Esztergom és Vidéke, 2001

2001-12-20 / 50-52. szám

2001. december 20. Esztergom és Vidéke 13 A LELEK ÜNNEPE Éghajlatunkon a tél felidézéséhez a fehér szín társul legtöbbünkben. S hogy ez nemcsak a mi korosztályunkra jellemző, ezt a kiskamasz tanítványok körében végzett játékos felmérésem is igazolta. Vajon a karácsonyról, az év legbensőségesebb ünnepéről milyen színek jutnak eszünkbe? Ezüst vagy arany csillagok? Fények? Gyertyaláng vagy színes égők várakozás-, majd örömteli arcokat megvilágító esti hangulata? Jézus születésének ünnepe a szeretet megnyilvánulását jelenti nemcsak a keresztények körében, hisz ezen a napon világszerte megajándékozzák egymást kicsinyek és nagyok. Erre a néhány órára leáll a forgalom, elcsendesednek az utcák, aki csak teheti, a családjával, szeretteivel tölti az estét. A jószándékú emberek, a segíteni akaró szervezetek is meleg étellel-itallal várják a hajléktalanokat, a nincsteleneket. Bízom benne, hogy senki sem marad éhen ezen az estén... De vajon tőlünk távol, a nyomor meg a háború közegében hányan nem jutnak békés, csendes pihenéshez? Hány kisgyermek nem élvezi a karácsonyi csengő utáni meglepetés-hangulatot? Gyertyagyújtáskor gondoljunk majd rájuk egy pillanatra, s egy fohásszal emlékezhetünk az egyedül ünneplőkre, a szeretteiktől távol lévőkre, a magányosokra is. A harmadik évezred első karácsonyán gondoljunk a régi karácsonyokra is. Szüleink még otthon főzött szaloncukorról, házilag - szükségből melasszal készített sütemény-díszekről meséltek nekünk. Ok még saját kezűleg aranyozott-ezüstözött diót és apró, fehér gyertyákat tettek a karácsonyfára. A mi gyermekcink már válogathattak a szaloncukrok sokaságából, hiszen ízre és színre is egyre bőségesebb a választék. A karácsonyfára kerülő csecsebecsék, kisangyalok, csengettyűk, színes gömbök is lassan átadják helyüket akevésbé tarkabarka, egységesebb piros-arany világnak. A kis lendkerekes autók helyett ma már elektromos csodabogarakat, a hagyományos hajasbabák helyett enni-inni, beszélni tudó baba-csecsemőket kapnak ajándékba korunk gyermekei. Jó ez? Amíg örömet okozunk vele, addig igen. De ha mindez csak saját lelkiismeretünk elaltatására szolgál...? A rohanó hétköznapok, a munkával teli hétvégék sivárságát, a kérdésekre adott „most nem érek rá" felkiáltásokat, a magárahagyottságot semmilyen játék nem törölheti ki a gyermekek emlékezetéből. Legalább ilyenkor, karácsony táján időt, együttlétet is ajándékozzunk gyermekeinknek és egymásnak. A tévénézés helyett üljünk le társasjátékot játszani, a videózást cseréljük fel egy közös sétára... S nézzünk önmagunkba, idézzük fel, nekünk mi jelentette gyermekkorunkban az igazi karácsonyt, a szeretet - a lélek ünnepéi.' Legyen a karácsony akár hótól fehér, akár lucskos-fekete, a karácsonyi dalok hangulata - a díszes templomok betlehemi jászolai vagy az otthoni karácsonyfák előtt állva-ébressze fel mindnyájunkban a szeretet melegségét a Megváltó születésének évfordulóján. E melegséggel teli, boldog karácsonyt kívánok minden kedves olvasónak! K-Sz.E. József Attila: KARÁCSONY Legalább húsz fok hideg van, szelek és emberek énekelnek, a lombok meghaltak, de született egy ember, meleg magvető hitünkről komolyan gondolkodnak a földek, az. utcák biztos szerelemmel siető szíveket vezetnek, csak a szomorú szeretet latolgatja, hogy jó most, ahol nem vágtak ablakot, fa nélkül is bcl'űl az emberektől. Dc hová teszik majd a muskátlikat? Fölöttiünk csengőn, tisztán énekel az ég. s az újszülött rügyező ágakkal lángot rak a fázó homlokok mögé. Reményik Sándor: KARÁCSONYKOR A szent estén majd eljövök ide. Almaim szekerébe fogatok. És szólok fantáziám táltosához: Hipp-hopp, ott legyek, ahol akarok, És álomhintón eljövök ide. In minden fehér lesz, fehér s halott. Csak egy hang lesz a halott rengetegben: \ zúgó patakok. is én fenyőtől fenyőhöz megyek. Es minden fenyőt megsimogatok. Es megkérdezem: virrasztotok még? Es megkérdezem: hogy aludtatok? Es aztán feltűzöm a szívemet \ legmagasabb fenyő tetejére. S imába kezdek: Magány, Mi Atyánk. Néked ajánlom égő szívemet... Olyan lesz. mint c«v karácsonyfalána. Csikász István: DÍSZTÁVIRAT (részietek) kis Magyarország karácsonyfáid alatt állok: angyalos szárnyaiddal betakarsz engem itt a télben ajándékaidat nézem: hegységeidet bársonyerdőket meg szabad széles mezőket zúzmarás öregembereket látok gyapjúkendős asszonyokat és gyertyás Betlehemeket falvakat meg elcsöndesült városi s dúdolok bűvölőt regőséneket: ráolvasással szerzek én összebúvó kis országom neked a jövőre sok mindeneket ...az adventkoszorús csengettyűs decemberekre illatos vacsorás kalácsos csillagszórós karácsonyt kívánok soha-nem-múló régi szeretettel és számadásos Szilveszter-éjszakát vígat táncosat mulatósat ó-esztendő-búcsúztatót s tcmplom-visszhangos Te Deumra hívó énekest-himnuszost ...zárom soraim: búcsúzom gyöngykönnyes boromat iszom koccintok VELED úgy igazán: kényszerű és felvállalt hazám úgy-ahogy egészségben megvagyok amit is szívből kívánok családtagjaim s valamennyiünk nevében ma itt ezen a Szent Estén Neked: az újjászületésnapon Tamási Aron: KARÁCSONYI PÁSZTOROCSKÁK ( résziét) ...Karácsony este lett. Az áradó örömben úgy ringott a völgyben a falu, mint a békesség tava. S a tóban egybegyűlt a tizenkét zsenge pásztor, mint tizenkét aranyhal. Elindultunk kövér örömmel, s miközben úsztunk a patyolat estében, felzengett szívünkből az. ének, és zengedezve hirdette, hogy a betlehemi hírmadár a mi falunkba is hullatott egy tollút. Hullatott egy tollút a kicsiny nép ismeretlen falujába, s öröm nyugodott azon ami hullt, és piros megemlékezés a szegények felől. így énekeltünk, s haladtunk lassan a falu között, a fehér holdvilágon, s miközben haladtunk, imitt és amott is felzengett az örömnóta, s úgy világított valahány ének az éjszakában, mint a pásztortűz lobogása... • KARÁCSONY HAVA (részlet) ... A karácsonyfa a paradicsomi tudásfáját példázza, amiről - a legenda szerint - Ádám a kiűzetés napján egy ágacskát letört. Ebből egy fa nőtt, amiből Krisztus golgotai keresztfáját ácsolták. A tudás fája a kis Jézust termetté, akit a magyar nép „aranyalmának" nevez: „A kis Jézus aranyalma, boldogságos Szűz az anyja." Megromlott közerkölcsű korunkban különösen megszívlelendő, szép szokás, hogy Szentestén nem való bezárni a kaput, mert a népi hiedelem szerint a Szent Család most is szállást keres, kopogtat az ajtókon és emberi szíveken. Erre figyelmeztet a betlehemesek éneke: „Örömére jöttünk tisztelni e házat,/ Mert zengő énekszóval nagy király támadt./Kicsiny Betlehemben kis Jézus született,/Ki a világnak megváltója lett. " Ismert történelmi okok miatt a magyar családok szétszóródtak a világban, s a 15 millió magyarból minden harmadik az ország határán kívül él. Ezért kívánatos, hogy tudatosuljon bennünk a nemzetnek mint corpus spirituálénak, lelki testnek a fogalma. Azaz érezzük mindannyian, megromlott korunkban: mi magyarok 15 millióan édestestvérei vagyunk egymásnak, s lélekben mindegyüttesen tejtestvérei vagyunk milliárdoknak, és így felelősek egymásért: az emberért. így leszünk méltóak a jászol emlékéhez, hogy megőrizhessük az Újszülöttet és minden újszülöttet a Heródesek katonáitól. Csak így örvendezhetünk jó szívvel az Újszülöttnek új ezredév felé támolygó romlott korunkban... Kelemen Sándor Czegő Zoltán: MINDENNAPI KARÁCSONY (részletek) ... Ebben a földi világban nagy többségben található a szegénység, és ezt már letagadni sem tudják azok, akik a letagadásokból élnek. Közhelyekben gondolkodom? Nem, köztudottakon. Jézus eljövetelét, kínszenvedését, feltámadását ott tudják ujjongva megszentelni. ahol örülni tud a család egy marék diónak, és egy fényes alma tükrében csak azért nem látni a karácsonyfa körül nagymamákat, apát és anyut meg a testvéreket, mert örömtől, miegymástól elfátyolosodik a jó lélekből való kifelé látás... De mi lészen azok testével meg lelki szükségleteivel, akiknek kunyhó sem jutott erre a szent estére? Mert hiába hunyja le szemét az ég meg az ember, a Mindenható, aki a szegénységet s a szenvedést is gondosan ide rendezte közénk, látja ám, tettünk-e valamennyit és elégségeset a fedélhez, a kenyérhez nem jutókért... Ilyentájt, a karácsonyig felfutó alvásidőket számlálván, hihetetlen messzi mélységből bukkan rebbenő nyelvem alá az ős-gyermekkorból a versszak: Egy nap meg egy este/ minden esztendőben/ szeretném, ha király/lehetne belőlem. A gond akkor is megvolt a pici lélekben: Mihez kezdenék királyi vagyonnal meg hozzá való adakozó kedvvel? Először is sok a testvérem... meg Apám, Anyám... Egy szánkó, az igen, aznagyon kellene. Es az Alszeg minden családját felöltöztetni..., és a Szoros utcában mind a cigánygyermekeket. Hát mibe kerülne az egy királyi vagyonnak? Aztán tovább, az egész Küküllő mentén, majd a Tisza, a Duna, a Bodrog mentén mindenütt, azon az estén, sietve, akár a pásztorok Betlehem felé, Jézust látni. Na de a gond abból is megvolt, hogy hát a maradék 364 napon mi légyen a szegények sorsidejével... Isten a maga képére formálta az embert, hajói tudom. Most ezen az adventi órán éppen erre hivatkozom, igen-igen nagy ravasz szeretettel. Mert ha a saját képére képzelt meg bennünket elejétől, akkor nekünk reménykednünk kell, hogy mi is hasonlítunk az Ő Fiára, aki kis fenyőfa bölcsőben reng valahol, s mindenütt lélekközelben a rettenetes nagy világmindenségben. Tegyetek egy szál virágot meg szelet kalácsot mellé, osztaná el belátása és igazságérzete szerint nekünk, rászorulóknak. Ha éjszaka fölébredsz, vess egy meleg szvettert a te alvódra, meg ne fázzék a gyermek. • VALAHOL OTTHON KELL LENNI (részlet) ...Vajon magunkban hordozzuk az otthonunkat is, úgy, mint a génjeinket? Lehetséges. Legalábbis átvitt értelemben. Hisz szűkebb pátriánk, jóval azelőtt, hogy utunkra bocsátott volna, belénk gyúrt egyet-mást az otthoni fűszerekből, sajátossá téve észjárásunkat, különös ízt s színt adva egyéniségünknek. De az otthon nemcsak az a hely, ahol az ember lehajt(hat)ja a fejét. Mit ér a puha vánkos, ha a zavartalannak tűnő csendben nyugtalanság feszül, vagy félelem ül a lélek mélyén? Csak a szeretet csendjében születik meg a nyugalom csendje, békéje, ahol a vágyó lélek kibontakozhat, nem kell fázósa magába fordulnia, mint beteg kutyának a pállott vackán. A költőés filozófus Novalis szerint a bölcselet honvágy. Milyen igaz! Mi más is lenne az élet, mint örökös otthonkeresés (magunk keresése) és nem szűnő remény, hogy meg is találjuk. Mennyire más az ilyen teljességre törő csillapíthatatlan vágy, mint az a sztoikus beletörődés, amelyben annyi tűz sem maradt a valamikori lángolásból, hogy még egy utolsót lobbanjon a lélek. A végtelen tereken bolyongó, a mindenség titkát és benne önmagát kereső költő-filozófus háborítatlan csendjének hullámverése mintha egészen hozzám érne... A halk impresszionista - elunva játékát-egyhangú szürkével vonta be az égi vásznat. Egy-egy elkésett madár igyekszik még szellős fészkére, egyébként zavartalan csend van. Végigfut rajtam valamiféle nosztalgikus borzongás az esti szürkületben. Advent van - lelkem az otthon meghitt melegére, szeretetre vágyik. (aniszi) VC A D A ( Q ij V 8 íVMÍirlV/wV/li I I FENYOFORGACSOK mmmgm^mtKSi • i