Esztergom és Vidéke, 2000

2000-12-21 / 51-52. szám

* • < MVLT - ibezo Azért pedig, nogv Es/ti-k^om varosunk iránvába megnyilvánuló jóindulatunknak es kegveimünknek őrök es nevezetes emléke maradion, amelv dicső jótétemennvel díszítve meg tenvesebben ragvog az emberek szemeben. ősi címerüket, amellvel egvkor boldog emiekezetu magvar kiralvamk díszítettek es nemesítették a varost es nmeivel ok meg mos? is használnak, kegyesen elismerjük, megerősítjük es törvénvesitiüi. es az alább leirt keppei ellátott pecsetet az eljövendő örökös időben vörös viasz v.igv barmiiven mas pecsetlenvomaton engedélyezzük. A felállított pajzson ,Vlaevar királyságunk neg\' legielentosebb folvója lathato a Királvsag igaz és örökös címere: lelőivt.. a pajzs ket oldalan pedig egv-egv szilárd kockakövekből épült bastva all vórö> csereppel borított tornyokkal a varos polgarainak a haza es a királv iránti sziiard cs biztos hűseget lelkepezve. A pajzs reisó reszen az előző kettonel valamivel matrasabn, másik három torom áll, amelvek szinten vörös csereppel vannak lefedve, aranvosan vannak elrendezve, nvitott ablakaik pedig az ellenség tamadasanak visszav eresei é alkalmasan helyezkednek el A középső toronv alatt a varos nvitott függőkapuid es leeresztett hídja lathato. Mindezt kegves oklevelünk elején festőnk tanult es művészi ecsetvonasaival saját termeszetes színeivel lefestette esa íigvelö szemek szamara alkaimas helven elhelyezte. Biztos tudassal elhatároztuk es nagylelkűen adományozzuk, hogv az említett Esz:! .1 >.\i varos lakói, betelepült vendégei, polgarai és azok utódai a tentebb, címerek modian leirt pecséttel barmiiven körükben kiadott levelet vörös viaszba nyomva, vagv rafüggesztve megpecsételhetnek és miként más szabad királví városaink a hasonló színű viasszal pecsételt levélnek hitelt es jogerőt adnak, ennek is tenvleges es kétségtelen jogerőt adianak. Részlet Esztergom város 1708. évi kiváltságleveléből Csombor Erzsébet szerkesztésében Esztergom és Vidéke MELLÉKLET 2000. - II. évf. 5. szám Az esztergomi főszékesegyház oltárain, falain, boltozatain megjelenő festményekés szobrok elhelyezése és tematikája részleteiben módosul hatott a hosszan elnyúló építkezés során, mégis egységes, átgondolt koncepciót tükröz. Az üdvtörténet, a tanító egyház kötelező és mindig megújuló tonnában való megjelenítése mellett a sajátosan magyar vonatkozásokat emelik ki a külső és a belső ábrázolások. A kereszténység egyetemes történetéhez mi magyarok is hozzájárultunk, s ennek kiemelkedő tanúi azok a szentek és boldogok, akik köbe, márványba faragva sorra felkerültek a Bazilika oltáraira. Az északi kereszt hajó középső oltárát kifejezetten a „Magyar szentek" oltárának szentelték. Felette monumentális olajkép függ a Szent lslván-i koronafelajánlás sajátosan helyi, esztergomi színezetű megfogalmazásával (lásd illusztációnkon - Mudrák Attila felvétele). A felszenteléskor (1856) a mostani kép helyén Ludwig Morált (1815-1888) azonos című freskója volt látható. A korabeli leírások szerint Szent István, Szent Imre és Gizella (?) mellett a Bazilika építéstörténetében addig szerepet játszó prímások is ott térdeltek Mária előtt Néhány év múlva a falképet a főoltárkép festőjétől, Michelangelo Grigolettitől (1801-1870) rendelt olajképpel takarták el. A megrendelő Simor János hercegprímás (1867-1891) volt aki Morált merev klasszicista stílusánál többre becsülte a velencei mester oldottabb, erőteljes színekkel festett, késő reneszánsz előképeket követő művészetét. A Grigoletti terve - melyet előre megküldött - ábrázolta a donátorokat is (e las méretű kép a Keresztény Múzeum „Magyar szentek tisztelete és ereklyéi" c. időszakos kiállításán látható volt). A megvalósult művön azonban már nem láthatjuk a főpapokat. Grigoletüt halála megakadályozta a mű befejezésében, melyre Ludwig Mayer (1834-1917) bécsi akadémista festőt kérték fel. A kép kompozíciója két egyenlő részre, az égi és a földi szférára tagolódik. Fent Mária gyermekével és angyalok társaságában felhőkön trónol, lent Szent István, Boldog Gizella és fiúk, Szetü A koronafelajánlás ábrázolása a Bazilikában Imre herceg. Középen a két világ határán lebegő angyal emeli párnán a koronát Mária lábaihoz. Szent István kiemelt Mária tiszteletéről és a halála előtti országfelajánlásáról legendái tudósítanak. A legrégebbi ismert ábrázolás az esztergomi Porta Speciosán volt látható (a 18. századi másolata az említett kiállításon szintén megtekinthető volt). A koronával jelképezett ország felajánlás motívuma a 17. századtól teijedt el: Szent István idős korában, térden állva, imádkozva nyújtja át a hatalom jelképét, mint életmüvét a látomásban megjelenő Máriának, aki a gyermek Jézust tartja karján. A felajánláshoz csatlakozhatnak családjának tagjai, más szentek, esetenként világi személyek is. A helyszín többnyire általánosítva szobabelsőt mutat, vagy semleges marad. A barokk típusokból Esztergomban több példa maradt fent, ezekből kettő ugyancsak megtekinthető a Keresztény Múzeumban. A bazilikai festmény a felajánlásnak a 19. századra már ismert és széles körben elterjedt ikonográfiái elemeit Esztergomra konkretizálja. Az ábrázolás tartalmát talán maga Simor János hercegprímás határozta meg, s ebben a történeti hitelesség a politikai mondanivaló javára háttérbe szorult. Első királyunk érett, de nem őszülő, öreg uralkodóként, ereje teljében jelenik meg, a többi alaknál nagyobb léptékben. Gizella alázatosan meghajolva térdel, Imre kis gyermekként áll közöttük. Hármójuk csoportja feltűnően hasonlít a Szent Család (Mária, József, Jézus) csoportjának elterjedt megformálásához. Az első magyar királyi család szerű. Balra mögöttük az a székesegyház áll, melyet az első, Szent István által építtetett templom utódjául a megrendelő és közvetlen elődei építettek. A déli nézetben láthatóvá válik a vár is és az az előcsarnok, melynek megépítésével Simor befejezte a nagyszabású művet. Balra néhány páncélos katona is helyet kapott Ok jelképezik azt az erőfeszítést, mellyel az évszázadok során védiük és visszavívtuk, s alapjaiban megtartottuk Szent István örökét. A megrendelő nem konkrét személyek érdemének tünteti fel a hit megtartását és az építkezést. Erre engedett volna következtetni, az eredeti terven ábrázolt, felismerhető főpapok alakjának megtartása, mely a végleges koncepcióból kimaradt. A mondanivaló szempontjából a legfontosabb a Szent István-i mű folyamatosságának biztosítása azon a helyen, ahol a magyar királyság és egyház alapjai találhatók, ahol a koronázás történt, ahol az első szent királyi család élt. A kép azon az oldalon függ, amely legközelebb fekszik Szent István vélt szülőhelyéhez, és az első várhegyi templomhoz Az elfedett szent helyet ezév augusztusában, a millenniumi ünnepség keretében szimbolikusan bár, de végre megjelölték. Kontsek Ildikó