Esztergom és Vidéke, 2000

2000-07-20 / 29-30. szám

Köszönet a gyógyítóknak Váratlanul néhány napja bekerül­tem a sokat és sokszor bírált esztergo­mi Vaszary Kolos Kórház belgyógyá­szatára. Néhány óra alatt meggyőződ­hettem arról, hogy mennyire tévesek azok a rémhírek és tévtörténetek, me­lyeket időnként a média terjeszt a kór­ház dolgozóiról. A nővérkék például hangyaszorga­lommal és őszinte szeretettel, figye­lemmel és odaadással végzik élet­mentő munkájukat a szó szoros értel­mében bagóért, létminimum körüli fi­zetésért, és mégsem berzenkednek, nem lázadnak és nem is készülnek sztrájkra, mint más kórházakban. Viszonyítási alap lehet ez ahhoz, amit néhány semmittevő ember keres ebben az országban, olyanok, akik egész nap az elegáns bárokban és presszókban ülnek, mobiltelefonon bonyolítanak le többmilliós üzleteket és méregdrága luxus autójukkal 120 km-es sebességgel száguldva veszé­lyeztetik a kispénzű gyalogosokat, Is­tent, embert és rendőrt, valamint tör­vényt nem ismerve. Kérem, kedves olvasók, ezekre a fehérköpenyes, szorgos kis hangyák­ra már végre fel kéni figyelni. Mindenki szemet huny a nővérek nehéz munkája, anyagi gondjai felett, ígéretekből ugyan van már elég, de végre cselekedni kellene az illetéke­seknek, parlamentnek, kormánynak, tisztségviselőknek és más „nyakken­dős" uraknak. A nővér az orvos jobbkeze, életet ment minden pillanatban, mégis so­kan keresztül néznek rajta. Ideje len­ne elgondolkodniuk az illetékesek­nek ezekről a gondokról, amíg nem késő. Amíg még teljesen össze nem omlik a magyar egészségügy. Vadászi László László-nap a Cinke Büfében A Cinke Büfé - vendéglátó ipari szempontból - Esztergom egyik üde színfoltja. Pedig kívülről jellegtelen és szegényes benyomást kelt: nincsenek villogó fényreklámok, sem elegáns pincérek... Az üzletvezető, Vadászi László hosszú évekig a Labor MIM-ben dolgozott, és gyakran mondogatja szintén e nagymúltú és méltatlanul megszüntetett nagyüzemben dolgozott egykori kollégáinak: „ Még most is szívesen vissza­mennék a MIM-be targoncánsnak!" A büfé is róla kapta a nevét, az ő gyárbeli beceneve volt a Cinke. Ez a büfé abban is eltér fényes belvárosi „kollégáitól", hogy itt rendkívül barátságos és közvetlen a légkör. Nincs részegeskedés, duhajkodás, ide akispénzű emberek, munkások, kisvállalkozók és nyudíjasok járnak. No meg Emil bácsi, az egykori bányász a szociális otthonból, aki világéletében dohányzott és nem vetette meg a jó borokat, söröket, mégis büszkén vallja, hogy megélt már nyolcvannyolc évet. Emil bácsi kifogyhatatlan az adomákból, viccekből, történetekből, csakúgy, mint a többi törzstag. A fő téma a politika és a foci. Ottjártámkor éppen László napot ünnepeltek. Tréfás ajándékokkal lepik meg Cinkét, a főnököt, aki viszont-ajándékokkal lepi meg druszáit, akik a „hatal­mas, dicsőséges" jelentésű László nevet viselik. - Nézze, mi kispénzű emberek vagyunk. Talán még nehezebben élünk, mint tíz, húsz éve. Keményen dolgozunk, és nem az alkoholkért járunk ide, hanem a baráti közösségért. Itt nincs tévé, rádió, mindenkit befogadunk, olyanok vagyunk, mint egy nagy család. Kerékpárjainkat pedig biztonsággal védi Cinke két barátságos kutyája, Buksi és Roxi - mondja búcsúzóul az egyik törzstag. D. L. Tisztelt Trexlerné Z. Gizella! Nyílt levélben szeretnék reagálni a július 6-án megjelent Akanaveszély, vigyázz! című írására. Az úr ás állítólag nem politikai indít­tatású, szerintünk csúsztatásokkal, in­dokolatlan félelemkeltéssel együtt az. (A főszerkesztő urat sem értjük, hogy adhat teret idejemúlt, tavaly őszi fel­tevésekre hivatkozó, nem tényszerű állításoknak.) Ha viszont az a „vala­mi" tényleg ott volt, ön még nem hallott provokációról, amit általában az ellenérdekeltek szoktak elkövetni politikai meggyőződésből, hecckam­pányból?... Hogy a kopasz, rövid haj az ordas eszmék ébredését jelképezi ­ez a legostobább gondolatok egyike, amit valaha hallottunk! Megkülön­böztetni az embereket hajhosszúsá­guk, ruházatuk, kinézetük miatt nem lehet. A kirekesztés legdurvább mód­szere az, amit Ön (is) alkalmaz: ráné­zésre ítélni egyenlő a rasszizmussal. Reméljük, abban egyetértünk, hogy - legyen az nyilaskereszt, ho­rogkereszt vagy ötágú vörös csillag ­az önkényuralmi jelképeket, eszmé­ket egyformán kell kezelni. Kérdezzük Önt, amikor tarajos, fel­álló vagy rendezetlen hajú emberek sarlót-kalapácsot vagy csillagokat, anarchista jelképeket festenek, akkor nem fél? Tisztelettel a Magyar Radikális Fiatalok nevében: Kovács Géza Nem csak morgolódok! A közelmúltban megjelent az „Esztergomi képeslapok" című CD-Rom kiadvány. Szeretném megosztani a Kedves Olvasókkal azokat a kellemes élményeimet, melyek a kiadvány szerkesztése folyamán értek. Egy kicsit visszaugrok a kezdetek­hez, amikor először ültünk le Pava­lacs Lajossal, Répászky Gézával és ifj. Molnár Lászlóval megbeszélni a kiadás mikéntjét. Abban mindnyájan egyetértettünk, hogy ekkora kép­anyagot könyvben csak nagyon ma­gas áron lehetne bemutatni. Kézen­fekvő megoldásnak tűnt a CD-Rom. Sajnos már akkor is tudtuk, hogy még sok háztartásban nincs számítógép és emiatt lesznek akik nem élvezhetik a nosztalgiázás élményét, de Őket arra biztatom ezúton is, kérjék meg a szá­mítógéppel rendelkező ismerősüket (bizonyára van), hogy megnézhessék a CD képeit. Hamar megbeszéltük a feladatokat. Az utolsó, egyben legrázósabb rész­hez értünk, az anyagiakhoz. Nekem mindig az volt az elképzelésem, hogy az esztergomi vállalkozók, vagy in­kább úgy mondanám, hogy az Eszter­gomban működő vállalkozások tulaj­donosai szánnak annyi pénzt a CD-n elhelyezett hirdetésre, amiből finan­szírozhatóvá válik a kiadás. Nem aka­rom túlszépíteni a dolgokat, de tíz alatt maradt az elutasítók száma. Nem kértünk sokat a reklámért, inkább több vállalkozóhoz mentünk. Nem akarok neveket kiemelni, nézzék meg a Támogatóink és Hirdetőink című könyvtárat. Most kérek elnézést azoktól, akikhez nem jutottunk el, vagy a határidőnk rövidsége miatt nem tudtunk a hirdetés szövegére to­vább várni, és emiatt nem volt lehető­ségük e millenniumi kiadásban meg­jelenni. Önök a kezükben tarthatják a CD-t, tehát sikerült. Nem mondom, hogy néha nem voltunk lehangolód­va, de akkor mindig találkoztunk olyan megszállott Esztergom-barát­tal, aki visszaadta a lelkesedésünket azzal, hogy lelkesen támogatta az öt­letünket. Egy nyolcvannégy éves bá­csi hallván mire gyűjtjük a pénzt, megjelent ötezer forinttal „Nekem ugyan nincs számítógépem, de ezt a dolgot szeretném támogatni". Szem­facsaró érzés volt, míg lebeszéltük, bizonygatva, hogy ezt meg fogják tenni az aktív vállalkozók. Most, ami­kor e sorokat rovom, már a kellemes pihenés állapotát éljük. Sok visszajel­zést kaptunk. Nagyon örülünk neki, amikor azt halljuk, hogy fiatalok is végigcsemegézik a képeket szüleik társaságában, akitől választ kapnak arra az ismétlődő kérdésükre, hogy „Ez hol volt?". Hogy megtudhatták a titkot, aPALKOVICS PADRÓL, csu­pa nagybetűvel, ahogy az ötvenes korosztály a szerelmesek padjára gondol. Ez az a szívet melengető ér­zés, ami miatt megérte végigcsinálni. Nem volt semmilyen pártoskodás. Nem kértünk és nem fogadtunk el támogatást pártoktól. Azt szerettük volna, és reméljük sikerült, hogy ez a kiadvány ESZTERGOMRÓL szólna az ESZTERGOMIAKNAK és azok­nak, akik szeretik Esztergomot. Em­líthenék még pár élményt, de inkább témát váltok (vén szentimentális kez­dek lenni, de nem baj). Reméljük egy­re többen nézik majd a képeket és sokaknak fog hozzánk hasonlóan örömet okozni. Bevallom, álmaim közé tartozik, hogy vállalatok ajándé­kozni fogják partnereiknek a CD-t, és így városunkon kívül is látni fogják a múltunkat és jelenünket felvillantó képeket. Végül Pálos úrtól szabadon plagi­zálva köszönök el: Vegyék és nézzék a kiadványunkat! Jó szórakozást hoz­zá! Molnár László A Silver Stone a Strand Büfében AThermál Sörözőben (régebbi nevén: Strand Büfében) alaposan felélén­kült a kulturális élet, mióta Heer Lajos strandigazgató és fia, Heer Ádám átvették az irányítást. Elsőként, mint arról már beszámoltunk, Juhos Erika és barátai léptek fel Beatles-nosztalgia műsorukkal, majd pedig a másfél éve alakult, fiatalokból álló esztergomi Silver Stone együttes következett. Ók elsősorban rock and rollt játszanak, de vannak saját számaik is, melyek közül különösen tetszett a sörözgető, üdítőzgető közönségnek a Szabadság szele című szám, mely ugyan Edda és Beatrice ihletésű, de nagyon ígéretes kemény rock-szám. Mint azt Heer Ádámtól megtudtuk, a nyár folyamán további rock-koncertekre és egyéb kulturális műsorokra is számíthatnak hétvégenként a Thermál Söröző vendé­gei és barátai. (-ő) Baptista misszió a Széchenyi téren Az öt éve Esztergomban tevékeny­kedő amerikai Baptista Misszió tagjai június 28. és július 2. között evange­lizációs hetet rendeztek a Széchenyi téren felállított óriási sátorban. Min­den nap istentiszteletet tartottak, me­lyen részt vettek a párkányi baptista énekkar tagjai is. Esténként a két ame­rikai lelkész, Patton Márk és Don Ri­ce felváltva prédikáltak és „megtérés­re hívták" a gyülekezet tagjait, vala­mint a sátorba tévedő érdeklődőket. Az esztergomi baptista gyülekezet­nek jelenleg mintegy 40 tagja van, akik részére hetente tartanak isten­tiszteletet, valamint bibliaórákat a Mikszáth Kálmán utcai felújított gyü­lekezeti imaházban. (dl)

Next

/
Thumbnails
Contents