Esztergom és Vidéke, 2000

2000-08-03 / 31-32. szám

2000, augusztus 3, Esztergom és Vidéke Háromnapos zenekavalkád Jól sikerült az idei Fesztergom - mondták s szervezők. A három nap alatt mintegy 3500 fizetővendége volt a szigeti zenei központnak - mely alatt most természetesen nem a Zenede, hanem a sportcsarnok és környéke értendő. A „Spori"-ban ezúttal drogmegelő­zési kiállítás is volt - gyér érdeklődés mellett -, de a kábítószerellenes kam­pánynak a szabadtéren is voltak bázi­sai: sátrak, amelyek üresen ásítoztak. A kampány szervezőit ez nem keserí­tette el: „ha Mohamed nem jön a hegyhez, a hegynek kell mennie Mo­hamedhez" elv alapján elvegyültek a tömegben, és csaknem ötszáz zenera­jongót sikerült rávenniük, hogy töltse ki kérdőívüket. (A túl hosszú és túl részletező íveket látva csodálom, hogy ennyien is kötélnek álltak!) A nyilatkozatot azonban, melyben az aláírók többek között vállalják, hogy nem fogyasztanak kábítószert, már csak 100 fő volt hajlandó aláírni. (A kérdőívek feldolgozása folyik, az eredmény valószínűleg igazolja majd, hogy miért volt ilyen kevés az aláírók száma még akkor is, ha válla­lásukat a kutya sem ellenőrzi.) Persze ezen a három napon a zene volt az elsődleges. Abban pedig nem volt kivetnivaló, ha az ember kedveli ezt a fajta zenét, amit a szervezők itt felvonultattak: apunktól abluesig ter­jedt a skála. A zenekarok 40-45 perces koncertjei közötti hosszúra nyúlt sze­relési, behangosítási szüneteket pedig újabb söröspoharak megtöltésére használta fel a „nagyérdemű", a zöm­mel tizen- és huszonévesekből álló közönség. S ha már a drogellenes har­cot tűzték zászlajukra a szervezők, talán nem ártott volna odafigyelni ar­ra sem, hogy a 18 év alatti fiatalság is Kórusolimpiai bronzérmes a Balassa Vegyeskar i 5 j-t m kJooí gnpüad« f f. \\ 'etolvmpJMo ,V : í 111 I ÍN Z |2|0{0 Oj Ichorolympiadj J L 1 f 2(0 "torol (P.) Július második hetében az ausztriai Linzben rendezték meg az I. Kórusolimpiát, melyen 60 országból 350 kórus 18 000 énekese vett részt. A világ minden földrésze képviseltet­te magát, a rendezvény fővédnökei T. Klcstil államelnök, W. Schlüssel kan­cellár és a németországi G. Tiísch, az Intercultur Alapítvány elnöke volt. A felsőausztriai háromszázezres nagyvárosban, hat helyszínen zajlot­tak az éneklések, 28 kategóriában egy-egy kórus 12 művet adott elő. Este a legjobbak pedig az impozáns, háromezres nézőterű Bruckner-te­remben a gálán is felléptek. A Balassa Bálint Vegyeskar február óta készült az első világfesztiválra, miután meg­érkezett a hír a nevezésük elfogadásá­ról. A korábbi 1994-es arezzói díj és a beküldött hanganyag adott erre mó­dot. Elsőként a vegyes kamarakórus kategóriában, összesen 42 együttes lépett fel. Reményi Károly karnagy vezénylésével Kodály-, Haydn-, Brahms-, Debussy-, Gallus-, Kocsár-, Gyöngyösi-műveket szólaltattak meg gyönyörű hangzással. A végered­mény is szenzánciós: az aranyérmet a Szentpétervári Vegyeskar kapta, a Balassa hozta el a bronzérmet. A siker jócskán nyakalta ezt a hűs italt, ami­nek következtében csütörtökön már kora este is igen emelkedett hangulat­ban ropták a táncot a punk-tinédzse­rek. Hogy a hajnali négyórás záráskor hogy nézhettek ki, azt csak elképzelni tudom. A pénteki napot kihagytam, szombaton viszont egy sokkal népe­sebb s egyben kulturáltabb nézősere­get találtam a helyszínen. Megnyugtató volt, hogy a hangerő jóval mérsékeltebbnek tűnt, mint ta­valy, a sátor alatt felállított színpad is jó ötletnek bizonyult. S hogy melyik együttesnek adnám a pálmát? Nehéz erről úgy nyilatkozni, hogy a zeneka­rok felét sem hallottam. D>e mint esz­tergomi a Tűzkerékre szavazok. És nemcsak azért, mert„hazai csapatról" van szó. A stílusuk is közel áll hoz­zám. Sz.B. a következő két napon folytatódott. Az egyházzenei kategóriában a Buda­pesti Kodály Kórusiskola nyerte az aranyat, a kíséretes egyházzenei kate­góriában a Kolumbiai Kórus, mind­két bronzérem az esztergomiaké. A versenyzés mellett külön meghívás­nak is eleget tettek énekeseink. Linz mellett Riedmarkban a középiskola aulájában koncerteztek. Az első kórusolimpiát két év múlva Dél-Koreában követi a második, aho­vá már előlegezi a meghívást e három bronzérem. Előtte még újabb zenei fellépés vár az énekkarra. Augusztus 13-án Jászberényben a szimfoniku­sokkal adják elő Kodály Psalmus Hungaricus remekművét, szeptem­ber derekán pedig az ausztriai Vil­lachban Rossini Stabat Materéi szó­laltatják meg, osztrák karmesterrel. Reményi Károly zeneigazgató kér­désünkre elmondta, hogy a kóruso­limpia legtöbb díját a magyarok hoz­ták el. A gyerekkórus kategóriában 57 énekkar közül az aranyérmet a debre­ceniek nyerték. Ének-zenei kultúránk tehát a világ élvonalához tartozik, eh­hez hozzájárul a Balassa Vegyeskar is Reményi Károly vezetésével. A sok-sok gratuláció mellé mi is nagyrabecsüléssel csatlakozunk! A Strigonium Consort gnieznoi vendégszereplése Az esztergomi Régizene Együttes június 29-től július 3-ig képvi­selte városunkat Lengyelországban. Pásztóiné Wagner Judit így emlékezik az utazásra! - Csütörtökön este hét óra tájban érkeztünk meg testvérvárosunkba. Először a kultúrházhoz igyekeztünk, hogy vendéglátóinkkal, Pawel Kostusiakkú találkozzunk, majd elfoglaltuk szobáinkat a Lech Hotel­ben. Másnap délelőtt a katedrálisban gyönyörködtünk. Mellette áll Boleslaw király szobra, aki a lengyelek „Szent István "-ja volt. A szom­szédban látható az ott is árválkodó püspöki palota. A pénteki ebédnél fogadott minket az ottani polgármester, a kultúrház igazgatója és a helybeli zeneiskola igazgatója. Mi az „Esztergom 2000" című könyv­vel és az együttes CD-jével kedveskedtünk nekik. A délutáni kirándulást a nagy eső félig elmosta. A Lednica-i skanzen egy-két zárt épületében tudtuk csak megtekinteni a leleteket, a padló alatti temetkezés maradványait, az előkerült használati tárgyakat, fegy­vereket. A szállodához tartozott egy zárt uszoda is, amit mindhárom nap a rendelkezésünkre bocsátottak. A félórás úszás minden reggel felfrissí­tett. Szombaton délelőtt a kultúrházban próbáltunk egy jót, mert délutánra volt kitűzve a hangverseny időpontja. A sikeres koncert után az emeleti helységben fogadott minket az igazgató feleségével és a magyarokat pártoló társaság tagjaival. Vasárnap délelőtt a katedrális kincstárába - képtárába kalauzoltak minket. A megmaradt értékeket összezsúfolva, szegényes körülmények között tárolják. A gnieznoi Városi Múzeumban a város és környékének kialakulását, fejlődését követhettük nyomon. Lengyelország történelmi eseményeit láttuk hatalmas képeken megörökítve. Délutáni kávéra Jan Kasprowicz kanonok hívott meg minket. Németül beszélgetett velünk munkájáról, temploma renoválásáról, a templomi kórus működéséről, a szegények étkeztetéséről, karitatív tevékenységéről. A beszélgetést követő kon­certre megtelt a templom. A műsorszámokat a kanonok ismertette. A vacsoránál az augusztusi esztergomi viszontlátás reményében bú­csúztunk új gnieznoi barátainktól. Este még nyakunkba vettük a várost, hogy a szépen helyreállított sétáló utcától, főtértől, kivilágított gótikus katedrálistól is búcsút vegyünk. Másnap hajnali 5 órakor indultunk hazafelé tele szép élményekkel, de már egyre többet emlegetve az otthon maradtakat. Köszönettel tartozunk a szervezőknek: Csombor Erzsébetnek (Len­gyel Önkormányzat), Lándori Zsuzsának (Gran Tours), Láposi Elzának (Kulturális Bizottság), Bachonek Juditnak, aki a Lengyel Önkormány­zat képviselőjeként és tolmácsként segítette utazásunkat.

Next

/
Thumbnails
Contents