Esztergom és Vidéke, 2000

2000-06-01 / 22. szám

222 ESZTERGOM ÉS VIDÉKE KÜLÖNSZÁMA (Folytatás a 21. oldalról) Később több tisztelgő csapat volult el dobbal, trombitával ablakunk ílótt. A polgári őrhad közt láttam Besze Jánost is, hajdani iskola- és szobairsamat Egerben, közlegény-egyen-uhában. Daliás kinézése volt; ő itt gen nagy népszerűséggel bír. Hatalnas ellenzéket képezett e megyében - most táblabíró lett. (...) A beiktatás szokott komolysággal örtént Ünnepély volt ez, mellynek lényét egyetlen búkönny sem homáyosítá el, mellyen az éljeneket nem ekedt torkú béres kortesek ordíták. A karzatról igéző hölgyarcok mo;olygának alá. Esztergámnak annyi ;zép hölgye van, hogy a karzatot, nelly alig nagyobb, mint a nemzeti ;zínházi casino-páholy, megtágítani lem ártana. - A szónokképző-intézet ;z által működésében csak nyerhetne! A gyűlést pompás lakmározás kö'eté, mint minden gyűlést Az ünnepélyek ezen prózai oldalának barátja nem lévén, abban részt nem vettem. Este fényes táncmulatság tartatott a fürdőházban jótékony célra, ugyanakkor fáklyás zenével tisztelteték meg országunk főpapja hetvenedik évünnepe. (...) Ha azon árnyas fasort melly Esztergámnál a Duna-parton elnyúlik, Pestre lehetne varázsolni... fogadom, hogy a pestiek annak szintolly kevés hasznát vennék mint jelenleg az esztergamiak. S még kérdés, elszenvednék-e a fákat Pesten, melly egy választópolgár nagyon bölcs mondása szerint azért város, mert nincs benne fa... Csak tuskó legyen, kérem alássan, meg faolaj - rántottcsibe-salátához. A gőzös, mellyen visszaindulánk, öt óra felé érkezett Esztergám alá. A parton sokan gyülekezénk össze, kik a hosszú várakozást már únni kezdők, pedig - magyarok voltunk. (...) (Életképek, 1845.jún. 7., 14. 1847 - Bökfy Zakariás (...) Esztergomnál kiszálltam a gő:ösről, hogy legalább egy kis magyar evegőt szívhassak. Esztergom szebb ráros, mint Veszprém, de kövezete osszabb még Fehérvárénál is, pedig :hhez talán csak a dicsőség pályája lasonlít mellyen annyi embernek lyaka törik. Azon éjjel, mellyen Esztergomban láltam, 11 óra tájban harangok zúgáa riasztott fel. Gazdag kereskedő háa gyúlt ki s hamvadott el. A kereskelő neje ijedtében rögtön meghalt (...) 19-kén korán elhagytam keserves lyoszolyámat hogy Esztergom jeleségeit még délelőtt meglátogathasam. Leginkább említést érdemel a hajlani várhegyen épülő Bazilika. Boliogult Rudnay prímás kezdte építtetii ezelőtt 27 évvel, s azóta immel-ámlal épült. (...) Bámulatos nagyszerűég az egész, kár, hogy nem az ország óvárosában tétetett le alapja. A tempóm homlokzatán 5 fehér faragott kép éz rá a Dunára. Keleti oldalán olly ;rjedelmes szentély van, hogy kisded aluban egyháznak is elég volna. (...) E szentélyből több száz lépcsőkön aldalatti üregbe jut az ember, és ez a ilághíres sírbolt Kapujában két faraott szobor áll, az egyik jobbjában 80 antos koszorút tart míg baljával az gbe int No, ha azt ábzárolja e kép, ogy az égben 80 fontos koszorút isznek fejünkre, nem igen találkozik mber e teher alá, hacsak paraszt nem, i e földön már megszokta a teherviílést. A másik szobor lefordított fáktíi tart kezében, melly a múlandósáot képezi. A sírbolt előterme, benseje ppen megfelelő a templom belső serkezetének, azon különbséggel, ogy oszlopai négyszerte szilárdabak a felsőknél. (...) Sokat lehetne még írni a Bazilikául, de mivel lelkemet akkor is, most ; azon gondolat foglalkoztatta, hogy tetemes költséggel mennyi célszeíbb intézetet lehetne állítani, csak nnyit említek, hogy külön Sók van a anonokok számára, ahol a neje által leggy ilkolt első építész is nyugszik. (...) Esztergomban a vármegyeháza kicsi, de csinos, elég tág udvarában amennyi nemese van, tántorogva is elfér. Megnézésre méltó még az Annakápolna, mellyet szinte Rudnay prímás kezdett építtetni, de máig sincs elvégezve. Kár, hogy ezen pompás épület Esztergom egyik igénytelen végén áll, s ott is csak évenkint egyszer, Anna napján tartatik benne ájtatosság. Esztergom alatt a Duna kiágazása csinos kis szigetet formál, kár, hogy a kis Duna város felőli partjára olly kevés gondot fordít a szépítő bizottmány - melly még eddig nincs is a legkellemesebb sétahellyé lehetne varázsolni, míg most ronda szemétdombok s bőrdarabok felett kell a nagy Duna partjára hatolni. Egyébiránt adjuk meg kinek-kinek a magáét tisztelet becsület Esztergom bíráinak, mert a hajdani poshadt büdös békafészek helyén csinos fürdőt emeltek, mellyben olly csinos leányka kínált meg fürdővel, hogy alig tudtam elhatározni, miképp szemeim fürösszem-é szemei kék tengerében, vagy az úti port mossam le tagjaimról. (...) (Pesti Divatlap, 1847.febr. 21., 28.) * * * Vahot (Vachott) Imre (1820 - 1879) író, Vachott Sándornak - Petőfi közeli barátjának - öccse; 1844-1846 között a Pesti Divatlap szerkesztője. Frankenburg Alodf (1811 - 1884) Humoros, szatirikus tollú író; rövid ideig Hivatal Anikó „szép szeméért" - Földi néven vándorszínész is volt. Pályáját német íróként kezdte; 1841-től a Pesti Hírlapban - már magyar nyelven - a tárcaműfaj első hazai képviselője, 1843-től az Életképek alapító szerkesztője. Bökfy Zakariás Boross Mihály (1815 1899) ügyvéd, járásbíró írói álneve. Ruray Károly György (1780 - 1847) tanár, újságíró, szerkesztő. Kazinczy Ferenc lelkes híve, lankadatlan szorgalmú ismeretterjesztő és - főként óriási levelezése tévén - közvetítő a nemzeti kultúrák között 1828-tól haláláig Esztergomban élt, az érseki szemináriumban a magyar jog és a statisztika tanára volt. (EVID, 1987. május) 1929 NYITVA — ZARVA A 2000 Üzletmegnyitás I Értesítem a m. t. közönséget, hogy „Kispipa" vendéglőmet Arany János-utca (Bakács-féle házban) f. hó 20-án megnyitom, hol állandóan meleg és hideg ételek, úgyszintén frissen csapolt sörök s uradalmi borok állandóan kaphatók. Minden törekvésem oda irányul, hogy a m. t. közönséget a legmeszszebbmenőkig izlése szerint kielégíthessem. ; Szives pártfogásért esedez TÓTH PÁIX Kispipa vendéglős a Magyar Király vendéglő volt főpincére. A megnyitást bejelentő hirdetésre az EVID 1929. június 7-ei számában örömmel bukkant rá - még tavaly - várospolgári „gazda-szemünk". Mármint az egyik, merthogy a másik éppen egy-két könnyel volt elfoglalva. A Kispipa ugyanis akkortájt volt megszűnőfélben. A Magyar Királytól néhány háznyira 50 évvel később -utolsóként zárt be a háború előtti vendéglők közül. Nem élte meg 70. születésnapját, feladta az ellenállást történelmünk újabb szeleivel szemben. A több „korszerűsítő" átalakítás során talán érdemes lett volna megtartani - a képeslapon még látható szélfogót?... Tudván, hogy egykor a Fürdő („a magyar vendéglátás legrégebbi szállodája" - ma a privatizációtól viharvert düledék) mindkét bejáratát is védte valaha hasonló toldalék, máris kezdhetünk babonásak lenni... Miközben mindkét szemünk könnyezik... A Várhegyet rendszeresen ostromló „félnapos" turizmusnak 1995 óta a polgárváros irányában már idáig sincs miért leereszkednie. Tovább a Főutcán - legalább a Főtérig?... Ez utóbbin a 80-as évek derekától megnyílt éttermek, kávéházak a Kispipánál még korábban váltak „néhaivá". (Legutóbb a Városkapu átalakítása gazdagította az itt kialakult „banknegyedet".) A helyi piacképes kereslet szűkös; a látnivaló eléggé szegényes - itt-ott romos - errefelé. A folyamat így nem a véletlen műve, hanem egy ördögi kön ha az idegenforgalom nem jön idáig, miért kellenének a vendéglátóhelyek; de ha nincsenek, miért jönne idáig a „minőségi" turizmus?... Ellenpélda is van: a Várhegy lábánál, a Szenttamástól a Vízivárosig okosan beruházó, színvonalasan szolgáltató kisvendéglők, panziók. És ha a mai városképet a reformkorival vetjük össze: lám, azért mennyivel kevesebb a por, a sár, a szemét!... Derüljön hát gazda-szemünk! Legalábbis az a másik... A Kispipa vendéglő, 1939 (Dr. Szállási Árpád gyűjteményéből) * Vto.1.. A* »ti J-i„:innn » i *_