Esztergom és Vidéke, 2000

2000-07-06 / 27-28. szám

200a júliusés Vidéke

: ; .. vS^^^ Remény A szikár öregember napszíta sapkáját gyűrögetve álldogál a vasútállomáson. Fia éppen jegyet vált, már vagy tíz perce odabent van az áporodott levegőjű váróteremben. Ó inkább itt kint várakozik. A búcsúzkodáson már úgyis túl vannak. Még odahaza ügyetlenül kezet szorítottak, a fiú engesztelően végigsimított az öreg csontos hátán: - Vigyázzon magára, apám! - Úgy lesz. Majd amolyan férfias szégyenlősség telepedett közéjük. Nem igen volt már mit mondaniuk egymásnak. Az öreg most az időre gondolt. Arra, hogy milyen hosszú a perc, ha fáj, ha kínoz, és milyen rövid ha önfeledt Csak lennének már túl az egészen. Menjen, akinek mennie kell. Fáradtan sóhajt. Most nem gyengülhet el. Most nem. Majd később, majd ha már ez a férfivá érett makacs gyermek nem látja. - Apám! - oly idegenül koppan most ez a szó az állomás sünára koptatott betonján. - Isten veled fiam! - mondja az öreg, és nem néz a másikra. A tehetetlenség ráncot vés homlokára. Érti ő, persze, hogy érti: itt nincs jövő. Ide csak egyvalami köthetné a fiát: egy roskatag, szétmálló tanya, meg benne egy kérges, büdös vénember. Ugyan, hát mit ér mindez? És éppen a legnagyobb dologidőben, a nyár ölén, amikor a munka csak úgy la'nálja magát. No de csak nem állhat egy felnőtt ember útjába. Hisz a fia maga az élet. Ót meg már a halál kóstolgatja; fogyatkozik is napról-napra egyre jobban. Aztán a vonat nekilódul, lomhán, fújtatva, mintha ő is elszenvedné a hőséget. Egy kar intésre lendül, mire az öreg csak bólint Hazaindul. Meg-megáll, nincs miért sietnie. Porlepte bőrén nyomot hagy a lassan csordogáló izzadság. Hagyja végigfolyni a füle mögött le a nyakán, egészen addig, amíg az elszürkült inggallér magába nem szívja. Csak egy piszkos folt marad utána. Tétován belép a sírva nyíló kertkapun. Nem üdvözü más, csak az a valaha jobb napokat látott bölcsen bólogató diófa. Az öreg nehézkesen vizet húz a kútból, érdes kezét a vödörbe mártja. Szájában elömlik a szárazság kesernyés íze. Hideg vizet kóstoltat az arcával, szomjas bőre issza a frissítőt. Szempilláján ül a nedvesség, úgy tekint szét Hirtelen pajkos életkedv járja át Holnap virágot ültet! Vidám pirostól, kedves sárgától viruljon ez a föld. Emiatt meg kijavítja, megfoltozza a kerítést. Igen! Ha a fia haza találna jönni, ne így lássa már. Meg aztán egyszer úgyis minden azé a mamlaszé lesz. Hát már csak nem fordul ki a világ mind a négy sarkából. Előbb vagy utóbb pedig megleli benne a helyét az is, aki most még tévelyeg. Ó meg, ameddig élnie engedtetik, mindig várni fogja. Mert amíg ilyen kacagó nyár van, remény is van. Varga Margit A bűnmegelőzéstől a bűnüldözésig Dr. Bognár Ferenc esztergomi rendőrkapitányt már nem kell különösebben bemutatni olvasóinknak. Gyakran és szívesen nyilatkozik a sajtónak, és bár rengeteg a napi teendője, mindig szakít néhány percet hogy tájékoztassa az újságírókat vagy inkább velük együtt gondolkodva hasznos és közérkedű következtetéseket vonjon le a bűnüldözés időszerű kérdéseiről. - Kezdjük a statisztikával. Több, vagy kevesebb bűncselekményt követtek el az elmúlt évben Esztergom körzetében, mint a korábbi években? - A rendszerváltás hatalmas traumát okozott a bűnözési statisztikák szempontjából. Míg a '70-es évek végén mindössze 500 körül járt a bűnelkövetések száma, a kilencvenes évek elejére ez felment 1500-2000-re. 1993-94-ben 2800-2900 körül tetőzött, az utóbbi években viszont némi javulás tapasztalható. - A múlt rendszerben Esztergomot rendőri szempontból is lefokozták, Dorogon volt a Járási Rendőrkapitányság. Most mi a helyzet? Esztergom visszanyerte régi rangját? -Teljesen megváltozott a rendőrségek felépítése 1990 után. Jelenleg Esztegomhoz tartozik a visegrádi Gizellateleptől Süttőig terjedő terület. Viszont erős létszámgondokkal küzdünk, a gépjárműparkunk is elavult s tetejében a rendőrök bérezése még mindig messze alulmúlja a nyugati színvonalat. így még az is csoda, hogy úgy ahogy el tudjuk látni ezt a nehezen kezelhető területet - Ha megépül a híd, ez milyen feladatokat jelent majd rendőri szempontból? - A híd nemcsak örömet fog jelenteni nekünk. Alaposan meg fogja szaporítani a feladatainkat. Éjjel-nappal megy majd a forgalom Párkány és Esztergom között, így számíthatunk a prostitúció, a rablások, a lopások a diszkó-balesetek elszaporodására. Egyszóval lesz dolgunk bőven! - Apropó, prostitúció! Sokak szerint vissza kéne állítani az erkölcsrendészetet. Türelmi zónák helyett. Erről Önnek mi a véleménye? - Nagyobb városokban, például Budapesten, feltétlenül szükségesnek tartom. De például Esztergomban és Nemere István REJTEKUTAK 56. Erdőben A városban persze nincs igazi erdő. Ahol bele-belenyűlik egy-egy sok esőtől kimélyített sáros út a maga szúnyogfelhőivel és sarával, ott ecetfák, nyamvadó akácok és más bozótszerű, kérges botok zöldellnek. El kell ahhoz menni, innen elég messzire, hogy igazi zöldet lássunk. A folyó mögöttünk marad, a hegyek csak távolból kéklenek. Néhány ház áll az erdőtenger partján és amint elindulunk befelé, a talaj enyhén emelkedik. Néha észre sem venni, de folyamatosan felfelé megyünk. Arnyak borulnak ránk, a kinti hőség után ez már önmagában is nagyon jól esik. Az út keskeny völgy oldalában halad, amit évek millióin át egy patak vájt ki. Most, különösen innen lenézve, nagyon ártatlannak tetszik - talán ha bokáig ér benne a gyér víz, az is a gazban elveszve csordogál. Itt-ott még el is tűnik a föléje boruló bokrok között. Ha mindig üyen lett volna, nem lenne itt egy nagy vájat, kilométereken keresztül. Ósszel vagy tavasszal itt alighanem sokkal több víz szokott rohanni. Légyfelhők egy-egy nagyobb fa alatt: itt jó lenni póknak, gyanítom. Tavalyi avar surrog a lábunk alatt néha vékony ág reccsen. Az is régi volt már. Az ösvényen sikló csúszik tekergőzve. Ha nem mi találkoztunk volna vele, már halálán lenne. A legtöbb amatőr erdőjáró ellenségnek hiszi, kígyót kiált és botokat ragad. Mi csak szótlanul nézünk utána, mígnem ügyesen eltűnik az avarban. Megmenekült tovább élhet, bár nem volt tisztában a veszéllyel. Néhol még pocsolyák fénylenek a vájatokban, amelyeket a puha földbe vágtak ismeretlen autók. Vagy szekerek? Az út földje felsebesedett Rengeteg fa hever itt, lehullot ágak, kidőlt törzsek. Az erőt a jelek szerint magára hagyták, holott nemzeti park a büszke neve. Talán így őrzik meg az utókornak - változatlanul, ősi érintetlenségben? Túljutva a homályos részeken, és felérve egy dombtetőre, eltűnnek a fák. A hegyek messze vannak, egy zöld domb sokkal közelebb. Valahol a hegyek mögött maradt a város, tudjuk. Érezzük, hogy nem feledkezett el rólunk, hogy most is vár ránk. Falbörtönébe fogad órák múlva, ha visszatérünk. Hiszen odatartozunk, még oda De most a szabadság erdős szele lengedez körülöttünk. Szemünk a messzeségbe nyílik, szabadon száguldozik a tekintet. Kitágul a tüdő, örömlátványként sorakozik egyik hegy a másik mögött. A közeli még zöldnek látszik, tán a fákat is látjuk, hisszük. De a mögötte álló vonulatok mindinkább kékek. Míg a legutolsó már szinte csak álomnak tetszik, olyan halvány. Olyan valószínűtlen, talán csak káprázat? Erre már nincsenek házak. Az utolsó egy romos vályog volt, összeomlott az esőben, ez a vályog sorsa. Csak azok dicsérik, kik még nem laktak benne. Nos, ebben már nem is fognak. Az erdei út mellett akadt néhány modem víkendház, vakra zárt ablakokkal, az ajtókon jókora lakattal. De itt üyen messze az úttól már csak ez a rom búslakodik Igaz, valahol a fák mögött még ugat egy kutya - de hogy honnan jön a hang, megállapíthatatlan. Amikor visszafelé ballagunk, lassan elfogynak a szavak. Annyi volt a látvány, hogy betöltötte lelkünket, kiszorította a beszédet Nincs is rá szükség. Láttunk zöldet, meredek hegyoldalt szelíd lejtőt. Mentünk százéves fatörzsek alatt és hallottuk, hogy susog a szél a nagy fenyők csúcsa körül. Itt megyünk hát mi, a város foglyai, akik pár óráig szabadok voltunk. környékén ez még nem olyan égetően fontos kérdés. - Az utóbbi években nagyon megszaporodtak országszerte a közlekedési balesetek. A kormány szigorító intézkedések bevezetésére készül... - Igen, erre rákényszerülünk, nincs más megoldás. Hollandiában például el is kobozhatják annak a polgárnak az autóját aki súlyosabb közlekedési kihágást követ el, és a bírságot nem fizeti ki. Ahhoz képest a mi szigorításaink még enyhének mondhatók. - Ön szerint a médiákban megjelenő bűnözésnek mennyire van szerepe a valóságos bűnözésben? - Azokkal a szakértőkkel, pszichológusokkal értek egyet akik döntő jelentőséget tulajdonítanak a médiák erkölcsromboló szerepének. Szakértők szerint például a Tom és Jerry című ártatlannak tűnő rajzfilm többet árt, mint három akciófdm együttvéve. - Végezetül: hogyan látja megyénkben és általában az országban a bűnmegelőzés, bűnözés helyzetét? - Úgy mondhatnám: jobb, mint mondjuk Sao Paulo nyomomegyedében. De azért még sokat kell azért tennünk, hogy ironikus felhangok nélkül elégedettek lehessünk! Dezső László Aknaveszély, vigyázz! Soha nem megyek a Hősök tere előtt úgy, hogy ne térnék be az emlékművekhez. Őszinte tisztelettel gondolva mindazokra (köztük hősi halott első férjemre), akik életükkel akarták megváltani az időtlen-idők ígért szebb jövőt, az emberibb hazát. Tavaly ősszel az emlékkereszt egyik ágán egy kis csomagot vettem észre. Levettem és döbbenten néztem: egy kis fahasáb volt, valamennyi odalán nyilaskereszt rajzzal. Égetett a fadarab, és ólomsúlyú lett az emlékezés. Percekig álltam szinte bénultan. Ahogy feleszméltem, első gondolatom az volt hogy beviszem a szerkesztőségbe. De lemondtam róla, nem akartam az amúgy is sokszor rossz közhangulatot még jobban rontani. Eltenni sem mertem, mert véletlen vagy rosszindulat folytán még magamis gyanúba keveredhettem volna miatta. így hát erősen becsomagolva, nehogy látható legyen, a legközelebbi szeméttartóba tettem. Régóta tudom, hogy a rossz soha nem hal meg, csak alszik és egyszer felébred. Én mindig hittem és biztam abban, hogy aki bármi módon túlélte a háborút és azt ami utána következett, az soha sem fogja elfeledni, sem újjáéledni hagyni az ordas eszméket Tévedtem volna? Azt már sose fogom megtudni, miért van a rossznak több követője, mint a jónak. Miért van az, hogy az átélt idők szörnyű nyomása ellenére is embernek nevelt gyermekek között vannak olyanok is, akik most kopaszra nyírt fejjel ébresztgetik a múlt kísérleteit? Félek. Nemcsak én. Én nem vagyok politikus. Sohasem voltam Amit leírtam, az nem politika. Odáig már eljutottunk, hogy a szilveszteri petárdákat betiltották. De most újra aknák felett élünk és járunk. Az órája jár és ketyeg. Nem tudjuk mikor és mekkorát robban. Vigyázzunk hát! TVexlerné Z. Gizi