Esztergom és Vidéke, 2000

2000-12-21 / 51-52. szám

4 ESZTERGOM ÉS VIDÉKE 2000. november 2. Esztergomiak a világ tudományában: A DNS KUTATÓ-ORVOSA Beszélgetés a USA-ban oktató és kutató Szállási Zoltánnal Miközben Szállási Zoltán doktornak, ennek az esztergomi származású, harminchat esztendős, az USA Navy Orvosi Egyetemén oktató, s az ottani laboratóriumban a DNS titkait faggató adjunktus világos okfejtéseit hallgatom, azon tűnődöm, vajon van-e hatalmasabb az elménél? Minden szava azt sugallja: minél többet tudunk, minél többet lesünk el a természet titkaiból, annál közelebb kerülünk a Teremtés, a Teremtő határtalanjához. Hallgatom Zoltánt, ezt az izgalmas kérdésekkel foglalkozó, hosszúhajú kutatót, aki számomra azt példázza, hogy az emberi tudás fejlődése egyre világosabban körvonalazza a megismerés határait. Ezen logikai ellentmondás feloldása végső soron Istenhez közelíthet. Mert ő maga igazolja, hogy aki az anyag, a létezés rejtett titkait kutatja, egyre alázatosabbá válik a létezés iránt... - Azt teszem, ami a dolgom, kutatok - mondja magától értetődően. Jelzőket keresek ehhez a Debrecenben doktorált „amerikai adjunktushoz", aki bár gyógyszertant tanít, de főleg jelenkorunk új szenzációját, kihívását, a rejtelmeit végre fölfedni látszó, az élőlények tulajdonságait átörökítő hidat, a DNS-t kutatja. Igaz, Zoltán - az ismert esztergomi orvos-történész, Szállási Árpád fia jól nevelt almaként, nem esett messze a fájától. Ráadásul többszörösen szerencsés ez a jó kiállású férfi. Amikor pedig azt kérdezem tőle: a megszerzett tudással, akarással, törekvéssel, siker-lehetőséggel mit kérne a jövőtől, meglepő választ ad. A technika és a tudomány fejlődik magától, azt hajtja az emberi hiúság. Amire nagy szükség lenne, az egy kicsivel több: jóság és megértés az egész emberiség számára... Mert ártó szándékból túlságosan sok adatott... És hosszú ideig tartó, értelmes munkát is kéme. - Csak annyira vállalkozom, amennyire erőmből, tehetségemből futja. Szeretek kikapcsolódni. Ha érzem, hogy szükségem van rá, szívesen és gyakran repülök haza. Megnyugtat a szülőföld közelsége. De ugyanilyen örömmel folytatom majd a rám mért feladatot. - Erről a feladóiról szívesen hallanék többet is... - Ma már ott tartunk, hogy az örökítő DNS fehérje-láncolatot, ezt a bonyolult kódot számítógéppel próbáljuk részleteiben megismerni. Ez persze nem jelenti azt, hogy hamarosan mindent megértünk belőle. -Ha már a megértést említi, bizony meg kell jegyeznem, az emberek többsége azt sem tudja, egyáltalán mi is az a DNS... - Az élőlények, így az emberi test építőköveinek, a fehérjéknek felépítését, működését, mondhatni sorsát éppen ez, a DNS határozza meg. Ugyanis kialakulásunk pontos kódját ez a stabil vegyület hordozza. Ez a sok száz millió éve működő, örökítő híd mintegy ötven évvel ezelőtt kezdett számunkra érthetőbbé válni. Rájöttünk, miként találhatunk meg, ismerhetünk föl egy-egy gént... Csakhogy nekünk, embereknek kb. százezer génünk van! Ezeknek rendben illene működniük. És a helyzetet még az is bonyolítja, hogy a betegségek egy részét, mint pl. a rákot, valószínűleg sok-sok gén hibás működése okozza. - Hol tartunk ma valójában a génludonuíny területén? - A DNS-ben kódolt információt elképzelhetjük úgy, mint egy hárommilliárd betűből álló könyvet. Ebben a „lexikonban" eddig meghatároztuk a betűk sorrendjét. A gond az, hogy ennek a vaskos könyvnek mindössze három százaléka kódol számunkra érthető „szavakat". A fennmaradó 97 százalék szabályozó szerepet játszik, vagy értelmetlen, ám nagyon megnehezíti a számunkra fontos szavak jelentésének megértését. - Reményt keltő viszont, hogy azt a bizonyos három százalékot már tudjuk olvasni... - Bár az eddig megszerzett tudásunk még csak töredéke a teljes megoldásnak, már így is fontos, gyakorlati hatással lehet a mindennapi orvostudományra. Az egyes gének, „genetikai szavak" betűsorrendje kis mértékben bár, de különbözik az emberek között. Ezért lehet mindenki „egyedi példány". Csakhogy ezek a genetikai eltérések vezetnek ahhoz is, hogy egyesek hajlamosabbak bizonyos betegségekre. Most már képesek vagyunk arra, hogy meghatározzuk, hogy melyik „génszavakban" lévő, milyen „betűhibák" vezetnek egyegy adott betegség kifejlődéséhez. Igaz, nem mindenki kíváncsi a végzetére. Az is tény, hogy ilyen tudás birtokában nagyobb eséllyel előzhetjük meg a tragédiát. Már most is vannak biztató megoldások. - Például? - Egyre jobbak a rákbetegek esélyei. Az AIDS esetében már más a helyzet. Itt a vírus szaporodását lassító „koktélok" sokat segíthetnek, de méregdrágák. -Ha jól tudom, Ön éppen a rákgyógyításban hasznosítható molekuláris biológia-kutatással kezdte kutatásait. - Ezek érdekes problémák voltak, de hamarosan szembe kellett néznem a klasszikus molekuláris biológia végső határaival. Ez a módszer egy gént próbál „megtámadni" a gyógyítás reményében. Egy ilyen bonyolult, százezer egymásra ható gént tartalmazó rendszerben ez a megközelítés csaknem reménytelen. Időközben a technika elérte azt a szintet, hogy egy gén helyett már sok ezer gént tudunk vizsgálni egy-egy betegségben, amelyek nagyban megnövelik a gyógyítás esélyeit. Csakhogy ez a több milliószorosan megnövekedett biológiai információ-mennyiség merőben új, okosan kérdező módszerek kifejlesztését igényelte. Ezért váltottam kutatási területet mintegy öt évvel ezelőtt. - így tehát az elvontabb módszer csábította. Ezek után meg kell kérdeznem: milyen az Ön jövőképe? - Valószínűleg eljön az idő, amikor matematikai formában előre megfogalmazhatjuk, hogy egy-egy DNSprogramtól mi várható. Elméleti határok így is maradnak. Aztán etikai kérdésekkel is számolhatunk. - A DNS-be úgy is beavatkozhatunk, hogy gyilkoló ember katonákat teremtünk? - Humán tudós ilyet soha nem tesz, de a lehetősége elméletileg nincs kizárva. Tény, hogy az emberek klónozása tilos. - Az új kor szülhet-e újfajta, önfejlesztő robotokat? - Az emberiség még nem nőtt fel ahhoz, amit elért. Nem értjük, hogy a tudat milyen tulajdonsága az agynak, viszont, ha majd ez utóbbit sikerül tökéletesen leutánoznunk, és működni fog, fölmerül a nagy kérdés, lesz-e intuíciója, lesz-e tudata, s ha lesz, milyen lesz. - Istenhívő? - Az vagyok, de én a hitet az érzelmi intelligencia függvényének tartom. A tudomány ugyanis a teremtő létéről semmit sem mond, ugyanis nem ez a szerepe. Általában igaz, ha valaki sokat tud, belátja, hogy mennyi az ismeretlen, s óhatatlanul hinni kezd a valamilyen rendező erőben. Egyébként vallom, hogy a hittel járó igazságot megvalósítani, annak törvénye szerint élni a legnehezebb. Minden vallás közös parancsa: ne ölj, ne akarj rosszat, ne bánts, még szóval sem! Szállási Zoltán azzal zárja ezt a beszélgetést: a kapzsiság és a hiúság fejlődésünk örök mozgatóerői. Ez így van jól, mondja, ám az emberek közötti kapcsolat javítása nélkül meszszire nem jutunk velük. Elhiszem, amit ez a szépreményű kutató hisz. És ezek után vele együtt vallom, hogy az ember számára lehetséges cél, a lehetséges megismerés végső határáig ér. így hát mindannyiunk üdvére kívánom neki: sikerüljön bejárnia ezt a kitartást, megszállottságot követelő, nehéz, de épp ezért gyönyörű utat. M-S „Magyarnak lenni" Gondolatok Meleg Vilmos előadóestjéről Meleg Vilmost, a nagyváradi színház igazgatóját két évvel ezelőtt ismertem meg. Már akkor feltűnt mindenféle művészi allűrt mellőző közvetlensége, kiváló humorérzéke. Aztán az idén nyáron, a Mária evangéliuma című darab bemutatása utáni éjszakába nyúló mulatságon büszke örömmel hallgattam, amint az Erdély különböző vidékeiről származó színészek „végignótázták" az éjszakát. Sok-sok csodaszép, autentikus erdélyi népdal mellett magyamótákat is énekeltek. - Nem kell kivetnünk és megvebiünk a nótákat, hiszen sok közülük nagyon értékes, és ami a lényeg, hogy magyar szerzők művei mondta akkor Vilmos. December 13-án, Luca napján ismét Esztergomba látogatott a nagyváradi „színi igazgató úr", ezúttal társulata nélkül, vonattal érkezett hozzánk, hogy a „Várszerdák" műsorsorozat keretében „Magyarnak lenni" címmel szerzői estet tartson az Árpádkori királyi palota lovagtermében. Meleg Vilmos erőteljes, és férfias előadásában egymást követték a magyar költészet és irodalom gyöngyszemei: Kányádi Sándor, Fazekas László, Babits Mihály, Kölcsey Ferenc, Arany János, Váci Mihály, Szilágyi Domokos, Ady Endre, Vörösmarty Mihály, Szőcs Kálmán és Reményik Sándor művei. A Himnuszt és a Szózatot többször és többféle értelmezésben is hallhattuk. Különösen megkapott Szőcs Kálmán: „Négerneklenni" című versének a következő sora: „Négernek lenni/ más hazában/ nem tudni/ ősök sírja/ merre domborul." És végül, befejezésül Reményik Sándor: „Köt a rög" című versének refrénje: „Aki messze vágyik/ csak hazáig ér el." Köszönjük, Vilmos, ezt a nemesítő előadóestet és visszavárunk jövő nyáron, a várszínházi előadásokra! D. L.