Esztergom és Vidéke, 2000

2000-06-01 / 22. szám

ESZTERGOM ÉS VIDÉKE KÖLŐNSZÁMA „Úti emlények" a reformkorból A 19. századi vendéglátóhelyek közül - 1949-ben vagy 1950-ben elsőként valószínűleg a Magyar Király szűnt meg. A turizmust végleg kiszorította épületéből a másik - szocialista módra átszervezett - funkciója: a szórakoztatás és művelődés. 1951^52-től itt kapott ottbont a vára kultúrháza és könyvtára; majd a 60-as évek második felében diákszállóvá előbb középiskolások, később tanítóképzősök kollégiumává - alakították. 1845 - Frankenburg Adolf ,A káptalan fürdőháza", azaz a Fürdő Szálló Metszet a XIX. század közepéről 1845 - Vahot Imre Múlt hónapban ügyes-bajos családom elintézése végett - mert mellyik magyar ember ne volna illyesmivel bőven elhalmozva? - Turócba utaztam, hol sok répa és pohánka, de kevés magyar ember terem. Első napon csak a kies fekvésű Pomázig mentem, hol Vachott Sándorral és Petőfivel együtt, a sajátos gondolkozású, majd mindenben pessimista A. Károly barátomnál, vidám társalgás közepett fogtunk ki a komor arcú időn. (...) Másnap a nagyfejű Esztergámban ebédeltünk. Nagyfejűnek azért mondom, mert a vár tetején most épülő roppant basilica, s a kis, szerény iparos város közt nincs kellő arány. Ügy látszik, Esztergám lakosai szorgalmasak, s idegenajkú polgárai is hajlandók a magyarosodásra. Amint a megye házát megpillantani, eszembe jutott Besze János barátom, az esztergami nemesek vitéz hadnagya, kinél széles ez országon nincs népszerűbb, eredetibb kortesvezér s virágosabb beszédű népszónok. A basilica s a város szélén álló gyönyörű, kúpfódeles kápolna után Esztergámban legszebb épület a káptalan fürdőháza, melly Pestre is beillő díszes kávéház- és vendéglővel van kapcsolatban. Minden van itt, még tánc- és olvasóterem is, - de nem kis hiánya az, hogy többnyire senlu sincs benne. No de majd megnépesül az idővel - kivált, ha majd magyar lesz benne a vendéglős és kávés. (Pesti Divatlap, 1845. 28. szám) A nóhdi \faovar lfirdlv ^t411/» mint fníclrnloi l/rillúníiim 1 QQQ (...) Hét óra már rég elmúlt s a Fridiik gőzös még mindig késett Ha magyar lett volna, nem csudálkozunk rajta, de ezt még az irigység sem mondhatja a gőzhajókról... német itt minden, kérem alásan; az olasz nevű kapitánytól kezdve az angol zubbonyba bújtatott matrózokig. De minek is volna magyar? Elég szép, hogy a Társaság némeily hajókat mellyek a magyar utazók zsebeiből kifolydogáló „csekély" haszonból a budai hajógyárban, melly a társaság geographiája szerint hihetőleg a bécsi Práter végén fekszik, tucatszámra épülnek... magyar nevekkel szíveskedik felsújtásozni, s rozzant katlanokkal felszerelni! Nem illik mohó követelésűeknek lenni... s a magyar gyomrot akadályozni a jó emésztésben! - Várjunk még pár száz évig; majd megjön minden, ha addig a nemzet úgy jár is, mint a hosszú perbe belehalt felperes. Csak, az Istenért fontolva haladjunk! A múltheti szerdai s csütörtöki nap ünnepelt hőse, Esztergammegye új főispán helyettese, Andrássy József őméltósága a gőzösön szíves barátság- s leereszkedő nyájassággal fogadá a beiktatás ünnepélyére vele felrándulandó számos vendégeit s tisztelőit (...) A hajó födözetét mivel előbb rá nem értek, kevés perccel elindulásunk előtt kezdék seperni és locsolgatni. Bizony, igen dicséretes szokás az Magyarországban, hogy a fizető közönséggel olly sokat szoktak -nem törődni. Csak fizessünk... s ha kérdezzük: miért? - port sepernek a szemünkbe! (...) Amint Visegrádot ezen komoly intő levelet, melly e nemzetet régi kötelezettségére emlékeztetvén, olly erélyes elszántsággal tekint le az alatta gőzmozgony által tova röpített népre, hogy még a pesti szépítő biztosság sem merne ezen vad méltóság kicsinosításához hozzáfogni, - elhagyók s bejutottunk a kies papi megyébe, kebelemelő látványul szolgált a partokon összecsoportozó nép, melly a helységek határszélein éljen! kiáltások* s taracklövésekkel fogadá szeretett új helyettesét ami a menyasszonyilag felcsicsomázott gőzösről több üdvlövésekkel viszonoztatott. E szíves fogadásokat pompára felülmúlá az esztergami. Elláthatatlan embertömeg szegélyezé a partokat s várá a nap ünnepeltjét Engedjétek el a pompás fogadás részletes leírását az öröm és tisztelet őszintén nyilatkozék, mert nem kelle azt beparancsolni, mipt uraság hajdúja a robotot... s az éljenek nem voltak olly kétesek, mint némeily költő fellengős rímelései, miket józanabb órákban magok sem értenek. (...) A „Szerecsen" vendéglőben jó szobát, jó szolgálatot - s gőzhajói szép „vis á vis"-nkat találtuk. Férje, egy szentendrei Othello, tű gyanánt őrzi őt s mi igen kedvező jelnek vevők hogy őt - őrizni kell! S itt voltam tehát ismét Esztergám ban - tizenhat év után! Az ég és i rossz kövezet nem változtak, csak eg> új nagyszerű fürdőház épült mell} magyar felírással bír s másfél percent nél többet nem jövedelmez. (...) Esztergámnak színe: magyar! Millj jólfcevőn hat ez arra, ki a magyarok fő városából jön! Alig látsz itt a boltokoi német cégért.. Pesten maradtak azok, i Nagyhídutcában és vásártéren, ismerte tőjeléül annak, milly háládatosak azok kiknek lenyügzött állapotjuk felett ; nemzet atyái olly szorgosan - tanácsko zának. Ebéd után megtekintek a várat s a új basilicát - A sírbolt nagyszerű mindenesetre nagyszerűbb, mint s szerényen zöldellő sírhant künn a Isten szabad ege alatt... (...) Éjszakról rekedthőségű szellő kör nyékezett... az ég lenehezedék... ; hegy tövében dr. Rumyt láttuk. Még jókor csatlakozánk azon dísz menethez, melly köztiszteletű Szi lassy József, helytartósági tanácsos ú őnagysága vezérlete és szónoklat mellett először országunk főpapja azután pedig a főispáni helyettesi tisztelkedett (...) A fürdőházban, hová estelizni sie ténk, a kávésné elég csinos, de a szol gálát még pontatlanabb, mint a buds Horváthkertben. Azt hiszem, ha a ké haszonbérlő e tekintetben versenyez ne, nehezebb volna ezen jutalma odaítélni, mint a tudóstársasági kél száz aranyat! Esztergámnak mintegy három cuk rásza van, s ha fagylaltot akarsz enn azt három nappal előbb kell megrer delni. Mi szerdán jöttünk s mivel más nap hazamentünk, tetszésünk szerir fagylaltozhatánk - a pesti Vikussná - Egy gyűszűnyi pohár málnavízéi fizettünk nyolc garast - szinte annyi mennyiért Pesten sem szolgáltak vol na rosszabbal! Egyes csillagok tünedeztek fel a égen, s egyes szépleánycsillagok tí kintének ki az ablakredőnyök közt h olly álmosak nem vagyunk, tán jol ban aludhattunk volna! (...) Korán keltem, mit mindenkor teni szoktam, ha el nem aluszom. (...) Midőn az ablakot kinyitottam s még tegnapelőtti esőtől sáros utcái vetém szemeimet azon gondolkoc ván, milly mulatságos lehet itt téléi ha egyik szomszéd a másikat megli togatni akarja... két ablakkal mes: szebb a szentendrei szép menyecsk pillantám meg, ki vidorul tekinte ki a kék égre! A felkelő nap rózsás ujjal kai kendőzé a kedves arcot... regge pongyolája mondhatlan igéző volt (...) (Folytatás a 22. oldaloi