Esztergom és Vidéke, 2001

2001-12-13 / 49. szám

13 Esztergom és Vidéke 2001. december 20. November 24-én Grazban a bolgár Ilina Bonevát győzte le pontozással 6 menetes profi mérkőzésen, majd de­cember l-jén Bécsben az ugyancsak bolgár Mónika Petrova ellen diadal­maskodott. Az osztrák lapok mindkét mérkőzésről részletes beszámolókat közöltek. Diána eddigi profi mérlege száz százalékos sikerről tanúskodik: 7 mérkőzésből 7 győzelem, melyből hármat technikai K.O.-val nyert meg. A WIBF európai ranglistáján ezzel az eredménnyel jelenleg az élen áll, ami feljogosítja arra, hogy jövőre már tíz­menetes címmérkőzéseket játsszon. In memóriám MOLNÁR GYULA (1914-1989) Talán megbocsátja nekem a Kedves Olvasó, ha néhai Molnár Gyula evangélikus lelkészről, emléktáblájának avatásáról né­mileg szubjektív stílusban írok. Hiszen ő tartott a keresztvíz alá, neki köszönhetem Istenbe vetett hitem kialakulását, az Evangéli­kus Anyaszentegyházhoz való örök kötődésemet. Molnár Gyula a negyvenes évek elején került Sopronból Esztergomba, hogy a Magyar Rómában megalapítsa az evan­gélikus gyülekezetet. Egyszerű, puritán, de méltóságteljes temp­lomot épített a Simor János utcá­ban. Emlékszem ma is a hittanórák meghitt hangulatára, a konfirmá­cióra. Gyuszi bácsi, mert közvet­lenül mindenki csak így szólítot­ta, most lenne 86 esztendős, de 1989-ben magához szólította az Úr. December 9-én, egy szibériai hideg napon végre felavattuk az evangélikus templom falán em­léktábláját. Az ünnepségre meg­telt a kicsiny templom. Jöttek a reformátusok Németh Lajos lel­kész vezetésével, a katolikusok, a baptisták tisztelegtek Gyuszi bácsi emlékműve előtt. Lahosa Lajos megyei esperes emlékezett keresetlen szavakkal a gyülekezet-alapító emléktáblá­ja előtt, majd ökumenikus isten­tisztelettel adóztunk Molnár Gyula emlékének a leszármazot­tak jelenlétében. Eszembe jutott egyik versem, melyhez Gyuszi bácsi adta az ihlető erőt: ,,Meg­szépült arcom tükörben nézem / Nem remeg a kezem, nem remeg a térelem /Krisztus szívét szívem­ben érzem. " Gyula bácsi még találkozunk valahol, ha máshol nem is, talán a Mennyország kapujában... Dezső László HÍVJON BIZALOMMAL!" Nemrég új színfolttal gazdagodott városunk, az. Arany János utcában (a Posta közben) egy régiségbolt nyílt, mely az antikvitás, az antikvárium, a numizmatika, a militária, a judaika és a filatélia ritkaságait kínálja az érdeklődőknek. A bolt tulajdonosával, Milakovszky Jánossal - akit hobbijáról sokan ismernek cs elis­mernek Esztergomban - beszélgettem néhány héttel a megnyitást követően, ér­deklődve, mi táplálja a régiségeknek ezt a nagymérvű szeretetét. „HETET EGY CSAPÁSRA" - avagy újabb hírek Szilágyi Diánáról (Szába) Nemrég közöltünk egy cikket Szilágyi Diánáról, aki az amatőr kick­boxot a profi ökölvívásra cserélte fel. Most újabb sikereiről adhatunk hírt. A nagyszerű esztergomi sportoló elmondta, hogy korábbi sportágával szakítani volt kénytelen, hiszen a pro­fibox edzései teljes embert kívánnak. A Boxteam Vienna színeiben verse­nyez, kétéves szerződés köti az euró­pahírű egyesülethez. Edzője, Füzesy Zoltán azonban magyar, hozzá heten­te háromszor jár fel Budapestre edzésre, itthon, Esztergomban azon­ban minden nap tart erőnléti trénin­get. Úgy érzi - és nemcsak hivatalos mérkőzései, de edzőmeccsei is ezt igazolják -, hogy remek formában van, és jogosan pályázik az európa­bajnoki, majd ezt követően a világ­bajnoki címre. Meséli, az edzések közötti szabadi­dejében sem unatkozik: testőrképző tanfolyamra jár. Lehet, hogy egyszer majd valamelyik híres politikusnő vagy énekesnő testőreként kell meg­keresnie kenyerét? Mert hogy a profi ökölvívás női ága egyelőre még ko­rántsem biztosít akkora jövedelmet, mint gondolnánk. A női box vadonat­új sportág, melynek - profi szinten ­városunk szülötte, Szilágyi Diána legnagyobb magyar tehetsége! További sikereket, Diána! vegye meg neki karácsonyra. - Van-e valami kuriózum, amire szívesen felhívná a leendő' vásárlók figyelmét? - Itt van például ez az angol gyárt­mányú tölcséres gramafon a század első évtizedéből. Működőképes, és természetesen lemezek is vannak hozzá. De van a harmincas évekből való rádió, pipatórium, porcellán-kü­lönlegesség. Ritkaságszámba men­nek ezek az érmék és bélyegzők is itt a vitrinben. Zömmel helyi kuriózu­mok, például ez itt Esztergom város Tanácsának bélyegzője 1907-ből. A szekrényem tele van a különböző mű­tárgyak katalógusaival, az áraimat nem az ujjamból szopom, hanem ezekből veszem. Ezen a polcon csak numizmatikai katalógusokat lát. Bennük megtalálható a világ összes pénze az ókortól napjainkig. - Van-e jövője a régiséggyűjtésnek Ön szerint? - Természetesen. Esztergomban is számosan hódolnak ennek a szép hobbinak, és sokan rendelkeznek kö­zülük nemzetközi hírű gyűjtemény­nyel. De utánpótlásban sem lesz hi­ány. Itt van például ez a kisfiú, akit ott lát a vitrin előtt nézelődni. O rend­szeres látogatóm, és minden zsebpén­zét a régiségekre költi. Mintha félév­századdal ezelőtti önmagamat látnám. Az ilyen megszállottakkal szívesen foglalkozom, segítem, taná­csokkal látom el őket. Belőlük kerül­nek ki majd egykor a jövő évtizedek nagy gyűjtői. * Jómagam nem tartozom e szenve­dély megszállottjai közé, de a régi idők szép tárgyait szívesen nézege­tem. Egyik-másik tárgy - például ez a hamutartó is - gyermekkori ottho­nomra emlékeztet, amely tele volt a ma már alig látható használati és dísz­tárgyakkal, a falusi élet megannyi, ma már emlékszámba menő kelléké­vel. Most, e hobby bolt kínálatát szemlélve sajnálom igazán, hogy nem mentettem el e tárgyakból né­hány darabot, így gyermekkorom emlékei csak gondolataimban élhet­nek tovább. Ne herdáljuk el múltunk kincseit! S aki segít ezek megőrzésében, a régi értékeink iránti vágy felkeltésében, mint Milakovszky János is, az min­den elismerést megérdemel. SzáBa - Csöppnyi gyerek voltam, mikor már érmeket kezdtem gyűjteni. Min­denféle aprópénzeket - el is vertek érte, mert azt hitték, loptam őket. Az­tán minden mást is gyűjteni kezdtem, ami érdekelt, bélyegeket, képeslapo­kat, ami jött. Egészen az érettségiig hódoltam ennek a korlátlan szenve­délyemnek, akkor viszont leszűkítet­tem a kört, és elsősorban a numizma­tika felé fordultam. Ennek szakértője is lettem - elvégezve különböző be­csüs tanfolyamokat. Mindezt csupán kikapcsolódásként. - A hobbiból hogyan lett foglalko­zás? - Úgy, hogy lenyugdíjaztak, és rengeteg időm maradt e szenvedé­lyem számára. Először megnyitottam a Rex Antikváriumot, aztán közbe­szóltak a betegségeim, és némi kény­szerpihenőre szorultam. De készle­tem annyira felgyülemlett, hogy kénytelen voltam egy részét ismét áruba bocsátani. Kibéreltem ezt a he­lyiséget, és mint tapasztalja is, nem panaszkodhatok a forgalomra. Hoz­nak is, visznek sok minden érdekes­séget. - Hogy sikerült összeszedni ennyi mindent? Gondolom, nem spontán kerültek ide. - Zömmel valóban nem. Ezeknek utána kell menni, eldugott kis falvak­ba, sőt nem egyszer külföldre is. El­ismert gyűjtő vagyok Frankfurttól Londonig, Hamburgtól Moszkváig. Sok aukción megfordulok Európa­szerte, ahol a magyar eredetű anya­gok olcsón beszerezhetők. - Nem fáj a szíve, ha meg kell vál­nia egy-egy becsesebb kincsétől? - Látott ön már hátizsákos hullát? Én nem viszem magammal a sírba ezeket a tárgyakat. Ha valakinek örö­met tudok okozni velük, szívesen odaadom, mégpedig teljesen reális, katalógus szerinti áron. Persze van ezeknek a kincseknek egy köre - a legritkább, legértékesebb darabok -, amelyeket nem adok el. Ezek a laká­somat díszítik, vagy szekrényeim fi­ókjaiban és polcain nyugszanak. - így az ünnepek előtt mennyire lendült fel a forgalom? - Sokan keresnek régiségeket. Ajándéknak is becsesek ezek a tár­gyak. Harmincan-negyven is megfor­dulnak itt egyetlen nap alatt. Több­nyire úgy van ez, hogy bejön a feleség, kinézi magának az ajándék­nak valót, aztán elküldi a férjét, hogy Négyszáz évvel ezelőtt adták ki a Dunántúlon a Clusius Codex-tt, mely közel száz ehető és mérges gombafaj kézzel festett, színes képét és rövid jellemzését tartalmazza. Szerzője nem magyar volt, de a gyűjtőmunkában a magyarok is segítségére voltak, mely tevékenység a magyar mikológia fejlődésének elindítója volt. Carolus Clusius, azaz eredeti nevén Charles de l'Écluse (1526 - 1609) flandriai származású volt. A kor divatos szokása szerint vette fel a latino­sított Clusius nevet. Löwenben a jogi, Párizsban pedig az orvostudományi egyetemen folytatott tanulmányokat. Érdeklődése fokozatosan és egyre erőteljesebben fordult a botanika felé. Sokoldalú tudós volt, hat nyelven beszélt, írt és levelezett. Számos külföldi országból gyűjtött magvakat és növényeket. Több értékes művet írt. Az uralkodói udvarok főkertészként alkalmazták, ő honosította meg Európában a tulipánt, az orgonát és a burgonya termesztését is. Clusiust Batthyány Boldizsár gróf hívta meg a bécsi udvarból németúj­vári várába. Segítőtársaival itt a Dunántúl flóráját kutatta, az ebből az alkalomból írt könyve 1583-ban jelent meg. Ez a füveskönyv 314 fajt tartalmazott, ezek közül 114 fajt ő fedezett fel. A növények magyar nevének meghatározásánál Beythe István kutatótársa volt a segítségére. Ok adták a növényeknek például az alábbi neveket: erdei szellőrózsa, farkasalma, gyepűrózsa és vérehulló fecskefű. Az 1601-ben kiadott Clusius Codex a gombákat ehetők és mérgezők csoportjába sorolta, és a hasonló külleműeket egy családba fogta össze. A gombákról készült festményeket egy Bécsben élő festőművészenek a magyar neveket és megjegyzéseket Beythe István németújvári református lelkésznek köszönhetjük. A Codex jelentősége, hogy ez volt Európában első színes képekkel illusztrált gombaismertető könyv, amely ily módon Magyarországon és a mi gombavilágunkról jelent meg. A Clusius Codex Leydenben őrzött eredeti példányában ma is élethű, friss színekben láthatók a gyakori kalapos gombák - magyar munkatársak által összegyűjtött ismertetésekkel, értékelésekkel és népies magyar ne­vekkel kísérve. A Magyar Tudományos Akadémia 1900-ban, valamint az 1980-as években facsimile másolatot adott közre, ezekből egy példány a Szent István Egyetem Kertészettudományi Karának könyvtárában van. Clusius jelentőségének méltatására 1961-ben rendeztek egy nemzetközi konferenciát és gombakiállítást. Ugyancsak az ő emlékére alapítottuk a Clusius Emlékérmet, amelyet a kimagasló tudományos eredményeket elérő és egyesületi munkát végző tagtársak kitüntetésére alkalmaztunk, hazai és külföldi mikológusokat jutalmaztunk. A Magyar Mikológiái Társaság magyar és angol nyelven megjelenő kiadványát is Clusiana névvel bocsátjuk a nyilvánosság elé. Érthető, hogy az ismert holland mikológus, Sterbeck is dicsérettel és elismeréssel szólt könyvében a gombaismeretek magyarországi fejlettségéről. Legutóbb a társaság november 21-ei ülésén, a Clusius Codex 400 éves évfordulója alkalmából a Magyar Mikológiái Társaság elnöke, dr. Vetter János egyetemi tanár méltatta a tudós hervadhatatlan érdemeit. Klotz József Egy nevezetes évforduló

Next

/
Thumbnails
Contents