Esztergom és Vidéke, 2001

2001-04-12 / 15-16. szám

2001. április 12. Esztergom és Vidéke 5 IDÖ*MŰ* HELY Várhegy. 1995, jebelin, l-es felvetés, 120x210 tm (hli: Molnár Cem) VÁROS •VILÁG Szerémy György A helyzet Lám, a nóta elmúlt. Csönddel kell beérni. Az ido meg úgyis olyanképpen méri a sorsodat, ahogyan akartad, vagy ahogyan esik. Eszik, vagy nem eszik: ez a Rend. S ha te azt reméled, hogy megtart majd egy-két megó'rzött erényed, hát hidd, hogyha jólesik. Bár holnapodat a Semmi kavarja, s lehet, alusznak régen az istenek. Szándékaik veled különben: nincsenek. Az élet a tied. 2001. március TAVASZ • SZENT GYÖRGY HAVA A VAROS NAPJAI: Április 1. • 1868-ban a Vízivárosban megalapították a Prímási Uradalmi Gépgyárat. (Későbbi nevein: Prímási Gépgyár és Vasöntöde - Esztergomi Uradalmi Vas- és Fémöntöde stb.) Április 8. • 1945-ben - Belouszov szovjet alezredesnek, a megye és a város katonai parancsnokának engedélyével - beiktatták hivatalukba az újjászervezett közigazgatás vezetőit. (Főispán: Váradi József, alispán: Martsa Alajos, polgármester: Mikler Ferenc.) Április 15. • 75 éve: 1926-ban, a reáliskola tanári szobájában tartotta alakuló ülését a Balassa Bálint Irodalmi és Művészeti Társaság. (23 alapító tagja között Einczinger Ferenccel, Féja Géza íróval és Bányai Kornél költővel.) Április 18. • 1912-ben átadták a - Hübschl Kálmán tervei szerint - felépült fedett uszodát. Április 19. • 1914-ben letették a vaskapui menedékház alapkövét. Április 23. • 1822-ben a Bazilika ünnepélyes alapkő-letétele. Április 26. • 1941-ben: 60 éve a MOVERO a várostól vásárolt területen megkezdte a repülőtér kialakítását. Április 30. • 1848-ban a négy városrész egyesült nemzetőrségének eskütétele a főtéren. • 1849-ben népünnepély a felszabadító honvédcsapatok fogadására, a függetlenségi nyilatkozat felolvasása a Vármegyeházán és kihirdetése városszerte. NAGYFALUSI TIBOR szerkesztésében ESZTERGOM és VIDEKE melléklet VI. évf. 17. szám 2001. április 12. Illyés Gyula Jöhet idő, hogy emlékezni bátrabb dolog lesz, mint tervezni bátrabb új hont a mult időkben fürkészni, mint a jövendőben -? Mi gondom! - áll az én hazám már, védőbben minden magasságnál. Csak nézelődöm, járok, élek, fegyvert szereztem, bűv-igéket. Már meg is osztom, ha elmondom, milyen e biztos, titkos otthon. Dörmögj, testvér, egy sor Petőfit, köréd varázskör teremtődik. Ha új tatárhad, ha kufárhad özölni el a tiszta tájat, ha útaink megcsavarodnak, mint giliszta, ha rátapodnak: (• • •) Haza,a magasban c* • o vJUp Sok /\+dü\G- s Oráke.i <» j. / / / ji t i t wX ixrv. J A- t^e stirtí-l kcrtnícrkálri,'; / S Si/Zl-t fuDqij -td^n^Lot) / Mzxqyo-ébfog- ü-e'tehnéi/uj :/ .Kenősen. fce.nac2.rut 1 t \ j fvo íveden. Oi^M BÜlÁy MjKhzí hj Mint Noé a bárkába egykor, hozz fajtát minden gondolatból, ábrándok árvult szerepét is, álmaid állatseregét is. (•**) Figyelj hát és tanuld a példát, a messzehangzóan is némát. Karolva könyvem kebelemre nevetve nézek ellenemre. Mert ha sehol is: otthon állok, mert az a való, mit én látok, akkor is, ha mint délibábot, fordítva látom a világot. így maradok meg hirvivőnek őrzeni kincses temetőket. Homlokon lőhetnek, ha tetszik, mi ott fészkel, égbemenekszik. SZABADSAG — RABSAGBAN Szemelvények Kadosa Árpád Viszontlátásra, hadnagy úr! című könyvéből 1945. - Baja közelében Ránk virradt március 14., a szabadság napja - rabságban. Évforduló. Emlékeimből felidézem azt a március 15ét. amelyen tanárképzős koromban a Nemzeti dalt szavalom a szegedi Klauzál téren egybegyűlt egyetemistáknak, középiskolásoknak, valamint az ünneplő lakosságnak. Ennek nyolc éve. Hihetetlen, mennyit fordult velem azóta a világ! Elszomorító, hogy a legénységből állítólag naponta húszan halnak meg, a németek közül még cnncl is többen. Elkülönítve vannak tőlünk, csak akik őrök kíséretében naponta kijárnak közülünk valamiféle munkára a városba, azok találkoznak velük. Testi-lelki gyötresünkre - inkább, mintsem egészségünk érdekében - ma reggel csuklógyakorlat vette kezdetét. Egy ruszin legényt szabadítottak ránk, aki kéjes gyönyörrel látta el ebbéli feladatát. (...) A legénység elindítása a közelebbi, márzabrálják őket! Azt állítják, vasútépítésre mennek.és kényelmesen fognak utazni, vagononként 35 fő. Ugyanakkor kulturális est rendezésére hívtak fel bennünket, amiért is megalakult egy húsz fős dalárda. Magam versmondásra jelentkeztem. Pillanatnyilag ugyan 39.2 tokos lázam van. s az éjjel alaposan megizzadtam. Március 24-érc ébredtünk. E napra alighanem emlékezni fogok hátralévő éveim során. Mi magyarok végtelenül naivak, az oroszok pedig kiváló lélekismerők lehetnek. Avagy nagy benne a gyakorlatuk? Műsortervezetünket elfogadták, egszersmind összeírták vásárlási kívánságainkat, valamint több és jobb élelmezést ígértek. Majd gyors fertőtlenítés következett, az ebédet pedig újabb, alapos zabra előzte meg. Utána sorakozó, s már indultunk is az állomásra! Keserves valóságra ébredés volt! Többszöri számlálás után utunk a városon át vezetett, szoros őrizetben. Innen már nem lehetett megszökni, erre előbb kellett volna elszánni magunkat. Ahogy a szűk utcán megálltunk a házak nyitott ablakai előtt, részvéttel néztek ránk, de nem válthattunk szót senkivel. Három ablak előtt egy-egy kis cédulára írtam fel a nevemet, címemet, hogy értesítsem az otthoniakat: élek, fogságba visznek, tudja Isten, hová. A cédulákat leejtettem az út szélérc, felhíva rájuk az ablakban könyöklők figyelmét. Bólintottak, megértették. Ezt írtam a cédulákra: Kiss Arpádné, Tamási, Bocskai köz 312. Mini fogolx 11. hó 26-án Bajára érkeztem. Innen alighanem a Szovjetunióba indulunk. Egészséges vagyok, hiszek a viszontlátásban, csók A rpád 1945. III. 24. Kertész Péter felvétele Flórián Mária A Tizenkettő Ugy látták, minden elveszett, minden imádság hasztalan. „Es száját nem nyitotta meg." Atyja is magára hagyta. De megértették harmadnap a feltámadást, a reményt: velünk élt a földön Isten, megfizetett a bűnökért. (...) Ránk virradt a hajnal. Szeged. Középiskolás és egyetemi éveim színhelyére érkeztünk, ahol minden kedves, mindencsupaemlék,ahovámindigviszszahúz a szívem! Itt kell áthaladnunk, bezárva, elszigetelve a világtól, a szabadságtól ! Ó, szegedi nyarak, ifjú hevületek, első, édes diákszerelmek emléke! (...) Elég volt csak látni őt, szeme kékjét, hallani hangja selymét - a költő után szabadon - akinek elég volt csak a közelében lenni. Elég volt, ha kezünk olykor véletlenül összeért. Még meg sem csókoltuk egymást... Szeged még poros utcáival is kedves nekem, a gondtalan, szárnyaló, tovatűnt ifjúság! (...) Csak a korona, a pénz volt kevés e húszas években, melyet édesapám mozdonyvezetői nyugdíjaként kapott. S most itt kocogunk át a lebombázott, ideiglenesen használhatóvá tett tiszai vasúti hídon. (...) Öt utcával feljebb, a Kállai utcában édesapámék háza. Otthon vannak most? Megérkeztem, csak ki kellene szállnom. Ha tudnák, hogy itt viszik legkisebb fiúkat az ismeretlenbe, ahonnan kérdéses: van-e visszatérés? Miért? Mi értelme? Hiszen alig lehet hátra valami a háborúból! Március 25-én érkeztünk Temesvárra. de már messze mögöttünk hagytuk. (...) Áthaladtunk Karánsebesen, melyet mozdonyvezető édesapám oly sokat emlegetett gyerekkoromban, hiszen Szabadkán laktunk, s akkor még NagyMagyarország volt. Istenem! Egy emberöltő, s micsoda átkozott változás! Áthaladtunk három alagúton. Nagy a csönd közöttünk, nagy a hallgatás. Távolodunk hazánktól. (...) Egy előttünk ismeretlen halottja lett a tegnapi szökési kísérletnek. A mellettünk levő kocsit - a kivájt padozat miatt - hullaháznak jelölhették ki, ide dobták fel lelőtt bajtársunkat. Mindegy ugye, hogy élve, vagy halva, csak meg legyen a darabszám. Reggel Krajovára érkeztünk. Akinek még maradt megmentett, eldugott pénze, fehér kenyeret és almát vehetett az állomáson. Vehetett volna, de őreink nem engedték. Nagycsütörtökön reggel kaptunk két deci löttyöt, aztán egész nap semmi mást. Nyelvünk a szájpadlásunkra tapadt, s csak feküdtünk mozdulatlanul ebben a tikkasztó hőségben a kocsi alján. Vajon meddig bírhatjuk? Egyesek szerint csak az első három hét nehéz. Aztán meg lehet szokni. Az éjjel három társunknak sikerült a szökés. Őreink nekiestek a visszamaradottaknak. Mást nem igen tehettek. Április blondja, május szamara - ez utóbbiak mi vagyunk. Nagypéntek. Ma valóban szenvedtünk éhséget, szomjúságot, letörtséget. Egy csepp vizet, egy falat ennivalót sem kaptunk. Csak pihegünk a fullasztó hőségben a kocsi alján. Teljes letargiába süllyedtünk. (Folytatása 7. oldalon)