Esztergom és Vidéke, 2000

2000-10-12 / 41. szám

2000. november 23. ESZTERGOM ÉS VIDÉKE 5 3 Október 6. A József Attila Általános Iskolában volt dolgom. Reggel nyolckor az is­kola aulájában gyülekező gyerekeket láttam. Gondoltam, hogy az október 6-ai ünnepségre készülnek, s így ­mint hívatlan vendég - magam is vé­gignézem a megemlékezést. Egy kis leánytanuló üdvözölte a megjelenteket, röviden ismertette a nap jelentőségét, majd szólította az első „aradi vértanút". A mögötte fel­sorakozott, ünneplőbe (fehér ing, sö­tét nadrág) öltözött diákok közül az egyik kivált és felolvasta a vértanú rövid életrajzát Mellette diáktársa a hós fényképét tartotta, majd átadta társának, aki a képet a tablóra helyez­te. így ment ez mind a 13 tábornok és gróf Batthyány Lajos első miniszter­elnök nevének felolvasásakor. Ezután egy diáklány elszavalta Pe­tőfi: „Egy gondolat báni engemet" című versét. Az esemény hangulatá­hoz illó halk zeneszó mellett a 14 felolvasó diák l-l szál szekfűt helye­zett el a fényképek alá. Befejezésként a műsorvezető égő mécsest tett le a képek elé. A megjelentek hálás taps­sal köszönték meg a VI/B osztály ta­nulóinak ezt a meghitt kis ünnepsé­get amiért köszönet illeti Zségerné Kádár Anikó osztályfőnököt. Bélay Iván * Október 6-án délután szokásos Du­na-parti sétámat végeztem. Eszembe jutott a méltóságteljes városi ünnep­ség, a meghitt szentmise a Belvárosi­templomban... Néma áhitatomból csattogó diszkózene vert fel. Mint ki­derült az egyik Duna-parti iskola (hadd ne mondjuk, hogy melyik) tár­va-nyitva álló ablakaiból harsogott a nem éppen alkalomhoz illó muzsika. Belülről fiatal lányok kacagása és né­hány mutáló fiúhang hallatszott. Elgondolkodtam: ezek a fiatalok nem tudják, vagy csak nem akarják tudni, hogy október 6. Nemzeti Gyásznapunk, melyen - enyhén szól­va - nem illik semmiféle hangosko­dás, „bálozás". Vajon legközelebbi diszkójukat mikorra programozták be? Még rágondolni is rossz: lehet hogy éppen Halottak Napjára? (d.) Olvasókönyv a szabadságharcról Október 6-án délután a Megyei Le­véltár előadótermében családias han­gulatú összejövetelre gyülekeztek a helytörténet iránt érdeklődők - levél­tárosok, könyvtárosok, történészek, tanárok, a sajtó képviselői hogy részt vegyenek az intézmény most megjelent Esztergom és Komárom megye az 1848/49-es forradalom és szabadságharc alatt című „olvasó­könyvének" bemutatóján. A könyv­ben közölt több mint másfélszáz kor­dokumentumot Bencze Cs. Attila, a levéltár igazgató-helyettese, egyben lapunk főszerkesztője válogatta, szer­kesztette és látta el jegyzetekkel. Csombor Erzsébet igazgató üdvöz­lő szavai után - melynek során a le­véltár eddigi és tervezett kiadványai­ról, az intézet célkitűzéseiről is szót ejtett - Sitku Pál történelemtanár mu­tatta be Bencze Cs. Attila könyvét kiemelve annak jelentőségét az isko­láknál nemrég bevezetett helytörténe­ti oktatásban. Hézagpótló ez a mű ­fogalmazott Sitku Pál -, hiszen váro­sunk és megyénk történelmének egy olyan korszakáról vonultat fel hiteles és érdekes dokumentumokat melyek eddig nem, illetve csak kevésbé is­mertek a lakosság, különösen a diák­ság előtt A könyv erénye, hogy nem­csak a történelmi eseményekről ad forráshű leírást, de megismerhetjük belőle mai kettős megyénk akkori po­iitikai-gazdasági-társadalmi életét is. A szerző a könyv néhány érdekes­ségére hívta fel a jelenlévők figyel­mét válaszolt a felvetődött kérdések­re, majd kötetlen beszélgetés alakult ki, melynek során több, történelmi „búvárkodásairól" is ismert személy mondott elismerő véleményt és egé­szítette ki az Olvasókönyvben fellel­hető adatokat saját tapasztalataival. Örömmel üdvözöljük e kiadvány megjelenését amely nemcsak az is­kolai oktatásban, a helytörténeti ku­tatómunkában jelenthet fogódzót a szakembereknek, érdekes, tanulságos olvasmányt is kínál a „laikusok" szá­mára. -thó Kantáta ősbemutató a Belvárosi templomban (Pl.) Az aradi vértanúk tiszteletére rendezeU városi ünnepség-sorozat es­te a Belvárosi templomban ért véget ahol a szenünisén Michels Antal plé­bános szentbeszédében a hősök pél­daadásáról, hazaszeretetéről szólt. A misét követően hangverseny volt melyen a Városi Szimfonikusok és a Balassa Vegyeskar Bach: 51. kantátá­ját, majd Mozart: Exultate jubilale motetta című művét adták elő. Ezt követően Verebes Ernő: Psalmus In­ter Nos (Bizalmas zsoltár) című kan­tátáját magyarországi ősbemutató­ként szólaltatták meg Kiss Rózsa (szoprán) és Basky István (tenor) köz­reműködésével, vezényelt Reményi Károly. E művet szeptember első hétvégé­jén Zentán, a millenniumi ünnepség keretében már előadták muzsikusaink és énekeseink. Ott nagy közönségsi­kert aratott. Ezúttal is meghatóan szép előadást hallottunk. Verebes Ernő (38 éves) zeneszerző zentai orvosszülők gyermeke, vegyé­szetet és zenét is tanult. Ma a szabad­kai konzervatórium tanára. Most be­mutatott művének forrása az 1539-ben napvilágot látott Kulcsár Kódex, melyet egy pálosrendi szerze­tes vetett papírra. Az abban talált zsoltárirodalomból merítette a szöve­get melynek legszebb gondolata: Is­ten a mi segedelmünk. A mű zenei hangzásában kemény, hamisítatlan kortársdarab. Vadság és líraiság egya­ránt felfedezhető benne. Az ősbemu­tatón részt vett a szerző és családja is. Az ünneplésből a főszereplőknek bő­ségesen kijutott (fotónkon). Az ünne­pi hangverseny Cezar Frank: Panis Angelicus c. ünnepi darabjával zárult. További hír, hogy a zenekar és az énekkar szombaton és vasárnap fő­szerepetjátszott a párkányi Híd Kon­cerí-sorozaton. Haydn: Istenes Szent János miséjét, valamint Bárdos- és Rudnay emléke Vágszentkereszten (-los) Rudnay Sándor hercegprí­más emlékét egy évtizede ápolja a nevét viselő Kulturális és Városvédő Egyesület amely a felvidéki kapcso­latok megteremtésében is jeleskedik. Rudnay emléke vezette szombati út­jukat is, amelyről dr. Kiss-Rigó László plébánostól nyertünk értesülést. - Rudnay Sándor születésének 240. évfordulója alkalmából szülőfa­lujában, a szlovákiai Vágszentkeresz ­len nagyszabású, egésznapos ünnep­ség-sorozat zajlott október 7-én, amelyen a Szlovák Köztársaság kor­mányát a miniszterelnök-helyettes, a Magyar Köztársaságot a pozsonyi Magyar Nagykövetség elsőtitkára képviselte. Az ünnepi koncélebrációs szentmisét Ján Sokol, a nagyszombat­pozsonyi érsek vezette, majd a temp­lomkertben leleplezte Rudnay Sándor mellszobrát. A szentmise elején vi­rággal köszöntötték az esztergomi egyesület küldöttségét és az eszter­gom-budapesti főegyházmegye kép­viselőjét. A több száz résztvevő ezután az érsek szülőházához vonult ahol Ká­polnai Dezső, a Rudnay Egyesület el­nöke - a nyitrakolosi polgármester társaságában - megkoszorúzta a Rud­nay-emléktáblát Az ünnepség követ­kező állomása a helyi általános iskola volt, amely ez alkalommal vette fel ünnepélyes keretek között Rudnay Sándor nevét. Az iskolában a bíboros életét és tevékenységét bemutató ki­állítást tekinthették meg a jelenlévők. Az ünnepség résztvevői tiszteletére díszebédet adott a helyi polgármester, majd következett a Rudnay Szeminá­rium a község művelődési házában. Az előadások után a rendezők emlék­érmet adományoztak a Rudnay Sán­dor életművével foglalkozó közéleti személyiségeknek, köztük Kápolnai Dezsőnek, valamint Káfer Istvánnak, a Pázmány Péter Katolikus Egyetem tanárának. Az ünnepségek végén Kápolnai Dezső köszönetet mondott a meghí­vásért és nagy tapsot aratva méltatta a szlovák-magyar közös gondolko­dást Rudnay életművével kapcsolat­ban, majd a Rudnay Sándor Kulturá­lis és Városvédő Egyesület jelvényé­vel ajándékozta meg a község polgár­mesterét és a nagyszombati Szent Adalbert Társaság elnökét * László atyától értesültünk arról is, hogy az alapítvány gondozásában fel­újjul a Szenttamás-hegyi Kálvária szoborcsoport melynek munkálata a végéhez közeledik. E hónapban ün­nepélyesen avatják.

Next

/
Thumbnails
Contents