Esztergom és Vidéke, 2000

2000-03-09 / 10-11. szám

MÚLT idéző 2000/1 felnémet Walprecht személynévből származik. E három név továbbélése a lakosság bizonyos mértékű folyamatos­ságát jelentheti (Sinka i.m. 97. oldal). Van még egy széles körben elteijedt név e korból, városunk germán eredetű neve a Gran, mely német nyelvterületen a mai napig élő név. Az avarok (567-803) idejéből nincse­nek értesüléseink. Nagy Károly hadmű­veletei a Dunakanyarig teijedtek és a 804-ben a frankok és avarok között kö­tött Capitulare a kereskedelmet szabá­lyozta. Ez idő tájt a győztes frankok az avarok egy csoportját Bécs-Győr­Szombathely háromszögbe telepítették. A volt avar utak és a felszabadult szláv szolgáik között tovább folyt a háborús­kodás, s 811-ben Aix la ChapeUe-ben az avar követek bepanaszolták a szlávokat, hogy állandóan zaklatják őket. Új érde­kes adat 826-ból van, II. Jenő pápa az avar és szláv törzsfőkhöz valamint térítő püspökeikhez intézet levelében azon kí­vánságának ad kifejezést, hogy Pannó­nia azon helyein állítsanak fel püspök­ségeket, ha ez lehetséges, ahol a régi egyházak nyomai az egykor létezett püspöki székekre mutatnak. Hol lehet­tek ezek a püspöki székek, csak követ­keztetni lehet Piligrim passaui püspök­nek 974. év elején VI. Benedek pápához küldött jelentéséből és a Szent István által alapított püspökségek helyéből: Esztergom, Győr, Veszprém, Pécs (Sin­ka i.m.70. oldal). 830-ban Jámbor Lajos rendet akart teremteni Pannoniában az avarok és szlávok között, ezért az elfoglalt terüle­teket igazgatásilag Ostmarkhoz csatol­ta, több megyét alakítva ki. A legkele­tibb megye (gau) neve Ostergau, a székhelye Osterringun (Esztergom) lett (Sinka i.m. 89. oldal). A kialakult békés állapotban a kereskedelem, a halászat fellendült és a híres dunai halnak a tok­nak, frankul esturgeon-nak nagy piaca lett Osterringunban. Dr. Balogh Albin: Esztergom Szent István korában című Esztergom régi elnevezései munkájában az 1938-as Emlékkönyv 58. oldalán meg is jegyzi: „esturgeon veszedelmes hasonlóságot mutat Esz­tergom nevéhez". A békés évek 873-ig tartottak, akkor Kadoman Ostmark hercege és I. Szva­topluk morva fejedelem háborúja során I. Szvatoplukot elfogták, mire a szlávok Sklagamár (Slavomér) vezetése alatt fellázadtak és az Ostmarkot dúlták. Ek­kor égették fel Osterringunt és az estur­geon piacát (Sinka i.m. 68-70. oldal). Máthes 1827. évi cikkében azt írta, hogy a bazüika alapozása miatt 1822-ben a Szent István első vértanú templomának és a hozzákapcsolódó épületek lebontá­sakor a templom alatt talált papi ember csontjain égési nyomokat láttak ésjjüs­pöki jelvényeket találtak mellette. Ősze­rinte II. Jenő pápa felhívására alapított osterringuni püspökség utolsó püspöke lehetett a talált halott. Dr. Leopold An­tal: Szent István király születéshelye cí­mű munkájában az 1938-as Emlék­könyv 18-22. oldalán ezt nem tartja hi­hetőnek. 874-ben Karloman és I. Szvatopluk Forcheimben kibékült. Majd 884. évi königstettei egyezményben Vastag Ká­roly császártól I. Szvatopluk hűbérül kapta egész Pannoniát, ezért 885-ben székhelyül birodalma közepén Osterrin­gunt választotta, amit szlávul Ostrigon­nak neveztek el. Ekkor lett a germán Plintenbergből Visegrád (Sinka i.m. 106-107. oldal). A várhegy és a Duna közötti honfoglalást megelőző település neve a későbbi oklevelekben de Calidis aquis (Víziváros) volt, melynek közvet­len a hévízű tó melletti részét a Szent Tamás hegy alatt valószínű ebben az időben nevezték el Tapulcha (Toplycha, Topulcha)-nak (Sinka i.m. 97. oldal). 894-ben I. Szvatopluk meghalt, utána II. Mojmir lett a fejedelem Ostrigonban, öccse II. Szvatopluk pedig Veszprém­ben székelt. Kettejük közötti 898/99­ben vívott kétéves harcból II. Mojmir került ki győztesen. Azonban 899-ben Arnulf császár meghalt, így a magyaro­kat nem kötötte tovább a császárral kö­tött szerződés és 900-ban megszállták a teljes Dunántúlt. II. Mojmir Nyitrára tette át székhelyét Anonymus a honfog­lalással kapcsolatban Bellarad nevű vár­ról ír, amelyet a magyarok létrával ost­romoltak. „Bellaradban a szláv Bjeli­horadot, Belahradot (Fehérvár) ismer­jük fel, mely - véleményünk szerint ­nem lehet más, mint Esztergom"- írta Sinka i.m 106. oldalán. II. Mojmir nem törődött bele a kudarcba, hanem vissza akarta hódítani Pannoniát, ezért Komá­romnál átkelt a Dunán, Bánhidánál harcba szállt a magyarokkal és döntő vereséget szenvedett. Veresége akkora volt, hogy minden birtoka a magyaroké lett ezzel befejeződött a honfoglalás (Sinka i.m. 107. oldal). Ekkor Árpád fiá­nak, Zsoltnak (Zoltán, Zulta, Zaltas) adta feleségül lányát, Hanzát (Hanca, Hanka, Johanna) (Sinka i.m 85/86. oldal). Mint érdekességet jegyzem csak meg, hogy Püismarót határában van Hamza partjai nevű terület Géza fejedelem (972-997) idejében Szent Adalbert prágai püspök Eszter­gomban járván, a Várhegyen bálványt talált, melynek neve Striga volt és azt felégette. Talán a striga-várból lett Stri­gonium, írta Sinka i.m. 89/90. oldalán. Van aki szerint Esztergom latin neve a szláv Strigon személynévből szárma­zott (Sinka i.m. 88. oldalán). Ugyancsak Géza-kori elnevezésnek tartja Győrffy György: István király és műve 153. ol­dalán az Esztrigon elnevezést, mely bol­gár eredetű, bőrpáncélt készítő bolgár kézművesek települését jelentette. Szent István (997-1038) korából való névadásnak tartja Schünemann Konrád Esztergom nevét melyet a szláv Streg (torony) és Goron (Gran, Garam) szó­kapcsolatból vezeti le, dr. Balogh Albin szerint az .1938-as Emlékkönyv 55/56. oldalán. Szent István pénzein Regia Ci­vitas felirat jelzi Esztergomot Regens­burg mintájára (Győrffy szerint i.m. 153. oldalán), ugyancsak itt úja: Asrik esztergomi érsek székhelyét ad Sobottin néven jelöli a Szent Adalbertről írt Pas­sió a XI. században. 1079/80-ból való az első hiteles fel­jegyzés: Strigonensis (Győrffy i.m. 153. oldalán). A XI. század végén Cosmas cseh kró­nikás „urbs Strigonia"-t ír (Sinka i.m. 89. oldalán). 1156-ban Martirius érsek oklevelé­ben Sügranensis helynév szerepel, de a kutatók ezt elírásnak tartják (Sinka i.m. 88. oldalán). 1100-as évek végén Esztergom ma­gyar neve Esztrigun (Sinka i.m 89. ol­dalán). 1200-as években a szláv Ostrigon Ostrichon-ra változott (Sinka i.m. 89. oldalán). 1527-ben a város neve Yzteregon és Yztragon (Sinka i.m. 86. oldalán). 1543-1683 között a török korban Uszturgum és Uszturgan volt Eszter­gom neve (Sinka i.m. 89. oldalán). Az előző, vagyis a XIX. században Strigonium-Gran-Esztergam volt a mai Esztergom neve. (Ugyanis idén még a XX. század és a 13. évezred utolsó évét tapossuk, mivel egy évszázad 100, egy évezred pedig 1000 évből áll. Ezt Szent István idejében jól tudták, azért tették a koronázást az új évezred, 1001 Újév napjára, ami akkor egybeesett Jézus születése napjával, a Karácsonnyal. A Gergely pápa általi naptárreform szét­választotta a két ünnepet, ezért a mai naptár szerint 1000 Karácsonya és 1001 Újéve ugyanazt a napot jelenti.) Ki-ki ízlése szerint választhat a kínálatból! Németh Ferenc Blériot 1909-es nevezetes repülése megsokszorozta a repülés iránt érdeklő­dők számát. Természetesen voltak, akik már meglévő tapasztalatokat és elméleti alapokat felhasználva újabb és újabb re­pülőszerkezeteket építettek. Mások pe­dig - már akkor is - igyekezek kihasz­nálni a hiszékeny emberek naivitását né­mi anyagiak szerzésére. Vagy csak sze­rény tájékoztatást kívántak nyújtani né­mi forgalomnövelés cáljából. Az Eszter­gomi Friss Újság szemfüles riportere kíséri figyelemmel a helybéli esemé­nyeket 1909 októberi tájékoztatása sze­rint ebben az időben Porgesz Béla, a Korona tulajdonosa tárgyal a Blériot-re­pülés budapesti felvételeinek átadásá­ról. Városunkat pedig útba ejti Magyar Vince. Látogatásáról így ír az újság: „... Repülés jegyében fogy az esztendőnek minden napja. Az újságok tele vannak sikerült és nem sikerült felszállások hí­rével, s mint a gomba, úgy terem a sok feltaláló. Tegnap este Esztergomnak is volt szerencséje egy ilyen madár-ember­hez. Repülni ugyan nem repült, de bi­zonykodott, hogy ért hozzá, nyomban meg is invitálta a kétkedőket, hogy men­jenek el vele Kiskunhalasra, ahol a re­pülőgépe fából megvan. Az illető Ma­gyar Vince kiskunhalasi pékmester, s Esztergomi repülőterek azért jött, hogy Esztergomban pénzt sze­rezzen repülőgépének költségeihez. A repülőgép alkatrészeit alumíniumból kí­vánja elkészíteni, de miután már afaal­kotmányra egész vagyonát elköllötte, bejárja az országot, hogy a pénzt, lia apránként is, de összegyűjtse. - A magyar nemzet büszke lehet, ha én felszállok - mondta -, mert koronán­ként szedem össze azt a 17 ezer koronát, melybe a gépem kerül. Papírosból egy szivardobozban meg is volt a repülőgé­pe. Oly sokáig magyarázta a méreteket és azt, hogy az összes repülőemberek szamarak, hogy végtére egy koronával mi is hozzá akartunk járulni a magyar repülés dicsőségéhez, mikor a feltaláló kijelentette, hogy sajnos a magyar em­bereknek nincs nagy érzékük a repülés iránt, mert Kiskunhalastól idáig nem hogy valamit gyűjtött volna, hanem alig tud az adományokból megélni, most sincs pénze a tovább utazáshoz. - Hát hogy megy tovább gyűjteni? ­kérdeztük. - Hát, ha volnának szívesek, kérem, annyit adni, hogy Érsekújvárig vonaton elmenjek. Adtunk neki két koronát, mire ő meg­jegyezte- Ebből most megvacsorázom, aztán megyek gyalog. És szinte látjuk a feltalálót, aki úgy látszik mindég feltalálja magát, amint a hóna alatt a repülőgéppel gyalogol..." A továbbiakban is a napi hírekben követi az újság az esztergomi repülőe­seményeket. : „Rusz Erik Esztergomban állomásozó 76-os gyalogezredbeli had­nagy, mint ismeretes régebb idő óta kí­sérletez egy repülőgépnek saját tervei szerint való megszerkesztésével. Most mint értesülünk, gépét, mely eddig csak primitív anyagból volt összeállítva, egy fővárosi vállalat teljesen tökéletesíti. A repülőgép rövid idő alatt kész lesz, és Rusz a Strázsa-hegy alatti nagy gyakor­lótéren fog vele először felszállni." Néhány nappal később: „Rusz Erik, esztergomi 76-os gyalogezredbeli had­nagy tudvalevőleg egy aeroplán mintát szerkesztett, mely szakértők véleménye szerint valósággal mintája az egyszerű­ségnek." 1909. december 2-án az esztergomi repülőgépről: „Rusz Erik 76-os had­nagynak repülőgépe már legközelebb megérkezik Esztergomba, hogy kipró­bálják. A repülőgép modelljét a legjele­sebb aviatikusok is igen praktikusnak tartják. Súlyelosztása és kitűnően kor­mányozható volta miatt a legnagyobb sikereket várják el tőle. A fővárosi Bárdy-garázs, mely a repülőgép modell­jét készíti el, egyik mérnökét Párizsba küldte, hogy a gép hajtásához szükséges Darraque-féle benzinmotort beszerezze és teljesen Rusz előírása szerint szerel­tesse fel. Rusz Erik már a legközelebb érintkezésbe fog lépni a megyei és városi hatóságokkal a kísérleti helynek kijelölé­se iránt. Szerinte legkedvezőbb hely volna a nagy katonai gyakorlótér mellen Tát felé elterülő sikság, ahol a gép részére szolgáló félszert is felállíthatná." Ez valóban a városhoz legközelebb található, a célnak megfelelő terület volt. Néhány évvel később (1911) ezen a területen landolt Székely Mihály a ne­vezetes Bécs-Budapest-Bécs repülése alkalmával, Pischof Autoplan gépével. Sajnos Rusz Erikről többé nem esett szó!? A Rusz által kiszemelt területen még a 30-as években is volt fel- leszál­lás. Például az 1936. szeptemberi sport­bemutató és repülőgépavatás alkalmá­val. Rexa Iván

Next

/
Thumbnails
Contents