Esztergom és Vidéke, 2000

2000-08-03 / 31-32. szám

2000, augusztus 3, Esztergom és Vidéke Háromnapos zenekavalkád Jól sikerült az idei Fesztergom - mondták s szervezők. A három nap alatt mintegy 3500 fizetővendége volt a szigeti zenei központnak - mely alatt most természetesen nem a Zenede, hanem a sportcsarnok és környéke értendő. A „Spori"-ban ezúttal drogmegelőzési kiállítás is volt - gyér érdeklődés mellett -, de a kábítószerellenes kampánynak a szabadtéren is voltak bázisai: sátrak, amelyek üresen ásítoztak. A kampány szervezőit ez nem keserítette el: „ha Mohamed nem jön a hegyhez, a hegynek kell mennie Mohamedhez" elv alapján elvegyültek a tömegben, és csaknem ötszáz zenerajongót sikerült rávenniük, hogy töltse ki kérdőívüket. (A túl hosszú és túl részletező íveket látva csodálom, hogy ennyien is kötélnek álltak!) A nyilatkozatot azonban, melyben az aláírók többek között vállalják, hogy nem fogyasztanak kábítószert, már csak 100 fő volt hajlandó aláírni. (A kérdőívek feldolgozása folyik, az eredmény valószínűleg igazolja majd, hogy miért volt ilyen kevés az aláírók száma még akkor is, ha vállalásukat a kutya sem ellenőrzi.) Persze ezen a három napon a zene volt az elsődleges. Abban pedig nem volt kivetnivaló, ha az ember kedveli ezt a fajta zenét, amit a szervezők itt felvonultattak: apunktól abluesig terjedt a skála. A zenekarok 40-45 perces koncertjei közötti hosszúra nyúlt szerelési, behangosítási szüneteket pedig újabb söröspoharak megtöltésére használta fel a „nagyérdemű", a zömmel tizen- és huszonévesekből álló közönség. S ha már a drogellenes harcot tűzték zászlajukra a szervezők, talán nem ártott volna odafigyelni arra sem, hogy a 18 év alatti fiatalság is Kórusolimpiai bronzérmes a Balassa Vegyeskar i 5 j-t m kJooí gnpüad« f f. \\ 'etolvmpJMo ,V : í 111 I ÍN Z |2|0{0 Oj Ichorolympiadj J

L 1 f 2(0 "torol (P.) Július második hetében az ausztriai Linzben rendezték meg az I. Kórusolimpiát, melyen 60 országból 350 kórus 18 000 énekese vett részt. A világ minden földrésze képviseltette magát, a rendezvény fővédnökei T. Klcstil államelnök, W. Schlüssel kancellár és a németországi G. Tiísch, az Intercultur Alapítvány elnöke volt. A felsőausztriai háromszázezres nagyvárosban, hat helyszínen zajlottak az éneklések, 28 kategóriában egy-egy kórus 12 művet adott elő. Este a legjobbak pedig az impozáns, háromezres nézőterű Bruckner-teremben a gálán is felléptek. A Balassa Bálint Vegyeskar február óta készült az első világfesztiválra, miután megérkezett a hír a nevezésük elfogadásáról. A korábbi 1994-es arezzói díj és a beküldött hanganyag adott erre módot. Elsőként a vegyes kamarakórus kategóriában, összesen 42 együttes lépett fel. Reményi Károly karnagy vezénylésével Kodály-, Haydn-, Brahms-, Debussy-, Gallus-, Kocsár-, Gyöngyösi-műveket szólaltattak meg gyönyörű hangzással. A végeredmény is szenzánciós: az aranyérmet a Szentpétervári Vegyeskar kapta, a Balassa hozta el a bronzérmet. A siker jócskán nyakalta ezt a hűs italt, aminek következtében csütörtökön már kora este is igen emelkedett hangulatban ropták a táncot a punk-tinédzserek. Hogy a hajnali négyórás záráskor hogy nézhettek ki, azt csak elképzelni tudom. A pénteki napot kihagytam, szombaton viszont egy sokkal népesebb s egyben kulturáltabb nézősereget találtam a helyszínen. Megnyugtató volt, hogy a hangerő jóval mérsékeltebbnek tűnt, mint tavaly, a sátor alatt felállított színpad is jó ötletnek bizonyult. S hogy melyik együttesnek adnám a pálmát? Nehéz erről úgy nyilatkozni, hogy a zenekarok felét sem hallottam. D>e mint esztergomi a Tűzkerékre szavazok. És nemcsak azért, mert„hazai csapatról" van szó. A stílusuk is közel áll hozzám. Sz.B. a következő két napon folytatódott. Az egyházzenei kategóriában a Budapesti Kodály Kórusiskola nyerte az aranyat, a kíséretes egyházzenei kategóriában a Kolumbiai Kórus, mindkét bronzérem az esztergomiaké. A versenyzés mellett külön meghívásnak is eleget tettek énekeseink. Linz mellett Riedmarkban a középiskola aulájában koncerteztek. Az első kórusolimpiát két év múlva Dél-Koreában követi a második, ahová már előlegezi a meghívást e három bronzérem. Előtte még újabb zenei fellépés vár az énekkarra. Augusztus 13-án Jászberényben a szimfonikusokkal adják elő Kodály Psalmus Hungaricus remekművét, szeptember derekán pedig az ausztriai Villachban Rossini Stabat Materéi szólaltatják meg, osztrák karmesterrel. Reményi Károly zeneigazgató kérdésünkre elmondta, hogy a kórusolimpia legtöbb díját a magyarok hozták el. A gyerekkórus kategóriában 57 énekkar közül az aranyérmet a debreceniek nyerték. Ének-zenei kultúránk tehát a világ élvonalához tartozik, ehhez hozzájárul a Balassa Vegyeskar is Reményi Károly vezetésével. A sok-sok gratuláció mellé mi is nagyrabecsüléssel csatlakozunk! A Strigonium Consort gnieznoi vendégszereplése Az esztergomi Régizene Együttes június 29-től július 3-ig képviselte városunkat Lengyelországban. Pásztóiné Wagner Judit így emlékezik az utazásra! - Csütörtökön este hét óra tájban érkeztünk meg testvérvárosunkba. Először a kultúrházhoz igyekeztünk, hogy vendéglátóinkkal, Pawel Kostusiakkú találkozzunk, majd elfoglaltuk szobáinkat a Lech Hotelben. Másnap délelőtt a katedrálisban gyönyörködtünk. Mellette áll Boleslaw király szobra, aki a lengyelek „Szent István "-ja volt. A szomszédban látható az ott is árválkodó püspöki palota. A pénteki ebédnél fogadott minket az ottani polgármester, a kultúrház igazgatója és a helybeli zeneiskola igazgatója. Mi az „Esztergom 2000" című könyvvel és az együttes CD-jével kedveskedtünk nekik. A délutáni kirándulást a nagy eső félig elmosta. A Lednica-i skanzen egy-két zárt épületében tudtuk csak megtekinteni a leleteket, a padló alatti temetkezés maradványait, az előkerült használati tárgyakat, fegyvereket. A szállodához tartozott egy zárt uszoda is, amit mindhárom nap a rendelkezésünkre bocsátottak. A félórás úszás minden reggel felfrissített. Szombaton délelőtt a kultúrházban próbáltunk egy jót, mert délutánra volt kitűzve a hangverseny időpontja. A sikeres koncert után az emeleti helységben fogadott minket az igazgató feleségével és a magyarokat pártoló társaság tagjaival. Vasárnap délelőtt a katedrális kincstárába - képtárába kalauzoltak minket. A megmaradt értékeket összezsúfolva, szegényes körülmények között tárolják. A gnieznoi Városi Múzeumban a város és környékének kialakulását, fejlődését követhettük nyomon. Lengyelország történelmi eseményeit láttuk hatalmas képeken megörökítve. Délutáni kávéra Jan Kasprowicz kanonok hívott meg minket. Németül beszélgetett velünk munkájáról, temploma renoválásáról, a templomi kórus működéséről, a szegények étkeztetéséről, karitatív tevékenységéről. A beszélgetést követő koncertre megtelt a templom. A műsorszámokat a kanonok ismertette. A vacsoránál az augusztusi esztergomi viszontlátás reményében búcsúztunk új gnieznoi barátainktól. Este még nyakunkba vettük a várost, hogy a szépen helyreállított sétáló utcától, főtértől, kivilágított gótikus katedrálistól is búcsút vegyünk. Másnap hajnali 5 órakor indultunk hazafelé tele szép élményekkel, de már egyre többet emlegetve az otthon maradtakat. Köszönettel tartozunk a szervezőknek: Csombor Erzsébetnek (Lengyel Önkormányzat), Lándori Zsuzsának (Gran Tours), Láposi Elzának (Kulturális Bizottság), Bachonek Juditnak, aki a Lengyel Önkormányzat képviselőjeként és tolmácsként segítette utazásunkat.