Esztergom és Vidéke, 2001

2001-12-20 / 50-52. szám

12 Esztergom és Vidéke 2001. december 20. Születésnapi felköszönto - testvérek között S1ÍU0YÖ PÁRKM OIíOLIE VIDÉKE Igen tisztelt, hozzánk legközelebb álló testvérlapunk! Hogyan is köszöntsünk 10. születésnapodon? Lévén, hogy mindketten szavak közvetítésével teljesítjük közszolgálatunkat, nyilvános beszéddel tápláljuk létünk értelmét-nem tehetjük meg, hogy csak úgy átsugározzuk elismerő pillantásunkat, szótlanul, mintha csak magunknak szólna... Pedig talán ez volna a kapcsolatunkhoz leginkább méltó, hiszen mi testvérek közt is testvérebbek vagyunk: nagy közös folyónknak ezen a kistáján természet szülte, történelem által rontva, javítva - felnevelt kétparti ikrek. A lényegen mit sem változtat, hogy városként, lapként mi jóval idősebbek vagyunk. A két part - a több vagy egy pártok ellenében is - mindig tekintettel volt egymásra; ami az egyik oldalon történt, az a másikon is örömet vagy fájdalmat okozott. A Várhegy, az Előhegy a ti látóhelyeitek is. Az utóbbi író-gazdája, Babits Mihály 1932 augusztusában - magyar Rómát és Firenzét Esztergomba álmodó sétáján - ezt a párkányi látványt rögzítette: „ Egyik vendégem, fiatal magyar költó' a túlsó partot nézi, ahol pár nyurga gémeskút ágaskodik. " Az itt „rangrejtve" hagyott vendég persze Illyés Gyula, hiszen ugyanez a látkép híres versébe is bekerült. A Dunánál, Esztergomban: ez a címe, de természetesen - éppen ezért - a tiétek is. Mint ahogy miéink Párkány háború utáni fejlesztésének tanújelei: jóval magasabbak a réges-rég és örökre eltűnt gémeskutaknál... Csupán a nagypolitika történelmi „ténykedése" hozta úgy, hogy „hivatalossá" kellett nyilvánítani a természetes kapcsolatot. Egy évtizede, 1991 októberében lettünk így (is) testvérvárosok; novemberben pedig napvilágot látott az új Párkány és Vidéke első száma. A szerkesztőbizottság beköszöntőjét újraolvasva természetesen - mintha magunkat hallanánk, feladataink lényegét 1879-ben alapító főszerkesztőnk, Kőrösy László hasonlóképp fogalmazta meg. Ugyanígy a ti — kezdettől máig - főszerkesztőtök, Himmler György tíz évvel későbbi vezércikke (Párkány és Vidéke 2001. október 11.) ami számvetésünk is lehetne közös törekvésünkről . A múlt, jelen,jövő - magyarok és nemmagyarok közötti „áthidalás" felelős kötelezettségéróT. „S most újra nekigyürkőzhetünk a nagy feladatnak. Mert a híd 'csak' eszköz, esély, lehetőség. Nem elég átmennünk rajta, tovább is kell haladnunk. (...) Nagy út áll előttünk, de annak immár nem az elején van a világ vége, hanem jóval odébb. (...) Jó utat, sok szerencsét!" Tegyük hozzá útravalónak, amit Illyés Gyula magyarul írt, de bármely nyelven ugyanarról „beszédes": Minden árok és határ ellen, minden átok és csaták ellen, minden ellen, mi gátat vethet mi bátor, tisztuló szívünknek! A mi szerkesztői műhelyünk ennek erőtök - erőnk szerinti teljesítését kívánja: teljen meg számolatlanul sok újabb évfolyamotok egyre bátorodó és tisztuló közbeszéddel! Az örök folyam innenső partjáról az A KULTURA HAZA 100 EVES A NOBEL-DIJ A dinamit feltalálójának és a legrangosabb kitüntetés alapítójának december 10-ei születésnapján egy évszázada adják át a svéd, illetve a norvég fővárosban az orvosi, a fizikai, a kémiai, az irodalmi, a közgazdasági és a béke Nobel-díjakat, az adott területen elért legfontosabbnak vélt eredmény alapján. Akadtak persze vitatható választások, különösen az irodalomban, de ezek a megengedhető hibahatáron belüli kivételek voltak. így például mindjárt 1901-ben az óriásnak éppen nem mondható francia SullyPrudhomme kapta meg, pedig még élt Tolsztoj és a házigazdák lélekábrázoló lángelméje, a drámaíró Strindberg. Mi, magyarok igazán nem panaszkodhatunk a reánk első részarány miatt, kivéve persze az irodalmat, mert Kosztolányi vagy Illyés (ők fel voltak terjesztve) megérdemelte volna. Márai sajnos az ajánlásig sem jutott el. A köztudat és a bélyegsor egy tucat magyar díjazottat tart számon. bár ez néhány esetben több mint vitatható. A pozsonyi születésűPliilipp Lenard például „nagynémet"-nek vallotta magát, a bécsi fülorvos Róbert Bárány és a kémikus Richárd Zsigmondy kikérte magának, ha neve alapján ítélték meg hovatartozását. Legyünk tehák büszkék elsősorban a Györgyökre (Békésy. 11evesy, Oláh). Wigncr Jenéb e cs Harsányt Jánosra, ők idegenben is vállaltak bennünket. Mindenekelőtt Szent-Györgyi Albertre (fotónkon), aki a 20. századi magyar tudomány legfényesebb jelképe lett, ahogy előtte még díj nélkül Bolyai János vagy Semmelweis Ignác. A december 10-én, rendkívüli ünnepélyes keretek között átnyújtott érem bár színarany, a vele járó összeg sem jelentéktelen, mégis az erkölcsi jelentősége a meghatározó. Igaz, külföldön Puskás Öcsit még mindig többen ismerik, mint a C-vitamin atyját, itthon viszont máiegyenlő az arány, egymást „kiegészítve" hallatlanul népszerűek. Az idén a Svéd Akadémiánjelképesen még Oláh György képvisel bennünket, de remélhetőleg valahol egy laboratóriumban már keményen készül valamelyik fiatal, átvenni majd azt a képzeletbeli stafétabotot. Szállási Árpád Ünnep másként ... És megint a pohár fenekére nézett. Pedig hányszor megfogadta már, hogy nem teszi többé. De nem megy. Az élet maga alá gyűri, a földbe döngöli őt. Őt? De mivé is lett ő egyáltalán? Már rég nem néz a tükörbe. Saját teste vadidegen számára, úgy cipeli magán mint csiga a házát. Megtépázott lelke valahol ott lakik bent ebben a sorvadt, viaszsárga, ernyedt testben. De már rég nem barátok. Lelke lázad, dühöng, vergődik, olykor pedig csendben halódik. Ám teste mit sem törődik vele. Az szomjazza a mámort. Az agyát elborító köd létszükséglete már. Az elemi, vadállati szükséglet, amikor már semmi más nem számít, csak érezze az alkohol ízét a szájában, a zsigereiben. Ha van is visszaút, ő már nem tud rálépni. Túl gyenge már. Hogy hol hibázta el? Ki tudja. A múlt már csak homályos vízió. A jelen egy valószerűtlen lebegés. A jövő pedig nem létezik. Az élete csend; ben elmúlik. Lassú, önkéntes halál? Ő soha nem így akarta, de ezt már senki nem hiszi el neki. Bármerre megy, a közöny kíséri. A megvető pillantásokkal már nem törődik, csak a fülében ordító kérdést ne hallaná folyton: érdemes volt? És ez a két szó most még jobban fáj. Ünnep közeleg - a szereteté. De neki csak a magány jéghideg érintését hozza el a karácsony. Nem mindig volt ez így. Valaha családja volt. Emlékezetében még feldereng a szentesték megfoghatatlan varázsa, az ünneplőbe öltözött lelkek összefonódása. Mégis mindez, akár egy másik élet oly távolinak tűnik már. Hogy mi lett a szeretettel? Eltékozolta, szétszaggatta, tönkretette. Akárcsak az életét. Ami ma már senkit nem érdekel. Még ilyenkor sem. Pedig ebben a néhány napban még inkább felébred benne a remény, a vágy a régi élet után. Titokban vár valamit, valami kis csodát. Egy szó, egy érintés elég lenne. Igen, az talán felrázná ebből az elátkozott állapotból. Dc csak a pohár koppan az asztal lapján újra meg újra. A megváltó mámor lassan átöleli. Szeme lecsukódik, borostás arcán furcsa, torz vigyor ül. Talán az ünnepről álmodik és a szeretetről, amelyről azt hitte, egész életében mellette lesz. Varga Margit A Szabadidőközpontban. ahol lapunk szerkesztősége is honol, mintha ebben az évben pezsgőbb lett volna az élet. És itt most nem a megújúlt presszóra gondolunk - amelyről egyébként külön írásunkba is megemlékezünk -, nem is az aula egyre gyakoribb, olcsó árukínálatára, hanem az épület és a benne működő szervezetek egészére. Erről kérdeztük Csernus Ferencet, az intézmény igazgatóját - kérve, összegezze a 2001. év tapasztalatait. - A Szabadidőközpontban és tagintézményében, a Szentgyörgymezői Olvasókörben összesen több mint 50 közösség működik. Úgy érzem, ez intézményünk alfájaés ómegája, hiszen a szakma országos szinten ezt tartja a művelődési intézmények legfontosabb elemének. És téves az a felfogás, mely még az '50-es, '60-as évekből ered, s mely szerint a rendezvényszervezés lenne az elsődleges funkciónk. Főfeladatunk ugyanis segíteni, támogatni, buzdítani a lakosság önszerveződő művelődési kisközösségeit. E csoportok összlétszáma mintegy ezer fő, akik heti rendszerességgel fordulnak meg intézményeinkben. Emellett sokan látogatják az Art Kino vetítéseit - melyet rendkívül fontosnak tartok, hiszen a filmművészet legértékesebb alkotásait mutatja be az érdeklődőknek -, a színháztermünkben is gyakran zajlanak teltházak előtt egyes kulturális vagy társadalmi rendezvények, és a presszóba is számosan térnek be egy kávéra, újságolvasásra, internetezésre vagy egy kis eszmecserére. Itt működik a közszolgálati média valamennyi városi eleme: a televízió, a rádió és a sajtó is, ami szerintem alapvetően hozzátartozik egy művelődési ház funkciójához. Nálunk kapott helyet a helyi képzőművészeti struktúra valamennyi hivatásos és amatőr eleme - az Art Fotó Stúdió, a Bajor Ágost Képzőművészeti kör, az Eszergomi Művészek Céhe -, lehetőséget adunk képzőművészeti kiállítások megrendezésére is, és alighanem ez az a hely - éppen látogatottságánál fogva -, ahol a legtöbben tekinthetik meg az egyes tárlatokat. Ezzel kapcsolatban az a szakmai célkitűzés vezérel, hogy elsősorban a kezdő, a műkedvelő alkotóknak biztosítsunk bemutatkozási lehetőséget. Nagyon fontosnak tartom a hagyományőrző rendezvényeinket. Ilyen a Tavaszi Dalosünnep - amely a városban működő iskolai énekkarok hagyományos seregszemléje, s amelyet az idén immár 43. alkalommal rendeztek meg. Ilyen a Múzsák elnevezésű gyermeknapi program-sorozat, a nemrég lezajlott Mikulás-napi gyermekrendezvényünk és a Karácsonyváró is. Igen gazdag a szentgyörgymezői részlegünk hagyományőrző programkínálata: borversenyek, a farsangi bálok, a Szent György-napi rendezvények, az augusztus 20-ai városi ünnepség, ahol első királyunkra emlékezünk, bemutatjuk termékeinket és megszegjük az új kenyeret, a szüreti felvonulás és bál, majd a Mikulás és a Karácsony. Irigylésre méltó az az önszervező erő, a közösségi érzés, ami e városrészben lakóknál tapasztalható. Tudni kell, hogy intézményünk végtelenül nehéz anyagi helyzetben van, gyakorlatilag a rezsiköltségét - ami nem kevés - saját magának kell megtermelnie. Ezért minden pénzszerzési lehetőséget meg kell ragadnunk. Ilyen lehetőség az aula bérbeadása egy-egy napra különböző árusoknak, akik könyveket, ruhaféléket, lakberendezési tárgyakat kínálnak itt - elsősorban a kispénzűeknek - igen olcsó áron. A Szabadidőközpontba látogatók zöme örömmel veszi ezt a szolgáltatást, és minket is átsegít ez az anyagi nehézségeinken. Én nagyon reménykedek abban, hogy az intézmény anyagi lehetőségei ajövőben javulni fognak, mely elsősorban az ősztől tavaszig tartó időszak színházi rendezvényeinek kínálatában fog megmutatkozni, ami eddig igen szegényes volt, mivel megfelelő színvonalú estét csak kielégítő anyagi háttérrel lehet prezentálni. Ehhez persze az kell, hogy a városvezetés a helyi kulturális intézményeket az eddiginél is jobban támogassa. Szába Dzsessz-presszó Néhány hónapos múltra tekinthet már vissza a Zöld Ház földszintjén üzemelő, hangulatos presszó - melyre lassan ráragad a Kis-Pilvax név is. Magunk is gyakran leugrunk ide a szerkesztőségből egy-egy kávéra, olykor egy pohár sörre is. A tulajdonosok, Kovács Zoltán és dr. Illés Attila közvetlenek és kedvesek minden betérőhöz. Zoltán, mint nagy dzsessz-rajongó, örül, ha óriási lemeztárából minél többet bemutathat e zene kedvelőinek. Hétvégekre ingyenes koncerteket szervez, melyeknek rendszeres vendége a kiváló Blue Note együttes - Farkas József (billentyűs), Kovács Simon János (basszusgitáros) és Bóna László (dobos) -, akik dzsessz-zene minden szépségét felvonultatják az egyre nagyobb számban összegyűlő hallgatóságnak. Megtudjuk, hogy januártól minden hétvégén más dzsessz-együttes muzsikál majd a presszóban, december 28-ára pedig egy nagyszabású koncert van kilátásban: a jóhírű Mini együttes lesz a vendég - kiegészülve az ex-piramisos gitárossal, Závoni Jánossal valamint a szlovák Henry Tóth jazz-zenekara, akik előreláthatólag forró hangulatú péntek estét varázsolnak majd a Zöld Ház földszintjére. A két felszolgáló lány - Anita és Zsuzsa - már régi ismerősként üdvözli és kedves mosollyal szolgálja ki a törzsvendégeket és az alkalmi betérőket, akik a téli hidegben egy kis felmelegítő italra és jó zenére vágynak. Kovács Zoltán egyben nagy művészetpártoló, a presszó falán helyi festők képei láthatók, a Szabadidőközpont kulturális rendezvényeit is bőkezűen támogatja. A galérián internetes számítógépek is rendelkezésére állnak mindazoknak, akik máshol nem tudnak hozzájutni ehhez a hasznos és szórakoztató vívmányhoz. Egy-két véleményt hadd írjunk ide befejezésképpen: Petrovics János önkormányzati képviselő - Végre egy kulturált pihenési, kikapcsolódási lehetőség Esztergomban! Gyula István vállalkozó - Ennek a helynek sajátos stílusa, légköre van. Itt mindenki kedves és barátságos a másikhoz. És az sem mellékes, hogy szerintem itt kapható a legjobb melegszendvics. D.L.-Sz.B.