Esztergom és Vidéke, 2001

2001-04-12 / 15-16. szám

6 Esztergom és Vidéke 2001. április 12. EMLÉK - MŰ - HELY Dr. Katona Gábor emlékiratai Közreadja: Katona Csaba i-j-LA Az emlékiratoknak ez a része meg mindig a gyermekkori élményeket idézi fel. A számos gyerekkaland ismertetése mellett villanásszerűen megjelennek a szeretve tisztelt tanárok alakjai is és számos apró adalékkal bővülhet ismeretünk a századelő polgári mentalitásával kapcsolatban is. A Kutyaszorítón túlra már senki sem merészkedett, cz volt az elképzelhető végső határ. Itt korcsolyáztunk télen s itt is szakadtam bc egy késő teli najxm. Api (ól örökölt, majdnem földig erő télikabátomban rándultam ki ide, az Isten hála mögé. A jég már erősen olvadóban volt s a tavacska közepén három repedés között egy háromszögletű részecske volt. Ezt próbálgattuk benyomni s miután npm ment, én vállalkoztam arra, hogy ráállok a háromszögre. Ez jxrszc már túl sok volt és én szépen elmerültem s a nehéz télikabát húzott lelclé, kapaszkodtam kétségbeesve, de a puha jég csak löredezott. Miklós és a Roclűi íz-gyerekek rémülten nézték küzdelmemet, amely végülis sikeres vylt, mert vagy ötm^ternyi jeget felszántva, kikecmeregtem a parira. Futva rohantam hazáig, az ólomnehéz, átázott, vastag télikabátban s otthon Anna néni - a kedves szakácsnőnk - vetkőztetett le és dugott ágylxi, megkísérelve eltitkolni az esetet, dc cz persze nem sikerülhetett s a nádpálea lekerült a szekrény tetejéről. Ezzel a nádpálcával kapcsolatosan volt egy emlékezetes. Miklóssal közös élményünk. A fjnánefönök ÍÁijky családjánál voltunk karácsonyi látogatáson. Itt a fő ajándék egy csodálatos, spiritusszal fűthető játékmozdony volt. Kimondhatatlanul élveztük ezt az addig ismeretlen játékcsodál. Persze nógattuk a kis mozdonyt minél tx libris • ÍDr. Ji'ííoiia Gábor i'luduat 1 nec :ur ,/ ^ O i ^ e- hJMX^ÍJ ' i.al/^MLi ÍHoeLs ^OiO-j uUJi LAÍ> mjiím í^w^y J, , «- LJu^u^ff' tU^jÁ-ZL, HúyiLÚ Íoi-íi-* ujjt Ji. Ka/ÚS ^j^Wcjü^ i ——fi „Az a kisfiú jáx el hozzám Mostanában, nevetve, holtan, Aki voltam." (Ady Endre) *. iCvÍJ r gyorsabb menetre s így túlíulöttük, a kis gőzös felrobbant. Mi Ünnepi, matrózgalleros látogató ruhánkban kárvallottan feszengtünk, amikor a szülők a robbanás zajúra berohantak a gyerekszobába. Komikus látvány lehettünk az összeszennyeződött matrózgalléijainkkal szepegve, dc Api villámló tekintete sokkal rosszabb jövőnket jelezte vészesen. Hazaérve és a felelősségre vonástól remegve, a nádpálcát lepiszkáltuk a szekrény tetejéről s beledugtuk az alacsony fyleteor kályhába. Igenám, de a polca hoszszú volt, a vége kikandikált a felső ajtócskán s miro Api megérkezett a mi gyerekszobánkba, a lángra kapott nádpálea lyukacskáin keresztül sisteregve tört elő a ítistszalag, Apmak seip kellett több, kikapta a pálcát a kályhából es vörösen izzó vegével elkezdte Miklóst náspángolni. Én csak,álltam kővé meredten, ainn}t tüzes köröket írva a levegőbe, táncolt a nádvessző Miklós ülepen. Ám Ipába a rémület, én is sorra kerültem. A hálom Roehljtz-gyerek — Elemér, Tibor és a mindig a fiúkkal tartó Klári - és a két Kalonagyerek - Miklós és én - alkottuk a félelmetesen élénk ötösfogatot, amely különleges Játékhaj tanyával" remp volt a Széchenyi tér közlekedőinek, de főleg a lányoknak és a fiúknak. Ez a hajtány egyik fényképünk őrzi is emléket egy két hajlókarral ellátott s minden hasonlótól különböző négykerekű szerkentyű volf, fogaskerék áttételekkel - Api mindig kedvelte a műszaki érdekességeket - , amellyel a hasonló gyerekjáték haj lányokat messze megelőzve száguldottunk a Széchenyi téren, meg a Duna partján. A két szop. MátétYy-lány, Ili és Bözsi asszonykorukban is emlegettek riadt meneküléseiket a száguldozó kél Katona-fiú - Gábor és Miklós Idő * Mű * Hely/VárosYÜág című mellékletünk húsvéti számában (EVID, 2000. április 20.) kezdtük el közölni az emlékiratot, amelynek első fele - így ez a mostani folytatás is - dr. Katona Gábor gyermekkorát idézi fel: az 1910-es, 20-as évek Esztergominak világát (Amely az 1906-ban született szerző számára nagyobb részt nyilván csak későbbi elbeszélésekből vált ismertté.) A Katona család Esztergomban a Széchenyi tér 13. szám alatt lakott, abban a házban, amelyen ma emléktábla örökíti meg a szerző édesapja, Katona Sándor ügyvéd, az 1918-as esztergomi Nemzeti Tanács elnökének emlékét. Az ő elsó felesége, Magos Emília, aki három fiúnak adott életet, 1909-ben, 30 éves korában hunyt el. Halála után alig egy esztendővel az özvegyen maradt ügyvéd újra megnősült, ezúttal egy másik jeles esztergomi polgár-família, az Eggenhoffer család sarját választva feleségül. elől s ezeket elkerülendő gyakorta az akkor még sáros-poros KisDuna-parton ke(ii]ve jutottak a IV. Béla király utcában ló vő plébániára, nagybátyjukhoz. (Az nlcn nevét onnan kapta, hogy a ferencesek templomában lutl legyen IV. Béla királyunk feltételezett sírja. Nos, a jó Árpád ti bárhol is nyugodjon, most megfordulhat sírjában, mert az utca nevét jelenleg, ugyancsak szégyenletes módon, nem hírhedtebb alak, liánt Kim Béla bitorolja. Ugyan megérem-e, hogy cz a gyalázatos utcatábla lekerüljön onnan? Sajnos közel - nagyon közel - a nyolcvanhoz, erre kevés reményem van, bár ebben az esetben az idő nekem dolgozik.) Mindéit játékunk közös volt a Rochlitz-lilikkal - Klárit is fiúnak kezelve - , akik rettenetesen irigyelték a kis kertünkben lévő „kisházainkat". (Visszaemlckszeip itt pl. azpkra az izgalmas patikapadlási kutatásokra, amelyek során kipirult gyermeki izgalom-mql igyekeztünk kikémlelni az otl lévő raktár rekeszeinek titkait s -r persze meg ueip is spjtelt - értékeit: ha elrqktuk volna az onnan elcsent patikaüvegeket, drogos dobozokat s egyéb kimustrált régi patikalel szerelést, most egy vagyonért értékesíthettük volna.) Udvarunkban a második harmadra kereszt épületet húzott Api s itt volt ügyvédi irodája - a későbbi szövődé, most emeletes külön lakóépület - s elölte a ^eszögellésben kis virágoskert volt. Ezt vettük birtokba Miklóssal, aki az első „kisházat" a padlásfeljáró alatt alakította ki, kezdetben kezdetleges ponyvafedéllel, majd - növekedvén egyre tökéletesítve s lclszerelgetvc saját zseblámpa-elemes világítással, titkos fiókokkal és rekeszekkel, szóval mindenféle romantikus rekvizi-tummal. Miután egyre inkább terhére volt a közösködés. Dr KATÓI L\* KÖ Ny VE magam később a magam „kisházát''' a zöld szaletliban alakítottam ki. Ezek a kis odúk eyekig vollak játéktereink s emlékszem, hpgy pl. a kommün mán a kötelezővé tett hatalmas vörös zászló volt a bejárat rejtegető]e. Ebben a kis kertben tenyésztettünk aztán nyulakat is, míg a görények ki nem irtották azokat. Egy elvadult kis fekete sokáig bujkált egy láda alalt, dc végül Julpsával - az nnyanyúllal — együtt ő is eltűnt. A padlásleljáróról át lehetett: mászni a szomszéd Király-lele ház bádog tetejére s ilt is berendeztünk egy nyári rezidenciát. Persze jártiuikban-kel lünkben a bádoglelö éktelen zajt keltett, s egyszer rémülten látjuk ám, hogy a cvikkeres Király ékszerész bukkan elő a tetőablakból. Na. nem volt menekvés és suhogott később a nádpálea, a 'nyári tetőt érászunk pedig megszűnt. A Rochlitz-fiúkkal együtt jártunk ÍIZ akkor valóságos kirándulásnak tűnő felfedező útjainkra, a „sziget-orrára" is, aliová nyáron fürödni is kivitl Api. Ez a szigetorri fürdőzés akkoriban valami egészen rendkívüli teljesítmény volt. Az elemi iskolában lehetőleg Tilx>i mellett ültem, míg apró esínytcveséink miatt tanítóink hosszabbrövidebb távra „szét nem ülteltek". Ezek a tanítók külön is jeles alakjíii vollak a városnak. A gyöngybetííiről lüres Bárdos József, az ideges vállrándításaival kigúnyolt Neménji tanító úr, a Ferenc Józsefszakál|as, cvikkeres Maros Antal aki a lelévi bizonyítványban soha nem adott a legkiválóbb tanítványának sem kitűnő osztályzatot, mert „elbízza magát a gyerek" (magam is tiszta jeles voltam félévben s csak év végén kaptam meg a tiszta kitűnőt), a nagybajuszú Szölgycmy igazgató. Csupa melegszívű, ma már elképzelhetetlen hivatásszercletlel áthatolt „tanító" volt, akiket nem becézlek pedagógusoknak s tanároknak sem, akik csak tanítók vollak, gyermek szerelő, dc okosan szigorú nevelők, ü gyerekek lisztalelkű idősebb pajtásai, akiket mi is szerető üsztclettcl vettünk körül. Ők nem voltak ideológusok, csuk elhivatott „tanító bácsik". Emlékűk kitörölhetetlenül élt és él szívünkben mint példaképeké is. I lázunk előtt volt a téri nagy ívlámpa s nagy nyári szórakozásunk voltak a körülötte hemzsegő•cscrcbogarak befogása - léklobált salakúinkkal, amiket akkoriban mindig fejünk búbján viseltünk s elmaradhatatlan ruhadarabunk volt. A szigeten lakott egy feltűnően kövér fiú, bizonyos Szilva Zoli. aki clkessege miatt gúnyolódásunk álkuidő célpontja volt. Mindig majszolt valamit, ha közénk lévedt. Egyik óriási „eserematyizás" alatt egy ötkoronás odaígcrgetcsévcl rávettük: egyen meg egy „cserematyit" Jóízűen ropogtatta a nem éppen ízletes csemegéi, hogy a kapott ezüst ölkoronással azonnal Borp bácsi cukorkaüzlctébc rohanjon, csokoládéval veendő el a cserebogár-ízt. Elemista korunkban különböző csapatokat szerveztünk. A mienk volt a Széchenyi léri csapat, volt nagyvárosi, ezt Döllc Gyula vezényelte, volt szenttamási - proli gyeniiekekből álló - éfi szentgyörgymezői csapat is. Ezek állandó harcban álllak egymással. Nekem, mint „lő vezérnek" egy irdatlan, keményfából faragóit törökös kard volt a fegyverem s ezzel vezényeltem azt az ütközetei is a Kuklander-hcgycn a szenltamásiak által létesített sánc ellen, amelyen Farkas Pista - a járásbírósági foglár fia, aki a rabokkal faraglatotl kardomat is szerezte olyan súlyos lábtörést szenvedett, hogy egész életere sánta is maradt. A zsidó gyerekeknek is volt csapatuk, ezt Szántó Pali vezette, akit az egyik Széchenyi téri „csata" során vitéz harcosaim a Szentháromságszobor előtti nagy pocsolyába nyomtak, mire a csapata cl is iszkolt. (A ma már parkírozott tér akkortájt - délelőttönként és szombaton délután is - a „nagypiac" kavicsos és ugyancsak hepehupás helyszíne volt.) A Dölle Gyula vezette nagyvárosi - parasztgyerekckből álló - csapattal keményebb csatáink voltak a titokzatos Brenncr-úrokban. Ezekből a csatáktól aztán tépett ruhákkal kerültünk elő Okka néni - Ilonka nevű nevelő kisasszonyunk - nagy rémületére. Nagy élmények voltak a „Mala" uszodabeli fürdőzések is. Dr. Katona Gábor a Kisgrafika Barátok Körének hosszú ideig elnökségi tagja volt; )988-89-ben részt vett a Cserkészszövetség újjáalapításában. Mint a világ egyik legelismertebb ex libris-gyűjtője hunyt el 1998. április 9-én Budapesten; Jászárokszátlás temetőjében nyugszik.