Esztergom és Vidéke, 2000

2000-11-02 / 44. szám

2000. december 14. Nos, mostohát kaptunk s miután az esküvő a gyászévet követő első napokban történt, a Magos-család ezt soha nem bocsátotta meg Apinak, bár ezt velünk, unokákkal, akik minden második vasárnap ebédre voltunk hivatalosak Magos nagymama almaszagú ebédlőjébe, soha nem közölték. Ezek az ebédek felejthetetlenül szertartásosak voltak: megérkezve, a mindig feketében jaro, nagymamás-főkötős Etelka nagyi bevezetett Nagyapához - aki az ablak melletti karosszékben, egy üvegparaván mögött olvasgatott - s homlokcsókkal, arcveregetéssel fogadott. Nyáron az ebéd előtt a kertben játszottunk, ahol Nagyapa szaletlije volt párnás ülésekkel. Dr. Magos Sándor kúriai bíró, az esztergomi járásbíróság elnöke, azaz Nagyapa oldalszakállt viselt. Ő nyitotta meg az étkezést azzal, hogy a metéltet apróra vágva - tette ezt olyan szertartásosan, hogy a művelet befejezése előtt szentségtörés lett volna hozzákezdeni a leves elfogyasztásához - belemerítette az illatos sárga húslevesébe kanalát. Ilyenkor ugyanis mindig aranysárga húsleves volt, hosszú levesestésztával. „Leves közben magyar ember nem beszél!" felkiáltással csendben fogyott az aranysárga leves, ami Nagymama és Margit néni közös alkotása volt. Nagyapa ebéd után - nyáron kivonult a Deák Ferenc utcai hosszú udvar mögötti kis kertecske filagóriájába, ahol senki nem zavarhatta. Nagyapa jellemzéséhez hozzátartozik, hogy a több száz kötetes szakkönyvtárral és a családi iratok között őrzött kinevezési okmánnyal (ez a táblabírói kinevezését tartalmazta, a kúriai bírói nem került elő) egészen rendkívüli képzettségű bíró volt, s mint ilyen, tényleges kúriai bíró is. Esztergomot annyira szerette, hogy nem volt hajlandó Budapestre menni s Esztergomban maradt járásbírósági elnökként. Amikor pedig Édesanyánkat Édesapám megkérte a jövendő vej ügyvéd lévén - , a netáni elfogultsági kifogásokat kiküszöbölendő, átvette a telekkönyvi bírói feladatok ellátását; ami tudvalevőleg inkább csak adminisztratív jellegű bírói ténykedés volt már akkor is. A ház utcai oldalán volt két szoba: a szalon - itt állt az a ESZTERGOM ES VIDEKE Dr. Katona Sándor és első felesége: Magos Emília (Uhrer Ödön cs. és kir. udvari fényképész, Budapest) két könyvszekrény, amelyekben és a polcokon, valamint a dolgozószobai könyvszekrényben volt elhelyezve a német, francia, latin és magyar nyelvű jogi szakkönyvtár, (melyet kitelepítésemkor egyszerűen elkoboztak) - és Nagyapa dolgozószobája. íróasztala üveges, úgynevezett spanyolfallal védve állott. A falon egy tájképes zenélő óra - a vasárnapi ebédek egyik fénypontja volt ennek megszólaltatása. Az ebédlő kellemes almaszagú, miként a nagy konyha is, ahol az aranyos nagymama - Bleszl Etelka - és a véniánnyá öregedett Margitka uralkodtak. Miután Édesanyánk korai halála miatt a három Katona-gyerek is örököse volt a nagyszülői vagyonnak s köztük az Aranyhegyi dűlőben fekvő, túlnyomórészt nemes Második feleségével lakóházuk udvarán. 1919 (Háttérben az Esztergomi Népszava szerkesztősége.) szőlővel telepített szőlőnek, a nagyapa halála (1916) után a kedves nagymamának állandó gondja volt az általa haszonélvezett szőlő sorsa. Nagymama elmondta, hogy ő mindent megtesz a szőlő karbantartására, de nincsen szénkéneg - egyébként emiatt a legtöbb szomszédos szőiő ki is pusztult az első világháború alatt és után - s bizony, bármennyire is igyekszik,, a szőlő állapota egyre romlik, de hát ezért Ő nem lehet felelős. Ezt minden alkalommal elmondta nekünk, akiket pedig a szőlő, a szüreteken kívül ugyancsak nem nagyon érdekelt. Nézegetve emlékezéseimet, úgy tűnik: gyermekkorom szép, gondtalan és eseményekkel teljes volt. Az esztergomi Prímássziget nevét nyilván azért viselhette, mert hajdanán prímási tulajdon lehetett. Gyermekkorunkban rajta keresztül vezetett az út a párkányi Mária Valériahídhoz, amelyet első ízben a csehek robbantottak fel - nyilván biztonságuk okából 1919-ben, majd a visszavonuló németek 1944-ben. (Az előbbiek csak a párkányi ív utolsó pillérét robbantották, utóbbiak bezzeg alaposabb munkát végeztek s mindhárom közbülső ívet a levegőbe röpítették.)A Prímás-szigeten egyik nevezetesség volt Müller Gyula - akit nem éppen fényes szellemi képességei miatt csak Gyüller Mulának becéztünk - eredeti kőlámpákkal s filagóriáján hatalmas, színes sárkányfigurával ékes japán kertje. A szigeten kevés lakóház volt a hídhoz vezető út mentén, a Kis-Duna melletti parton gesztenyefa sétány vonult végig egészen az ú. n. „Kutyaszorítóig." Ez egy kis tavacska volt, amely elválasztotta a sziget felső cca. egy negyedét a mezőgazdasági művelés alatti belső résztől. A sétány mellett a városi polgárok gyümölcsös kertjei húzódtak. Ezek között volt a Torna Egylet kertje is, ahol telente jégpálya működött. A háborús években - az I. világháború idején - az egyesület csendesen elhalt s magára maradt volt melegedője titokzatos kirándulásaink izgaLmas színterévé fejlődött. A klubhelyiség ebek harmiivcadjára jutván ilyen kalandokra szinte felkínálkozott. Nagy titokzatosan közelítettük meg a kert közepén volt helyiséget, amelyben>