Esztergom és Vidéke, 2000

2000-08-03 / 31-32. szám

6 Esztergom és Vidéke 2000, augusztus 3. A harmadik nap reggelén búcsút vet­tünk Szatmárnémetitől, s így az alföld­től is. Balra már hegyek kéklenek... Máramaros megyében Szinérváral­ja az első állomásunk, ahol Erdős Sylvesler Jánosnak, a falu híres szülött­jének emlékművénél tisztelegtünk, majd megtekintettük a helyi református templomot, amely a 2000. évi Magyar Református Világ találkozó egyik s/in­helye volt július 7-én. Legközelebb Misztútfaluban álltunk meg. Megcso­dáltuk Tótfalusi Kis Miklós, az első ma­gyar betűmetsző emlékházának - me­lyet Molnár József egykori esztergomi diák, az 1948 óta Münchenben élő író, szerkesztő és kiadó alapított - relikviáit, majd meghallgattuk a helyi lelkész fel­eségének előadását Kis Miklós életútjá­ról. A 350 évvel ezelőtt született tehet­séges diák Nagybányán, majd Nagye­nyeden tanult, innen tanítóként Faga­rasra került, ahol akkor Apafi Mihály fejedelem rezidenciája volt. Harminc­éves korában Hollandiába küldték egy­részt teológiát tanulni, másrészt a nyom­dászattal ismerkedni. Itt tanulta meg a betűmetszést, melyben világhírnévre tett szert. O készítette az ún. Aranyos Bibliái, amely több más kiváló „nyom­datermékkel" együtt a ház emlékszobá­jában látható. 1690-ben tért haza Er­délybe, Kolozsvárott megalakítja a híres Főnix Nyomdát, de a református egyház nem nézi jó szemmel tevékenységét, a korábbi két magyar nyelvű biblia - a váradi és a vizsolyi - nyelvi modernizá­lását A misztótfalusi gyűjtemény szá­mos ritkasággal dicsekedhet. (Hogy a mi Szállási doktorunk magángyűjtemé­nye se lehet akármilyen, azt némileg jelzi az alábbi eset. Idegenvezetőnk az egyik könyvről büszkén jegyezte meg, hogy tudomása szerint ez az egyetlen példány Európában. Mire Szállási Ár­pád szerényen csak annyit mondott: ­Tévedni tetszik. Nekem is van belőle.) Tovább haladva Nagybánya felé, az arany- és az ezüstbányászat földjén jár­tunk. Ott tudtuk meg, hogy évszázadok­kal ezelőtt még nem dolgoztak románok a bányákban, ugyanis e babonás nép nem volt kapható a földalatti munkára, ezért magyarok, szászok, lengyelek és szlovákok dolgoztak a mélyben. Ma a lakosság kétharmada román, jelzik ezt az egyre szaporodó hagymakupolás, fémlemezzel borított lakóházak - az or­todoxia számunkra szokatlan ízlésvilá­ga­Nagybánya, ahol királyaink pénzét verték egykor, szinte alig őrzött meg valamit régi városképéből. Néhány utca jelzi csupán, milyen lehetett valaha ez az ősi város. A régi utcák egyikében húzódik meg szerényen az a múzeum, ahol a híres Nagybányai Festőiskola al­kotásai láthatók. Nagybánya másik mú­zeumában az Európa-hírű bányavirág­gyűjteményt csodálhattuk meg. Kár, hogy egyik tárlatot sem engedték fény­képezni, így a látványt csak lelki szeme­ink rögzíthették. Gróf Teleki Sándor koltói kastélya nevezetes emlékhelye a magyar iroda­lomnak. Az erdődi esküvő után ide uta­zott a mézeshetekre Petőfi Sándor és újdonsült neje, Júlia Igaz, az úton hin­tójuk tengelytörést szenvedett, így a nászéjszakát egy fogadóban voltak kénytelenek tölteni, de utána boldog he­teket élt át itt az ifjú pár, melyek költé­Szakmal tanulmányúton „Transylvánlában" (III.) „Maros vize folyik csendesen..." Koltó - az a bizonyos szoba és ágy... szetünkben is kitörölhetetlen nyomokat hagytak: a kastély parkjának öreg som­fája alatt írta Petőfi szerelmi lírájának gyöngyszemeit. A régi épület szobái­ban, az ódon bútorok között ínég ott látható a nászágy, számtalan becses em­lék-kép, iromány, használati tárgy. Még mielőtt Koltóra értünk, szakava­tott irodalmárunk. Nagyfalusi Tibor sze­melvényekkel tarkított kiselőadásából ismerhettük meg közelebbről költőnk e tájhoz fűződő kapcsolatát, itteni vendé­geskedéseit, Teleki grófhoz fűződő ba­rátságát. Kísérőnktől, Máriás Józseftől, a szatmári szerkesztőség munkatársától pedig azt is, hogy Koltó nem csupán egy az irodalmi emlékhelyek között Több annál: a környék magyarságának zarán­dokhelye, az évente itt megrendezett Pe­tőfi-bál pedig a legrangosabb társadal­mi eseménye Bánya és Kővár vidék ma­gyarságának. Nagysomkút - e kis város református parókiáján született Szilágyi Domokos költő. Csak fóhajtásnyi időnk van az emlékezésre. Tovább, tovább! Kisbu­szunk Kővár mellett haladt el, ahol egy­koron a Báthory István fejedelem ellen vonuló Balassi Bálintot ápolták a csatá­ban szerzett fejsebével. A költőnek e dicstelen kimenetelű próbálkozását sze­rencsére az elnéző és szegről-végről ro­kon fejedelem csupán afféle „szobafog­sággal" sújtotta: a gyulafehérvári vár­ban szabadon járhatott-kelhetett, tehette a szépet az erdélyi hajadonoknak, ver­selhetett kedvére, csak elmennie nem volt szabad. A ,Jiepe-hupás"5z(7ágy megyén átha­ladva Beszterce-Naszód megye köz­pontjába, Besztercére érkeztünk, ahol egy rövid sétán ismerkedtünk a szép, tiszta várossal, a szász építészet remeke­ivel. De hol vannak már azóta a szá­szok?! Este lett, mire Maros megyébe, a kü­lönböző kultúrák találkozási pontjába értünk. Éjszakai szállást Szászrégen ró­mai katolikus plébániáján kaptunk, ahol a plébános és házvezetőnője igazi ven­dégszeretettel fogadták fáradt kis csapa­tunkat. Negyedik nap - útban a Gyergyói­medence felé - először Marosvécset érintjük, ahol aHelikon bölcsője ringott, megcsodáltuk a kastélyt, Erdély Tria­non utáni felocsúdásának első tanúját Aztán Hargita megyében folytattuk utunkat, egy kis kitérővel bekukkantot­tunk Borszékre, ahol az egészség forrá­sa, a messze földön híres borvíz fakad több mint tíz kútból. Magunk is meg­kóstoltuk a szabadon csordogáló, kelle­mesen savas gyógyvizet, melyet palac­kozva minden vendéglőben felszolgál­nak, ha ásványvizet kér a szomjas ma­gyar. Gyergyóditróhoz, Puskás Tivadar­nak, a telefonhírmondó feltalálójának szülőfalujához közeledve kísérőnk el­mesélte, hogy a híres fizikusnak egyik őse. Puskás Klára még nagyobb híme­vet vívott ki magának, amikor az 1750­es években a betörő tatárhordák ellen hadat gyűjtött, s egyik éjszaka rátört az ellenség táborára. O maga-kilenchóna­pos terhesen-egy cséphadaróval három tatárt terített le, aztán a győztes csata után hazament, és egy egészséges iker­párnak adott életet. Petőfi, kopjafák, plébános, kollégák - Szászrégenben így él a múlt... G yergyódi trón megcsodál tuk a kív ül­belül egyaránt impozáns, hatalmas, szé­kesegyház-méretű templomot, melyet a szomszéd község, Remete fiatal polgár­mestere mutatott be csapatunknak. A következő településen, Gyergyó­remetén hosszasan elidőztünk. Először Asztalos László főorvos és kedves fel­esége, Etelka asszony láttak vendégül családi házukban, majd részt vettünk a helység szülöttének. Cseres Tibor író­nak tiszteletére rendezett alkalmi ün­nepségen. Ennek keretében a nevét vi­selő Közművelődési Egylet tagjaival együtt megkoszorúztuk a község köz­pontjában álló emlékművét, majd a hir­telen ránkszakadt zápor elől a közeü iskolába menekülve Szállási Árpád, az író barátja - személyes élményei alapján - beszélt a 20. század második felének egyik kiváló prózaírójáról. Az 1964-ben megjelent, az újvidéki vérengzést őszin­tén feltáró Hideg napok, mely óriási vi­hart kavart a magyar irodalmi- és közé­letben, sok barátot, de mégtöbb ellensé­get szerzett az írónak. (Cseres Tibor évekig hiába várt arra, hogy szerb író­társai megúják a választ, melyben ők is elítélik a magyar hadsereg véres tetteire válaszoló szörnyű vérbosszút, melyet Tito partizánjai vittek véghez, s mely több mint 30 ezer ártatlan magyar ember életét követelte. Végül is maga írta meg a választ.) Életének utolsó éveiben visszanyúlt a Székelyföldhöz, megírta Őseink kertje, Erdély című történelmi regényét. Gyergyóremete másik nagy szüllötté­nek, a gánti bauxit és sok más természeti kincsünk felfedezőjének, Bálás Jenő bányamérnöknek nevét is iskola őrzi a település túlsó végén, Csutakfalván. Természetesen ide is ellátogattunk ­vendéglátóink szíves invitálására. Nem is az iskola volt, ami megragadott ebben a faluban, hanem a régi székely építészet hagyományait híven őrző házak. A fala­kat vastag fenyőgerendákból építik, erre kívül-belül vékony léc-rácsozat kerül, amit bevakolnak, majd befestenek. Fel­építése gyorsabb, hőszigetelése jobb, mint a mi tégla, kő vagy beton házainké. Elbúcsúzva remetei barátainktól Gyergyószárhegy, Erdély fejedelmei­nek egykori székelyföldi szálláshelye volt utunk következő állomása. Itt töl­tötte gyermekéveit Bethlen Gábor, fe­rences kolostorában élt Kájoni János, itt található Erdély legjelentősebb kőszob­rászatiparkja. De az idő sürgetett, rövid nézelődés, és irány a Gyilkos-tó, mely­nek partján, egy hangulatos szállodában hajtottuk álomra fejünket. Persze előbb megkóstoltuk az itteni csorbát, a hegyi­patakok ízletes pisztrángját, és termé­szetesen végigizgultuk a labdarúgó EB aznapi meccseit is. Szerkesztő műhe­lyünk tagjai ugyanis - mint kiderült ­nemcsak irodalmi és történelmi ismere­tekben járatosak, igen tájékozottak a sport berkeiben is. Nagyfalusi Tibor a meccs szünetében „levizsgáztatta" Szállási doktort, aki kapásból felsorolta az 50-es évek szegedi NB Il-es csapatá­nak, az SZVSE-nek leggyakoribb felál­lítását épp úgy, mint a 60-as évek VB döntőinek góllövőit vagy a 70-es évek jelentősebb átigazolásait Bevallom, én már az aznapi meccsek eredményeire sem emlékszem... Szába

Next

/
Thumbnails
Contents