Esztergom és Vidéke, 2001

2001-12-13 / 49. szám

2001. november 22. Esztergom és Vidéke AZ UTOLSÓ KOMP Fenti címmel rendezett zenés irodalmi estet a Muravidék Baráti Kör Kulturális Egyesület december 9-én, vasárnap délután a Párkányi Városi Művelődési központban. A Muravidék Szlovénia északkeleti részén fekszik, ahol mintegy tízezer őshonos kisebbségi magyaréi harminc vegyeslakosságú településen. Az innen elszármazottak hozták létre Pilisvörösváron azt a baráti kört, melynek egyik feladata a magyarságtudat erősítése. E célkitűzést igyekszik megvalósítani az egyesület az irodalom, a művészet, a tudomány sokrétű tevékenységrendszerén belül. Ennek egyik látható jele az az ízléses kiadvány, az Utolsó komp című művészeti és irodalmi folyóirat, melynek első száma a napokban jelent meg, és bemutatására az egyesület Párkányba hívta a környék irodalomkedvelőit. A kiadványban zömmel esztergomi és párkányi szerzők művei olvashatók, láthatók, többek között Nagyfalusi Tibor, Kaposi Endre, Wernke Bernát, Marosi Károly írásai, Barcsai Tibor, Kaposi Endre és Lábik János rajzai. A vasárnap délutáni műsor első részében az Esztergomi Klubszínpad ifjú művészei és rendezőjük, Bakai Ferenc adtak elő szemelvényeket a kiadványból, és a termet zsúfolásig megtöltő közönség meghallgathatta a Solva Trió Impressziók című művének részleteit, valamint a Tűzkerék Akusztik két híd-dalát is. A program második felében az Esztergomi Klubszínpad bemutatta - immár harmadízben - Szánthó Barna Híd című egyfelvonásos drámáját. A szerzők is, az előadók is sikert arattak ezen a ködös, zimankós, téli délutánon, mely azt jelzi - a két héttel korábbi esztergomi rendezvényhez hasonlóan -, hogy a helyi művészek és művészetek iránt nagy az érdeklődés, felkarolásuk, támogatásuk a két város vezetőinek is feladata kell, hogy legyen. S hogy ezt valóban feladatuknak is érzik, azt igazolja, hogy a kiadvány a két város önkormányzatának támogatásával valósult meg. (ízelítőnek alább közöljük az irodalmi est egyik szép versét.) Marosi Károly: ANYA A fejed simítja végig. Arcod kezébe fogja. Neki Te vagy a legszebb. Hiába vagy nagyon ronda. Lehetsz néger, lehetsz cigány. Lehetsz hóhér, lehetsz zsivány, l lehetsz fehér, lehetsz maláj. Lehetsz Pesten, s lehetsz tanyán. Emlékét ha őrzöd: régen Ölébe bújtál szépen. Meséjét hallgattad félve. Fordult a sors. már Ő hallgat. Félve bújik, lassan baktat. Botra görnyedt, háta roskadt. Mindég) neki: milyen arcod. Szakállas vagy összekarmolt. Nem érdekli híred, múltad. Téeed szeret, a \ alódat. .S^Bwmk^Aj .ve. jCSPBfl^^SMtnf' ° gf'-'* . lézed? • "W* Jk' L ' >V r " WCINEMASZKÓP) 1= Filmes , Magyarország legérd : Minden csütörtökön 20 órátó \ek klubja 'ekesebb filmjei l az ETV műsorán \ek klubja 'ekesebb filmjei l az ETV műsorán VIRÁGOK TÁJKÉPEK, VÁROSOK Tarcsányi Ottília kiállítása a Dobó Galériában Kiállító festőművészünk Pesthidegkútról hozta el Esztergomba virág- és városképeit. Természetszeretete gyermekkorától kíséri. Szépséges tájban nőtt fel: Cserhátszentivánban született. Iskoláit Balassagyarmaton és Budapesten végezte. Magasépítő lett. Aztán élete egyik szakaszában festék és ecset került a kezébe, és hamarosan független, „szabadúszó" festőművésszé vált. Tehetségére az impresszionisták hatottak. Álkotótáborokban és szabadiskolákban tanult. Mesterei: Farkas András, Réti Zoltán voltak. Első alkotói szakaszában akvarellel festett természeti képeket. Schéner Mihály Kossuth-díjas képzőművészünk olajfestészetre biztatta. 1996 óta így alkot. Számtalan belföldi, önálló kiállításon v ett részt, művei Európán kívül Japánban és a tengerentúlon is növelik hírnevét. Tagja a Szabad Képző- és Iparművészek Országos Szövetségének és a Művészetbarátok Eiivesületének, részt vesz a POLY-ÁRT Alapítvány munkájában. A Dobéi Galériában most kiállított képei hármas témakört ábrázolnak: virágokat, tájakat, városokat, melyek a minket körülvevő világ életörömét, vidámító szépségét, pillanatnyi hangulatát tükrözik. Az alkotó szemszöge igen sajátságos. Virágait nemcsak a megszokott, csendélet-szerű csokrokban-vázákban, kosarakban, hanem természetes környezetükben mutatja be: virágoskertben, a ház sarkánál, bokorban és bokor alatt, a mezőn, gyümölcsösben, hegyvidéken, a tengerparton vagy akár egy városi utcán, villanyoszlop tövében. A sokféle növény és virág így egyúttal egy-egy táj szépségét és jellegzetességét is kiemeli. Városképei igen hangulatosak: belföldi festményein felismerjük Sopron és Szentendre kacskaringós zugait, Esztergom és Óbuda dimbes-dombos utcáit, külhoni képein a görög mediterráneum fehérségét, kékségét. Külön csoportba sorolhatók hagyományőrző „ház-festményei": a faluvégek, öregedő kerti lakok, tanyák, hajdanvolt kocsiszínek: életünk fogyó szépségei. Tarcsányi Ottília kiállítása jó és szép célokat szolgál. Tekintsük meg képeit! Horváth Gáborné dr. A vendégasztalnál: RAFAEL BALÁZS - ... Kérdésedre, hogy mit jelent nekem esztergominak lenni, nagyon nehéz válaszolni. Nemcsak az tesz engem azzá, hogy itt születtem, hogy 52 évemből harmincat itt éltem. Az esztergomiság kétarcú. Egyik fele a pofonütött; az a frusztráltság bennem is mélyen gyökeret eresztett, amit a mi korosztályunk és jó pár előző megélt. A hülyeség csimborasszóit persze csak felnőtt fejjel értettem meg, előtte azonban éreztem. Az egyházi jelleg miatti megkülönböztetésektől legfontosabb szívügyeimig, a hídig. Nem nagyképűsködök, hogy ez ott volt, ott van minden idegemben. A másik a simogatás, a csók az arc túlfelén: a gyerekkor szépsége és a város, a környék szépsége. Úgy voltam -vagyok szerelmes a szigetbe és a Vaskapuba, a Dunába és a kis utcákba, mint egy lángoló kamasz. Magam is megéltem nagy érzelmi viharokat, s ezekben is mindig esztergomi voltam. Egerben és Pesten, Szentendrén és Moszkvában, Brüsszelben. Ha a Volga partján jártam, a mi Dunánkkal vetettem össze, ha Péterváron vagy Brugge-ben bóklásztam, a mi sikátorainkat kerestem. -Neliez.telsz.-e valakire? - Nem mondhatom, hogy nem haragszom senkire. Elég nagypofájú vagyok és ki is mondom: undorodom a köpenyegforgatóktól, a hazugoktól, a szélhámosoktól, a magas székbe emelt képzetlenektől. A rendszerváltással újratámadt csinovnyikoktól, az egyre elviselhetetlenebb szolgalelkűségtó'l. A - Hogyan vélekedsz a város értelmiségéről? - Esztergomi értelmiség? Sebő Jóska mondta, aki itt élt nagyjából tíz, tizenöt évig, de nem volt idevaló és tudta távolról nézni ezt a társaságot: „Esztergom félbemaradt város. Félmelós, félproli, félparaszt, félértelmiségi." S bár én az utóbbiak közé számíthatom magam - nemcsak két tanári diplomám, újságírói végzettségeim mián -, mégsem tartozom az itteniek közé. Nem hívnak, nem keresnek, kivetnek magukból. De nem is vágyom jó néhány, a mai politika által támogatott csoportosulásba. Túl szabadelvű és túl kritikus vagyok én ahhoz, hogy elviseljem kötöttségeiket. Mert élnek az esztergomiság borzalmai tovább. - Mit szólsz az új hídhoz, gondoltad volna, hogy ilyen frappáns gyorsasággal megépül? - A híd valóban szívügyem. Álmodoztam és álmodtam róla. Az első három-négy „civil esztergomi" közé tartozom, aki az utolsó elem beemelése utáni tíz percben végigment rajta. Eletem egyik legszebb napja volt az átadás; amikor a hosszú és bizony néhol istentelenül unalmas ceremónia után leadtam a szövegemet, fotóimat, délután egy olyan hajóúton vettem részt, a komp búcsúztatóján, amely vetekszik legszebb utazásaimmal. Nem tagadom: sírtam a boldogságtól. - Gyakran látok kez.edben fotómasinát, tehát szívesen fényképezel.'.. - Fotók? Ez úgy alakult, hogy a bátyám lett a fotóriporter, én az irodalmár. Aztán most a kettő dolog bennem összetalálkozott. Igen sokat fotózom lapomnak, még többet magamnak. A hídról is van jó ezer feletti képem talán... Fantasztikus technika. Megmaradt persze jó filmes Minoltám, de a Nikon digitálist is nagyon szeretem. Csábít és megőrjít, de valami hiba mindig van a dolgaimmal. Nem tanultam, csak ellestem a nagyoktól. Van talán szemem rá, csak hát az is kancsit egy kicsit, mint az igazi. A - Szeretném, ha családodról is mondanál néhány szót! - Feleségem tanárnő a Szent István Gimnáziumban, gyerekek: Áron 19, idegenforgalmárnak tanul, Panka 17, képzőművészeti szakközépiskola, festőnek készül, Nóra két és fél éves, kiscsoportos lesz és ott fog ebédelni, majd megverekedik mindenki apukájával és anyukájával... <£> - Őszintén remélem, ók már egy új, fejlődő város jókedvű polgárai lesznek. Köszönöm a beszélgetést! Rajz és szöveg: Földes Vilmos