tartalmazza. Mesél egy amazoniai indiánról, a dalai lámáról, a rendőrről, aki éjjel betörő volt, nap­pal pedig saját maga után nyomozott, Gábriel Garcia Márquezről, Billy Wilderről és más hírességekről. Járt a délszláv háborúban, az őserdőben és a sarkvidéken, megfordult fényes palotákban és afrikai kunyhókban. De nemcsak kalandjairól, tapasz­talatairól ír, vall önmagáról is. Esze Dóra: Legyünk barátok A még kevéssé ismert írónő izgal­mas, szép könyve beleérzően kalau­zolja az olvasót értékzűrzavaros ko­runk érzelmi-szellemi útvesztőiben. A cselekmény egy barátság története, amelyet két kamasz kötött a nyolc­vanas években, s mely átélt szerel­meket, csalódásokat, hogy aztán örökre kimúljon. Mert minden, ami összetartotta elenyészett, átértékelő­dött. Jon Krakauer: Ég és jég A szerző 1996-ban megmászta a Mount Everest ormát, könyve hiteles beszámoló, lélegzetállítóan izgalmas regény saját megpróbáltatásairól, tár­sainak tragikus haláláról és sérülése­iről. Amerikában az év könyvének választották. C. Anker - D. Roberts: Mallory nyomában Ez a könyv is egy Mount Everest­expedíció kapcsán íródott. Az 1999­es év egyik szenzációja volt, amikor 8220 méter magasan rábukkantak George Mallory jégbe fagyott holt­testére. Anker a szemtanú hitelessé­gével 'számol be az izgalmas ese­ményről, Roberts pedig Mallory élet­rajzát ismerteti, s közben hátteret fest az Everest meghódítására tett kísér­letekről. Juliette Benzoni: A firenzei lány A 75 éves írónő a kortárs francia történelmi regényírás legkiemelke­dőbb alakja. Női Merle-ként tartják számon, több mint 50 regény fűződik nevéhez. Regényei az egész világon kedveltek. E könyvében az itáliai re­neszánsz korát eleveníti fel a történe­lemből jól ismert személyiségekkel. A gyújtópontban egy fiatal lány áll, akinek kalandos életén keresztül ér­zékelhetjük e kor hangulatát. A könyv négy egymáshoz kapcsolódó kötet sorozatának első darabja. - Hogyan lesz valakiből levéltá­ros? - tettem fel a nyitókérdést. ­Kell ehhez elhivatottság? - Ez személyenként változó. Én például eredetileg régésznek készül­tem, aztán mégis a történelem-angol szakra felvételiztem a szegedi József Attila Tudományegyetemen. A Ke­let-Európa története speciális szak­képzést - ezen belül pedig kiemelten Lengyelország történetének tanul­mányozását - már az egyetemen vet­tem fel. Választásomat a két nép ba­rátsága indokolta, ami párját ritkító a történelemben. Az egyetem elvégzé­se után kerültem Esztergomba, a le­véltárba. Az itt végzett munka a tör­ténészi hivatáshoz igen közel áll, ta­lán ez is magyarázza, hogy az évek során a munkám valóban a hivatá­sommá, sőt szenvedélyemmé vált. - Hogyan vezetett az út az egyetem elvégzésétől az igazgatói székig? - Tipikus levéltári karrier-törté ­net... Segédlevéltárosként kezdtem a Megyei Levéltárban, aztán levéltáros lettem, majd 1987-ben kineveztek igazgató-helyettesnek. Időközben az ELTE-n elvégeztem a levéltár kiegé­szítő szakot is. 1993 júliusától töltöm be az igazgatói pozíciót, most már főlevéltárosként. - Milyen szépségei vannak ennek a szabnának? - Erre a kérdésre néhány évvel eze­lőtt még biztosan azt válaszoltam volna, hogy rendkívül izgalmas do­log, amikor az iratok közt kutakodva egyszer csak megnyílik számomra egy kapu, amely mögött a történelem eddig ismeretlen mozzanatai eleve­nednek meg egy-egy „poros" irat lap­jaiból. Nagyon jó érzés az is, amikor kutatási eredményeimet másokkal is megoszthatom. Ma már ehhez hozzá­tenném a rendteremtés örömét is. Előfordul ugyanis, hogy rendezetle­nül kerülnek be iratok a levéltárba, illetve a sokat forgatott levéltári egy­ségekben is időről-időre újra rende­zési, sőt selejtezési munkát kell vé­geznünk. Az iratok használhatóvá té­tele nagy kihívás és persze nagy ­sokak szerint egyhangú - munka is, de a kézzelfogható eredmény, az át­tekinthető, logikusan rendezett a­nyag fölötti elégedettség ugyanolyan öröm a számomra, mintha valami kü­lönleges leletre bukkantam volna. - Milyen konkrét kutatási vagy rendszerezési eredményeknek kö­szönhetők az.ok a kitüntetések, ame­lyeket Ön a millennium évében vehe­tett át? - Júniusban, Szent László napján kaptam meg „A Magyarországi Len­gyelekért" díjat az Országos Lengyel Kisebbségi Önkormányzattól. Ezt a kitüntetést bizonnyal a Magyar-Len­gyel Baráti Társaság és a Lengyel Kisebbségi Önkormányzat helyi lét­rehozásáért és irányításáért kaptam, de részt vettem több rendezvény, ün­nepség, kiállítás szervezésében is. Remélni szeretném, hogy a Gniezno­Esztergom testvérvárosi kapcsolatok életrehívásában és ápolásában vég­zett munkám elismerését is jelenti ez a díj, amiért ezúton ismételten szeret­nék köszönetet mondani mindazok­nak, akik ebben társaim voltak. Esztergom városa szakmai munká­mat ismerte el, a „Komárom-Eszter­go Megyéért" kitüntető díjat pedig a lengyel vonatkozású kutatási ered­ményekért és a Megyei Levéltár fej­lesztésében elért sikerekért kaptam. A magyar-lengyel kapcsolatok helytörténeti vonatkozásait már húsz éve kutatom. Az egyházi kapcsolatok kellene kiválasztanom, akkor az vá­rosunk kiváltságlevele lenne, amely­nek hasonmását tavaly, díszkiadás­ban meg is jelentettünk. (Fotónkon az igazgatónő mutatja ezt be azon a saj­tótájékoztatón, amelyet városunk Polgármesteri Hivatalában tartottak.) - Az „egyszerű halandó" milyen módon tekinthet be ezekbe a féltve őr­zött iratokba ? - A levéltári törvény értelmében a levéltárak használata állampolgári jog, kutatni a törvények előírásainak betartásával lehet. Hétköznapokon reggel 8-tól délután fél 4-ig készsé­gesen állunk az érdeklődők, a kutatni vágyók szolgálatára. Ez persze nem megy olyan egyszerűen, mint egy könyvtárban, itt több időbe telik az anyag előkeresése, írásbeli kérelem és kísérőjegyzék is szükséges, de mindez érthető, hiszen egyrészt ­mint már említettem - óriási adathal­mazról van szó, másrészt ezek az ira­tok egyediek, pótolhatatlanok. - Megkönnyíti az érdeklődők dol­gát, ha válogatásokban, gyűjtemé­nyes kiadásokban olvashatják a le­véltár érdekességeit. A közelmúltban mivel gazdagodott e kiadványok so­ra, és mi várható a közeljövőben? - A levéltári évkönyvek sorozatát 1992-ben kezdtük el kiadni. Az első két kötet különböző témájú tanul­mányokat tartalmaz, a későbbiek pe­dig tematikus kiadványok. Megje­lentettük konferenciáink anyagait, és egy regeszta-kötetet (vagyis a jegy­zőkönyvi bejegyzések tartalmi kivo­natát) is. Ez utóbbi forráskiadvány­nak és egyúttal segédletnek is tekint­hető. Nemrég jelent meg az 1848/49­es helyi eseményeket dokumentáló forráskiadványunk, valamint a már említett 1708. évi kiváltságlevél fa­csimile kötete. A kiváltságlevél ki­adásával a millennium előtt tisztel­gett a Megyei Levéltár. Ezek a kiad­ványok levéltárunkban megvásárol­hatók. Alegközelebbi terveink között szerepel Fakász Tibor-az esztergo­mi 1956-os eseményekről írt - köny­vének, illetve a Hajnal István Körrel közösen szervezett háromnapos kon­ferencia szerkesztett anyagának a ki­adása. (A Fakász-kötet a múlt héten meg is jelent - a szerk.) Reményeink szerint hamarosan megjelenik a má­sodik regesztakötet, és az intézmény fondjegyzéke is, ami a levéltárban található iratanyagokról nyújt tájé­koztatást. Távolabbi terveink között szerepel egy nagy volumenű munka: a Komárom- Esztegom megye törté­nete című monográfia kiadása, ami­nek az előkészítését és a szerzői gár­da felkérését idén szeretném megva­lósítani. A szerzőket illetően a levél­tárosok mellett számítunk a régé­szek, helytörténészek, néprajzosok munkájára is. - Végezetül egy személyes kérdés. Naponta több órát tölt kutatással, va­lószínűleg még ennél is többet az in­tézmény irányításával. De mivel tölti a szabadidejét? - Ez alig van. Szórakozásom, ked­venc időtöltésem elsősorban a mun­kám. Azt a kevés időt pedig, ami marad, szívesen töltöm ki sétával. Szeretem a komolyzenét is, de mos­tanában már nincs időm hangver­senyekre járni. Egy-egy jó filmet még szívesen megnézek, ezért néha a fővárosba is felutazom. Ilyenkor na­gyot sétálok Budapest legszebb ré­szein. Azt gondolom, szerencsés em­ber vagyok, amiért azzal foglalkoz­hatom, amit szeretek. Szába ...AZZAL FOGLALKOZHATOM, AMIT SZERETEK Beszélgetés Csombor Erzsébettel A Komárom-Esztergom Megyei Önkormányzat Levéltárának igazgatója az elmúlt évben három rangos kitüntetést is kapott: az egyiket még júniusban - Budapesten, a másikat októberben ­Esztergomban, a harmadikat decemberben - Tatabányán. E meg­tisztelő elismerésekről, életéről, munkájáról faggattam Csombor Erzsébetet szorgos munkát tükröző irodájában. történetével Magyarországon első­ként kezdtem foglalkozni. E témában írt tanulmányomat a Lublini Katoli­kus Egyetem tudományos folyóirata is megjelentette. Az esztergomi len­gyel menekültügyet feldolgozó ta­nulmányommal az MTA VEAB pá­lyázatán második díjat nyertem. Je­lenleg a PhD - doktori fokozat ­megszerzésén fáradozom. A levéltárban az elmúlt években jelentős fejlesztést sikerült megvaló­sítani. Az intézmény országos jelen­tőségű rendezvényeivel a megye és Esztergom városa is komoly hímévre tett szert, nemzetközi kapcsolataink révén pedig ez a hírnév már a határa­inkon túl is terjedt. Úgy gondolom, minden sikerhez csapatmunka szük­séges - itt, a Megyei Levéltárban pe­dig igazán kitűnő kollegákkal dol­gozhatok együtt. Nekik is szól ez az elismerés. - Hogyan lehet eligazodni az. ada­tok ekkora tömegében? Egyáltalán mekkora ez az. adathalmaz? - Eligazodni egyre könnyebb, hi­szen egyrészt sokat javultak tárolási körülményeink, másrészt az anyaga­ink is rendezettebbek. Ami pedig az iratok mennyiségét illeti, talán leg­szemléletesebben úgy fogalmazhat­nék, hogy ha a levéltár iratkötegeit egymás mellé tennénk, egészen Do­rogig érnének! Előfordul, hogy egyetlen iratfolyóméter áttanulmá­nyozása hetekbe telik. Én persze nemcsak a mi anyagunkban kutako­dok, más magyar és külföldi, állami és egyházi levéltárakban is rend­szeresen búvárkodom. - Milyen érdekesebb dokumentu­mok találhatók ebben a levéltárban? - Én tartalmi szempontból a legér­tékesebbnek az egyes városok, köz­ségek és a megye történelmi múltjába betekintést nyújtó jegyzőkönyvi soro­zatokat tartom. Ézekben - például Esztergomról - a nagyobb horderejű dolgoktól a legkisebbekig majdnem minden megtalálható, ami egy adott korban jellemezte a várost. Nagyon érdekesek és értékesek a nemesi ki­váltságlevelek, amelyekből jónéhá­nyat őriz levéltárunk, köztük például a Pathó családét. Egyes kutatók sze­rint e család tagja volt a Petőfi verse által elhíresült Pathó Pál, aki a mi forrásaink szerint korántsem volt olyan ráérős ember, mint amilyennek nagy költőnk lefestette. Ha azonban csupán egyetlen iratot

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents