Esztergom és Vidéke, 2000

2000-06-01 / 22. szám

8 ESZTERGOM ÉS VIDÉKE KÜLÖNSZÁMA Örökségünk tárházai Főszékesegyházi Kincstár Minden fontosabb templomban az idők folyamán összegyűlik a liturgiához szükséges ötvöstárgyak (kelyhek, keresztek, ereklyetartók), továbbá textilek (miseruhák, palástok, püspöksüvegek) együttese. Magyarország méretben és rangban első temploma az esztergomi Bazilika. Szent István és Boldog Gizella bőven ellátta a szükséges tárgyakkal az általuk alapított Szent Adalbert székesegyházat. A Kincstár tárgyai közül egyikről sem tudjuk bizonyítani, hogy szentistváni származású, de az Árpád-kortól kezdődően számos darab maradt meg a 12-13. századbői. Ilyen pl. a Koronázási Eskükereszt. Tiszta arany, filigránnal, drágakövekkel és gyöngyökkel bőven díszítették. Egyébként a Kincstár őrzi azokat a szereket, „klenodiumokat", amelyeket a király koronázásánál használtak: amiseruhát, a palástot, a pásztorbotot, a csókkeresztet, az esküpalástot, a krizmatartót és a kelyhet. Ezek nem egyidőben készültek, de valamennyi elsőrangú műtárgy. Legrégibb műtárgya a gyűjteménynek a Karoling Hegyikristály, 870 körül készült, valószínűleg Metzben. Legnagyobb értékű a Mátyás Kálvária. Ennek a színarany talpas keresztnek a felső része 1402-ben Párizsban, az alsó része 1480 körül Mátyás király udvarában készült. Az egész világon öt hasonló értékű darabot tartanak számon. Az esztergomi egyház keleti kapcsolatára utal a Bizánci Sztaurotéka, vagyis ünnepi ikon. A magyar korona alsó részéhez hasonló technikával készült az 1200-as évek elején. Az 1440-as évek tájáról, valószínűleg Erdélyből származik Suki Benedek kelyhe, mely a legszebb gótikus kehely a világon. A Kincstár gótikus miseruháinak sorozata is egyedülálló. Újabban időszakos kiállítások is vannak a Kincstárban, most az Esztergomról készült régi metszeteket tekinthetik meg a látogatók, augusztusban pedig a Bibliothéka legszebb kódexeit láthatják majd. Keresztény Múzeum Az ország legjelentősebb vidéki gyűjteménye a középkori művészetet illetően. Ha darabszámban nem is vetekszik a Magyar Nemzeti Galériával vagy a Szépművészeti Múzeummal, minőségét illetően egyenrangú velük. 1875. október 11-én nyitotta meg Simor János hercegprímás a maga képgyűjteményét a nagyközönség számára a Bibliothéka emeleti termeiben. 1882-ben készült el a mai Prímási Palota. Ennek második emeletét múzeumszerűen képezték ki. A háborús időket kivéve azóta látogathatja Esztergom népe és a nagyvilág. Simor főleg az érett reneszánsz képeket szeretette, szobrokat nem gyűjtött. A simori gyűjteményt szerencsésen egészíti ki Ipolyi Arnold nagyváradi püspök gyűjteménye, amely véglegesen 1925-ben került Esztergomba. Ipolyi püspököt főleg a gótikus és kora-reneszánsz táblák és szobrok, népi hímzések és kerámiák, továbbá keleti szőnyegek és flamand kárpitok érdekelték. Egy évvel később a San Marco csaíád művészeti hagyatéka került hozzánk. Nagyon sok kerámiával, szelencével és barokk családi képpel gazdagodott ekkor Esztergom. A Mohács előtti magyarországi festészet és szobrászat, köztük Kolozsvári Tamás művei, a garamszentbenedeki Úrkoporsó, MS mester 1506-os táblái a csúcsot jelentik. A Kölni Magdolna-szobor 1170 tájáról, a salzburgi kályha az 1570 körüli időkből egyedülállóak Magyarországon. Olaszországon kívül nincs gazdagabb gyűjteménye az itáliai kora-reneszánsz kismesterek képeinek, mint Esztergomban. Gobelin- és kerámíagyűjteményünk korábban a legnagyobb volt hazánkban. Legméltóbban úgy ünnepeljük meg 125 éves évfordulónkat, hogy kiállítás keretében megmutatjuk a Simor és Ipolyi által rendelt vagy vásárolt kortársművészeti alkotásokat. Ezzel rámutatunk művészi ízlésükre is: külföldön főleg a lazarénus festőket, itthon pedig Markó Károlyt, Ligeti Antalt, Lotz Károlyt foglalkoztatták. Főszékesegyházi Könyvtár Amikor a múlt században három könyvtár egyesítésével kialakították a mai könyvtárat, az esztergomiak által Bibliotheca néven ismert gyűjteményt, nem véletlenül adták neki a Főszékesegyházi Könyvtár nevet. Hisz a Szent István által alapított érsekséghez és székesegyházhoz nyúlik vissza története. Szent István rendelte el, hogy a püspökök gondoskodjanak a szükséges könyvekről, így a Székesegyházban a liturgiához és az oktatáshoz használt könyvek voltak a könyvtár első darabjai. A középkori gyűjteményből ma már csak néhány darabot őriz a könyvtár, mert amikor a török elfoglalta Esztergomot, a könyvek elpusztultak vagy szétszóródtak. Hazai és külföldi könyvtárakban még fellelhető néhány tucat az Esztergomban őrzött kódexekből. A millenniumra készülve olyan kiállítást tervez a Bibliothéka, amelyen be akarja mutatni az esztergomi egyház szerepét a magyar művelődés századaiban. Nemcsak a könyvtár féltett kincseit akarták a szakemberek és a nagyközönség számára kiállítani, hanem kölcsön akarták kérni a külföldi gyűjteményekben található, egykor Esztergomban használt kódexeket is, hogy egyhónapos időtartamra újra láthatók legyenek eredeti őrzési helyükön. E szép terv anyagiak hiányában meghiúsult ugyan, de 2000. július 4. és 30. között bemutatják a Bazilikában lévő Főszékesegyházi Kincstárban a könyvtár legértékesebb darabjait Látható lesz hazánk egyik legszebb kódexe, a Bakócz-graduale, gazdagon díszített nyelvemlékünk, a Jordánszky-kódex, a dúcnyomásnak legkorábbi idejéből származó Biblia pauperum és még számos olyan kéziratos és nyomtatott mű, amely bizonyítja, milyen értékes gyűjtemény az esztergomi Főszékesegyházi Könyvtár.