Esztergom és Vidéke, 2000

2000-06-01 / 22. szám

20 ESZTERGOM ÉS VIDÉKE KÜLÖNSZÁMA r r r VENDEGLATAS, VENDÉGJÁRÁS, VENDÉGJÁTÉK ANNO... 1824-1949 Életképek a Magyar Király Szálloda 125 esztendejéből A török kor (1543-1683) ostromai­ban földig rombolt, majd lassanként újjáépüld Esztergom: „álmos, poros" kisváros, amelynek élete csak a 19. század 20-as éveiben, az érsekség visszatérésével élénkült meg. Az egy­házi központ nagyszabású építkezé­sei a „régi dicsőség" fényéből is visszahoztak valamit A polgárváros szégyenlősen szo­rongó, nagyobb részt még náddal fe­dett házai között csupán néhány mu­tatósabb épület emelkedett, így a fő­téren (a Nagy-Piacon) álló városháza, vagy a Barátok utcájában a Várme­gyeház. Ennek tágas udvarában „amennyi nemese van, tántorogva is elfér" - írta1847-ben egy (némiképp tán rosszmájú) utazó. S mivel kávéhá­za, vendégfogadója alig volt, a társas­élet is eléggé vérszegényen folydo­gálhatott 1786-tól a Fehér Bárány és a Vörös Ökör, 1813-tól a Három Sze­recsen működött a Buda (ma Kossuth Lajos) utcában. A főtéren álló s a vá­ros tulajdonát képező Fekete Sasban tartották a színházi előadásokat s egyéb társas összejöveteleket Mivel a kor követelményeinek ez is egyre kevésbé felelt meg, 1813-ban jelentkezett Bleszi Albert (az ausztriai Brozendorfból Magyarországra tele­pült és Esztergomban polgárjogot nyert) kereskedő, kocsmáros, hogy a Buda utcán díszes vendégfogadót kí­ván építeni. Ez végülis csak 1824-ben készült el, amely évben Bleszl meg­vásárolta a házával szomszédos tel­ket. (Ma: Kossuth utca 25.) A Magyar Király néven megnyílt fogadó tágas, világos szobáiban megszálló vendé­gek kiszolgálásában a bérlő: Rudolf Mihály kocsmáros jeleskedett A 150 négyzetméteres színház- és bálterem kialakítása csak újabb öt év elteltével, 1829 elejére fejeződött be. Február 19-én a polgárőrség két százada itt rendezett farsangi táncmulatságot [Parancsnokaik - Giefing Ferenc és Feigler Ferenc - hatvan forint tiszta levételről adhattak számot) Ezt a bált egy sokkal jelentősebb ;semény előzte meg január 9-én: Rudnay Sándor prímás kardinálissá ivatására Fülöp János színtársulata Érkezett a Magyar Király Fogadóba. Fülöp „személyzetét a jobbak közé ehetett sorolni, a tagok kedvenc sze­epeiket meglehetős sikerrel adták." ibből az úttörő színitársulatból név­izerint is említésre méltó az igazgató 'elesége: Fügedi Zsuzsanna, a kiváló ínekesnő, aki füttyművészetével kü­önösen ámulatba ejtette a közönsé­get. Itt játszott Nagy Pista, a kalandos iletű vígjátéki színész, továbbá Csigó Mjos, a társulat mindenese. Leghíre­;ebb tagjuk - ezért a szálloda díszven­lége - Hivatal Anikó volt A kiváló ragika (később a Nemzeti Színház agja), id. Lendvai Márton felesége zépségével és játékával egyaránt el­mvölte nemcsak a közönséget ha­ip.m «7Ín^«7t^reait is A 7 iránta ínprt szerelem miatt jött a társulatba s ját­szott el kisebb szerepeket (Földi né­ven) Frankenburg Adolf korának je­les hírlapírója, humoristája. A prímás tiszteletére a Háládatosság Öröm Innep-napja című művet mutat­ták be nagy sikerrel; s Frankenburg egy verses Örömdalt is írt, amit illendően át is nyújtottak az ünnepeltnek. ház létesítését amiről Bleszl Albert a szállótulajdonos és Helischer József városi tanácsos kezdeményezésére hozott határozatot Esztergom taná­csa. A magyaros zenét Egressy Béni és zenekara szolgáltatta, ami nyilván­valóan növelte az érdeklődést Ha­sonlóképp vonzó lehetett a tombola­húzásra felkínált közel száz tárgy. Se­O F. M l N F. N T l A J \ I)lVL K - UJIM.IIÍ I r S Hl I.WI l/H 5^ 11 U D N A Y C S A N D O R |§ II II N A k Wffl PRIMASl F0 MÉLTÓSÁGÁNAK OIISiACiUNK K Ö PAPJANAK ágg^ jjjpp A' Xcmicti Síinj-uftó Kai Tiruuj állal III A' Háladatosság' ö r ö ui I n 11 e p -11 a p j a. Élj Oot4LÍ. Crfl Vi»b 11 Bórlct HETÉNYI BELA JUTLOMJATEKA: ESZTERGÁM. „Magyar Király" czimii vendéglő leiemében ! g Siombaton Fovember 13 Jn J&Í7- . j®J UttéHyi Jir\>»f i5.1j.1ij. tliiü txiaíu-üniiUi <lul Iletinjl Ilda jaulai.l .diiil. |5. GROF BENYOYSZKYj • A KAMCSATKÁi . SZÁMŰZÖTTEK. 1 Tü(l<«.[i Drin. J roliuk... 1836-ban hasonlóan nagysikerű előadásokat láthatott a közönség a Magyar Királyban, ahol január 10. és március 28. között negyvenszer lépett fel Abday Sándor társulata. Ebben a szezonban nemcsak az előadás-soro­zat sikerétől, de három színész-pár lagzijától is hangosak voltak a szálló termei. A színtársulatból itt tartotta lakodalmát Abday és Böszörményi Johanna, Erdős János és Dain Teré­zia, Munkácsy Gaidler Pál és Mészá­ros Anikó. A Belvárosi Templomban kötött frigyüket házassági jutalomjá­tékkal és mulatságokkal ünnepelték. KS/.TKHGAM. '( i KclsDIjlick Engctlclmtvcl fi'} Un tl.'il.m II,.1.1,.-»,„..„, ),!,,„• i, ;.-„ ,r.... t- j A 1 llonni Szlnráck Altul i £ío A III) A Y SASDOn Igargaifea nlalt (0Í rlG.diil j Heinibitm- cs Mária. 1 i? b í t'öl VlfR" 1 *l fe)' cillUní "<'»" Jiltt'k 5 Mionistnn ( Jwj; In. KoIxcImic, t-nlih.ll> IfjsJ-l- Kricuti l.|>í» j-;^ UirK.ck, r, SZr.MKLYKK: . 5'S R .11, Viuliftx, \,,,,t,l.fn lrl-3 lillot T.ini­V-S cm llu».b,.. e— — - — - — AW»y. ÉŰ Biri Wci.l.ui Amíli., .• rmtiétn «..{. - í.i.i.iní >1.11, T - - - - l'J"­ÍO) 81.cl. U-I...Í K.n-.rii - - - - 1W.«1 feji Őrt. R.lf, r.M l'.»nl - - — — I t. J.,,1.. P f«l«,V«M « -----­V j r.if, v I nd,Tiut" l ;" — — — — — .i"" KB K.tíJ. 1 - - - - «)."•»" Uim IMI ú t: Ki |»«l II. Ellttcljr >» Í-JH ?> Ir. J4tM.fy.jf jMUUl KIHAL 1 -V.fi, t ) r. 1 Ki Ki W K • íé m Kci.lcl. ponU 0 A bálok sorából kiemelkedett az 1837. január 31-4n tartott megyebál. F.7 ii^l^Vnnv lt cznloált- «»o\/ ni 1rAr­reglett tehát az előkelő közönség, és a kórház javára a megyebál 1555 forint 57 krajcárt eredményezett A jótékony célú hangversenyeket is bálteremben rendezték. így 1834. február 10-én Seyler József ,jpt\mdi\­alis muzsikai karigazgató" közremű­ködésével tartottak hangversenyt a Magyar Királyban. E néhány kiragadott példából is lát­hatjuk, hogy a szálloda a 19. század első felében élte fénykorát. Az 1840­es évek közepétől a Magyar Király iránti keresletet erősen csökkentette az akkor felépült „modernebb" Fürdő Szálló konkurenciája, sorra elhódítva tőle a jelentősebb bálokat illetve színházi előadásokat A század utolsó harmadában egyre élénkebb lett az egyesületi élet 1864.szeptember 25-én Korányi Jó­zsef a kiváló tanár, uszodatulajdonos „testképzőt" nyitott a Magyar Király­ban. Még ugyanebben az évben ala­kult és szintén itt kapott helyet a város legnépesebb egyesülete, a Tarkaság, amely a helybéli iparosokat és keres­kedőket tömörítette. Fő célkitűzésük a 48-as hagyományok ápolása volt Művészestélyek, Kossuth-vacsorák sora váltotta egymást A századfordu­lón a Bicikli Klub, majd a Kerékpáros Egyesület is itt tartotta összejövetele­it. A pártok közül a Függetlenségi és 48-as Párt talált itt otthonra. A színházi előadásokat egyre több­ször váltották fel a hangversenyek. Fellépett egy olasz daltársaság, az Eszterházx-félp, női 7prwknr nlcpf ké­sőbb egy tambura-együttes követte. Éveken keresztül Dankó Pista és ze­nészei szórakoztatták igen nagy si­kerrel a város közönségét a Magyar Királyban. A bálok száma ugyan már jóval kevesebb volt de teljesen ezek sem tűntek el innen. Eseményszámba ment például a sejtelmes című Kék asszonyok bálja. A Kereskedő Ifjak is itt rendezték egyesületi táncvigalma­ikat a farsangi időszakban. Új színfolt volt 1907-ben a Szabó Munkások és Munkásnők Szakegyletének álarcos estélye is. S hogy a szállóvendégek­nek is kedvezzenek, a vasútvonal el­készülte (1895) után egy Wilhelmi ne­vű vállalkozó omnibusz járatot indí­tott a szállóda elől. Az évtizedek során a bérlők (Ru­dolf Mihály, Krammer András, Bok­ros Károly, Lentsch Sándor, Meizler János, Martini Győző) is mindent megtettek, hogy a vendégek minél kellemesebben érezzék magukat Többszöri felújítással, bővítéssel tet­ték egyre otthonosabbá az épületet 1890. június 7-étől minden évben megnyitották a nyári kerthelyiséget is, ahol esténként különféle zeneka­rok játszottak. A polgári életformára jellemző élénk, pezsgő társasélet a II. világhá­ború után, az államosítással végérvé­nyesen megszűnt. dr. Pifkó Péter Rohan az idő - „forog" az idegen A cím két közhelyéből az első igaz­ságát már a legközvetlenebb tapasz­talat: saját életünk is beláthatóvá teszi. Méginkább, ha a „velünk élő történe­lemmel" és elődeink életével is össze­méijük. A História e végtelen folyamát bárhonnan szemlélhetjük - mondjuk, Esztergom helytörténetének „partjai" felől - műit pillanatok merülnek, tüne­deznek el és elő évszázadok emberar­cai és életképei. Mi például az a 200 év, amely Adbay Sándor megszületé­sének napjától (1800. február 2.) el­telt? Az a 175, amely a Magyar Király megnyitása - az a félévszázad, amely bezárása óta? Volt, nincs és mégis van - tömörebben szólva: történelem. A folyvást változó változatlan. (Vagy megfordítva, ha úgy tetszik.) Hiszen idegenforgalom - nemzetközi kifejezéssel: turizmus - persze mindig is volt, de csak azóta hívják így, mióta tudatosan - és főként üzleti céllal ­tervezik és szervezik. Ahogy ezeknek az oldalaknak 19. századi „életképei­ből", „úti emlényeiből" látható: akkor is utaztak, akiknek kellett és/vagy ked­vük volt hozzá. A vásározók, a vándor­teát risták, az újságírók „szakmai turiz­musára", különféle bálok, ünnepek, je­les események rendszeres vendégjárá­sára - ha szűkebb földrajzi és társada­lmi kőiből is - bízvást számíthattak a régi hivatásos vendéglátók.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents