Esztergom és Vidéke, 2001

2001-09-20 / 37. szám

259 AZ ÚJJÁÉPÍTÉS ÖRÖMTELI NAPJAIT ÉLJÜK Beszélgetés Besey Gyula egykori honvéd zászlóssal Menet közben A hídavatásra készülnek A színészk (Pálos) Október 11 -én a magyar és a szlovák kormányfők, jeles európai személyiségek jelenlétében átadják a nemzetközi forgalomnak a két szomszédos nemzet és az. Európai Unió közös beruházásában újjáépített Mária Valéria hidat. Miközben a világ leggazdagabb felén a terrorizmus barbár módon rombol, nálunk a háború után több mint fél évszázaddal az építkezésnek örülhetünk. Besey Gyula nyugalmazott földrajzbiológia szakos tanár szülőföldje a felvidéki Léva melletti Barsendréd. Magyar nemzetiségű néptanító volt, a világháború idején 1942-től katonaként szolgált, majd hadifogságba esett, és a szovjetek 1947. október 3-án engedték haza. Ekkor családja már Táton várta, falujukban tanári álláshoz, is jutott. Városunkba családostól 1961ben költözött, a Petőfi iskola tanára lett. Emellett városi és járási szakfelügyelőként szolgált, egészen nyugállományba vonulásáig. Sok-sok tanítványa emlékezik kedélyesen anekdotázó, beszédes természetére. Várja a napot, hogy átmehessen a hídon, melynek felrobbantását közelről élte meg. Hiteles emlékeit most az. ünneplés előtti órákban örömmel osztjuk meg olvasóinkkal. - Tanár Úr! Miként élte meg fiatal honvéd zászlósként azokat a napokat? Mit jelentett a híd a hétköznapokon és ünnepeken? - Fültanúja, majd pár percen belül szemtanúja is voltam az Esztergomot Párkánnyal összekötő Mária Valéria híd felrobbantásának. Ugyancsak szemtanúja, részben résztvevője voltam az Esztegomban és környékén főleg Párkányban, az Ipoly-völgyén, a Garam torkolata táján lezajlott, 1944 decemberében történt háborús eseményeknek. Az 1/1. harckocsi zászlóalja4. századának voltam akkor hadapród őrmestere, majd zászlósa, sorkatonája. Katonai egységeink részben az esztergomi nagylaktanyában (zlj. parancsnokság, tart. tiszti iskolák), részben az esztergom-tábori, a párkányi és a nánai laktanyában voltak elhelyezve. Én a Túrán harckocsik, az akkori legmodernebbnek számító magyar tankok kezelésére és alkalmazására kaptam kiképzést. Sokszor dübörgött át a Mária Valéria hídon ez a harckocsi, hogy Párkánynánáról eljussunk a tábori gyakorlótérre és lőtérre. A hétvégi kimenőnapokon pedig - mit is tehettjobbat, kellemesebbet egy fiatalember? - felkaptuk magunkra extra ruhánkat, átsétáltunk a hídon, hogy megszemléljük Esztergom szépeit. Hazafelé, takarodó előtt még bekukkantottunk a híres párkányi vendégfogadóba, Zahovay-hoz egy kis toroköblítésre avagy táncra és nótázásra. Hangulatos estéket, órákat lehetett ott eltölteni; nem csupán nekünk katonáknak, hanem a helybeli és környékbeli szórakozni, kikapcsolódni vágyó embereknek. Amikor 1944 nyarán a szovjet csapatok elérték hazánk területét, zászlóaljunk nagyobbik részét harci készültségbe helyezték, levitték az. Alföldre. Ott, Arad környékén részt vettek a harcokban, de egész, rövid időn belül, pár hét alatt az előre nyomuló szovjet hadsereg szétverte, megsemmisítette őket - mi itthon maradottak ezt megúsztuk, tartalékban maradtunk a laktanyában. Az ősz. folyamán megindult a harc Budapest felszabadításáért. A német csapatok keményen tartották magukat, de az orosz katonai gépezetet megállítani már nem lehetett. Ekkor, 1944 december elején elrendelték felsőbb katonai vezetőink az l/l. harckocsi zászlóalj nyugati irányban történő hátravonását, a laktanyák kiürítését. December 7-én engem beosztottak az utóvéd szakaszba, melynek parancsnokául Kőhler Bertalan tartalékos páncélos hadnagyot nevezték ki. engem pedig helyettesévé tettek. Az volt a feladatunk, hogy biztosítsuk a laktanyák kiürítését, és a zászlóalj nyugati irányba történő \ isszav onulásál. Kivitték szakaszunkat a/ Ipoly-völgyébe, s elhelyezkedtünk Garamkö\ esd mögött. Bajta és Lelet községek határában lévő hegyek, dombok oldalán az előre kiásott lövészárkokban. Arccal az Ipolyvölgye felé, mert ott is várható volt a Börzsöny felől szivárgó szovjet csapatok érkezése. Harckocsit nem kaptunk az esetleges ütközéshez, csupán egy harckocsiból kiszerelt gyorstüzelő gépfegyver, tankelhárító páncélöklök, gyalogsági fegyverek álltak rendelkezésünkre tartalék élelemmel együtt. Körülbelül két hetet töltöttünk a szabad ég alatt a lövészárkokban. Közben egyre közelebb volt hallható a puskaropog ás, a robbantások... Azorosz egységek átszelték a Börzsönyt, leérkeztek a tőlünk 1,5-2 km-re lévő Ipoly mellé. Néha l-l „Mari néni" (így neveztük a kissé a morgó orosz felderítő repülőgépeket) elrepült felettünk, vaktában végigszórva a terepet, veszteségünk azonban nem volt. Előttünk az Ipoly bal partján égett Liliompuszta, s a közelünkben lévő Letkést és Ipolyszalkát összekötő Ipoly-hídnál vívta harcát a Szent László Hadosztály ejtőernyős osztaga. Tudomásom szerint ekkor, ebben az időben már csupán ez a hadosztály volt a magyar csapatok közül harcra kész állapotban. Megvolt teljes felszereltsége, gépkocsizó-lövész, páncélos, repülős stb. osztagai. Utólagos információink alapján végig részt vettek a dunántúli harcokban, egészen április elejéig, amikor a szovjet csapatok elérték nyugati határainkat. - Félelmetes erővel nyomultak nyugat felé a szovjetek. A szövetséges német és magyar csapatokra milyen hatással volt mindez? - Karácsony előtti napokban felváltott bennünket az Ipoly menti hadállásainkban a hadosztály kisebb egységeSas százados, zászlóalj segédtisztünk parancsára a mi szakaszunk Párkány északi szegélyén helyezkedett harcállásba, innen másnap a párkányi templom környékére vezényeltek minket. Amikor az Ipoly-völgyéből jövet áthaladtunk Garamkövesden, láthattuk, megfigyelhettük a két német szakasz bátor és fanatikus harcát, fegyelmezettségét. Napokig feltartóztatták a Dunavölgyi úton Verőce és Nagymaros felől támadó szovjet erőket. Megelégedéssel nyugtáztuk, hogy bennünket sem nem kényszerítettek az ellenállásra, sem nem próbálkoztak rávenni arra. hogy velük együtt harcoljunk. Szabadon, önállóan cselekedhettünk. A karácsonyi napok elején a Dorog felől támadó szovjet csapatok könnyedén áttörték a dinnye-szőlők mentén (a tábori laktanya környékén) lévő kisebb magyar és német csapatok vonalát. Karácsonykor bc is vonultak Esztergomba. Csupán a lövöldözéseket, robbantásokat hallottuk, eltévedt golyók Párkányt is érték. Találat érte a párkányi templomot is, vakolat és üvegszilánkok hullottak. Ilyen körülmények közöli tartotta meg a párkányi plébános karácsonyi istentiszteletét. Csak kevesen vettünk rajta részt, a lakosság csak gyéren merészkedett az utcára, behúzódtak házaikba, óvóhelyeikre. Főleg közel lakó öreg nénikék és férfiak, továbbá szakaszunk katonái közül néhányan voltunk olt. Gazdag belső élményt, békét óhajtó áhítatot sugárzott a szentmise és szentbeszét. Erőforrást biztosított a háborús körülmények között. A templomban üveg- és faltörmeléken állva imádkoztunk. Ekkor már nem volt más ..kapaszkodónk". csak az imádság. - Mikor és milyen körülmények között volt fül- és szemtanúja a Felvidéket és az. Anyaországot összekötő hidunk felrobbantásának ? - December 26-án, karácsony másodünnepén reggel hatalmas robbanás, detonáció rázta meg a házak falait. Egyre sűrűsödő puskalövések is hallatszottak. Parancsnokom, Kőhler Bertalan hadnagy leküldött engem a Duna-partra, hogy próbáljam megállapítani, mi is történt. A lövöldözések miatt óvatosan lekúsztam a Dunához, s a robbanás után néhány percen belül elém tárult a szomorú látvány: a híd felrobbant, középső részei lógtak a Dunába, a párkányi ív erősen megrongálódott, az esztergomi ív látszólag ép maradt. A német műszaki egységek felrobbantották a Mária Valéria hidat. A robbantás után még néhány katona kószált Párkányban, sürgősen összeszedték műszaki felszereléseiket, a telefonhálózatot, s eltűntek, így szakaszunk teljesen egyedül maradt ott. Kevéssel a híd felrobbantása után megszólalt egy gépágyú a Bazilikamellett lévő Vízibástyán. Erőteljesen tüzelni kezdett a párkányi rk. templom tornya felé. Le is faragott annak a legfelső részéből. Toronyomlás szerencsére nem történt. A gépágyú ugyancsak tűz alá vette Garamkövesd felől Párkányba érkező utat. Itt kilőtte a Szent László Hadosztály két terepjáró Botondját. Azok fáklyaként égtek. A Szent László Hadosztály visszavonulóban észak felé vette az irányt a Garam bal partján, majd későbbi információink szerint a Garamon átkelve egy nagy vargavetűvel érkezett a Dunántúlra. Balkéz felől távcsöves megfigyeléseink alapján már húzták a csíkot a szovjet csapatok Dorog felől Nyergesújfalu irányába. Világossá vált, hogy teljes harapófogóba kerültünk. Hadnagyparancsnokunk átlátva a helyzetet engem megbízott azzal, hogy szerezzek egy lovasszekeret. Sikerült is ezt megkapni az állomás felé vezető főút egyik parasztházánál, a gazda nevét sajnos elfelejtettem. Felraktuk a szekérre katonai felszerelésünket, és az esti homály és sötétség leple alatt nyugati irányba, elhaladva a kiürített nánai laktanya és párkányi vasútállomás mellett, a Duna töltésének védelmében elhagytuk Párkányt. Meg sem álltunk Csallóközig, ahol már Pozsony közelében, Lég környékén megtaláltuk zászlóaljunkat. 1945 februárjában, amikoranémetek ellentámadással visszafoglalták a Garam-háromszöget és Esztergomot, visszatértem erre a környékre, hogy megszemléljem, mit műveltek itt a szovjet csapatok. Ha mindazt leírnám, amit „felszabadítóink" cselekedtek falvainkban - meggyalázva asszonyainkat és lányainkat - hosszúra nyúlna mondanivalóm. Talán ünneprontás is lenne. Ugyanis nagy ünnepre készülünk október 11-én: átadásra kerül a helyreállított Mária Valéria híd! (Nagy Tibor fotója újjáépítésének egy fontos pillanatát örökítette meg.) Örömünnep lesz ez számomra, az egész ország és a Felvidék lakói számára is. Magához öleli ezt az áldott tájat észak felől dél felé tekintve egy csodád hegykoszorú, a Gerecse, a Pilis és a Börzsöny őrt álló kiemelkedései. Együtt fogunk örvendezni ennek a nagy eseménynek. Több mint három évtizeddel ezelőtt Nagyfalusi Tibor alapította az Esztergomi Klubszínpadot, az egykori legendás Petőfi Művelődési Házban. Azóta több lehetséges, országosan is ismert színészis „felnevelődött" városunkban. Például Tallós Rita, vagy-az. ismertebbek közül - Pusztaszeri Kornél. 1973 októberétől Bakai Ferenc - közismert nevém Csücsök - vezeti a színjátszókört. - Mi már 1990-től készülünk a Mária Valéria híd avatására- mondja az állandóan izgő-mozgó, szervezkedő klubszínpad-vezető. - Tizenegy éve egy polgári kezdeményezéssel rukkoltunk elő, melynek lényege, hogy amíg szó sem lehet a híd újjáépítéséről, addig minden évben a Valéria-naphoz legközelebb eső tavaszi hétvégén kulturális műsorokat tartottunk az akkor még csonka híd esztergomi hídfőjénél. Hamarosan a párkányi civil szervezetek is bekapcsolódtak, ők a párkányi hídfőnél tartottak rendezvényeket! Egészen 1997-ig tartottunk ilyen műsoros délutánokat, de miután megtudtuk, hogy a két kormány végre elhatározta a híd felépítését, visszavonultunk. Egészen mostanáig tartott a nyugalmi állapot, mivel idén fölkértek, hogy az október közepén esedékes hídavató ünnepségeken mi is lépjünk föl. Szánthó Barna: A híd című darabjával készülünk a nagy avatásra. A mű a robbantás előtti napokbanjátszódik, tehát 1944 telén egy esztergomi polgári családban, ahová német katonákat szállásoltak. Már elkezdtük az olvasópróbákat és remélhetőleg elkészülünk vele a bemutató napjára. Csücsöktől azt is megtudtuk, hogy jelenleg tizenöt fő alkotja az Esztergomi Klubszínpadot. Zömükben különböző főiskolákon - például Dunaújvárosban - tanuló fiatalok. Több darabot is próbálnak, így például fel kívánják újítani a világhírű angol író, Burns Vidám koldusok című művét, de az idén többször is bemutatták - többek között a Várszínházban is és a Szent István Napok alkalmából a Széchenyi téren Capek A végzetes szerelem játéka című groteszk darabját is. - Szívesen vesszük helyi, tehát esztergomi drámaírók jelentkezését. A közelmúltban például nagy közéleti vihart kavarva mutattuk be Muzslai Zsitva Ágnes 1956-os témájú darabját mondja Bakai Ferenc, majd hozzáteszi a több éves ismertség okán: - A te színdarabodat is szívesen bemutatjuk! Ezenkívül Csücsök arra kért, hogy az idén, Békéscsabán, az országos minősítő fesztiválon bronz fokozatot elérő együttesével kapcsolatban írjam meg, hogy szponzorokat keresnek, mert, bár az önkormányzat támogatása szép és nemes gesztus, de sajnos nem elég! • Családi nap a kórházban A Vaszary Kolos Kórház pszichiátriai osztályán gyakran rendeznek olyan kulturális rendezvényeket, melyek elősegítik a lelkileg sérült betegek gyógyulását. Szeptember 4-én családi napot tartottak. Először a Városi Klubszínpad fiatal előadói Képes Géza, Várnai Zseni, Szabó Lőrinc, Kosztolányi Dezső és Sárándi József családdal kapcsolatos költeményeiből olvastak fel részleteket. Legkedvesebb családi élményeim címmel rajzversenyen vehettek részt a betegek, és az orvosokból, ápolókból álló zsűri a legkiválóbb alkotókat apróbb ajándékokkal jutalmazta. Nagy sikert aratott a Napfény íze című világhírű angol film vetítése, mely szintén családok életét, örömeit, gondjait és konfliktusait mutatja be. Délután az immáron nemzetközileg is elismert Carmen táncegyüttes fiataljai mutatkoztak be, majd a kórház kertjében vidám szalonnasütéssel zárult a program, melyről az egyik beteg így nyilatkozott: - A szó szoros értelmében a gyógyulásunkat szolgálta ez a nap. Köszönettel tartozunk Veres Juliannának. minden beteg Julikájának, aki a Foglalkoztató vezetője, és aki mindig meglep minket egy-egy szép és tanulságos program-összeállítással! irály üzenete Szeptember 9-én délután egy szép és nemesítő emlékműsorral lepte meg kitartó nézőit a Duna Televízió. Ixitinovits Zoltánra emlékeztek archív fotókkal, filmrészletekkel. A színészkirályra emlékeztek és emlékeztettek, aki ha élne, most szeptemberben töltené bc a hetvenedik életévét. Mint tudjuk, Latinovits Zoltán mindidáig tisztázatlan okokból 1976-ban öngyilkos lett. A vonat elé vezette magát Balatonszemesen, csakúgy mint példaképe József Attila, aki szintén a Balaton-partján, alig néhány kilométernyire, Szárszón lett öngyilkos. Latinovits filmjeit még ma is játsszák a művészmozik. Könyvei pl. a Ködszurkáló, mellyel megrázta, mintegy felkavarta a hetvenes évek tespedt társadalmi állóvizét, ma is olvashatók és egyre aktuálisabbak. Latinovits üzenete a ma élőknek egyre időszerűbb: ne engedjünk a percemberkék terrorjának, merjünk bátran magyarok lenni! Csak a szeretet tarthat össze egy nemzeti közösséget, és nem az önző széthúzás. És csakis közösségben lehet jövőt építeni! • A kisoroszi eklézsia kántora: Illés Lajos Illés Lajost, a legendás Illés együttes egykori vezetőjét, gondolom nem kell bemutatni az olvasóknak. Azt azonban már kevesen tudják, hogy Illés Lajos néhány évtizede műfajt váltott. Budapestről kiköltözött a Szentendrei-sziget csúcsán fekvő Kisorosziba, és ott ma is ő a református gyülekezet kántora! Nem csoda, hiszen felesége, Lilla asszony a lelkipásztor Kisorosziban. A minap alkalmam volt meghallgatni egyik közös istentiszteletüket. Megható élmény volt. Megszólítottam az egykori rocksztárt, aki most sem fordított teljesen hátat a popzenének, hiszen több daljátékát is játsszák az ország szabadtéri színpadjain és színházaiban. - Illés úr, gratulálok! Nem csupán a kiváló orgonajátékhoz, hanem ahhoz is, hogy Esztergomban, az idei várszínházi évadban nagy sikert aratott a Magyar Ének című darabja. - Köszönöm és megragadom az alkalmat, hogy felajánlani az esztergomi Várszínház részére a tavaly bebutatott Betlehem csillaga című művemet, mely Jézus születéséről szól... íme, a kisoroszi kántor kiváló javaslata! Tisztelt Esztergomi Várszínház, érdemes megfontolni a felajánlást. És bár már jövőre túl leszünk a millenniumi ünnepségeken, a Betlehem csillaga című Illés-darab megér egy misét, azazhogy: Istentiszteletet! • „Videoterápia" a Zöldházban Szeptember elejétől video-klub üzemel a Zöldházban. Szombatonként, délután 4 órától egymás után két-kéí filmet vetítenek le az érdeklődőknek. A filmek megtekintése ingyenes. Ottjártamkor éppen A maszk királya című kínai filmet nézhettük meg, mely az ősi kínai tradíciók védelméről szól. Főhőse egy idős mutatványos, maszkmester mindenáron gyereket szeretne örökbe fogadni, lehetőleg fiút, aki folytathatná titkos trükkökön alapuló tudományát. Sok-sok életveszélyes kaland után egy kislányt talál, akinek végre átadhatja ősi tudományát. A szellemesen „Videoterápiá"-nak nevezett filmklub további programjában egyaránt szerepelnek vígjátékok, szórakoztatófilmek és művészfilmek. Mint azt az egyik szervezőtől megtudtuk, minden érdeklődőt és filmbarátot szeretettel várnak szombatonként, délután négy órára a Zöldház presszójának galériájába, ahol a filmek megtekintése közben meg lehet inni egy-egy feketét vagy jófajta üdítőitalokat is lehet fogyasztani. Dezső László