Esztergom és Vidéke, 2001

2001-04-12 / 15-16. szám

2001. április 12. Esztergom és Vidéke 5 EMLÉK - MŰ - HELY • MŰVEK ÉS ÉVEK (Folytatás az 5. oldalról) (...)Foksányba érkeztünk. Hajói tudom - s ez hogy nem jutott eszembe hamarabb? - itt az első világháborúban is fogolytábor volt, csak akkor románok lakták! A vagonokból már láttuk a tábort. Az állomáson rakodó, már előttünk idekerült fogoly honvédekkel találkoztunk. Őrünk megkönnyebbülten, boldog nevetéssel hozta reggelinket. Ha hiányosan is, de nagyjából meg volt a létszám. Mert a ruszkiknál semmiféle mulasztás, hiba nem marad megtorlás nélkül! (...) Egy-egy rocska vízzel feltöltöttük kiszikkadt szervezetünket, majd fürdetés és fertőtlenítés következett, végül elhelyezkedtünk. Tizennyolc igen nagy barakk van a tábor területén. Bennük két oldalt háromsoros priccsek egymás fölött, valamint középen is, de itt fejjel egymás felé. Egy ilyen barakkban 400 ember fér el. A táborban van víz, villany, csatornázás, kavicsos utak, jelszavak és jelmondatok, színház és tömegvécé. (...) A hatalmas térség közepén szabadtéri színpad van. Nem tudom, mitől indíttatva, de magam is bekapcsolódtam a kulturális rendezvények előkészítésébe, szervezésébe. Bánky Viktor az egésznek a mozgatója. Majd meglátjuk, lesz-e belőle valami! (...) Ma valamiféle szemlét várhatunk, mert abbahagyatták velünk a takarítást. S ismét közölték, hogy mint tisztek semmi ilyesféle tevékenységet, munkát nem végezhetünk. Mégsem hagynak tétlenül bennünket, mindig kitalálnak valamiféle elfoglaltságot részünkre. Futballmeccseket rendeznek, valamint a színpadon is akad valamilyen néznivaló. Ezek a műsoros délutánok és esték csak olyan alkalomszerűek, mivel hazairányításunkat reméljük. Énekkar alakult körünkből, amely most a lefordított Internacionálét tanulja. Vajh, hányszor kell még hallanunk? Mintegy negyventagú zenekarunk is van, a németekkel közösen. Csajkovszkij Diótörő szvitje is szerepel a műsoron. A próbákon a nagy rendezőség előtt a Pázmán lovagot szavaltam, óriási elismerést aratva. Bánky azt kérdezte, melyik hazai színház tagja vagyok? (...) Április 13. és péntek. No meg hadifogság! S az ember ne legyen babonás? (...) Akad közöttünk néhány eszperantista, sőt tankönyv is! Többen hozzákezdtek a tanulásához. (...) Ma propaganda-előadást tartottak a szabadtéri színpadon: ének, beszéd, szavalat s a hadi helyzet ismertetése volt műsoron. Miután Buda 108 napos ostrom után az oroszoké lett, Székesfehérvár pedig csak március 22-ével került véglegesen birtokukba, most Bécs bevétele következik. (...) Tegnap ismét átrendeztek bennünket. A 17-es barakkba mentek át a zsidók, a papok és a románok, azaz az erdélyi magyarok. Ha fájt is ez utóbbiak távozása, reméljük, magyarok maradnak, s ha így van. csak menjenek, erősítsék az erdélyi magyarságot. Főidényi Sanyi azonban nem ment velük még a korábbi hazajutás reményében sem! Nem hajlandó románnak vallani magát. (...) Időközben kiderült, hogy Foksány átmeneti elosztó tábor. 40 ezer fő befogadásé. Innen tehát előbb vagy utóbb, de elszállítanak bennünket. Cséplő százados tartós elfoglaltságot talált magának: orosz-német szótárból magyar - orosz szótárt szerkeszt. Úgy látszik, többéves itt tartózkodásra készül. Különben igen bajtársias. orvosságait szétosztja beteg társai között. (...) Az eső a barakkba szorított bennünket. Akadt egy Petőfi, meg egy Mikszáth-kötet, ezek járnak kézről-kézre. Ki faragással, ki naplóírással tölti idejét. Dobozokat, képkereteket, kis fa lapokra kárlyafigurákal faragnak. (...) /\ legkeresettebb könyv Petőfi összes költeményei. Szinte soha nem pihen, örökösen kézben van. Miért? Gondolom, nyolcszáznál több verse között mindenkor megtalálja az elgyötört szív a maga vigaszát, témája, hangulata szerint közvetlenségében, egyszerűségében is művészi nyelve, szókincse, keresetlen, közérthető hasonlatai, szemléletessége alapján. (...) Május 6-án reggel kilenc órakor érkeztünk Uzmanyszkaja állomásra. Nem sokat várakoztunk, sorakozó következett, majd elindultunk a városon át. Szokott kép fogadott: széles földutak, kopott, vedlett házak, mállik róluk a vakolat. Köztük néhány nagy épület, valamely hivatalé, vagy a párté lehet. Énekelve vonultunk át a városon, nem annyira jókedvünkből, mint inkább azért, mert könnyebb így menetelni, meg aztán tüdőnk is élvezte a friss levegőt, mi magunk pedig a saját hangunkat. (...) A városon túl egy fenyőerdőt kerültünk meg, majd egy három méter magas kőkerítés elé értünk. Középütt torony, rajta át egy kapun keresztül lehet bejutni. Úgy hírlik, valamikor görögkeleti kolostor lehetett. A háromemeletnyi toronyban harang függhetett hajdanán. 1917után fémipari szakmunkásképző lett, s ekkor alakították át a templomot színházzá, s látták el központifűtéssel. 1939-ben finn, 1941-ben román hadifoglyokat látott vendégül, a jelenben viszont bennünket és a németeket zárnak körül a magas kőfallal. (...) Édesanyám, ma van a névnapod, május 6-án. Adja Isten, hogy imád ne legyen hiábavaló, s mielőbb hazakerüljek közétek! Hogy ne kelljen már örökösen rettegned értem, mint az elmúlt években. Haza kell jutnom, hiszen hittel hiszitek, hogy láttok még. Hány ezrek, meg tízzrek jártak már rosszabbul, én meg még csak meg sem sebesültem nem is értem, hogy lehet! - nem azért maradtam meg, hogy itt pusztuljak el. (...) Hír még ilyen gyorsan nem jutott el hozzánk! Öt órakor már nyüzsgött az egész tábor, holott csak hat órakor van ébresztő. Gyönyörű napsütéses idő ígérkezik, csupa remény és jókedv tölt el valamennyiünket: - Vojna kaput! Vége a háborúnak! A németek ma éjjel két órakor letették a fegyvert! Most már én is kezdem elhinni, hogy még ez évben otthon leszünk! Rettenetesen kell otthon az erős férfikéz! Az ország romokban hever, mindent újra kell kezdeni, építeni: közoktatást, közutakat, hidakat, vasutat, termelést a földeken s a bányákban, a gyárakban. Alezredesünk is bejött hozzánk a barakkba, s az oroszok tájékoztatására hivatkozva megerősítette a hírt. (...) Az oroszok egész nap és éjjel mulatoztak, a színüket sem láttuk. A békének még nálunk is jobban örültek. Ez érthető, mert nekünk már korábban befejeződött a háború - nem irigylésre méltóan - nekik csak most. (...) Hát igen: nagy boldogság egy háború végén a győztesek közt lenni! Talán a legnagyobb, amit adhat az élet egy nemzedéknek! Sajnos, nemhogy nekünk, de tudj'Isten hány magyar nemzedéknek nem adatott meg, nem volt ilyen örömben része. S ez ott lappang tudatunk mélyén, botlásainkban, támaszkeresésünkben, visszafogott jókedvünkben, vigadásunkban sírva, elért sikereink feletti csöndes örömünkben, és ott van egész életünkben, bölcsőtől a koporsóig-(...) Május 10. Harmincegy éves lettem én, Kínkeserves e szerzemény, Egye fene. József Attila után szabadon. Ritka születésnap: áldozócsütörtök, kora reggel óta szakad a hó, minden tiszta fehér. Soha még ilyet... 31 év. S mi történt eddig? Jóformán semmi, és minden. E mindenben minden csak ígéret volt: hivatás, otthon, család, művelődés. Meddig tart még ez így. mikor élhetek végre életcélomnak: hazám ifjúsága, öntudatos. művelt honleányai és ifjai nevelésének, oktatásának? Avagy már sohasem'.' Vége? (...) Felvetődött a gondolat, hogy művelődés és szórakozás céljából jó lenne klubot szervezni. Fölkerestük az orosz táborparancsnokot, akinél éppen egy, a táborunkat ellenőrizni akaró tábornok időzött. Ő azonnal megígérte, hogy kapunk íróeszközt, papírost, valamint sakkot és futball-labdát, annak ellenére, hogy: - A magyarok úgyis hamar hazamennek ! Legyenek nyugodtak. Oroszországot a németeknek kell újjáépíteniük, nem önöknek! - Hurrááá! - csapott égnek a lelkesedésünk, mely nem a németek hosszabb rabságának szólt, hanem a mi mielőbbi hazamenetelünknek. (...) Nyomban megindult a vezetőség megszervezése. (...) Nagy, és igen piszkos az egykori kolostortemplom, mely előadásaink színhelye lesz. Sok munkát igényel a kitakarítása, rendbehozatala, a színpad kialakítása, feldíszítése. Még nem tudjuk, kapunk-e elég anyagot hozzá, de benyújtjuk igényünket. Hát - gyűrkőzz, János! Három nap alatt mindent rendbe tettünk. Az első kulturális műsor is összeállt, vasárnap megtarthatjuk előadásunkat. (...) A kitisztított, rendbehozott egykori kolostortemplomban két nagysikerű előadást tartottunk „meghívott vendégek" és bajtársaink előtt. Valami fantasztikus felemelő, üdvözítő érzés volt erőt meríteni, és erőt adni magunknak és bajtársainknak a költészet és a dal segítségével! Előadó, színész, karvezető, énekes, kellékes, rendező - s még ki tudja, mifélék - együttműködésének eredményeként jött létre a mai két előadás. Sokan vagyunk, többször is elő kell adnunk műsorunkat, hogy mindenki láthassa, hallhassa. Izgultunk: vajon tetszést aratunk-e? Sikerünk lesz-e labilis hangulatú, éhező, testi és lelki fáradtságban szenvedő bajtársaink előtt? Azonban csak jöttek és jöttek, mint az otthoni színházi estékre, felfokozott várakozással, hitetlen hittel: mi szépet, szórakoztatót tudnak nyújtani nekik bajtársaik? S hogy fellelkesedtek! Erre az egy-másfél órára elfeledték sanyarú helyzetüket, korgó gyom rukat; A rany és Vörösmarty szólt hozzájuk valahonnan messziről, a Tisza-Duna partjáról, iskolai emlékeikből, a múltból, százegynéhány év távlatából. (...) Az orosz táborparancsnok elismerését fejezte ki, s követendő példaként állított bennünket a németek elé. (...) 1946. március - Uzmany Magam a hó eleje óta a Petőfi-műsor összeállításán fáradozom. Főleg Petőfi kevésbé közismert verseit, versrészleteit fűzöm csokorba összekötő szöveggel, érintve gondolatainak szépségét, tisztaságát, költői eszközeinek népi, egyszerű és mégis - avagy éppen azért - művészi mivoltát. Vannak kitűnő versmondóink, szólóénekeseink, énekkarunk a megzenésített költemények előadására, így igen változatossá, figyelemfelkeltővé tudnám tenni előadásomat. Hát majd meglátjuk! (...) Esti beszélgetéseinkben nagy sikereket elért színdarabokat idéztünk fel, híres szerelmeket az irodalomból és a történelemből. Felelevenítettük fővárosunk utolsó hónapjait, heteit, nekikeseredve, hogy csak a frontot láttuk magunk előtt, s észre sem vettük mögötte az eszét vesztett nyilas söpredéket. De a katona feladata a harc, a parancsvégrehajtás. Mindenki a maga helyén tegye, amit beosztása megkíván tőle. Hol voltak politikusaink, az ország vezetői? Teleki egyetlen nagy bűne az öngyilkossága volt. Március 15-ére olyan beszédet rendelt a parancsnokságunk - vagy az orosz? - amely Kossuthot igazolja. Még nem tudom, kit kell ugyanakkor csepülni: Széchenyit, vagy Görgeyt? (...) Ünnepségek keretében emlékeztünk meg március 15-éről. Elhangzott a Himnusz, a Nemzeti dal és a Szózat mint a műsor gerince, valamint az ünnepi beszéd, mely Kossuth nagyságáról cs érdemeiről szólt anélkül, hogy Széchenyit vagy Görgeyt elmarasztalta volna. (...) Ma, március 29-én mintegy 150, november közepe tájáról keltezett lap és levél érkezett. Hát igen: „Muszka földön lassan jár a posta "... Sokan most kaptak először hírt hazulról. Nem is egy arról szólt, hogy terhesen hagyott feleségének fia, a másiknak lánya született. Úsztak a boldogságban. íme, itt is lehet örülni. (...) Szegény apa, ma 78 éves. Hány éve lehet még hátra? Vajon viszontlátjuk még egymást? (...) Április első napjai hazánk - részben tőlünk való - megszabadításáról szóló megemlékezéssel teltek. Bakancscserével, himlőoltással és hazulról érkezett levelek kiosztásával a szabadságot ünnepeltük a szögesdrót mögött. Az ünnepségen Kuzmányi Gusztáv ítélet című versét mondtam el, úgy vélem, hatásosan. Uzmanyban vagyunk, furcsa véletlen, hogy egy Kuzmányi nevű egyébként miskolci lakos - költője van táborunknak. Valóban költő, nem fűzfapoéta. Este filmet néztünk, s szólt hozzánk „Oroszország hangja". Láttuk a „Föld körül" című összeállításban a népek nyomoráról összeállított riportfilmet. Utána dalest következett összes énekesünk fellépésével. Igen nagy sikerünk volt, különösen Gazsó János hadnagynak, aki meleg, szárnyaló hangjával a közönség kedvencévé vált. Dalról-dalra emelkedett a hangulat, melynek csúcsán zengett a hallgatóság a „Hol van Gerő, a hídverő?" mintájára: - Éljen Gazsó, a hangadó! Eközben sajnálkozva gondoltunk arra, hogy amíg a munkást ilyenféle jelszavakkal, ordibálásokkal az utcára lehet csalni, addig az orránál fogva vezethető. Csak legalább a tanult emberek, írók, költők ne váljanak szolgalelkűekké, a hatalmat kiszolgálóvá, mert akkor végünk. Az utca népe tájékozatlan, a tömeg felelőtlen. Barabás helyett Krisztust feszítené meg ma is. (...) Nem szép a szovjet vezetéstől, hogy figyelmen kívül hagyják a bölcs Lenin szavait: - Aki a háború befejezése után még egy évvel is hadifoglyot tart, az rabszolgatartó. (...) Nagycsütörtök. Alfonz páter arról beszélt, hogy igen nagy önzés lenne részünkről hazakerülni, ha áldozatnak, mártírnak vélnénk magunkat, bajainkat és idegességünket áthárítanánk a családra. Nehogy azt higgyük, hogy csupán mi szenvedtünk; szenvednek az otthon várakozók is. A feleség egyedül viseli a lét, az otthon, a családfenntartás minden gondját és baját. Lélekben erősen, akcióképesen kell hazamennünk. (...) Nagypéntek. Alfonz atya ma is szép beszédet tartott a szenvedésről, melyet viselnünk kell megadással, s amely talán a szebb, boldogabb jövőnk záloga. Szegény bajtársaim! Álighanem megkergültek körülöttem, mindegyikük verset ír! S ami a legborzasztóbb, nekem mutatják meg valamennyit, és a véleményemet kérik: Lóri, Guszti, K. Jancsi, Szentkuti... Hát igen, tavasz van, s napfény... Rügyeznek a fák, s a szívek is nyiladoznak, halkan fakuló emlékeket idézve... Sajátságos. Miért pont hozzám fordulnak? Annyi tanár van még a táborban... Miért pont én?... Amikor magamnak is fájnak ezek az elsuhant, semmivé lett, soha vissza nem térő esztendők. Az érzelmekben dús és az ismeretszerzésnek, ismeretbővítésnek legértékesebb évei. Mennyi könyv, amelyeket a főiskolai, egyetemi éveim alatt nem tudtam elolvasni! S mennyi nyelvészeti probléma, amelyek tisztázására most lenne időm, a tanítás mellett! Érdekelne Mozart. a csodagyerek, Gauss és Bolyai, Champolion kutatásai, Marsall és Casablanca szimultánjai, a Görgey körüli viták. Ma hajnalra összeomlott a hullaház, meg egy őrtorony. Az utóbbi fából épült, több is van belőlük a falakon kívül. A fent tartózkodó őrnek semmi baja nem esett. Mulatságos, hogy mindkettő'egyetlen éjszaka történt. KADOSA ÁRPÁD A hadifogság idején, egy 1947-ben készült ceruzarajzon A második világháború során mintegy 600 ezer magyar katonaesett szovjet hadifogságba és további 300 ezer főre tehető azonak a polgári személyeknek a száma, akiket - többnyire az utcáról összeszedve - szintén elhurcoltak a Szovjetunióba, a „háborús jóvátételt" teljesítendő kényszermunka céljából. Az előbbiek között volt Kadosa (Kiss) Árpád mint a pécsi IV. hadtest 12. könnyű hadosztályának tartalékos hadnagya. (Civilben magyar- és történelemtanár.) 1404 nap katonáskodás - túlnyomó részt frontszolgálat - után, 1945. február 12-étől 1947. július 23-áig 29 hónapot (majdnem négy esztendőt!) élt túl a nagy szovjet földön „virágzó" 5700 különféle tábor egyikének lakójaként. Többekkel ellentétben nem hallomásból, az idő teltével többnyire homályosuló, pontatlanná torzuló elbeszélések alapján írta meg pokoljáró tudósítását. Gyűrött, egynegyed levelezőlapnyi kis papírlapok őrizték meg „naprakész" helyszíni feljegyzéseit: ezt a rendhagyó naplót, amit a hadifogságból édesanyja fényképe és a fakerettel egybedolgozott hátlap közé rejtve mentett haza. „Megmosolyogni való a naivitásom, melynek hatása alatt már a '60as években jelentkeztem kéziratommal egyik-másik kiadónál. Tőlük ilyesféle megállapításokkal kaptam vissza írásomat: „Úgye, megérti, kedves tanár úr, hogy olyan kéziratot, amelyben nem mutatkozik meg a szocialista emberré alakulás folyamata, nem nyomtathatunk ki " - kezdi az elutasítások példáit sorolni a Viszontlátásra, hadnagy úr! szerzői előszavában. Igen sok volt belőlük: bőven elég ahhoz, hogy a kötet végül is csak 1989-ben - még akkor is erősen cenzúrázva - jelenhetett meg először nyomtatásban. A má.sYJíM-cenzúrázatlanul teljes szövegű, egyúttal átdolgozott és bővített - kiadást a Militaria Történelmi Hagyományőrző és Hadisírgondozó Alapítvány pártfogolta; ennek szerzői előszavát Kadosa Árpád 2000. március 25-ei keltezéssel zárta. A megjelenést már nem érhette meg: tavaly április 4-én - „hazánk felszabadulásának" néhai nagy ünnepnapján -, életének 86. évében Esztergomban elhunyt. Könyvét, ezt a kortörténeti dokumentumnak számító, tárgyilagos és hiteles, egyszersmind a szépirodalom erejével ható emlékezést új évezredünk első hónapjában: ez év január 26-án mutatták be Budapesten. A* itt ^szfc, dÜtt Ge/tcLs kizno&i&k <ytit iS-vn.aJxX^vrv ^únt A, } Re -l^-tiit^zCtj-izö-vujV'^dJCoS-áX,— *tú*Ct tXfWÚ<r .feCekóseu. "tetto*/^