Esztergom és Vidéke, 2000

2000-12-21 / 51-52. szám

II MUUidézo Esztergom város 1708. évi kiváltságlevele A közelmúltban jelent meg Esztergom 1708. évi kiváltságlevelének hasonmás kiadása Esztergom város önkormányzata és az eredeti diplomát őrző Komárom-Esztergom Megyei Levéltár gondozásában. Az I. József által 1708. február 18-án, Bécsben kiállított kiváltságlevél jelentősége abban áll, hogy Esztergom ezzel nyerte vissza szabad királyi városi rangját, s általa a török hódoltság időszakának befejeztével az újjászerveződés elönyösebb feltételeit teremtette meg. Esztergom városi jogainak eredete - Nagyszombat, Pest és más városokhoz hasonlóan - a korai középkor századaiba nyúlik vissza, azzal az eltéréssel, hogy amíg a 13. század derekán sorra születnek meg a szabad királyi városok kiváltságlevelei, addigra Esztergom fokozatosan elveszíti azokat a kiváltságait, amelyek azelőtt a többi város fölé emelték. A legfontosabb közülük gazdasági vonatkozású kiváltsága volt, az útkényszerrel párosult vámszedésijog, mellyel a város ellenőrzése alatt tarthatta az országon keresztülhaladó kelet-nyugati és észak-déli kereskedelmi forgalmat egyaránt. A város vámszedési joga azonban 1215-re véglegesen átkerül az esztergomi káptalan kezébe, amely addigra - hamis oklevelek bizonyságával - megszerzi a királyi városnak a kis-dunai halpiactól a hévizekig terjedő ún. udvarnoki városrészét, valamint a város szőlőhegyeinek dézsmáját. A tatárjárást követően ráadásul a királyi székhely is Budára költözik, s Esztergom ezzel elveszíti központ jellegét, s habár továbbra is az esztergomi vár a prímás-érsek székhelye, de a 14-15. század főpapi építkezéseinek messzefüldön híres pompája, könyves kincstárai egy merőben más Esztergomot jeleznek, melyhez a királyi városnak vajmi kevés köze volt. Esztergom várának török alóli felszabadítását követő néhány éven belül a város ismét rendelkezik önkormányzattal: az 169l-es iratokban találkozunk először a bíró, Kelemen György nevével. Egyéb adataink is arra utalnak, hogy a török után újratelepült Esztergom lakossága 1683 és 1708 - a kiváltságlevél elnyerése közti mintegy negyedszázad során magától értetődően próbálja feleleveníteni az akkor már csak hírből ismert korábbi kiváltságait. A város ezirányú törekvésének egyetlen komoly akadálya az volt, hogy az előző évszázadok viszontagságai közepette elveszelődött levéltára, az összes jogbiztosító okirattal együtt. A kiváltságolt státus legitimálása érdekében Esztergom - Pest, Buda és Fehérvárhoz hasonlóan - már 1703-ban tett lépéseket, azonban pénzügyi nehézségei miatt erőfeszítései akkor nem vezettek eredményre. A város ugyanis az 1690-es évek súlyos katonai adóterhei következtében tetemes adósságot halmozott fel, majd a kuruc háború alatti várostromok döntötték romba az éppen csak erőre kapott várost. Egy kimutatás szerint 1702 és 1706 között a város javaiban 88211 Ft kár esett, egyebek között a várőrség német katonái állal lerombolt 200 lakóház, de odaveszett a sörfőzde, sok ezer mérő gabona. Esztergom város azonban még ilyen súlyos előzményekkel is, vállalva az eladósodás terhét, 1708. februárjában végül kieszközölte az uralkodótól a kiváltságlevelet, amelyet azutéin az 1715. évi 37.1c. szentesített. Természetesen Esztergom a kiváltságlevéllel nem szerezhette vissza egykori, igen széleskörű privilégiumait, mindazonáltal az elnyert előjogok a városfejlődést következő szakaszának új lendületet adtak. Melyek voltak ezek az előjogok? Közjogi szempontból a legfontosabb a városi polgárok ún. országrendisége, ami azt jelentette, hogy apolgéirok együttesen egy nemesi személynek számítva, királyi meghívóval részt vehettek az országgyűlésen, s ily módon bizonyos mértékig befolyást gyakorolhattak a törvényhozásra. A másik alapvető kiváltság a regálé-joggal való élés, mely biztosította a városnak, hogy a határain belül földesúri jogokat gyakoroljon, vagyis az ott élők számára urbáriumot készítsen, adót vessen ki, és elláthatja az összes igazgatási, törvénykezési feladatot. Ennek értelmében választhatta meg önkormányzatát, melynek legfontosabb szerve a közgyűlés volt. SZENT ANDRAS HONAPJA Az emberek évezredeken keresztül sokkal szorosabb kapcsolatban éltek a természettel, mint a mai falvak városok lakói. Az évszázadok változásai fontos részét képezték az ősi birodalmak vallásainak, istenként megszemélyesítve kerültek be a mitológiába. Időszámításunk előtt a 4. évezredben tehát közel hatezer éve - a su merek Mezopotámiában a Tammuz-lstár házaspárt tisztelték akikhez a termékenységért, a bőségért, a jó termésért mutattak be áldozatot Későbbiekben a görögök Démétérnek - a Gabona anyának a béke és a földművelés istennőjének - emeltek szobrokat építettek templomokat. Ezek az istenségek a helyi időjárás sajátosságát figyelembe vevő évszak-változások szerint ősszel meghaltak, tavasszal feltámadtak. Az ünnepeken ilyenkor siratókat énekeltek: „Tammúz, az ég királynőjének férje, nem él többé!" Amikor a „kalászokat csűrbe hordták", lassan közelgett a gazdasági év vége. Az állatokat behajtották a legelőkről, a szaporulatról elszámoltak Ha valamely cseléddel, pásztorral elégedetlenek voltak a megbízói, azt elbocsátották. 1797-ben olvashatjuk Esztergom város jegyzőkönyvében: „Mind hogy az Munkája hibás, el vétetik és az Instansnak (a másik kérelmező) által adatik." Ilyenkor mindenkinek meg kellett jelennie a városházán, ekkor fizették a bérek nagy részét, következhetett a téli beszerzések ideje. Esztergomban Simon-napja táján (október 28.) három napig tartó országos vásárt rendeztek a XVW. század óta. Ez nagy eseménynek számított, szórakozás volt a munkával töltött napok közben. Megjelentek a mutatványosok, tenyéijósok és mindenféle népek. A bor is jócskán fogyott Tudjuk, hogy 1800ban a vásárban 305 akó bor fogyott el, ami után a város 47 forint 75 dénár adót szedett be. Az akkor használt mértékegység - az akó - 54 litert tett ki, ez átszámolva 16.470 liter (!), melyet a szomjas vásározók engedtek le a torkukon. Vigyázni kellett az erszényre, a verekedések elkerülésére, a mérőedények hitelességére. A város állandó darabontjai mellé ilyenkor kiszolgált katonákat is felvettek segítségül. 1791ben Hlavnyai Ferenc a „Nemes Város Sírása Mestere írásban bé adta azok neveit, akik November Holnapban tartott vásárban, összesen tízen vásári Strásák hivatalját viselték." Munkájukért naponta 12 dénárt kaptak. Az országban volt, ahol vigasságokat is rendeztek, így Kalotaszegen a juhosgazdák Márton-napi (november 11.) bált rendeztek az évi elszámolás örömére. November elején - akkor gyakran Szent András havaként emlegették - az uradalmakban, de a községekben, városokban ismét felfogadták éves időtartamra a cselédséget, pásztorokat, csőszöket, béreseket A város cselédei közé tartoztak a tömlöctartótól a pásztorokon át a lámpagyűjtóig sokan. Már 1798-ban így kezdik Esztergomban a tanácsülések jegyzőkönyvét: „Következik a régi Szokás Szerint eljövetel ivei Minden Szentek Napjának, az Nemes Város részirül fel vett Mester Emberek 2000/5. Kezdetben tagja lehetett minden polgárjoggal rendelkező lakos, később a 100 ill. 60 főre csökkentett külső szenátus vagy tanács töltötte be a közgyűlés szerepét közülük kerültek ki a végrehajtó szerv, a belső tanács tagjai. A városigazgatás élén a bíró állt akit kezdetben évente, majd 1728-tól kétévente választották. A bírónak békeszerető, jogi kérdésekben jártas, latinul is írni-olvasni tudó személynek kellett lennie! A kiváltságlevél biztosította a város törvénykezési jogát is: polgári peres ügyekben első fokú hatóságként járt el, míg a fellebbvitel a személynökí szék volt, bűnügyekben pallosjoggal rendelkezett, fellebbviteli fórum nélkül. Az ítéleteket - segédjével - a városi hóhér hajtotta végre. A kiváltságlevél gazdasági téren sokféle bevételi lehetőséget, jövedelemforrást kínált fel a városnak. Dyenek voltak a kisebb királyi haszonvételek átengdése a város részére, pl. a bormérés, sörfőzés, mészárszék, vámés helypénz szedése stb. Esztergom legfontosabb bevételi forrását hosszú időn keresztül a szőlőtermesztés és kocsmatartás képezte. A regálékat a város általában bérlet útján hasznosította, s ezek a későbbiekben egyre gyakrabban és egyre hosszabb időre - s hozzátehetjük: egyre előnytelenebb feltételek mellett - kerültek ki városi kezelésből s ez a tendencia még sok konfliktus forrásává vált a város társadalmán belül. A további várostörténeti kutatások feladata lesz feltárni, hogy Esztergom milyen mértékben tudta kiaknázni a privilegizált helyzet nyújtotta lehetőségeit valamint azt is, hogy a kiváltságlevél korlátai - pl. a vallásfelekezeti kirekesztés - mennyiben járultak hozzá, hogy Esztergom rövidesen a gazdasági élet perifériájára került. Kántor Klára és Convertionatoroknak választási." A munkabér általában vegyes juttatású volt a pénzen kívül ruházat, tüzelőanyag, jószágtartás járt. 1802-ben „régi bévett Szokás Szerint a Hatvan Személy (a városi tanács polgári tagjai) uraknak fejenként egy Öli fa az idei vagasbulki adattassik." A „Drabantok Száraz fát szednének'. November első napjaiban, ha behozták az erdőről, a városi kapitány és a formonder (a csőszök felettese) megszemlélik és beszámítják, tehát feljegyzik a kialkudott juttatások listájára. A kapitány ekkoriban Szilva Mihály, a formonder Endér János volt Ruházatukat a polgármester jóváhagyásával rendelték meg és fizették ki. „ Viola Imre Csizmadia mester a Nagyságos Város Cselégyei számára készített lábbelikért alku mellett a Polgár mester elismerése szerént 188 forint 20 2/5 dénár kifizethető." Az árendába vett üzletekért, földe-